Az őszi árpát a gyökérágyra igényesnek tartják, mivel a gyökerezése mélységéig érzékeny a talaj állapotára. A rozs és a tritikálé talajállapot tûrése jobb a búzánál, bár mindkettőre kockázatos, aszályos és esős idényben is, a 20 cm alatti rétegben tömör talajállapot.
A jó magágy követelményei némileg módosultak. A tan- és szakkönyvekben ajánlott 'aprómorzsás' magágy elérését nem a felszínre, hanem a vetés mélységére értelmezzük. Az utóbbi időben ugyanis ritkább a talaj szerkezetét kímélő ún. áztató eső. Az ősz elején is gyakori csapó esők az apró morzsákat eliszapolva akadályozzák a táblaszinten egyenletes csírázást és kelést. Jó tudni, hogy a modern magágykészítő, illetve a kombinált magágykészítő vetőgépek a kisebb talajfrakciókat a vetés mélységébe, a nagyobbakat a felszínre juttatják. Időtálló elvárás maradt az ülepedett, kellően laza, egyöntetûen nyirkos, légjárható, biológiailag beéredett, kedvező hőmérsékletû és gyommentes állapot elérése.
Általános és különleges szempontok
A nyár elején és közepén lekerülő elővetemények – borsó, repce, olajretek, mustár – után a sekély (6–10 cm), mulcshagyó tarlómûvelés (síktárcsával, kultivátorral) a hasznosabb. Így lesz esély a talaj nedvességvesztésének csökkentésére, a talaj biológiai beéredésének pezsdítésére. Az elővetemények aratásával egyidőben végzett szárzúzás nem csak a jobb minőséget előlegezi meg, hanem egy-két nap késedelmet is megenged a tarlóhántás időzítésében. Sekély hántáskor is kifogástalan eredményt kapunk, ha a mûvelés iránya eltér a növényi sorok irányától (rézsútos), ugyanis az eszközök keverő munkája jobb. A tarlómûveléssel száraz idényben nem tanácsos késlekedni. A talaj napról-napra több nedvességet veszít, ezáltal a biológiai megújulásra való képessége is gyengül. A meghántott, maradványokkal egyenletesen – 30–40%-ban – takart, lezárt felszínû talajban indulnak meg azok a biológiai folyamatok, amelyek révén szárazságban is fenntartható a talaj mûvelhetősége.
Száraz idényben a kisebb nedvességveszteség teszi lehetővé, hogy a termesztési cél szerint válasszák meg az alapmûvelés módját. A talaj takarásával csökken a kiszáradással összefüggő elporosodás és a nyári záporok eliszapoló hatása. A gondos tarlómûvelés nyomán az árva- és gyomkeléstől kizöldült tarlót mechanikai, vagy kémiai módszerrel lehet ápolni. Nem célszerû a tarlóhántást elhagyni akkor sem, ha aratás után esősebb időszak következne. Ilyenkor meg kell várni a talaj legfelső rétegének szikkadását. Előfordulhat, hogy mire a hántásra sor kerül, a terület is kigyomosodik. Ekkor sincs nyomós ok a mélyebb talajmunkára, de a növényi sorokhoz mérten rézsútos irány tartására különösen ügyelni kell.
Kényszerû gyakorlat, és nem is ritka, amikor kalászost vetnek kalászos után. A szalmát egyéb hasznosítás (ipari, alom) hiányában az aratással egyidejûleg, és minél jobb minőségben célszerû aprítani. A szakszerû tarlómûvelés nem csak a jó gyom- és árvakelést segíti elő, hanem a talajba kevert szalma feltáródását is. A mechanikai ápoló talajmunka ilyenkor különösen fontos, mivel a hántáskor felszínen hagyott maradványokból is több jut a talajba. Az okszerû bolygatással épp annyi levegő jut a talajba, amennyi a biológiai folyamatokhoz szükséges. Ugyanakkor a hántás révén megkímélt nedvességből sem veszik el olyan mennyiség, amely a feltáródás-megújulás folyamatát megakasztaná.
