Irodalmi áttekintés



A kockázat a vállalkozás, a gazdálkodási tevékenység szükségszerû velejárója. A különböző gazdasági események – például az árváltozások – kiszámíthatatlansága, a fagy, az aszály esetleges kártétele, az emberi tényezők változékonysága bizonytalanná teszik a gazdálkodó elképzeléseinek, terveinek megvalósulását (Buzás és tsai, 2000).



A kockázat fogalmát a gazdasági döntéshozatallal célszerû kapcsolatba hozni. A döntéshozatal jellemzően bizonytalan körülmények között történik, a gazdálkodó számára nem ismert a döntés eredményét befolyásoló külső és belső tényezők jövőbeni alakulása (Bácskai és társai, 1976). A termelőknek alkalmazkodniuk kell a változó körülményekhez, és védekezniük a váratlan események kedvezőtlen hatásai ellen (Bálint és társai, 2000).



A kockázat forrásainak feltárása a döntési folyamat fontos része. Castle és társai (1992) szerint a kockázatok forrásainak mértéke ágazatonként eltérő és időben változó, de alapvetően az alábbi csoportokba sorolhatóak be: termelési kockázat, piaci kockázat, pénzügyi kockázat, elavulási kockázat, véletlen veszteségből fakadó kockázat, jogi kockázat és emberi kockázati tényezők.



A gazdálkodók döntéseik meghozatalánál mérlegelik az események bekövetkezési esélyeit (valószínûségét) és azok gazdasági következményeit, céljaik elérésére gyakorolt hatásait (Bácskai és társai, 1976).



Anyag és módszer



A kockázati források és a bizonytalansági tényezők kezelését kérdőívek segítségével mértük fel, a kérdéseket Castle és társainak (1992) irányelvei szerint állítottuk össze. Ezek alapján a kockázati tényezők forrásait 6 csoportba soroltuk be: termelési kockázatok, piaci kockázatok, pénzügyi kockázatok, technológiai kockázatok, jogi kockázatok és emberi erőforrás okozta kockázatok. A gazdálkodók a tényezőket 1–5-ig osztályoztak attól függően, hogy melyik milyen mértékben befolyásolja a gazdálkodási tevékenységüket (1 = nem jelentős, 5 = igen jelentős).



Intézetünkben korábbi kutatásokból rendelkezésre állt egy adatbázis, a gazdálkodók kiválasztása ebből történt meg, rétegzett mintavétellel. 2005 nyarán postai úton 1000 db kérdőív került kiküldésre Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye gazdálkodóinak, ebből 261 db kiértékelhető érkezett vissza. A kérdőívek feldolgozását EXCEL program segítségével végeztük el.

Eredmények és értékelésük



A kérdőív három részből állt, az első részben a gazdálkodásra vonatkozó általános adatokra kérdeztünk rá. A válaszadók 62%-a csak növénytermesztő tevékenységet végez, 2%-uk csak állattenyésztéssel, és 36%-uk mindkettővel foglalkozik. Ha növénytermesztési tevékenységük célja szerint nézzük a válaszadók megoszlását, akkor a legnagyobb arányt az elsősorban értékesítésre termelők képezik, a gazdálkodók 76%-ának ez a célja, és 18% értékesíti a felesleget.



A kérdőív második részében a növénytermesztési gazdálkodási tevékenységre ható kockázati tényezőket értékelték a válaszadók annak megfelelően, hogy mennyire befolyásolják őket ezek a döntéshozatalnál.



A termelési kockázatok az olyan előre nem megjósolható tényezők által okozott termésbeli ingadozás következtében lépnek fel, mint az időjárás, a betegségek, a kártevők és a genetikai változatok. A termelési kockázatok közül a válaszadók szerint az éves csapadék ingadozó mennyisége, a szélsőséges és túlságosan változékony időjárás emelkedik ki. A feltételezett éghajlatváltozásban rejlő kockázatokat igen alacsonynak ítélték meg (1. ábra).

A kockázati tényezők következő csoportja a piaci kockázatok. A csoport tartalmazza azoknak az áraknak az ingadozását és bizonytalanságát, melyet a gazdálkodók a termelés inputjaiért fizetnek, és amelyeket a termékeikért kapnak, valamint a piaci kereslet és kínálat változását.



A gazdálkodók az értékesítésre kerülő főtermék és az erőforrások árának változását tartják jelentősebb kockázatnak (2. ábra). Nagyrészt ezek határozzák meg a bevételt és költségeket, így az adott év jövedelmét. A piaci igények változását kevésbé tartják kockázatosnak, hatásuk hosszabb távon jelentkezik, így több lehetősége van a gazdálkodóknak ezen kockázatok kezelésére.



