A következőkben összefoglaljuk a környezetkímélő technológiák követelményeit:
A talajmûvelés módját, eszközeit és időpontját a vízellátottság, a talaj tulajdonságai, a talaj állapota szerint kell megválasztani.
Fekete ugar típusú mûvelés ott alkalmazható, ahol a természetes és kiegészítő vízellátás (együttesen 650–700 mm/év alatt) nem teszi lehetővé a gyepesített sorköz, a füves mûvelőút kialakítását.
Mellőzni, illetve korlátozni kell a talajszerkezetre előnytelen tárcsát, talajmarót, a kedvezőtlen talajfelszín alakítás miatt, és egymás után többször azonos mélységben szántva a mûvelési mélység határán tömörödést okozó eke használatát. Előnyben részesítendő a talajkeverő mûveléshez az ásógép, amely 20–40 cm-es mélységig tud dolgozni és kevésbé forgató típusai is vannak.
Az erőgép esetében a talajtömörödés mérséklése érdekében a kisebb önsúly és az alacsonyabb keréknyomás az előnyös. Az időponthoz szorosan nem kötődő gépi munkákat száraz talajfelszín esetében vagy fagyos talajon kell végezni.
A talajtípustól és a gyepesítéstől függően 2–4 évente mélylazításra kerülhet sor.
A talajmûvelő eszközök munkájának minősége és a talajra gyakorolt előnyös hatásuk érdekében a talajmunkát kedvező talajnedvességi állapotban kell végezni. A homoknál ez nem olyan lényeges kategória, de a homokos vályog, vályogtalajokat a szabadföldi vízkapacitás (VK) és a holtvíztartalom (HV) közti, míg az agyag és nehéz agyag talajokat szûkebb tartományban, a VK és a HV közti közepes nedvességi állapotban lehet jól mûvelni. (A szükség esetét, de ilyen talajon végzett tárcsázásnak vagy talajmarózásnak a talajszerkezetet károsító hatása is kevésbé érvényesül.)
A facsík gyommentességét lehetőleg mechanikailag, talajtakarással vagy minél kevesebb vegyszer felhasználásával, kizárólag „zöld” szerrel (pl. glifozat, glifozat-ammonium) kell biztosítani.
A facsíkban a sûrû és felszínközeli gyökérzet miatt a mûvelési mélység korlátozott (5–10 cm).
A gépi talajmûvelés idejénél, gyakoriságánál megengedhető bizonyos mértékû gyomfedettség, ha annak erőssége, magassága a környezetkímélőnek nyilvánított eszközökkel végzett gyommentesítés munkáját még nem zavarja. A gyomtalanítás legkésőbbi ideje a maghozás előtti állapot (ha a gyomok virágzása, a növényvédelem és a méhkímélés nem egyeztethető össze, akkor a virágzás előtti), továbbá a talajnedvesség megőrzése, illetve az előzőekben említett kedvező talajnedvesség az irányadó.
Előnyösen alkalmazható a szerves anyagokkal vagy fóliával történő facsík takarás (bogyós ültetvényben a sorközben is szóba jöhet).
A facsík és a sorköz mûvelés idejéhez egyaránt hozzátartozik, hogy a cserebogár rajzás idején vagy közvetlenül megelőzően nem ajánlatos a talajmunka, mert a frissen mûvelt föld szaga vonzó lehet a tojásrakó nőstényekre. A füves, bolygatatlan terület is elsődleges tojásrakó helynek számít. Ezért a gyepes gyümölcsösökben fokozott jelentőségû a cserebogár elleni védekezés.
A természetes domborzat megváltoztatása, a területrendezés, a termőréteg mélyebb elhordása, a termőhely természetes környezetének átalakítása elkerülendő munkamûvelet, illetve csak szakértői vélemény, komplett meliorációs terv alapján lehetséges.
A talajjavítással és -védelemmel járó technológiai beavatkozásokhoz is talajtani szakvélemény szükséges.