A talaj felfrissülése két kalászos között elérhető más módon is. Ha van a gépválasztékban tárcsás magágykészítő vetőgép, a tarlóba – aratás után egy-két napon belül – a kalászos untságot enyhítő mustár vagy olajretek magot lehet vetni. A gép tárcsás elemei elvégzik a sekély hántás mûveletét, henger elemei pedig lezárják a felszínt. A nyár közepén tarlóba vetett mustárnak vagy olajreteknek ilyenkor nem a zöldtrágyázó, hanem a talajkondíció javító hatását lehet kihasználni. Az augusztus végén vagy szeptember első napjaiban lezúzott zöldtömeg két hét elteltével egyik alapmûvelési módszer elvégzését sem késlelteti.
Az őszi kalászosok alá gyökérzóna lazultságát kímélő vagy javító, az elmunkálást és magágykészítést könnyítő alapmûvelési módszert tanácsos választani. Az alapmûveléssel létrehozott talajállapotnak a víz befogadását, vezetését és tárolását, a káros klímahatások enyhítését kell biztosítani a tenyészidőben. A bolygatások számát (vele a talajon járást) az ésszerûség határáig csökkentsük. Kerülni kell a tömörödés körülményeit (nedves talajon járás és mûvelés, azonos mélység). Ahol a talaj fizikai terhelése kisebb, a szerkezet és nedvességtartalom kisebb kárt szenved, és a rögösödés is csökken.
Száraz idényben tanácsosabb a szántás kerülése, különösen akkor, ha nincs az ekén hatásos elmunkáló elem. Nincs indok a gondos tarlómûveléssel megindult biológiai beéredést megakasztani a talaj röggé robbantásával. Mélyebb kultivátoros alapmûvelés a 20–25 cm rétegben tömör, középmélylazítás a 30 cm alatt összesajtolt állapotú talajon válik szükségessé (számításba kell venni a 2005 őszén károsodott talajok javítását is). Amikor a nyár végén sok a csapadék, a talajt nedves állapotában gyúró és kenő eszközöket kell félretenni. Kevesebb kár várható a rugós késes, porhanyító elemekkel kombinált kultivátorok nyomán.
Magágyat a lehető legkevesebb talajszerkezet károsítással ajánlatos készíteni. Jó magágy akkor várható, ha az előző beavatkozások – tarlómûvelés, alapmûvelés és elmunkálás – minősége is jó. A magágykészítés, vetés és felszínzárás egy menetes módjának alkalmazásával csökken a talajon okozott kár. Így nem csak a nyirkos, hanem száraz, és nedves (de még járható) talajon is kedvező körülmények alakulnak ki a vetéshez. Nedves vetési idényben egyre több érv szól a direktvetés mellett. Ez a csekély taposási kárral járó módszer a tömörödési kártól mentes talajon biztonságos (pl. mélymûvelésben részesített kukorica után búzavetésre).
Az elővetemények figyelembe vétele
A zöldborsó elővetemény hatása nagyban függ attól, mennyire tiporják össze a talajt vetéskor, illetve betakarításkor (az idei szezonban többször hullott nagyobb mennyiségû csapadék, és a kombájnok keréknyomai mélyen bevágódtak a talajba). Ha aratáskor nem taposták a talajt, a mûvelés rendszere csak a legszükségesebb munkákra terjed ki, a sekély hántásra, a gyomkorlátozó ápolásra, és a forgatás nélküli – síktárcsás vagy kultivátoros – alapmûvelésre. Taposott talajon kultivátoros vagy hagyományos tárcsás hántásra lehet szükség.
A repce, a mustár vagy az olajretek árnyékolásuk és lazító hatású gyökérzetük révén hagynak vissza szerkezetes talajt. Az ilyen kedvező állapot megkímélése sekély és jól időzített tarlóhántással sikerülhet. Árvakelésüket figyelembe lehet venni a talaj szervesanyag mérlegének javításában. A kedvező elővetemény hatás megkímélése előlegezi meg a forgatás, illetve a mélyebb alapmûvelés elhagyását. A magágykészítés és vetés egymenetes módja további lehetőséget kínál a talajszerkezet – és a költségek – csökkentésére.
