Tapasztalatainkat saját fajunk fizikai állapotának megőrzésére, javítására is felhasználtuk (pl. rokon házasságok tiltása). A tudományos alapokon nyugvó genetika és nemesítés bölcsője még el sem készült, de már a gyakorlati állattenyésztők nagyon sokat tudtak az öröklődés törvényeiről (haszon-, sport- és harci állatok), a növénytermesztők pedig az oltást, szemzést, dugványozást, keresztezést mindennapi foglalatosságként ûzték.



A genetika, a nemesítés tudományos alapjait a XVIII–XIX. században sok tudós rakta le, közülük Mendel és Darwin emelkedtek ki (ez utóbbitól származik az a zseniális megsejtés, hogy az örökletes tulajdonságokat a „gemuluszok” viszik át az utódokba). A fajhatárokat a tudományos rangra emelkedett XX. század növénynemesítőinek sikerült áttörni (triticale, szedermálna, josta, citrusfélék). A biokémia, a molekuláris genetika eredményeit felhasználva 1953-ban Crick és Watson modellezték a DNS-RNS felépítését, majd 1968-ban Hargobind, Chorana, Nierenberg a genetikai kódjuk megfejtésében jeleskedtek. Ezt követően sok-sok tudós munkájával mindinkább kiderült, hogy az öröklődésért felelős, a sejtekben található DNS-en lévő szakaszok, a gének 1-1 tulajdonság hordozói (egyfajta programcsomagok), amelyek biztosítják az utódokban önmaguk és a képviselt tulajdonság megjelenését, többnyire változatlan formában és tartalommal. Azért többnyire, mert a tévedés valószínûsége kicsi (60 000:1) és „hibajavító” mechanizmus is mûködik. A gének helyének meghatározásával, „cserélhetőségük” felismerésével megnyílt az út a faj-, rokonfaj határok átlépésére.



Lehetővé vált a baktérium-növény-állat-ember örökítő anyagainak (a géneknek) egymástól távoleső fajokba történő mûködőképes beépítésére, transzgénikus organizmusok létrehozására (1. ábra). Az így megalkotott szervezeteket hívjuk GMO-nak (Genetically Modified Organism), a létrehozásukra alkalmas technika és technológia megjelölésére több szinonim kifejezés is használatos: génsebészet, genetikai transzformáció, transzgénikus technológia, rekombináns DNS technológia.

A GMO (vagy GM élő szervezet, növény, állat, baktérium) tehát olyan lény, amelynek sejtmagjába (genomjába) vagy organellumába (plazmonjába) molekuláris transzformációval idegen gént juttattak, a donorgén mûködik és öröklődik. Az idegen gén (de lehet több is) új tulajdonságok (-kat) biztosító fehérjéket termel. Az így alkotott élő szervezet természetes úton nem képződhet és klasszikus nemesítési módszerekkel nem hozható létre.



A történeti áttekintést zárva, itt és a továbbiakban a GM növényeknél maradva, az első transzgénikus növényt egyesek szerint az 1970-es években mások szerint 1983-ban alkották meg, a szántóföldi növénytermesztésben pedig, mint fajta 1985-ben jelent meg.

Mi az amit a növényi GM technológia eddig megvalósított:

• gyümölcs, zöldség hosszú ideig friss állapotban tartása (paradicsom),

• herbicid és rovar rezisztencia (kukorica, szója, gyapot, papaya, cukorrépa, dohány, repce),

• minőségjavítás (ß-karotinban gazdag „Aranyrizs”),

• beltartalom-változtatás ipari célra (amilopektinben gazdag burgonya),

• részleges vírusrezisztencia (dohány, paradicsom, papaya).

Mik azok, amelyek a növényi GM technológiával a megvalósítás (gyakorlati bevezetés) küszöbén állnak?