Az erózióvédelem is szorosan a környezetkímélő technológiához tartozik. A vízerózióval szemben sokféle megoldás kínálkozik, melyek elsősorban az elfolyó víz mennyiségét csökkentik, és növelik a talaj vízbefogadó képességét. Ilyen agrotechnikai lehetőségek: a lejtőre merőleges sorirány, a szintvonalas telepítés, a lejtő mértékének megfelelően csökkentett sorhosszúság a sorirány változtatással kombinálva, a mélymûvelés, illetve periodikus mélylazítás és biológiai megoldásként a gyepes sorköz, a talajtakarás, továbbá a technológiai létesítmények kialakítása (teraszírozás, vízelvezető rendszer, sánc, övárok építés, vízmosás megszüntetés). Az utóbbiakat szintén meliorációs tervezéssel kell megalapozni.
A defláció elleni védelemben is az agrotechnikai (elsősorban a szerves és zöldtrágyázás, az uralkodó szélirányra merőleges telepítés) és a biológiai megoldások kerülnek előtérbe (gyep, szükség esetén öntözéssel kiegészítve, ősztől tavaszig meghagyott alacsony gyom, erdősávok a gyümölcsöstől távolabbi területek védelmében is).
Ugyancsak a szélerózió kialakulását mérsékli, ha a talaj porosodását is okozó tárcsa és talajmaró helyett kultivátort, kombinátort használnak.
A fák nyugalmi időszakában – amikor a lombozat sem mérsékli a szél erejét – csökkenti a deflációt, ha a laza talajokon az őszi utolsó talajmûvelést hengerezéssel kapcsolják össze.
A gyümölcsösben alkalmazott talajmûvelési eljárásokról
Talajlazítás, -porhanyítás:
A talajlazítás és talajporhanyítás a talajmûvelés fontos feladatai közé tartoznak. A káros mértékû talajtömörödéssel megnő a talaj térfogatsúlya, a talajellenállás, romlik a víz-, levegő- és hőgazdálkodása. A további mûvelhetőség is nehezebbé válik. A tömörödött talajban rosszak a gyökérfejlődés és a mikrobiológiai tevékenység feltételei. Nő a fák érzékenysége az aszályra.
Mélysége szerint lehet felszíni vagy mélylazítás.
A felszíni lazítás (5–10 cm) végezhető a telepítés előtt, a meglévő ültetvény sorközében és a facsíkban is. Célja elsősorban a talaj kérgesedésének megszüntetése, a mélyebb talajrétegek kiszáradásának megakadályozásával a nedvesség megőrzése.
Eszközei lehetnek a kultivátor, kombinátor (kultivátor + pálcás henger), fix keretes- és forgó boronák. A facsíkban a vezérelt kultivátor vagy forgó borona jöhet szóba, illetve az ősi módszer, a kézi kapálás.
A mély- vagy altalaj lazítás értelemszerûen csak telepítés előtt vagy az ültetvény sorközében végezhető. Célja a talaj porozitásának kedvező módosítása a gyökérjárhatóság, a vízbefogadó képesség és a talajélet javítása érdekében. A telepítés előtt gyakran kombinálódik az altalaj lazítása a mélyforgatással. Ha a kedvezőtlen altalajt nem ajánlatos a felszínre hozni, akkor a forgatott rész alatti réteget akár 70–80 cm-ig is csak lazítjuk.
Eszközként az altalajlazítók (merev késes vagy vibrációs) mélyszántó- és rigoleke használhatók.
Az ültetvény sorközében a középmély lazítással a talaj káros mértékû természetes ülepedése és a kerekek tömörítő hatása szüntethető meg ezen mûvelettel. Mélysége gyakrabban 30 cm, ritkábban 40–50 cm. A törzstől ajánlott távolsága 150 cm-nél több, a szélesebb sortávolságú „térbeli” koronaformájú fajoknál a csurgó tájéka.
Eszközeként a keréknyom lazítók, a késes vagy az un. szárnyas altalajlazítók kerülnek szóba.
Talajtömörítés
A tömörítés a lazítással ellentétes folyamat, de gyakran éppen a lazítás után válik szükségessé ez a mûvelet. A telepítés előtt és a meglévő ültetvény sorközében kerülhet rá sor, ha célunk a fellazított talajfelszín rögmentessé vagy morzsalékosabbá tétele és egy vékonyabb (2–3 cm), tömöttebb felszín kialakításával a mélyebb rétegek vízvesztésének, kiszáradásának mérséklése, megakadályozása.
