A gépcsalád ismertetése
A burgonyaültetés gépei 50–100 cm-es sortávolsággal készülnek, a hazai gyakorlatban a 75 cm-es sortávolság az általánosan elterjedt. A burgonyatermesztésben elsősorban bakhátas mûvelést alkalmaznak, azonban – az utóbbi években – fokozatosan növekszik az ágyásos mûvelésû termesztéstechnológiák részaránya is. A nagyobb méretfrakcióra osztályozott vetőburgonyából 35–40 E db/ha, míg a kisebb méretfrakció esetén 45–55 E db/ha gumó kerül kiültetésre, ami 24–38 cm átlagos gumótávolságnak felel meg. A gépi ültetésnél a cél az, hogy a vetőgumókat az ültetőgép egymástól előre meghatározott távolságban, az eredeti talajfelszín alá néhány cm mélyre ültesse a sornyitók által kialakított barázdákba és utána (8–10 cm-es talajréteggel) takarja be azokat. Ezáltal kialakíthatók az elsődleges (primer) bakhátak és egyben „irányítható” a gumók kötése, fejlődése, betakarításkori elhelyezkedése.
A burgonyaültető gépek építési módja függesztett, féligfüggesztett, vagy vontatott lehet, kivitelük 2-, 4-, 6-, 8-soros megoldású, ill. az ágyásos termesztésnél (ágyásonként) 2-, vagy 3-soros kivitelek is vannak. Az ültetőgépek felosztását az ábra szemlélteti.
Ültető/adagoló-szerkezetek
A gépek ültetőszerkezeteinek csoportosításánál alapvető, hogy a szerkezetbe a gumók (egyenkénti) adagolása kézzel, vagy kézi beavatkozás nélkül történik. Az előbbieket félautomata, míg az utóbbiakat automata rendszerûeknek nevezik. A félautamata megoldások közül a rekeszes tárcsás megoldás a legismertebb. A függőleges tengelyû rekeszes tárcsa elfordulásakor az ültetést végző személy 1-1 vetőgumót helyez a rekeszekbe, s azok az ejtőcsöveken keresztül hullanak a barázdába. Az adagolószerkezetek meghajtását a soronkénti kapaszkodó-kerekek, vagy a járókerekek (ékszíj/lánchajtással) biztosítják. A rendszer előnye, hogy a dolgozó, a már elforduló rekesz utántöltését is biztosítani tudja mindaddig, amíg a cella a benne lévő vetőgumót az ejtőcső fölé érve el nem ejti. Hátránya viszont, hogy az ejtőcsövekben nagy (kb. 40–60 cm) a gumó esési magassága, ami pontatlanabb ültetést okoz.
Az ültetőkelyhes megoldásnál, a vízszintes tengely körül – sugárirányban – forgó serlegek vezérlését excentrikusan oldották meg. Így állandó fordulatszám mellett, az ültetőkelyhek kerületi sebessége a vetőgumók behelyezésekor a legkisebb, ami pontosabb hosszirányú ültetésegyenletességet eredményez.
A végtelenített hevederre szerelt ültető kanálsoros rendszernél a dolgozóknak lehetősége van a kanalak pontos megtöltésére, a kanálfészekbe a vetőgumók jól „beleülnek”, s azok barázdába ejtése az ékes csoroszlyák terelő szárnyai között, a talaj közvetlen közelében történik meg.
Az automata rendszerû burgonyaültetők egyik nagy csoportját a merítőkanalas gépek képezik. Az ilyen rendszerû ültetőszerkezetek legismertebb változatai: függőleges kanálsorú, ferdeláncon lévő merítőkanalas, valamint tartály-fenékszalagos merítőkanálsoros kialakításúak. A függőleges kanálsorú megoldásnál a merítőkanalak (merítőkelyhek) egy gumi elválasztófal által határolt térből emelik ki a gumókat, s a kettős ültetést rázócsillag gátolja meg. A kanálsorok közötti ültetőanyag felboltozódását a megvezető lécek mögötti kitámasztó lemez akadályozza meg. A kanalak átfordulása után a vetőgumók az előző kanál „hátoldalára” gurulnak, pályájukat az ültetőcsatorna határolja le. A kanálsor továbbhaladásakor a gumók a kiejtőnyílásnál hullanak a csoroszlya által nyitott barázdába. A gumóváltást (a tartály teljes leürítését) ürítő csappantyú segíti elő. Az egyes kanálsorok megfeszülését, megszorulását egy gyorskioldó szerkezet gátolja meg.
A ferdeláncos merítőkanalas ültetőszerkezet merítőkanalai hosszúkás alakúak, így merítéskor egyidejûleg két, vagy több vetőgumót is kiemelhetnek a gumótartályból. A többletgumók a felső vízszintes ágon – a vezetőlánc mellett – kihullanak a kanalakból és egy visszavezető pályán ismét a gumótérbe kerülnek. A kanalakban maradt gumók az ültetőaknán (a ferde ejtőcsatornán) keresztül folytatják útjukat a barázdáig.
