A hazai felhasználás igénye farinográfos minősítés szerint a 27–28% nedves sikért tartalmazó B-1 minősítésû kategória. A takarmánykeverő üzemeknek a sok fehérjét tartalmazó búza kellene, de ezt az igényt még meg sem fogalmazták, sőt még a sok fehérjét tartalmazó korpát is elégetik, és fehérjeforrásnak a drágán behozott szójalisztet és/vagy szójadarát választják, amelynek GMO mentessége az utóbbi időben megkérdőjeleződött.
Az export igénye kétféle. Voltak és vannak olyan országok, amelyek azért vásárolnak tőlünk búzát, hogy azzal feljavítsák a saját termésük kenyérsütési minőségét. Mások azért, mert a mi búzánk sok fehérjét tartalmaz és náluk a cereáliák képezik a fehérje forrását a humán táplálkozásban. Egy exportra termelő országnak ilyen igények kielégítésére kell felkészülnie.
Magyarországon még nem alakult ki a különböző igények kielégítésére irányuló céltermelés, illetve céltermeltetés, jóllehet Martonvásáron már az 1980-as évek közepén nemesítési célként megfogalmaztuk a különböző minőségi igényeket kielégítő búzafajták előállítását. Ezt a programot az OMFB is bőségesen támogatta, és ebből születtek a ma köztermesztésben lévő vezető búzafajták.
Ezt követően először Kompolton, majd Karcagon céloztuk meg a bánkúti minőségû intenzív búza előállítását. Ezt azonban ma senki nem támogatja. Mi azonban most már Karcagon továbbra is azon fáradozunk, hogy olyan fajtákat állítsunk elő, amelyek kielégítik a különböző minőségi igényeket. Alkalmasak a hazai sütőipar igényeinek a kielégítésére, azaz kémiai lisztjavító szerek nélkül is alkalmasak kiváló minőségû kenyér sütésére. Ugyanakkor alkalmasak export célra is.
Felvetődik a kérdés, hogy mi a feltétele a kontinentális klímánk és az edafikus tényezőink által adott komparatív előnyünk realizálásának. Erre mi tudjuk a választ, csak a termeltetők ezt még nem méltányolják. Jelenleg még az a régi és elavult szemlélet érvényesül, hogy a termelő vessen olyan fajtát, amilyet akar, alkalmazzon olyan termeléstechnológiát, amilyet akar, majd az eladáskor turkálunk benne, és ha jó minőségû, akkor felárat fizetünk érte, ha nem, akkor leértékeljük.
A javító minőségû búza előállításának alapvetően három feltétele van. Az első és legfontosabb a genetikai megalapozottság, ami a fajtában testesül meg. Javító vagy kiváló minőségû termést csak akkor várhatunk, ha jó minőségû fajtát vetünk. A másik fontos tényező a klimatikus és edafikus tényezők együttese. Johan Treyer már a XIX. század végén megállapította, hogy a Magyarországon termett búza minősége nem egyöntetû. Függ a termőhelytől és az adott év időjárásától.
A harmadik tényező a fajtában rejlő genetikai képesség realizálása a termeléstechnikai tényezők megválasztásával. Ez az előveteményt, talajelőkészítést, vetésidőt és legfőképpen a tápanyag-ellátást jelenti. A jó minőség előfeltétele a harmonikus tápanyag-ellátás, de főleg az elegendő nitrogén biztosítása.
Keveset beszélünk az egészséges, fuzáriummentes termésről. Az Európai Unió meghatározta azt a toxintartalmat, ami jelen lehet a búzában, lisztben és kenyérben. Minél hosszabb tenyészidejû búzát vet a termelő, annál nagyobb a kitettsége a fuzáriumos fertőzésnek. Ezzel az a probléma, hogy a fuzárium a betakarítás után is „dolgozik”, a magtárban is termeli a toxint, sőt még hőálló is, tehát a kenyérben is jelen marad. Védekezni fuzárium ellen pedig június elejétől lehet, de soha nem tudjuk, hogy lesz-e fertőzés július elején. Nagy-Britanniában a fuzáriumfertőzés olyan méreteket öltött, hogy preventív módon védekeznek 6-7-szer a nyár folyamán, különben 30–40%-os a termésveszteség. Ezért találták ki a mûvelőutas vetést.
A minőségi búzatermesztésnek azonban vannak közgazdasági feltételei is. Ha nagyobb a ráfordítás, annak a termény árában kellene megtérülnie. Ezt az államok különböző módon oldják meg. Van, ahol a közepes és rossz minőségû búzát nem részesítik állami minősítésben. A köztermesztésbe csak jó minőségû búza kerülhet. Máshol az egyes övezetekben, tartományokban csak meghatározott célra alkalmas búzát vásárolnak meg (pl. puhaszemû tésztabúza, durumbúza, nagy fehérjetartalmú acélos búza stb.). Az Európai Unió változatos ökológiai feltételei között nagyon különböző búzafajtákat termesztenek. Ezek jelentős részét a hazai feldolgozóipar használja fel és a minőséget adalékanyagok hozzáadásával javítják. Termésük 25–30%-át exportálják olyan országokba, ahol azok megfelelnek a minőségi igényeknek. Magyarországon a humán célú felhasználás 1,6 millió tonna, de képesek vagyunk 5-6 millió tonna előállítására is. A felesleg egy részét állati takarmányozásra és exportra használjuk. Tőlünk azért vásárolnak külföldön búzát, hogy azzal a sajátjuk minőségét javítsák. A hazai minőségi igény a stabil B1 farinográfos minősítésû. Javító minőségre azért van szükség, hogy a gyengébb minőséget javítsák. Ez nem több, mint a termés 20–25%-a. Kivételesen rossz betakarítási körülményektől eltekintve az amilolites állapotot jellemző esésszámmal nincs probléma, így a kenyér minősége általában jó és jobban függ a pék szakértelmétől, mint a búza minőségétől. A problémát a sok fajta, azok eltérő minősége és a klimatikus feltételek változása okozza.
Magyarországon a jelenleg minősített fajták száma 115 és 130 között változik. A vetésterület 75–80%-át 10–15 fajta foglalja el. Ezek jórészt a jó minőségû, hazai fajták. Így minden feltétele megvan a hazai minőségi igények teljesítésének és az exportpiacon eladható minőségû búza előállításának.
A cikk szerzője: Dr. Balla László
Címlapkép: Getty Images
