Ma már környezetkímélő vagy herbicidtakarékos gyomirtási technológiák kidolgozása kívánatos. A  herbicideket kézi munkaerővel, egyéb gépi technológiával pótolni azonban nem lehet. Herbicidek és kézi munkaerő alkalmazása helyett a nagyobb szakértelmet kívánó „gyomszabályozás” módszereit kell alkalmazni. Ehhez pedig nemcsak a termesztett növények biológiáját, hanem az egyes gyomfajok biológiáját, egyedfejlődési sajátosságait is alaposan ismerni kell. Az intenzív növénytermesztés során – nagy szakmai hozzáértéssel – a kultúrnövény „vetésforgóját” kell úgy megtervezni, hogy a termesztett növény maga győzze le az állományában megjelenő, károsító gyomfajokat. Ehhez először is tudni kell azt, hogy az illető területek potenciálisan milyen gyomfajokkal fertőzöttek, mely fajok okozhatnak jelenlétükkel terméskiesést? Ez különféle gyom-felvételezési eljárásokkal vizsgálható. A gyomfelvételezési módszerek nagy része szakemberek körében közismert.

A kisüzemek tulajdonosai általában ismerik saját területük gyomfertőzöttségét. A nagyobb gazdaságok birtokosai ezekkel az ismeretekkel nem biztos, hogy rendelkeznek, ezért vagy egy beosztott növényvédős szakember, vagy felkért szakértők végzik a gyomszabályozást megelőző gyomfelvételezési munkákat.

Hazánkban a legelterjedtebb a Balázs–Ujvárosi-skála alapján történő felvételezés, amely a gyomfajok területfoglalási (borítási) átlagadatait tünteti fel több mintavételi terület (kvadrát) felvételezése alapján. A faj borításának nagyságrendje utal a kártétel mértékére, de nem feltétlen fejezi ki a faj gyakoriságát, darabszámát. Hibája az, hogy általában nem a tárgyév, hanem a következő gazdálkodási év gyomviszonyait prognosztizálja. Ez viszont nem pontos, mert előre nem ismertek a következő év csírázást befolyásoló klimatikai adatai. Mindezek ellenére a leginkább használatos, mert tökéletesebb módszer nincs és az országos gyomfelvételezések is ezzel az eljárással készülnek és így összehasonlíthatóvá is válnak. A fajlista mindenesetre jelzi a gyomirtás szempontjából „veszélyes” gyomnövények jelenlétét (l. még a „Veszélyes 48 „ c. kiadványt is). Természetesen ezek a felvételezések nem herbicidekkel kezelt területeken történnek, mert a kezelés hatása lefedi a potenciális gyomosodás mértékét. Ezért javasolják helyette sokan a talajok gyommagkészletének a vizsgálatát.

A talajok gyommagkészletének vizsgálata számszerûségét tekintve valóban pontos, de igen nehéz, sok munkát igénylő feladat. Egy adott szántóföldön (táblán) az a gyomfaj biztosan megjelenhet, amelynek magját (termését) a talaj tartalmazza. A megjelenés azonban csak feltételezhető, – legalábbis mennyiségi vonatkozásait tekintve – mert a magvak csírázását, a gyomok megjelenését a csírázásbiológiai jellemzők  (dormancia, kényszernyugalom) irányítják. A gyomnövények magprodukciójáról, csiranyugalmáról egy előző írásunkban részletesen beszámoltunk.

A számlálási módszer során egy négyzetméteres területeken kihúzzuk a gyomokat és fajok szerint megszámlálva csoportosítjuk. Ezek az adatok a vegyszeres gyomirtás eredményességét jelzik. Javasoljuk, hogy a jövőben a herbicidmentes gyomirtási eljárásoknál (gyomfésû, gyomkefe stb.) ezt a módszert is alkalmazzák.

A kaszálási próba során a kaszálók növényállományát elemezzük. Ennek során megtudhatjuk a takarmányozási szempontból hasznos és káros fajok jelenlétét, mennyiségi (zöldtömeg, száraztömeg) adatait.

A növekedés-analízis a kultúrnövény és gyomnövényei időegységenkénti produkciójáról szolgáltat adatokat. Kiváló módszer a növények közötti versengés dinamikájának a megismeréséhez, ami a herbicid-mentes gyomirtási technológia kidolgozását segíti.

Gyomfelvételezés földrajzi helymeghatározó eszközök segítségével



A gyomnövény-populációk a mezőgazdasági mûvelésû táblákon térben és időben változatos, heterogén képet mutatnak. Szabályosságot a gócszerû előfordulású évelő fajoknál tapasztaltunk, amikor az adott gyomfaj (pl. Cirsium arvense) a letelepedés és csírázás helyétől kiindulva aggregált kör, vagy ovális alakban fordul elő. A magról kelő fajok esetében megfigyelhető a táblaszéleken a betelepülés, majd a mûvelési iránnyal megegyező terjedés.