• Fuzárium rezisztens gabonafélék;

• allergiát okozó gének kicserélése (hüvelyesek);

• „szupercirok” Afrikának;

• omega-3 zsírsavat termelő növények;

• nyárfa növekedés serkentés (bioetanol-gyártása);

• gyógyszer-alapanyagot termelő növények (dohány, lucerna, sáfrányos szeklice);

• anyagcsere-módosítás (fehérje, zsírsav, szénhidrát);

• mûanyagipari alapanyagok (PHB, ciklodextrin) termeltetése;

• abiotikus stressztûrés-javítás (só-, hő-, vízhiány-tûrés).

A GM növények és termékeik mellett lándzsát török (többen megkülönböztetnek élő = living GMO-t, pl. vetőmag és már nem élő terméket, pl. extrahált szójadara) a cikk elején felsorolt előnyökhöz még hozzáteszik:

• termesztésük olcsóbb, kevesebb kemikáliával egészségesebb, jobb beltartalmi értékû élelmiszer, takarmány állítható elő;

• Afrika, Ázsia térségeiben segítenek az éhezés leküzdésében;

• gabonaféléknél megoldják a toxintermelő fusarium fajok károsítását;

• jobban szolgálják a fenntarthatóságot, mint a konvencionális és biotermesztés;

• a tervezett tulajdonságú fajta előállítása gyorsabb.

(A genetikai módosítással foglalkozó tudósok véleménye szerint mindezt jelentőségében felülmúlják az állattenyésztésben kínálkozó GM lehetőségek).

Mindezek alapján nem véletlen, hogy az e téren munkálkodók az emberiség jövőjét ígéretesnek jósolják. Abban meg csak bízhatunk, hogy az eszement ötletek a homo ludens viccei maradnak (asszimiláló jószágok, mitológiai lények életrekeltése).



A GM technológia eredményei és valós perspektívái alapján sokan a XXI. századot a biotechnológia évszázadának prognosztizálják. Bár erre a jelzőre nem minden alap nélkül az informatika, a nanotechnika, az ûrkutatás is jogot formálhatnak.

A GM növényfajták előállításának sematikus vázlata

Erre a néhány sorra azért van szükség, mert az eljárás elemei a GMO-k körül kialakult viták alapjait képezik.



A génmódosítás bonyolult sejtszinten történő beavatkozással indul. A kívánt tulajdonságot biztosító gént (géneket) ún. géntranszferekkel juttatják a sejtekbe. A géntranszferek egyrésze vírus, baktérium, fonálféreg. Különösen nagy stratégák a Bacillus thüringiensis ssp., az Agrobacterium tumofaciens ssp., alkalmasak a tervezett új tulajdonságot biztosító gén mûködőképes bevitelére. Mivel a növényi sejtek totipotensek (mindegyikből meghatározott feltételek között reprodukcióra képes növény fejlődhet), belőlük sejthalmazt, ebből új tulajdonságot hordozó növényt nevelnek. Ezek elszaporítása, vizsgálatai már a klasszikus növénynemesítés módszereivel történik és jó esetben a GM növényből fajta lehet.

A GM növények elterjedése a világ mezőgazdaságában

A szántóföldi és a kertészeti termesztésben a transzgénikus (GM) fajták térhódítása az elmúlt 10 évben látványos volt (2. ábra).

