Napjaink gyakorlatában elvárt a takarmányozás megvalósításával kapcsolatos adatok gyûjtése, jobb ellenőrzés és ezeknek a telepek számítógépes adatkezeléséhez, számítógépes telepirányítási rendszeréhez való kapcsolódása. A szállító és kiosztó vontatott munkagéptől indulva mára eljutottunk egy önjáró univerzális tevékenységi kört ellátó munkagépig. A telepeken ma a vontatott kocsik vannak többségben, ezektől is elvárt a szállításon kívül, a betárolás (rakodás), takarmány-előkészítés és -keverés, -kiosztás, a betárolás és a kiosztás mérleges ellenőrzése, a munkafolyamatok számítógépes szabályozása és ellenőrzése.

A lehetőségek kihasználása

Betárolás, rakodás



A keverő-kiosztó kocsi technikai megoldása típusonként eltérő, de több telepi gép kiváltására és részben az azokat meghajtó traktorok számának csökkentésére is alkalmas. A kocsi pótolhatja a távolabbi tárolási helyről a tömegtakarmányokat beközelítő szállító- és rakodógépeket, a silómarót, a bálaszeletelő, -bontó, -adagoló berendezéseket. Ezeknek a funkcióknak az átvétele a kocsi töltési idejét növelheti, de a megmaradt gépek és munkaerő hatékonyságát mindenképpen növeli.

A betárolás szakaszosan történik, az összetevők betárolási sorrendje befolyásolja a keverék minőségét. A keverő-kiosztó kocsik kezdetben nem készítettek teljes takarmánykeveréket (TMR-t), mert a szálastakarmányok bekeverése technikailag nem volt kivitelezhető. Napjainkban ez már megvalósítható, tehát az elkészült mix megfelel a „kényszeretetés”, a válogatás lehetőségét minimalizáló takarmányadag elvárásának. Azonban közben sok helyen növekedett a betárolt alkotórészek száma is. Pár éve a tömegtakarmány – melléktermék – táp-kiegészítő koncentrátum formáció állt alkalmazásban, mára néhol az abrakfrakció több részletben kerül betárolásra. Ez a frakció napjainkban gyakorta a szárítás nélkül tartósított roppantott kukoricából, a gazdaságban termelt gabonából (búza, árpa, triticale), a vásárolt fehérjehordozókból (szója, napraforgó), a kb. 1–2 kg-os mennyiségû problémamegelőző koncentrátumból, „premixes előkeverék”-ből, ásványi kiegészítőkből, pufferekből, by pass anyagokból áll. Ez sok helyen a korábbi 3–4 betárolási tételt kb. 10–16-ra emelte. Ezzel a módszerrel kiiktatódik a tápgyártás és

-szállítás költsége, de igényesebb telepi logisztikát (rendelés, tárolás), figyelmesebb napi adagkészítést és ellenőrzést igényel.

Ebben a körben felértékelődik az úgynevezett takarmánykonyha szerepe. Általában ezt a szerepet a megkezdett szilázskazalhoz tartozó már szabad silótér tölti be, ahová az abrakos tornyon kívüli egyéb takarmányok kerülnek beközelítésre. Az új technológiában több összetevőt kell a minőségromlás veszélye nélkül letárolni. Az új takarmánykonyha tulajdonképpen olyan egy oldalról nyitott pajta, tároló épület, ahol takarmányféleségenként fülkék vannak kiképezve. Ezekbe a fülkékbe könnyen be tud jutni a kiosztó-keverő kocsi vagy a rakodógép, illetve a feltöltést végző szállító jármû. A fülkénkénti betárolt mennyiségek általában heti vagy havi szükségleteknek megfelelők.

Mérés



A keverő-kiosztó kocsik elektrometrikus mérleggel vannak felszerelve. A gép fedélzeti egységében rögzítettek a takarmányozási csoportok egy-egy egyedére vonatkozó összetevők és azok napi mennyiségei. Ezen alapadatok a csoportok aktuális létszámát megadva határozzák meg a betárolandó mennyiségeket. Ez alapján egy beprogramozott adag mellett a bekevert mennyisségek változhatnak, de azok összetevői és azok egymáshoz viszonyított aránya állandó marad. Ez adja azt a lehetőséget, hogy a technológia betartása mellett megítélhető legyen az egyes összetevők minőségváltozása, a takarmányadag optimalizálás helyessége, a csoportok szárazanyag-felvevő képessége.

A kisebb mennyiségben (25–40 kg-nál kisebb mennyiségben) bekeverésre kerülő anyagokat célszerû külön előre kimérni, vagy kalibrált mérőedénnyel adagolni. Több helyütt gyakorlat a kis mennyiségû anyagokból – akár egy egyszerû csigás keverővel – előkeveréket készíteni.

A kiosztó-keverő kocsi mérlegének kijelzőjén jól követhető a kocsin lévő takarmány mennyiségének változása. A betárolás során könnyíti a mennyiségek pontosabb megtartását – külső rakodógépes töltés esetén – , ha a kocsi a szükséges mennyiség elérése közelében fény vagy hangjelzést is ad. Ezek a jelzések a telepen tevékenykedő vezetőt is segítik az ellenőrzésben.