A mûholdas helymeghatározás, a térinformatika, a hardverek és szoftverek fejlődése következtében ma már a mindennapi gyakorlatban is lehetővé vált a pontos, DGPS alapú gyomtérképek készítése. Ezen térképek segítségével lehetséges szemléletesen ábrázolni egy táblán az egyes gyomfajok elterjedését, az egyes pontokhoz tartozó gyomborítási értékeket. Ezekből olyan információk szûrhetők ki, amelyek csak számszerû adatbázisokból gyakorlatilag nehezen követhetők és szemléltethetők, mint például egyes fajok betelepülése és elterjedésének mértéke, a gyomfajok populációdinamikája a táblán több év során és a foltkezelések helyének kijelölése.

A térképezés hatékonysága és gazdaságossága a távérzékelési eljárások segítségével a jövőben jelentősen növelhető. A távérzékeléssel kapott adatokból akár órákon belül pontos gyomtérkép készíthető. Ezek előnye az is, hogy a tábla minden pontját reprezentálják, ugyanis a táblabejárásos módszer az egyes cellákon kapott értékeket extrapolálja a cellák közötti területre. A tábláról készített fotók a terepen azonosított (gyomfajonkénti) tanulóterületek segítségével végzett színelemzése (klasszifikációja) során gyorsan, kevesebb élőmunkával gyomtérképek készíthetők. A klasszifikációhoz a multi- és hiperspektrális felvételek a legalkalmasabbak, az ilyen mûholdfelvételek alkalmazásának azonban a felbontás szab gátat, amely a ma hozzáférhető felvételeknél 1020 m. Ezért a célra az alacsony és közepes magasságból készített légifotók a legmegfelelőbbek, főleg amennyiben azok nem pankromatikus, hanem multi- vagy hiperspektrális módban készültek. A térinformatikai szoftverek lehetővé teszik azt is, hogy egy nagyobb területről alacsony magasságból készített légifotókat ortofotóvá alakítsunk és koordinátáik segítségével pontosan összeillesszünk. Ezáltal gazdaságosan, egyszeri repüléssel nagy területekről nagy felbontású digitális ortofotókat készíthetünk, amelyek klasszifikációjával elkészíthetők a gyomtérképek.

A gyomtérképezésnek és az erre épülő precíziós gyomszabályozás alkalmazásának három feltétele van:

• pontos földrajzi helymeghatározás (GPS, DGPS)

• az input adatok feldolgozása során létrehozott folyamatvezérlő logikai rendszer (algoritmus),

• automatizált kijuttatás-technika.

A precíziós gyomszabályozás szervezésének alapvetően két szervezési formája ismeretes:

• On-line (real-time) vagy közvetlen (azonos idejû) módszer.

• Adatbázison alapuló módszer.
  
   

Az on-line módszer lényege az, hogy a képi információgyûjtés, a képfeldolgozás és a vezérlés egy menetben történik. A permetező traktor elejére felszerelt kamerák fényképezik a területet és a mesterséges látás módszerével értékelik a felvett képanyagot. A felismert gyomnövényzet alapján történik a vezérlés. A gép szórókerete 3 méterenként szakaszolható és a permetező kereten több, egymástól független csőrendszer helyezkedik el. A csőrendszerhez külön permetlé tartályok tartoznak. Ennek fejlesztett változatánál nem alkalmaznak külön permetlé tartályokat, hanem egy víztartály létezik és a gyári készítmények a szórófejek közelében kerülnek befecskendezésre, erre alkalmas szerkezettel. Az on-line fejlesztés költségigényes és a megoldás a jelenlegi formában túlautomatizált.

Az adatbázison alapuló módszer lényege, hogy az információgyûjtés, az adatfeldolgozás és a mûszaki vezérlés időben és térben elválik egymástól. Az adatbázis építésen alapuló technológiatervezés számos, egymással összefüggő elemből tevődik össze. A térinformatika szempontjából lényeges az, hogy tábláról rendelkezzünk a legfontosabb méretekkel és alakkal kapcsolatos információkról, mert e nélkül nem tervezhetők meg előre a különböző mintavételi munkafolyamatok. Szükséges tudni a táblát mûvelő, vagy kezelő gépek munkaszélességét, mert ennek alapján tervezhető meg a precíziós technológia.

A hazai kutatás-fejlesztések során már eddig is számos eredmény született. Ilyenek, pl. a táblaszintû gyomtérképek létrehozása, az egyes táblarészekre adaptált eltérő gyomirtási technológia kimunkálása, az évelő gyomfajok foltkezelése, a preemergens kezelések automatizált dózisváltoztatása a talajtulajdonságok függvényében.

A cikk szerzője: Dr. Czimber Gyula