A fenékszalagos gépeknél az ültetőszerkezetnek a gumótartály fenékszalagja egyenletes vetőanyag-utánpótlást biztosít. A fenékszalag mozgatását (a szalag sebességét) automata előtolás-érzékelő vezérli. Hasonló szerkezeti megoldással lehet találkozni az automata rendszerû előcsíráztatott burgonyaültetőknél is, ezeknél azonban a gumótartály helyén járópad van kiképezve. A járópadon elhelyezett ládákból (mûanyag rekeszekből) egy kezelőszemély „adagolja” a tartály fenékszalagjára az előcsíráztatott burgonyát. A merítőkanalas (automata) burgonyaültető gépek (soronként) egy-, vagy két-kanálsoros kivitelûek lehetnek. Az ültetés pontossága és a gumósérülés szempontjából előnyösebb az eltolt osztású, dupla kanálsorú gépek használata, mert ugyanolyan tőtávolság esetén a merítőkanalak sebessége kisebb, így biztosabb azok megtöltődése és kisebb a gumósérülés is. A merítő (alap) kanalakba különböző méretû és alakú mûanyagbetétek helyezhetők be, ami lehetőséget ad a különböző méretfrakciójú (28/45 mm, 35/50 mm, 40/60 mm stb.) és alakú (ovális, kerekded, hosszúkás, stb.) vetőgumók kiültetésére.
Az automata ültetőgépek másik elterjedt megoldása a merítő rendszerû, szorítóujjas adagoló. Ezeknél az ültető szerkezeteknél a vízszintes tengelyû ültetőtárcsára sugárirányban felszerelt vezérelt ujjak végzik a gumók adagolását. A gumótartályból alulról bemerülő szorítóujjak az ültetőtárcsához „tapadnak”, a tárcsa elfordulásakor azonban az íves emelőkar nyitja azokat. A vezérlőpálya úgy van kialakítva, hogy a szorítóujj akkor fogja meg a vetőgumót, amikor az éppen kiemelkedik a tartályban lévő gumórétegből, mert így kisebb gumósérülést okoz. Az ültetőtárcsa elfordulása után, amikor a szorítóujjak által rögzített vetőgumó a nyitócsoroszlya fölé kerül, a vezetőpálya nyitja az ujjakat és a gumók a barázdába hullanak.
Sornyitó csoroszlyák, gumótakaró töltögetők
Az ültetőgépek ékes, vagy tárcsás nyitóelemekkel vannak felszerelve. A félautomata ültetőgépeknél – szinte minden típusnál – ékes nyitóelemek találhatók, s az ültetési mélység beállítása felfogószáraik rögzítési helyének változtatásával lehetséges. Az automata gépeknél cserélhető kopó csúccsal (orrbetéttel) ellátott, ékalakú merev csoroszlyákkal és a paralelogramma felfüggesztésû (rugófeszítésû) mélységhatároló kerekekkel is kombinált barázdanyitó elemekkel lehet találkozni, amelyek közvetlenül az ejtőcsatornákhoz csatlakoznak. A köves talajokon használt gépeknél ikertárcsás, míg ágyásos mûvelés esetén ékalakú, iker (dupla) ültetőcsoroszlyákat is alkalmazhatnak.
A nyitóelemek által készített barázdába ejtett vetőgumókat az ültetéssel egymenetben töltögető elemek takarják be a talajjal és kialakítják az ún. elsődleges bakhátakat. Az ültetőgépeken erre a célra tárcsás és kormánylemezes töltögetőket alkalmaznak. A tárcsás töltögetők csoportját a rugós feszítésû, állítható dőlésszögû gömbsüveg tárcsapárok képezik, míg a kormánylemezes töltögetők közül merev- és az állíthatószárnyúak ismeretesek.
Vetőanyagpótlás, vetőgumótartály
A félautomata ültetőgépek alkalmazása esetén a normál vagy előhajtatott vetőgumó pótlását ládákból, mûanyag rekeszekből, esetleg zsákokból lehet biztosítani. A vetőanyag elhelyezésére a gépeken megfelelő ládatartók (tálcák) vannak kiképezve. Egy-egy ültető személy elé – általában – több rekesz vagy láda is elhelyezhető azért, hogy az ültetés folyamatossága biztosítható legyen. Egyes gépeken (azok mindkét oldalán) külön tartókat is felszerelnek a kiürült (ládák) rekeszek áthelyezésére.
Az automata ültetőgépek gumótartálya fix- vagy hidraulikusan billenthető megoldású lehet. Merev (fix) gumótartály esetén kézi, zsákos feltöltést, esetleg mûanyag konténeres gumópótlást biztosítanak. A nagyobb munkaszélességû (4–6 soros) billenthető gumótartályos gépek egy előtároló- és egy adagolótartállyal vannak ellátva, amely lehetőséget nyújt az ültetési úthossz megnövelésére. A hidraulikusan mûködtetett előtároló tartályból az adagolótartály folyamatosan utántölthető és így az ültetőszerkezetek gumópótlása biztosítható. A billenthető tartályos ültetőgépek gumófeltöltése billenőszekrényes szállító jármûvekkel és mûanyag konténerekből vagy konténerládákból is megoldható.