A kalászosok tarlójának talaja a betakarítás idejétől és a tarlómûvelés időzítésétől függően jobb vagy leromlottabb. Két kalászos között növényvédelmi okok miatt merülhet fel a szántás szükségessége. A nyári szántás legtöbbször kockázatos, vagy a rögösödés miatt szárad ki a talaj, vagy a kenés és gyúrás következtében lesz elmunkálhatatlan. Ezért kell nagyon jól időzíteni, figyelve a talaj nedvességtartalmára. A nyirkos vagy mérsékelten száraz talaj a szántással egymenetben elmunkálható, ekére szerelt vagy kapcsolt eszközzel. Száraz talajon az ekére Campbell hengert tanácsos kapcsolni, vagy külön menetben járatni. Mélyen beázott talaj csak a felső 20 cm-es réteg szikkadását követően szántható és munkálható el. A magágyat a szántott, lezárt és megülepedett talajon közvetlenül a vetés előtt kell elkészíteni, porhanyító és tömörítő eszközök kombinációjával. A magágykészítés és a vetés egymenetes módja a takarékosság és a talajszerkezet kímélés előnyét kínálja.
Száraz idényben és kötött talajokon a sekély porhanyítás, vagy középmélylazítással kombinált sekély felületi mûvelés jobb eredményt ad szántásnál. A laza talajok vetés előtt szánthatók, a kiegészítő munkák is összevonhatók. A termékeny humuszos homok és csernozjom talajokon a forgatás nélküli lazítás és porhanyítás válhat be. Az erózióra hajlamos talajok védelme a szántást, vagy a lazítással kombinált szántást teszi szükségessé.
A mélyebb rétegében tömörödött talaj alapmûvelésére – függetlenül attól, mi volt az elővetemény – nem nélkülözhető a középmélylazítás. A rögösödés okszerûen elkerülhető, ha a lazítást hántott tarlón végzik, és a felszínt nyomban elmunkálják. Elmunkálásra a hántott tarló ápolási eljárása is megfelel.
Az augusztus közepe után betakarított elővetemények – pl. burgonya, szója, napraforgó, cukorrépa és kukorica – a talajt átlagos idényben viszonylag jól mûvelhetően hagyják vissza. A betakarítás taposási kára – csapadékos időszakban – lerontja a talajok állapotát. Az alapmûveléskor figyelembe kell venni a tarlómaradványok tömegét, apríthatóságát, és a terület gyomosságát. Az elővetemények tarlómaradványai betakarítás alkalmával, vagy azt követően zúzhatók. A beérett burgonya- és napraforgószár tárcsával is jól aprítható. A szója, a lóbab vagy a vonódott cirok és a kukorica szárát szártépőkkel aprítják. Lényeges tényező az apríték hossza és a szár megtörése. A minőségileg kifogásolható szárzúzás ugyanis növeli az alapmûvelés költségét, és kizárja a hagyományos vetőgépek alkalmazását. Cukorrépa tarlón a leveles répafej szeletelése és szétterítése (tárcsával) lehet fontosabb.
Későn lekerülő elővetemények után őszi gabonák alá a szántás kivételesen ajánlott (nagy és vonódott, zúzatlan szártömeg, Fuzárium veszély). Lehetőleg törekedni kell az egymenetes elmunkálásra. A nyirkos és omlékony talaj a szántással egymenetben elmunkálható (ekére szerelt forgóelemes porhanyítóval, mélytömörítő-hengerrel, ekéhez kapcsolt egyengetővel). A tarlómaradványok talajba munkálása jól beállított – az aláforgatást javító kormánylemeztoldatokkal felszerelt – ekével, és megfelelő sebességnél sikerülhet. Az erős gyomfertőzöttség is a szántás mellett szól, és pillanatnyi előnyt ad (az aláforgatott gyommagvak többsége évekig csíraképes).