2005-ben már 21 országban kb. 90 millió hektáron (a világ vetésterületének 7–8%-án) 5,2 milliárd dollár értékben termett génmódosított növény. A legnagyobb területen szóját, kukoricát, gyapotot, papayát, repcét, paradicsomot termesztettek. A GM fajták területi részesedése legnagyobb az USA-ban (47,6 millió hektár), Argentinában (16,2 millió hektár), Kanadában (5,4 millió Ha) és Kínában (3,7 millió ha) volt. Európában a GM növények termesztése a viták kereszttûzében van, a WTO nyomása ellenére sem éri el a 100 ezer hektárt, jóllehet az EU 25-ök közül Spanyolország, Franciaország, Cseh-Köztársaság, Portugália (Románia) már engedélyt adtak termesztésükre. Több országban (Németország, Magyarország) készül az ún. koegzisztencia törvény, amelyben a konvencionális-, bio- és GM termesztés fajtáinak egymás melletti létezését igyekeznek megnyugtatóan rendezni. Hazánkban jelenleg moratórium van érvényben a GM fajtákra. Az első törvényi szabályozás 1988-ban (XXVII. törv.), a második 2002-ben (LXVII. törv.) született. A kísérleti fajtavizsgálatokat viszont engedélyezték, az OMMI már 1999-től folytat ilyeneket kukorica, búza, dohány, burgonya, cukorrépa, árpa és repce fajtajelöltekkel. A köztermesztésben történő engedélyeztetést, vagy tiltást a koegzisztencia törvény dönti el. Ennek hivatalos szakmai előkészítésében az FVM, az MTA és az Agrárgazdasági Kutató Intézet felkért szakemberei vesznek részt. Az már biztos a nyilatkozatokból, hogy a Magyar Növénynemesítők Egyesülete, több „zöld szervezet” és jóegynéhány szakember a tiltás mellett van, vagy legalábbis aggályait hangoztatja.



A transzgénikus növények termesztésének látványos térhódítása ellenére nagy az ellenzők tábora is. A következőkben érveik egyrészét ismertetem.

A GMO (LMO) ellenesek elutasító véleményei

A GM technológiával létrehozott élelmiszerek, takarmányok révén olyan fehérjék juthatnak a szervezetbe, amelyek allergiát okozhatnak.



Az így létrehozott növények genetikai állományát baktériumok (közremûködésével) alakították ki, nem kizárt, hogy ez miatt pl. a humán célra használt antibiotikumok hatásukat elvesztik.



Az idegentermékenyülő növényeknél „génáramlás” történhet, a hagyományos fajtákban és a vadon élő rokon növényekben is, megjelenik az idegen gén.

Sokkal gyorsabban terjednek a GM fajták ahhoz, hogy az esetleges káros hatásaikat felderíthetnék.



A multik, a GM fajták fő előállítói, az esetleges negatív hatásokra már nem fordítanak kellő gondot.



A GM fajták (szaporítóanyagaik) drágák, forgalmazásukkal a multik extraprofitra tesznek szert, a termesztők függősége pedig nő.



Néhány (sajátságot) magyar érv:

• a bőséges önellátás mellett, növényi termékekből exportőrök vagyunk, a transzgénikus fajták köztermesztése rontja a piaci pozícióinkat,

• a hazai klasszikus nemesítés jó és bőséges fajtakínálatot teremtett,

• nálunk nagyon kevés pénz jut a kutatásra, meggondolandó, hogy azt mire költsük (egy GM fajta előállítása kb. 20 millió dollár),

• a növényi géntranszformációs kutatások fontosak, hogyha szükségünk lesz ilyen fajtákra ne érjen készületlenül bennünket az igényük, de addig ez maradjon a kutatóintézetek és az egyetemek falai között;

• a hazai birtokszerkezet szétaprózott, nem lehet olyan koegzisztencia (egymás melletti termesztés) szabályozást alkotni, amelyik az idegen termékenyülő növényéknél kizárná a génáramlást (átporzást pl. kukorica, repce, napraforgó fajoknál), vagy a termés fizikai keveredését.