Kedvező hatásai miatt a következő konkrét esetekben és módon ajánlott a talajtömörítés.
A zöldtrágya bemûvelése, a gyep feltörése, keréknyom lazítás, telepítés előtti forgatás után gyûrûshengerezés (nedvességmegőrzés, zöldtömeg gyorsabb bomlása, egyenletesebb felszín).
A fû vagy zöldtrágya vetését követően a sima henger.
A talaj felszíni lazításakor a munkaeszköz után kapcsolt vagy azzal egybeépített pálcás henger (egyenletesebb felszín, vízmegőrzés), ismert eszköze jó minőségû munkát végző kombinátor.
Homoktalajon az őszi utolsó talajmunka után is ajánlatos a gyûrûshenger (szélerózió).
Forgatás, talajkeverés
Ezen mûveleteket a „minimum tillage” hívei a legdrasztikusabb beavatkozásnak tartják a talaj életébe. A gyakori alkalmazásuk tényleges hátrányokkal jár. Azonban az ültetvények esetében a mélyebb gyökérzet és a hosszú élettartam miatt az altalajra kiterjedő forgatás, talajkeverés is indokolt lehet. Ugyanis ennek nyomán a talaj biológiai aktivitásának átmeneti csökkenése (aerob mikroorganizmusok mélyebb rétegbe kerülése, földigiliszta egyedsûrûség csökkenés stb.) után a talajjavító hatások (szerves anyag bevitel, kémhatás- és talajszerkezet javulás, jobb gyökérjárhatóság, vízbefogadó és -megtartó képesség fokozódás stb.) révén a beavatkozás mérlege pozitívvá válik.
A számszerû korlátozásuk mindenképpen indokolt és a negatívumok csökkentése érdekében a környezetkímélő mûvelés szempontjából előnyösebb munkaeszközt kell használni és a munkamûvelet minőségét nézve pedig kedvező talajnedvesség mellett kell végezni ezen munkákat.
A forgatás és talajkeverés szükséges a különböző anyagok (trágya, talajjavító, növényi részek) talajba mûvelésekor. Mélysége szerint lehet felszíni, középmély és mély.
Sekély talajkeverés (5–15 cm) a telepítés előtt kijuttatott anyagok egyenletesebb eloszlását szolgálja (forgóborona, ásóborona a kívánatos, de a tárcsa is megengedhető), továbbá a gyümölcsösben a nitrogén mûtrágya vagy a talajjavító mész kiszórását követően kerülhet rá sor.
A sorközben a forgóborona, a rotációs gyomirtó a megfelelő eszköz, de a tárcsa csak végső esetben alkalmazható.
A telepítés előtt sekélyen bedolgozott anyagokat a második lépcsőben középmélyen (15–25 cm) keverjük a talajba. Ehhez az ásógép használata kívánatos, de az ágyeke vagy a váltvaforgató eke is alkalmazható.
A gyümölcsösökben és főleg a nem termő időszakban kerülhet sor ilyen mûvelésre a talajjavítás, továbbá a foszfor és kálium vagy zöldtrágya mélyebb bedolgozása esetén. Eszközként az ásógép fogadható el.
Mély forgatásra csak a telepítés előtt kerülhet sor. A törzses gyümölcsfajok esetében 60–70 cm-ig, bogyósoknál elegendő 40 cm-ig forgatni. Bogyósokhoz az ásógép vagy a mélyszántó eke, míg a mélyebb forgatáshoz az ún. rigoleke alkalmazható.
Talajegyengetés
A talajfelszín egyengetése szükséges a mélyebb talajmunkák után vagy az évközi gépi munkák keréknyomainak, facsíknál képződött bakhát megszüntetésére. A földutak felszínére (domború felületet) is gondot kell fordítani, hogy nedves időben is járhatók legyenek.
Eszközei a kultivátor, simító, pálcás henger, a gyûrûshenger, a traktoros tolólap.
Gyomtalanítás
Legtöbb esetben nem a talaj megfelelő biológiai állapotának elérését tartják a talajmûvelések céljának, hanem a gyomirtást és „ráadásul ezt is tûzoltó” módon végzik, amikor már „égető” szükség van rá. Pedig a gyomtalanítás eredményessége és minősége is akkor a legjobb, amikor a gyomok kisebbek, nem haladták meg az adott mûvelőeszközzel hatékonyan irtható méretet és nem kell még a talajszerkezetet hátrányosan érintő tárcsát vagy talajmarót használni.