A nedves állapotukban szántott talajok elmunkálása a hibalehetőségek miatt külön gond. Amikor a talaj megszikkadt, a rögök síktárcsás porhanyítókkal, cross-board kombinált simítókkal, esetleg ásóboronával munkálhatók el. Campbell-féle henger az ülepedés elősegítése érdekében használandó. A száraz talajok felszántása közvetlenül a vetés előtt eléggé kockázatos. A hagyományos elmunkálók (tárcsa, gyûrûshenger) kevésbé hatékonyak, és porosítanak. Jobb porhanyítás várható a Campbell-féle vagy a nehéz rögtörő hengerek, és a síktárcsás porhanyítók nyomán.
Napraforgó után kerülendő a szántás, mivel a szárral együtt a kaszatokat is aláforgatják, és azok majd egy újabb szántással felszínre kerülve gyomosítanak. A kaszatokat sekély tárcsázással a talajba munkálva ki lehet keleszteni, és ezt követően célszerû szántani. Ha erre nincs idő, akkor a napraforgó után, rozs vagy búza alá, sekélyen és forgatás nélkül készíthető elő a talaj. Kétszeri tárcsás mûveléssel és hengerezéssel a magágykészítéshez vagy a magágykészítés és vetés egy menetes módjához megfelelő talajállapot alakítható ki. Száraz és szármaradványos talajon kétszer és más-más irányban kell tárcsázni a tarlót. Az első menetben sekélyen, a másodikban a tervezettnek megfelelően, és rögtörő hengerrel kapcsolva. Magágy forgóelemes kombinátorral, ásóboronával készíthető, vagy a vetéssel egymenetben (a vetőgép mûvelőelemeivel).
Későn betakarított elővetemény után beéredett állapot csak a vetést követően alakul ki. Ez elenyésző hiba a gyökérágy tömörségéhez, a magágy-réteg eltérő nedvességtartalmához vagy túlzott rögösségéhez képest.
Az évelők tarlójának feltörése a talaj nedvességtartalmától és ülepedettségétől függően lehet nehézkesebb. A felület elmunkálását is magába foglaló tárcsás porhanyítás alapmûvelés előtt erősen gyomos, vagy száraz talajon indokolt. Így két-három hét elteltével a szántás száraz idényben is jobb minőségben végezhető el. Az ekét elmunkálóval tanácsos járatni. A bolygatott talaj felszínének porhanyítása és egyengetése a nedvesség megtartásával a szervesanyag feltáródását is segíti. Amikor a talaj az árvakeléstől és a gyomoktól kizöldül, ápoló eljárásra lesz szükség. A talaj szerkezetét kímélő, a növények élettevékenységét korlátozó eszközt célszerû választani, pl. síktárcsás porhanyítót.
Tömör talajon lazítóelemmel kombinált eke, vagy tárcsás középmély-lazító használata indokoltabb. A szántás nélküli mód első lépése sekély tárcsázás és felszínzárás. Erős pillangós utókelés esetén a tárcsázást mélyebben, az elsőtől eltérő irányban célszerû megismételni. Az így előkészített talajon kielégítő munkát ad a tárcsás lazító, vagy a szárnyas késes, elmunkáló-elemekkel kombinált kultivátor.
A klímaszélsőségekkel kapcsolatos előrejelzések arra figyelmeztetnek, hogy ritkábban lehet számítani ún. átlagos, könnyen kezelhető körülményekre. Fel kell arra készülni, hogy egy idényen belül is lesznek szárazabb, illetve erősen csapadékos időszakok (a 2005. évi is ilyen volt). Jobb esélyekkel az a gazdálkodó nézhet a 2007. évi aratás elé, akinek szélsőséges körülményekre (száraz, túl nedves) is megvannak a bevált módszerei, és aki a vetéssel bezáróan a lehető legkevesebb kárt okozza a talajon.
A cikk szerzője: Dr. Birkás Márta