Fontos a mérés pontosságának a fenntartása. Szélsőséges esetben a hibás mérésre csak a hetente–havonta tartott takarmánykészlet ellenőrzések készletkülönbségei, vagy az egész állomány nagyarányú takarmányfogyasztás változásai derítenek fényt. Féléves-éves gyakorisággal célszerû szakszervizzel ellenőriztetni a méréstechnikát, illetve ildomos heti gyakorisággal a mûszakkezdéskor ismert tömegû anyaggal (pl. egalizált zsákos takarmánnyal) ellenőrizni a mérés pontosságát.

Természetesen ugyancsak fontos megjegyezni, hogy a munkagépünk mér, de nem tudja megkülönböztetni a mérésre kerülő összetevőket, tehát a rendszer kijátszható!

Előkészítés



A különböző gépészeti megoldású keverő-kiosztó kocsik némelyike speciális takarmány-előkészítésre is alkalmazható: takarmányrépa, burgonya stb. mosásos tisztítására; gabonafélék lúgos feltárására; szálastakarmányok aprítására. Egyes típusok népszerû egyedi felhasználási lehetőséget is kínálnak: képesek a szalma aprítására és az aprított szalma istállóba, pihenőtérre való fúvására.

A takarmánykeverés során az adag mechanikai előkészítése is zajlik. A kiosztó kocsi forgó elemei tépőfogakkal, késekkel felszereltek, sőt több esetben a keverőtér belső palástján állókések is találhatók. A kiosztókocsik ezen elemei vágják, aprítják a bekerülő szálastakarmányokat, tömegtakarmányokat. Az aprítás mértéke függ a kések számától, épségétől, elhelyezésétől, a mozgó elemek forgási sebességétől, a keverési időtől és a kocsiba tárolt takarmányok mennyiségétől. A túlaprított keverék esetén a jászolba kerülő anyag struktúra nélküli lesz. Ez gyorsítja a takarmány emésztő traktuson való áthaladását, rontja a táplálóanyagok felszívódását és hasznosulását. A rövid részekből álló adag csökkenti a bendőmozgások számát, mérsékli a kérődzést, higítja a bélsarat. Több ponton is teret enged az anyagforgalmi problémák megjelenésének.

A keverőcsigás megoldások némelyike összenyomja, tömöríti a keveréket. Az etetés, a takarmányfelvétel oldaláról a lazább keverék kedvezőbb.

Keverés



A keverés célja, hogy a különböző méretû és táplálóanyag tartalmú összetevőkből homogén keveréket képezzünk. Az alapanyagok megfelelő előkészítése esetén ez nem okoz gondot. Amennyiben az adag nem egyenletes elkeverésû, úgy a különböző komponenseket ki tudja válogatni a tehén, tehenenként más-más koncentrációjú takarmány kerül felvételre. Ez azonos csoporton belül is a megengedhetőnél nagyobb eltérést okoz: a táplálóanyagokkal való ellátás szintje állatonként különböző lesz, az eltérő rostellátás miatt a bendőmûködésben is nagy szórás alakul ki. Pl. amennyiben a tehén jól kiválogatja az abrakos részt, akkor a kísérő körülményektől függően állatunk egészségi állapotát rossz irányba fordítjuk. Vagy az oltógyomor leterhelésével annak helyzetváltozását, vagy a megnövelt, bendőben könnyen lebomló takarmányhányad miatt a bendő renyhébb mûködését, elsavanyodását, az acidózis valamelyik formájának megjelenését segítjük elő. Halmazati hátrány még, hogy ezek a formák a laktáció elején sokkal könnyebben kialakulhatnak, így az állat számára egészségtelen, számunkra pedig gazdaságtalan laktáció elé nézhetünk.

A keverék homogenitása pár perc alatt kialakítható. A keverés és a nagyobb méretû összetevők aprítása egyszerre történik. A szakaszos betárolás miatt az elsőként bekerült összetevő aprítása, keverése történik a leghosszabb ideig. Így nem véletlen, hogy sokan a szálas- és tömegtakarmányok betárolásával kezdenek. Amennyiben a keverék rossz struktúrájú kedvezőbb eredményt érhetünk el az egyszerre kevert mennyiség és a keverési idő változtatásával, de a betárolás sorrendjének módosításával is.

A keverékben méret szerinti osztályozódás történhet hosszabb szállítás során. A régi gyakorlat, illetve a régi és új tartástechnológiák együttélése mellett előfordul, hogy egy tehenészet tulajdonképpen több telepből áll. A keverő-kiosztó kocsik bevezetésének hajnalán teljes takarmánymixszel csak a tejelő teheneket kívánták ellátni, mára kibővült a kör a szárazonállókkal, növendékekkel. Gyakorta ez a három csoport egymástól több kilométerre van, az ellátás egy központi telepről történik, az összekötő utak pedig nem jó minőségûek….Újabban már létezik olyan társulás, ahol 15–20 km-es körzetben több kisebb telepet 1 kiosztó kocsi szolgál ki. Itt sok egyéb kedvezőtlen tényező mellett ezt is kezelni kell.