Egyéb szerkezeti egységek
A burgonyaültető gépek általában kettő-, vagy négy járókerékkel rendelkeznek. A gépek ültetőelemeit ezekről a gumiabroncsozású járókerekekről (kisebb, függesztett félautomata ültetőgépek esetében „kapaszkodó” kerekekről) hajtják meg. A megkívánt tőtávolságok lánckerekek cseréjével – tág határok között – változtathatók, vagy a központi hajtómûvön keresztül átállíthatók. Ismeretesek olyan gépek is, ahol külön hajtókerék végzi az ültetőelemek meghajtását. A munkavégző szervek tengelyei biztonsági kapcsolókkal vannak ellátva, amelyek megakadályozzák az egyes szerkezeti egységek túlterhelését és törését. A gépek nyomjelzői tárcsás kivitelûek, átváltásuk mechanikus/hidraulikus megoldású. A nagyobb (>1500 kg) gumótartályos ültetőgépek kéttengelyes tandem kivitelben készülnek. Ilyen konstrukció esetén a mellső tengelyre az ültetőszerkezet, a hátsó tengelyre a gumótartály és a vetőgumó tömege terhelődik és így a káros talajtömörítés kisebb értékû. A burgonyaültetők járókerekei a traktor nyomában (nyomtávolság: 1,5–1,8 m) és/vagy a gépek két szélén (nyomtávolság: 3,0–4,5 m) nyerhetnek elhelyezést.
A burgonyaültető gépek alkalmazási területei
Az ültetőgépek kiválasztását, alkalmazását a területnagyság és a gazdaságossági szempontok mellett alapvetően az határozza meg, hogy a termesztés további ágazati munkamûveleteinek (bakhátápolás-töltögetés, szárzúzás, betakarítás) elvégzésére milyen sortávolságú és sorszámú gépek állnak rendelkezésre. Az ültetőgépek közül, amennyiben megfelelő számú kézi munkaerő rendelkezésre áll, célszerûbb és gazdaságosabb a 2-, vagy 4-soros félautomata gépek alkalmazása. Ezek az ültetőgépek különösen jól alkalmazhatók a ládákban előhajtatott burgonya ültetésére. A kézi gumóadagolás lehetővé teszi a különböző méretû és alakú gumók szétválasztás nélküli kiültetését, tehát ültetés előtt a vetőanyag méret szerinti pontos osztályozása nem szükségszerû. A kézi adagolás miatt a félautomata ültetőgépek csak kisebb (1,5–2,5 km/h) munkasebességgel üzemeltethetők, s azok munkája gondos üzemszervezést igényel. Megfelelő üzemszervezés, vetőanyag-kiszolgálás esetén a félautomata ültetők naponta (a gépek sorainak számától függően) 2–5 hektár területteljesítmény elérésére képesek.
Az összeállításban tárgyalt automata ültetőgépek közül hazánkban jelenleg a nagyüzemi termesztésben a merítőkanalas, míg a kisüzemi termesztéstechnológiákban a szorítóujjas gépek részaránya a nagyobb. A szorítóujjas ültetőgépek csak feltételesen alkalmazhatók az előcsíráztatott burgonya ültetésére, munkaminőségük rosszabb, teljesítményük kisebb, mint a merítőkanalas gépeké. A merítőkanalas gépek közül elsősorban dupla (kettős) kanálsoros gépeket alkalmaznak, mert azoknál a szalagsebesség kisebb, biztonságosabb a kanáltöltődés és a nagyobb munkasebesség révén nagyobb területteljesítmények érhetők el. Az ilyen két- és négysoros gépekkel – a gumótartály befogadóképességétől és feltölthetőségétől függően – 6–14 hektár mûszakteljesítményeket lehet elérni. A kétsoros merítőkanalas gépek gumótartályának feltöltése kézi erővel zsákokból (esetleg mûanyag konténerekből) az egyszerûbb, míg a négy- és hatsoros (1000–5000 kg-os) billenthető tartályok feltöltése – ömlesztett vetőgumó esetén – billenőszekrényes szállító jármûvekről a célszerûbb.
Mûszaki jellemzők
A burgonya ültetéséhez használt néhány ültetőgép főbb mûszaki jellemzői és árai a táblázatban kerültek összefoglalásra. A közölt árak a „Mezőgazdasági gépek katalógusa 2006.” c. MGI kiadványból származnak, s általában a gépek alapkivitelére vonatkoznak. Természetesen a gépekre felszerelhető különböző adapterek (mûtrágya-, talajfertőtlenítő-szer kijuttató, megnövelt gumótartály stb.) az ültetőgépek árát megnövelik.
A cikk szerzője: Dr. Fûzy József
