Bognár Úr, miért vágott bele a sertéstartásba, hiszen úgy tudjuk a szülőktől nem örökölték ezt a fajta elhivatottságot?
A kezdetek még az 1986-os évre nyúlnak vissza, amikor az akkori Állami Gazdaságban dolgoztam. Munka mellett kezdtem el foglalkozni a disznóval, akkoriban még csak 10 kocánk volt, és a szaporulatát értékesítettük. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan becsületes munka, amely nehéz ugyan, de sok szépséget tartogat az ember számára. Jelenleg a faluban rajtunk kívül csak egy család foglalkozik sertéstartással, de ők kisebb méretben. Sajnos, manapság ez a tendencia, pedig van benne lehetőség.
Mikor gondolta úgy, hogy önállóan vág bele a sertéstartásba?
1996-ban indítottam a vállalkozást, majd sikerült Károly fiamat is úgymond „megfertőzni”. Nem bánta meg azt hiszem, mert úgy látom nagy lelkesedéssel csinálja, talán most indul el az ún. apáról-fiúra hagyomány.
Van-e más segítség a telepen?
Igen, 1 főt foglalkoztatunk, aki sokat segít az állomány körüli munkákban. Természetesen a feleségem is nagy segítség, ő az adminisztrációs munkákban is otthon érzi magát, ami a támogatások igénylésénél nagy előnyt jelent.
Mikor gondolták úgy, hogy a bábolnai takarmányt választják az állataiknak?
A vállalkozás beindításakor ezen a területen is gondosabban körülnéztem. Először egy másik cég takarmányát használtuk, de aztán a bábolnait kipróbálva, ennél maradtunk. A bábolnai sertéskoncentrátumok közül a Gazdatáppal indultunk, majd utána tértünk rá a 3%-os premixekre. Sok segítséget kaptunk Kóbor Lajos régióvezetőtől, a bábolnás szaktanácsadóktól. A fő szempont az volt, hogy minél költséghatékonyabban tudjunk dolgozni, olyan premixet választva, amely a kiváló minősége mellett megfizethető legyen. Emellett természetesen az sem mindegy, hogy Bábolna közel van, így rugalmasan meg lehet oldani minden esetleges problémát (gyors, rugalmas szállítás), ill. a fizetési kondíciók is megfelelőek voltak számunkra.
Be tudjuk számíttatni a szemest is, amelyet Bábolna mindig átvesz tőlünk, – jegyezte meg Balogh Károly – ami természetesen nagy segítség nekünk is, hiszen a felesleges gabonánkra nem kell vevőt keresgélni.
Szembesültek-e állategészségügyi problémákkal a 10 év alatt?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem járt nálunk állatorvos, hiszen ez furcsa is lenne. Viszont nagyobb gondunk egyáltalán nem volt, pár nap alatt megoldódtak a bábolnaiak segítségével az egyébként tényleg ritkán előforduló apróbb problémák.
Milyen értékesítési, leadási lehetőségeik vannak?
Mi szerződésben állunk a Kapuvári Húsüzemmel, ami biztonságos termelést nyújt számunkra. A 250-es állománnyal általában 56%-os színhúskihozatalt szoktunk elérni, amely szerintem szép eredmény. 170–190 naposan adjuk le a hízókat, 120 kilósan. A fajlagos takarmány-felhasználásunk 3–3,2 kg/kg, ami szintén szépen cseng a szakemberek közt.
Milyen beruházásokat tudtak tenni az elmúlt évtizedben, ill. mik a jövőbeli céljaik?
3 évvel az indulásunk után tudtunk saját keverőt vásárolni, majd 2001-ben egy FVM-es pályázattal tudtunk istállót építeni (itt áfa visszaigényléssel együtt 50%-ot vállalt át az állam). 2004-ben a SAPARD-pályázat keretében építettünk szintén egy istállót, a trágyagödröt, ill. a szociális épületet. Most az AVOP-pályázat keretében erő- és munkagépeket vásároltunk. Terveink közt szerepel egy igényes kocaszállás, bár erre szerintem csak 2007-ben kerül majd sor. Bízunk benne, hogy az állam a termelők mellé áll és nem hagyja tönkremenni a lelkes vidékiek munkáját, mindenesetre rajtunk nem fog múlni! Reméljük, hogy még sokáig marad ez a gyümölcsöző kapcsolat Önökkel, mi mindenkinek a bábolnai takarmányt ajánljuk!
Köszönjük, hogy elmondták tapasztalataikat, további sikeres munkát kívánunk az egész családnak!
Bognár István
06-30/9948-122
