Hogyan kell egy kitörött fogat pótolni?
A mezőgazdasági gépek hajtómûvéhez gyakran öntöttvas fogaskerekeket használnak. Szélsőséges ütésmegterhelés, idegen alkatrész hatása vagy szerelési hiba által mindig újra előfordul, hogy fogak egyenként kitörnek. Mivel az ilyen fogaknak a meghibásodási gyakorisága ritka, a gépgyártók alkatrészraktárában gyakran elég csekély a készlet, és ezért az ilyen alkatrészek ára rendszerint nagyon magas. Mindenekelőtt a nagyméretû fogaskerekek lehetnek olyan drágák, hogy gyakran gazdaságosabb egy új gépet beszerezni. Még nehezebbé válik, ha a gépek régebbiek vagy a gyártók azóta csődbe mentek, és a pótalkatrész ellátás hiányos lett.
Különösen a kevésbé használatos alkatrészeket dobják ki elsőként a készletből.

A sérült fogaskerékkel nem áll le mindig azonnal a gép, de mindenesetre bizonytalan lesz a mûködése. Ha gondatlanul tovább hagyjuk mûködni a hajtómûvet, annál erősebben megterhelődnek a szomszéd fogak elől és hátul. Nem ritkán ezek a fogak is kitörnek vagy túlságosan elkopnak.

Továbbra is használhatja a sérült fogaskereket, amennyiben a fogat újra visszahegeszti. Persze a kitörött fogat soha ne hegessze vissza – legtöbbször már úgysem található meg.

Sokkal helyesebb, ha a hiányzó fogat a megfelelő hegesztőpálcával teljesen újonnan tölti fel. A felrakott anyagot egy kis gyökköszörûvel vagy reszelővel olyan sokáig kell megdolgozni, míg olyan formája nem lesz, mint a többi fognak.

Természetesen így nem tudja betartani a fogaskerékgyártónak a gyártási tûréseit. Éppilyen magától értetődő, hogy csak a lassan futó hajtómûvek relatív nagy tûrésû fogaskerekeit lehet megjavítani. Egy modern traktorhajtómûben tehát ily módon semmi esetre sem lehet megszüntetni a fogaskerékhibát.

A rejtett repedéseket is meg kell szüntetni: a rejtett repedések olyan hasadások/repedések, amelyek a tört hely alatt tovább folytatódnak az anyagban. Csupán szemmel nem láthatóak, csak sejteni lehet őket. Ezért tanácsos az öntöttvasnál mindig, hogy valamennyi anyagot a tört hely alól profilaktikusan eltávolítsunk.

A tört felület kiköszörülésének ezen felül az is az értelme, hogy a törésnek a területe és mindenekelőtt a szomszédos területek is fémtiszták legyenek. Ellenőrzésképpen tartsa a papírkarton sablont a megmunkált terület fölé. Ha a sablon csúcsai és a leköszörült terület között van néhány milliméteres levegő, elég anyagot távolított el.

Tanácsos mindjárt a javítással kezdeni. Most még a mélyebben fekvő helyeket is nagyon jól el tudja érni egy kis sarokköszörûvel vagy egy reszelővel. Az is lehet, hogy itt-ott hiányzik még egy kis anyag, ami ebben az időpontban még célzottan rá lehet hegeszteni. A ráhegesztést és az azonnali javítást csak addig ismételje, amíg a fog meg nem kapta a tökéletes formáját, és a sablon kifogástalanul nem tolható a fogfelület felett.

A letört ékszíjtárcsa hegesztése
Az öntöttvas ékszíjtárcsa ősrégivé válhat, hacsak nem egy ütés vagy durva erőszak alkalmazása által szét nem törnek. Az utóbbi mindig újra megtörténik a leszerelésnél és felszerelésnél. Vagy alkalmatlan lehúzó készülékeket alkalmaznak, vagy a szerelők alkalmatlanok, akik a lehúzó készülékeket helytelenül alkalmazzák. Az eredmény mindig ugyanaz: a tárcsa egyik oldalán egy több centis hosszú darab törik le a külső peremből.
A tárcsa ezzel pillanatnyilag értéktelenné vált, ami egyes esetekben költséges következményekkel járhat. Még a kelendő és gyakran használt ékszíjtárcsa beszerzése is drága. Hozzá jönnek a félkész tárcsa tengelyre való illesztésének költségei.

Aki ezt meg szeretné takarítani, a legjobb, ha újra összehegeszti a sérült tárcsát. A megfelelő hegesztőpálcával, a legjobb ismét egy króm-nikkel hegesztőpálca, újra tartósan hozzá tudja hegeszteni a letört darabot a tárcsához.
Hogy az ékszíjnak biztosítsuk a teljesen sima futófelületet, a letört darabot minden áron pontosan a megfelelő helyre kell visszahegeszteni. Ez nem sikerülne Önnek soha, ha első lépésként a tört peremet enyhén megcsiszolná, hogy elegendő helyet teremtsen a hegesztési varratnak. Ebben az esetben úgy járjon el, mint az alább le van írva.

Hogy az ékszíjtárcsa ne legyen kiegyensúlyozatlan, reszelje le végül a hegesztési varratot simára. A fennmaradt ékszíjtárcsával ismét egy sima felületet kell alkosson.
Az ékhoronyban, tehát ott, ahol az ékszíj fut, ott sem szabad természetesen semmiféle egyenetlenségnek előfordulnia. És ha mégis előfordul, akkor nagyon óvatosan le kell köszörülnie. A bemélyedéseket adott esetben folyékony fémmel tudja kiegyenlíteni.

A cikk szerzője: Pohárnok Pál