A takarmányadagot közvetlenül a kiosztás előtt keverjük össze, különben számíthatunk néhány alkotó minőségromlására, legrosszabb esetben evvel is ronthatjuk teheneink szárazanyag-felvételét. A leírtak fokozottan igazak a nyári félévben. Mindezt azért tartom fontosnak leírni, mert találkoztam olyan teleppel, ahol 12 óránként etetnek, de csak egyszer kevernek.

Kiosztás



A kiosztás során komoly veszteségeket tudunk képezni azokból a kocsiból kijutó takarmányokból, amelyek nem kerülnek az állat elé. Egy részük a kocsiszekrény, illetve a fenéklemez folytonossági hiányából, a kiosztó szerkezet mûszaki hibáiból ered (pl. lyukas kihurdó szalag, kopott kihordó csiga, rossz szögben beállított surrantó lemez…). Ezeknél a hibáknál a szétszóródott takarmányokkal közlekedési útját végig csíkozza a kiosztó-keverő kocsi, a kihullott részek szennyeződnek és állat elé már nem kerülhetnek. A gondot fokozza, hogy egyes, értékesebb összetevőkből (abrak) viszonylag több juthat ki, illetve folyékony összetevő (glükoplasztikus anyagok, melasz, víz) nem kerülhet bekeverésre.

A veszteségek másik fele a helytelen kiosztásból származik, a rossz beállítások, kiosztáskori rossz jászol megközelítés vagy a nagy sebességgel való kijuttatás eredménye. Az elpocsékolt takarmány a jászolt megkerülve annak a traktor- vagy a tehénjárta közlekedési útjára kerül és a trágyával, szennyeződésekkel keveredik.

Keverő-kiosztó kocsi vásárlásnál a kiosztás lehetőségeit mérlegelve kell döntenünk. Akkor kedvező a kocsi használata, ha a telep minden, vagy kisebb átalakítással minden részén, minden együtt élő tartástechnológiai megoldásnál mûködtetni tudjuk. A választásnál figyelembe kell venni a kocsiszekrény magasságát, szélességét, fordulékonyságát, valamint a jászolra ürítés megoldását.

A napi kiosztások számát a jászol kialakítása, befogadóképessége, az időjárástól való védettsége, az évszaki sajátosságok alapján kell meghatározni. Ennél a pontnál azonban illendő és hasznos minden fölé emelni a tehén tökéletes kiszolgálását, az étvágy fenntartását, a szárazanyag-

felvétel maximalizálását. Ennek egyik praktikuma, hogy több vetés esetén azok igazodjanak a fejések számához és időpontjához. Etetőasztal esetén – a kiosztástól függetlenül – gyakori jászolra igazításokkal váltható ki a nagyobb takarmányfelvétel.

Adatgyûjtés és -elemzés

A napi munkafolyamatok során a keverő-kiosztó kocsi számítógépes rendszerében sok adat rögzül. Ezek információt adnak az etetés kezdetéről és befejezéséről, a kocsitöltések és kiosztások számáról és időpontjáról, keverésenként a betárolt összetevők számáról és mennyiségéről, a keverés idejéről, a napi takarmány felhasználásról. A korszerû rendszerekben ezek egy mobil adathordozóval (lemez, patron) könnyen áttölthetők az irodai PC-re. Az adatok kiértékelését a kocsihoz járó felhasználóbarát programok szolgálják, pl. a betáplált adagösszetételtől való eltéréseket – az áttekintést segítve – egyből %-osan is kijelzik. Ezek az adatok kiváló forrásai a folyamatokat irányító és kontrolláló telepi managmentnek.

Az adatok felhasználása sokrétû lehet. A kiírt mennyiségektől és arányoktól való eltérés alapját adhatja a takarmányozást végző dolgozó minőségorientált bérezésének (mozgóbéres rendszer). Az egymást váltó dolgozók termelést befolyásoló eltérései nyomon követhetőek, a tényekkel szembesített dolgozókkal jobban minimalizálhatók. A készletgazdálkodás számára kedvező, hogy minden tétel fogyása követhető, konkrétabbá tehető a takarmányozási naplóban való feladás. Azért csak konkrétabbá, mert az itt feladott alomszalma, romlott és szennyeződött, hulladéknak számító takarmány nem kerül bemérésre.

A keverő-kiosztó kocsi megfelelő használata jó eszköz a kedvezőtlen „végtermék” (beteg tehén, kis tejtermelés, kedvezőtlen tejbeltartalom), rossz gazdasági eredmény megszületésének megakadályozására. Lehetőséget biztosít a takarmányozás folyamatközbeni ellenőrzésére és módosítására.

A cikk szerzője: Molnár Ernő