A sorköz a legszárazabb nyári időben (július, augusztus) és a késői érésû gyümölcsösöknél szeptemberben is gyommentes legyen. A sorköz gyommentesítéséhez ajánlott a kultivátor, kombinátor, rotációs gyomirtó, ásóborona, forgóborona, rezgőborona vagy gyomkefe. A tárcsa mellőzése indokolt, illetve nem kell megvárni a már csak tárcsával irtható állapotot.
A telepítés előtti gyommentesítéshez használható eszközök a (nehéz) kultivátor, ásóborona, végső esetben az eke vagy a tárcsa. Fiatal, kisebb gyomok ellen a boronák is alkalmazhatók.
A környezetkímélő és integrált gyümölcstermeléstől nem idegen a tudatosan és az időben, térben korlátozottan meghagyott gyom fa vízigényével nem konkuráló nedves időben. Mindenképpen szükséges és indokolt a fák két oldalán az 50–50 cm-es gyommentes facsík. Ezt mechanikai mûveléssel, oldalazó géppel, kitérés-érzékelővel vezérelt kultivátorral, -talajmaróval, -forgóboronával, -tárcsával vagy kézi kapával lehet elérni.
A homoktalajok deflációs védelmét szolgálhatja a téli időszakra meghagyott és kora tavaszig (semmiképpen sem a maghozó állapotáig) zöldtrágyaként kezelt sorközi gyomállomány.
A gyomtalanítást kémiai úton az ún. „zöld” gyomirtószerekkel lehet biztosítani. A gyomirtógép terelőlemezes szórókerettel vagy vegyszer kenővel legyen ellátva, hogy minél kevesebb vegyszert használjanak és a szer csak a kívánt felületre kerüljön.
A gyomirtásnak, illetve gyommentesítésnek a biológiai megoldásait kell előtérbe helyezni a környezetkímélő, integrált termesztés során. Ennek első lépése lehet a gyümölcsös telepítése előtti elővetemény jó megválasztásával elérhető gyomgyérítés (gabona és zöldtrágya növény jó előveteménynek minősül).
A meglévő ültetvényben a facsík gyommentesítésére szolgáló biológiai lehetőség a talajfelszín mulcsozása a lekaszált fûvel vagy a levágott zöldtrágyával. A talajélet is élénkebb lesz. Ide tartozik még a talaj takarása szerves (fakéreg, -forgács, szalma, istállótrágya) vagy szervetlen anyagokkal (sötét fólia, sûrû mûanyag háló).
A törzses gyümölcsösben a talajtakarás csak a facsíkban szokásos. A keskeny sortávolságú bogyós ültetvényekben (málna, ribiszke, köszméte, szeder) a sorköz takarása jó hatású lehet a talaj túlzott nyári felmelegedése és téli átfagyása ellen is. A rágcsálókra viszont nagyobb figyelmet kell fordítani.
A mulcsozáshoz, talajtakaráshoz használható gépi eszközök az oldalra szóró adapterrel felszerelt szervestrágyaszórók, az állítható kifújó nyílású lengőkéses mulcsozók, az oldalra fúvó függőleges tengelyû kaszálógép.
Gyepesítés, füvesítés
A talajmûveléshez kapcsolódó munkamûvelet a gyep létesítése, ápolása és megszüntetése.
A fû szélessége a sortávolságon kívül igazodjon a fûnyírógép munkaszélességéhez is és a gyepes sáv minél keskenyebb legyen (a legszélesebb gép nyomtávolsága plusz 2 × 20 cm), hogy az ültetvény vízigényét kevésbé növelje. Ahhoz, hogy a gyep betölthesse funkcióját, megfelelő fûkeveréket kell vetni és víztakarékosan kell ápolni, nyírni.
A fû vetése előtt az aprómorzsás magágyon kívül egyenletes, sima talajfelszínt kell kialakítani, mert a gyep sok évre konzerválja a vetéskori felszínt. A ténylegesen bevetett területre 30 kg/ha vetőmagot lehet alapul venni. A legkedvezőbb vetési idő augusztus közepétől szeptember közepéig tart. A célnak megfelelő fûfajok a következők: réti csenkesz, vörösnadrág csenkesz, angol perje, réti perje.
