Általános irányelvek

A szemes termények és egyéb takarmányok esetében is fontos, hogy azok megőrizzék minőségüket, hosszú ideig tárolhatók legyenek, és minimális legyen a tápanyagveszteség.

A szántóföldi (Fusarium sp.) és raktári penészgombák (Penicillium sp. Aspergillus sp.) élesztők, valamint az általuk termelt mikotoxinok súlyos károkat okoznak a mezőgazdaságban. A penészgombák a növénytermesztésben járványokat váltanak ki, és rontják a beltartalmi értékeket, hiszen éppen az állatok számára értékes esszenciális aminosavakat használják fel anyagcseréjük során. A mikotoxinok okozta gazdasági veszteség főleg a takarmányfelvétel csökkenéséből, a rosszabb takarmányértékesülésből, szaporodásbiológiai zavarokból, az általános ellenálló képesség csökkenéséből, immunbiológiai zavarokból, az egyes toxinokra jellemző kórképben megnyilvánuló betegségekből, illetve a másodlagos fertőződések gyakoriságából adódik.

Mivel a takarmányokban jelenlévő mikotoxinokra vonatkozóan egyre szigorúbbak az előírások, és közvetett módon az emberi szervezetbe is bekerülnek, fokozottan oda kell figyelni a toxinterheltségre.

A szemes termények elterjedt tartósítási módszere a szárítás, amely azon az elven alapul, hogy a szemek bizonyos nedvességtartalma alatt nem tudnak elszaporodni a gombák.

Ez így is van, de a betárolt termény nedvességtartalmának inhomogenitása, illetve visszanedvesedés miatt (pl. kondenzvíz által) gyakran előfordul, hogy a raktártér bizonyos helyein újra el tudnak szaporodni a káros gombák, ami végül a tárolt termény megromlásához vezet. Ez ellen gyakran úgy védekeznek, hogy túlszárítják a tárolandó szemest, ami egyrészt nem küszöböli ki a problémát, másrészt a túlzott szárítás csökkenti a felvehető tápanyagtartalmat, és sérülékenyebbé teszi a szemeket. Ez megint csak kedvezőtlen, hiszen a termény időnkénti átmozgatásával megnő a tört szemek aránya, ami a minőség csökkenésén kívül a káros mikrobák megtelepedésének esélyét is növeli. A szárítás részleges vagy teljes kiváltására megfelelő alternatívát nyújt a szervessav készítményekkel történő tartósítás.

Tartósítás konzerválással/erjesztéssel

Egyes szerves savak (pl. propionsav, szorbinsav) jelentős penész- és élesztőgátló hatással rendelkeznek. E tulajdonságukat felhasználva sikeresen alkalmazhatjuk őket száraz vagy közepesen nedves szemes termények és más takarmányok konzerválására (az egyes savak minimálisan szükséges mennyiségét a 1. táblázat illusztrálja). Az így kezelt és betárolt termény akár 1 éven keresztül megőrzi minőségét átmozgatás nélkül. Kedvezőtlen tárolás és/vagy klimatikus viszonyok között visszanedvesedés következtében szárított takarmány-alapanyagok esetében is előfordulhat a termény „berobbanása”, ezért prevenciós célra is jól alkalmazható a szerves savas tartósítás.

Más savakkal (pl. a hangyasav), pH-csökkentő és szelektív mikrobagátló hatásuk révén, magasabb nedvességtartalmú takarmányok megfelelő irányú erjedését tudjuk elősegíteni (e hatóanyagok a tejsavtermelő baktériumokra nincsenek káros hatással, ellenben a konkurens baktériumflórát elpusztítják), s így tejsavas erjedéssel tartósított takarmányhoz jutunk.

Termékpalettánkat és a kapcsolódó technológiákat úgy alakítottuk ki, hogy bármilyen típusú és nedvességtartalmú takarmány és minden állatfaj esetében megfelelő megoldást tudjunk kínálni a felhasználóknak a tartósítás – és igény esetén az előkészítés – terén. Az alkalmazott készítményeknél azon kívül, hogy megfelelő összetételben tartalmazzák az egyes hatóanyagokat, ügyeltünk arra, hogy kíméljék a gépi technológiai rendszert (csökkentett korrózió).

A nedves állapotban történő tartósítás főbb előnyei: 

• A korábbi betakarítás miatt több előny is jelentkezik, pl. termőterület szabadítható fel, illetve több idő marad a következő növény előtti munkálatokra (munkaszervezési előnyök); adott esetben csökkenthetők az egyes rovarok (pl. kukoricabogár, gyapottok bagolylepke stb.) okozta károk.

• A korábbi betakarítás – és roppantás esetében a feltárási technológia miatt – biológiailag jobb állapotban van a termény, mint a normál betakarítású szemes kukorica esetében (felvehető tápanyagtartalom, tápanyagok kémiai összetétele).

• A normál betakarításhoz képest csökkennek az időjárási kockázatok és az ebből következő esetleges többletköltségek, károk.

• A szerves savas kezelés elpusztítja a betakarításkor jelenlévő gombákat, baktériumokat és hosszú időn keresztül (akár 1 évig) megakadályozza újbóli elszaporodásukat. Ebből következően megakadályozza a mikotoxin képződést (állathigiéniai előnyök).

• Az erjesztéses technológia esetében biztosított az erjedés megfelelő irányban történő lezajlása, és nem következnek be kedvezőtlen utóerjedési folyamatok; A szervessav-tartalom könnyen hasznosítható energiaforrást jelent az állat számára, ami a hozamban is megmutatkozik, ill. növeli az állatok általános ellenálló képességét.

• A megnövelt biológiai értékû alapanyag hatása megmutatkozik az összes naturális mutató javulásában.

• Az állatoknak kevesebb az ivóvízfelvétele.

• Összköltségek tekintetében jóval kedvezőbb, mint a szárított kukorica etetése (nincs szárítási, darálási költség; kevesebb a tárolási, manipulálási ráfordítás).
  
  Megjegyzés: a leírásban elhangzottak laboratóriumi és üzemi kísérletekkel alá vannak támasztva.

Manager Technical Support, Kemira GrowHow, Tel.: 06-30/520-3446

A cikk szerzője: Karnóth Joris