A társadalmi elfogadottság-elutasítás problémája

A genetikai transzformációval alkotott termékekkel szemben még azokban az országokban is jelentős az elutasítás, ahol a forgalomba-hozatal nem tiltott. Érdekes, hogy a közvélemény-kutatások eredményei szerint az ún. „vörös biotechnológia”, más néven orvosi biotechnológiai eredményeit (pl. állati szervek emberbe ültetése =xenotranszplantáció) jobban elfogadja a fogyasztó, mint a genetikailag módosított élelmiszereket. A lakosság fél attól, hogy a GMO-hoz fûződő gazdasági érdek erősebb, mint a közegészségügy. Félelmét fokozzák a történelmi tapasztalatok is, az eddigi nagy találmányok majd mindegyikét fegyverként is alkalmazták. A társadalomban kísért a „bábeli zûrzavar” is. A biotechnológia tudományos nyelve, definíciói, technikái csak egy szûk tudós réteg által ismertek. Különösen nehéz helyzetben vannak a biológiát, genetikát, nemesítést oktatók, akiknek a jövőt megvalósító ifjúságot kell hiteles, objektív ismeretekkel ellátni.



A biotechnológia új tudományos eredményei, bennük a GM növényfajták éppúgy, ahogy az eddigi nagy felfedezések utat törnek maguknak. A szellem kiszabadult a palackból, az ember már részben feltörte a genetikai kódot. Az már csak tudósokon, politikusokon múlik, hogy az új ismereteket valamennyiünk hasznára fordítják-e. Nagyon fontos lenne ezen a téren két dolog. Az egyik, hogy a kutatók mielőbb koncenzusra jussanak. A géntechnológia mûvelői rózsaszínûre festett jövőképüket (amit minden bizonnyal kudarcok is homályosítani fognak), az ellenzők pedig a feltételes módban hangoztatott ellenérveiket az elővigyázatosság elvét szem előtt tartva beszéljenek egy nyelvet, hiszen akár így, akár úgy nemesítenek új fajtákat a molekuláris genetika együttmûködést követel tőlük. Az elővigyázatosság elve nem új dolog, megfogalmazták államférfiak és egyszerû emberek is. Cromwell mondotta: bízz Istenben, de tartsd szárazon a puskaport. Az amerikai közrendőr pedig ezt így fejezte ki: mi Istenben megbízunk, de mindenki mást megnézünk a nyilvántartásban.



A másik fontos dolog pedig, a társadalom objektív tájékoztatása, amiben a közvélemény-kutatók és a média felelőssége óriási.

Felhasznált irodalom:

1. Az Európai Unió Agrárgazdasága. 2006. 11. év. 1–2 sz. Agroinform Kiadó Kft. Bp.

2. Bali Papp Á.: A biológia jövője. Moson Megyei Mûhely, 2006/1.

3. Balla L: Hozzászólások az MTA állásfoglalásához a génmódosított, a hagyományos és a biotermesztett növények együttes termesztéséről. Magyar Tudomány, 2006/4.

4. Dorsch, K.–Freise, Th. (2006): Gentechnik-Gesetz:

Was plant Seehofer. Top Agrar, 2006/7.

5. Dudits D (felelős kiadó): Transzgénikus növények és a világ mezőgazdasága (magyar fordítás) Kiadta a Barabás Z. Biotechnológiai Egyesület. 2000. július

6. Faragó T. – Kemény A (szerk.): Globális környezeti problémák és a siói megállapodások végrehajtásának helyzete. 2004. KvVM-Debreceni Egyetem kiadásában

7. Heszky L.: A GM növényfajták várható hatása a termelési technológiákra. Mag K., T., K. XIV. évf. N°3 2000. Kiadó: VETMA KHT. Bp.

8. Inczédy P.: Mese a GM-ről, avagy féljünk-e a kutatás-fejlesztésektől. Agrár Unió, VII. évf. 6–7 sz.

9. Pepó P.: GMO-nem sürgős a bevezetésük. Mmg 61 évf. 2006. július

10. Szepesszentgyörgyi Á.: A jövő növényei. Kiadó: Tisza Press, Szeged.

11. Velich I. (szerk): Növénygenetika. Mezőgazda Kiadó, 2001. Bp.

12. Zöld Biotechnológia Hírlevél 1–2. számok (2005–2006), Barabás Z.

Biotechnológiai Egyesület kiadásában

A cikk szerzője: Prof. Dr. Késmárki István