A gyep ápolása a rendszeres nyírásból és betakarítás utáni, őszi sekély lazításból, gyepszellőztetésből áll (késes henger vagy gyepszellőztető borona).
A sorközi fû jelentősen mérsékli a talajtömörödést, de az esős időben az erősen felázott föld besüppedhet a kerekek alatt. Ilyen esetekben a keréknyomban 20–40 cm-es altalajlazításra kerülhet sor, amit a kedvezőbb talajfelszín érdekében össze kell kapcsolni gyûrûshengerezéssel.
Ha a gyep erősen kikopik és nem képes ősztől tavaszig felújulni, vagy, ha a vízellátottság körülményei már nem teszik lehetővé a gyep megtartását, akkor gyeptörésre kerülhet sor.
A gyeptöréshez ásógép, ásóborona és utánuk gyûrûs henger a megfelelő mûvelőeszköz.
Röviden a gyümölcsösök talajmûvelő gépeiről
Kultivátor
A kultivátor a környezetkímélő termesztésben az egyik leginkább ajánlott talajmûvelő gép. A talaj felső rétegét hatékonyan lazítja porosítás és szerkezetrombolás nélkül. Előnye ezért a vályog- és agyagtalajokon kifejezettebb, de a homokon is fontosak az egyéb tulajdonságai. A munka során nem keveri össze a talajrétegeket, kevésbé szárítja ki a talajt. Ez környezetkímélőnek minősül, mert elmarad a talaj leromlása, a káros humuszbomlás. Így a talaj felső rétege jobban megőrizheti biológiai aktivitását, amit a felszín közeli gyökérzet jobban hasznosíthat.
A kultivátorok egész tenyészidőben használhatók, ha nincs szükség talajkeverésre. Az esetleges zöldtrágya bemûvelése, illetve erős metszés és sorközi nyesedékzúzás utáni első talajmunkához viszont nem ajánlatos a használatuk.
A facsík mûveléséhez kitérés érzékelővel vezérelt kultivátorok is készülnek.
A kultivátorok pálcás hengerrel kombinált konstrukcióját kombinátornak nevezik, amelynek a talajfelszín-alakító, nedvességmegőrző és gyomirtó hatása elsőrendû.
Borona
A boronák (vagy más néven fogas) a talajfelszínt lazítják, egyengetik és a zsenge kelő gyomokat irtják. Energetikailag és biológiailag is előnyös a használatuk, mert a munkaszélességhez képest kicsi a vonóerő igényük. Ezen kívül a sekély felszíni talajmûvelést követően csökken a talaj mélyebb rétegeinek vízvesztése.
A forgóboronától a láncos gyepszellőztető boronáig sokféle típusuk van. A természetüknél fogva laza talajokon (homok) vagy a rendszeresen mûvelt kötött talajon használhatók önálló eszközként. Más esetben egyéb talajmûvelő géphez kapcsolva javítja annak munkáját.
Rotációs gyomirtó
A kultivátor és a forgóborona „hibridjeként” képzelhető el rotációs gyomirtó. A rugós kapaszárak végén lévő, küllőszerûen álló meghajlított pálcák a talajról kapják a meghajtást. Forgó mozgásuk által kitépik a gyomokat, 6–10 cm-ig lazítják, részben keverik és egyengetik a talajfelszínt. Kedvező a hatásuk a talaj vízveszteségének csökkentésére is.
Ásóborona
Nevében a boronákhoz tartozna, kiképzése miatt pedig a tárcsához hasonlítható az ásóborona, amely egy tengelyre erősített négytagú éles késekből áll. Kevésbé keveri a talajt, mint a tárcsa. 10 cm-ig jól lazítja a talajt és kiválóan írtja a gyomokat.
Ásógép
A környezetkímélő gyümölcstermesztésben a sorköz talajának mélyebb (15–40 cm) lazítását, keverését (trágya bemunkálás) ásógépekkel ajánlatos végezni az eke helyett. A mûvelés határán nem tömörítenek (eketalp), a talajfelszín alakításuk jó, a munkaszélességük kedvezőbb és a sorközhöz igazítható, lazításuk hatékony. Minden talajtípuson használhatók.