A pénzügyi kockázatok a vállalkozás eszközeinek finanszírozására vonatkoznak. Az idegen tőke növekvő felhasználása, a kiszámíthatatlan pénzforgalom megteremtik annak valószínûségét, hogy elegendő pénz hiányában a gazdálkodók nem tudnak a követeléseknek eleget tenni, így növekednek a likviditási gondok. A magyarországi gazdálkodók első helyen említették a pénzügyi kockázatok között a támogatások kifizetésének késedelmét (3. ábra).



A technológiai kockázatok a különböző termesztéstechnológiákból, azok be nem tartásából, a váltásból eredő kockázatokat jelentik. Ezeket a kockázatokat értékelték legkisebb jelentőségûnek a válaszadók (4. ábra).



A törvények és az állami célkitûzések, melyek a társadalom változó felfogását tükrözik, növekvő kockázati forrást jelentenek. Ilyen kockázati forrás például az agrárpolitika és a környezetvédelem, de ide tartozik a kereskedői magatartásból eredő kockázat is (5. ábra).



Az emberi kockázatok közé az egyes személyek – gazdálkodó és alkalmazottak – jelleme, egészsége, viselkedése és szaktudása tartozik. Ezek közül a válaszadók az egészségi állapotból eredő kockázatoknak tulajdonítanak nagyobb szerepet (6. ábra).



A kockázatkezelési eljárások azok az óvatossági lépések, melyekkel csökkenthető a kockázat, mérsékelhető a hatása vagy fokozható a vállalkozás azon képessége, hogy a kedvezőtlen hatásokat átvészelje. A válaszadó gazdálkodók a piaci információk beszerzését tartják a legjelentősebb kockázatkezelési eljárásnak a gazdálkodási tevékenységükben, de a pénztartalékolás, az értékesítési szerződések előre történő megkötése is fontos szerepet kap. Kis szerepet kap a kockázatok menedzselésében az öntözés és a vagyonvédelem.



Az alkalmazott kockázatkezelési módszereket jelentősen meghatározza az, hogyan viszonyulnak a kockázati tényezőkhöz a gazdálkodók, ezáltal az alkalmazott eljárások gazdálkodónként eltérőek lehetnek. A válaszadók nagy része, közel 90%-a foglalkozik több növényfaj termesztésével, az időjárási előrejelzések figyelemmel kísérésével és a piaci információk beszerzésével.

Következtetések



A gazdálkodók leginkább a közvetlen, általuk nem, vagy alig befolyásolható tényezőket tekintik meghatározó kockázatnak, és kockázatmenedzsmentjük ezek hatásainak csökkentésére irányul. A vállalkozások általános célja a jövedelemszerzés, melyet bevételeik és költségeik határoznak meg. Ebből adódóan a felsorolt hat kockázati forráscsoport közül kiemelkedik a piaci kockázatok szerepe, hiszen a gazdálkodók a legjelentősebb, a gazdálkodási tevékenységüket leginkább befolyásoló kockázati forrásnak a főtermék árának és az erőforrások árának változását látják. Ennek megfelelően alakul a kockázatkezelési eljárás is, a gazdálkodók minél több piaci információ beszerzését tartják fontosnak. Jellemző kockázatkezelési mód a több lábon állás is, a gazdálkodók nagy része több növényfajt termel, sokan rendelkeznek egyéb jövedelemmel, és foglalkoznak állattenyésztéssel. A specializációból adódó előny, többletjövedelem a kockázatkezelés ezen formájával elveszik, ez lesz a kockázat ára.

Irodalomjegyzék:



Bácskai Tamás–Huszti Ernő–Meszéna György–Miko Gyula–Szép Jenő (1976): A gazdasági kockázat mérésének módszerei.

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest



Bálint András–Sidlovits Diána–Szép Katalin (2000): Kockázat és kockázatkezelés a kertészetben

(internet cím: http://www.vetesforgo.hu/index.php?menu=cikkek&temaid=4&cikkid=48)



Buzás Gyula–Nemessályi Zsolt–Székely Csaba (szerk, 2000): Mezőgazdasági üzemtan I.,  Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest



Castle, E.N.–Becker,M. H.–Nelson, A.G. (1992): Farm Business Management, Farmgazdálkodás, Szerk.: Nemessályi Zs., Mezőgazda Kiadó, Budapest.



Hungarian Central Statistical Office: Agriculture in Hungary, 2003, Farm Structure Survey–Volume II., Budapest, 2004.



A szerzők ezúton fejezik ki köszönetüket a válaszadó gazdálkodóknak!

A cikk szerzője: Dr. Salamon Lajos