Altalajlazító, altalajtrágyázó
A telepítés előkészítéséhez (60–70 cm) és az ültetvény sorközének időszaki mély (30–40 cm) lazításához, esetleg trágyázással egybekötve használhatók az altalajlazítók és -trágyázók.
Henger
A hengerek használata a gyümölcsösökben a viszonylag ritka mûveletek közé tartozik. Kiegészítésként kapcsolódik más gépekhez, munkákhoz. A henger tömörít, a rögöket aprítja és a felületet egyengeti, ezen kívül csökkenti az evaporációs vízveszteséget (gyûrûs, sima, pálcás és késes henger).
Eke
Egyik leghagyományosabb mûvelőeszköz, de a gyümölcsösből egyre inkább „számûzött” az eke. Ennek oka többek között az, hogy a keskeny sorközû ültetvényekben kicsi a gépegység mozgástere, nem engedhető meg a nagymértékû gyökérvesztés, továbbá a gyakori talaj-átrétegződés, a mélyebb kiszáradás. A szántás utáni nyitóbarázda, bakhát a fákra és a többi munkák miatt hátrányos.
Tárcsa
Az ültetvényekben nagyon gyakran használják a tárcsákat és sajnos sokszor nem megfelelő módon vagy nem a megfelelő típusát. Többen tartják a gondatlan gyümölcstermelő eszközének, mert az előnyei (jó gyomirtó, talajkeverő és -porhanyító) miatt az elgyomosodott, elhanyagolt sorközt még elfogadhatóan rendbe lehet hozni. Azonban hátránya lehet a gyümölcsösökben, hogy a talaj oldalra hordása miatt nemkívánatos bakhát képződhet. A kétsoros tárcsák megfelelő beállításával és helyes üzemeltetésével (felváltva használjuk össze-, illetve széthordó üzemmódban) a hiba kivédhető.
A vályog- és agyagos talajon a talajszerkezetre kifejtett negatív hatása, a porosítás sokkal kevésbé jelentkezik, ha kedvező talajnedvesség mellett végzik ezt a munkát. A tárcsázás intenzív talajkeverése miatti nedvességvesztés mérsékelhető, ha gépkapcsolással (pálcás vagy sima henger) felszíni tömörítést végeznek.
A tárcsák felsorolt negatívumai és oldalazva járatva a törzs-közeli gyökérsérülés is csökkenthető, ha csak a szükséges mélységig dolgoznak vele. Ezért szükséges mélységhatárolóval felszerelve használni a tárcsát.
Talajmaró
A talajmaró vagy rotációs kapa szemmel láthatóan nagyon szép munkát végez, sima felületû, laza, gyommentes talajt eredményez. Az aprító és ütő hatása miatt a talajéletre, -szerkezetre nézve fennálló hátrányai, valamint a kis területteljesítménye miatt a környezetkímélő termesztésben nem tartják kívánatosnak vagy korlátozzák a használatukat. A facsík mûvelésére (5–10 cm mélyen) elsősorban kitérés-érzékelővel felszerelve jöhet szóba az alkalmazásuk.
Vegyszeres gyomirtó
A környezetkímélés szempontjából említettük már, hogy alkalmazásuk korlátozott. A vegyszer elsodródása ellen és a mérsékeltebb anyagfelhasználás érdekében a szórókeretes gépeket terelőlemezzel kell ellátni, illetve vegyszerkenővel lehet a szert a gyomokra juttatni.
Fûkasza
A sorközi talajmûvelés kiváltására szolgál a füvesítés, amit a környezetkímélő gyümölcstermesztésben ökológiai és ökonómiai szempontok miatt is javasolnak ott, ahol a vízellátottság ezt lehetővé teszi.
Az ápolás legfontosabb gépei a kaszálógépek. Két alaptípusa közül az alternáló kaszát ritkán használják. A rotációs kasza nagyobb energiaigényû, de a sorközbe dobott 2 cm vastag nyesedéket is felaprítja, oldalazó egység is kapcsolható hozzá.
A cikk szerzője: Dr. Szûcs Endre
