A tömörödés kialakulása és hatásai
Tömörödés akkor jön létre, amikor a talajt terhelhetőségénél nagyobb teher éri. Kialakulását többek közt a talaj típusa, a talajmûvelés módja és a bejárás gyakorisága határozza meg. Az agyagos talajok tömörödésre hajlamosak. A rendszeres, egyoldalú mechanikai mûvelés következtében csökken a talaj humusztartalma. A humusz a talaj szerkeze szempontjából fontos kötőanyag, lebomlásával a talajrögök könnyen széteshetnek. A széteső talajszemcsék a csapadékvízzel mélyebb rétegekbe lemosódva az altalaj tömörödését idézhetik elő.
A szőlőmûvelő gépek az ültetvényben mindig azonos nyomvonalon haladnak. Évente akár 20 alkalommal is végigmehetnek a sorközökben. Nyomukban – különösen a felső 20 cm-es rétegben – jelentősen romlik a talaj szellőzöttsége. A rendszeres gépi mûvelés idővel egyre mélyebbre hatoló tömörödöttséget vált ki, s minél mélyebben tömörödött a talaj, annál nehezebb a későbbiekben kezelni. A rendszeres bejárás hatására mély nyomok maradnak hátra. Az esővíz ezekben a sávokban alig képes beszivárogni, ezért lefolyik, magával ragadva a talajszemcséket is.
A nedves állapotú talaj különösen érzékeny a tömörödésre. Ebben az állapotban a bejárás, illetve a mûvelés súlyos, mélyebb talajrétegekben is kimutatható károkat okozhat. A legtöbb gondot a szorosan időhöz kötött növényvédelem és a szüret végrehajtása okozza. A munkavégzés idejét ráadásul gyakran nem a termesztők, hanem a gépeket irányító vállalkozók határozzák meg, akik nem a talajkímélő megmunkálást tekintik elsődleges szempontnak. A szerkezetromlás kockázata egyébként nagyobb a viszonylag keskeny sortávolságú szőlőkben, ahol a gépek a tőkékhez közel haladnak el.
A költségek csökkentésére való törekvés a szőlőtermesztést is áthatja. A termés betakarítása szüretelőgéppel a kézi szedésnél gazdaságosabban végezhető. A nehéz gépek munkája azonban a szó szoros értelmében nem marad nyomtalan, hiszen az önjáró szüretelőgépek tömege elérheti a 10 tonnát is.
Tömörödésre kifejezetten érzékenyek a frissen mûvelt talajok. A labilis feltalaj rendszeres lazítást igényel. A frissen forgatott telepítések talaja nem kellőképpen ülepedett, szerkezete még nem stabil, ezért terhelhetősége is kicsi. A természetes visszatömörödés előtti igénybevétel a talaj szerkezetében komoly károkat okozhat.
A tömörödött talaj kisebb hézagtérfogattal rendelkezik, ezért rossz a levegőzöttsége, vízáteresztő és a vízbefogadó képessége. Mindez gátolja a gyökerek fejlődését és az aktív talajéletet is. Tömörödött talajon, lebomlatlan szerves anyag jelenlétében leállhat a gyökérnövekedés, s könnyen kialakulhat klorózis. A megváltozott feltételek mellett ugyanis különböző fakultatív anaerob mikroorganizmusok, gombák szaporodhatnak el, melyek a szerves anyagból etilént termelnek. Az etilénképződés az oxigént tartalmazó határfelületek mentén történik. A felszabaduló etilén gátolja a gyökerek fejlődését, a gyökérszőrök kialakulását. A szőlő ezért nem képes a vas felvételére, mert ez csak az újonnan létrejövő gyökérszőrökön keresztül mehetne végbe. A klorotikus tünetek megjelenésének valószínûsége a talaj víztartalmának emelkedésével nő.
A tömörödött talajt a szőlő gyökerei nem képesek átszőni. Nemcsak a gyökerek, de a mikorrhiza gombák sem találnak megfelelő életkörülményeket. A gyenge gyökérfejlődés miatt a nyári hónapokban további hiánytünetek jelenhetnek meg. A tömörödött talaj hatása nemcsak a szőlő növekedési erélyében, hanem termésmennyiségében és minőségében is megmutatkozik.
A tömörödöttség megállapítása
A talajlazítás a sorközmûvelésnek nem rendszeresen elvégzendő mûvelete, mint ahogyan azt egyes hazai szakkönyvekben olvashatjuk. Valamennyi lazítás olyan talajállapotot hoz létre, mely fokozottan hajlamos újratömörödésre. A mélylazítás ráadásul költséges mûvelet, szakszerûtlenül végezve nagyobb kárt okozhat, mint hasznot. Indokolatlan lazítás például a talajvizet szennyező nitrát feltáródását okozhatja. Csak akkor célszerû beavatkozni, ha a tömörödés nyilvánvaló jelei (mély keréknyom, növekedésbeli visszaesés, nem vashiányból eredő klorózis stb.) egyértelmûen felismerhetők. A tömörödöttség fokával együtt változik a csapadékvíz talajba szivárgásának sebessége is. Fontos, hogy a talaj és a növény kisebb jelzéseit is felismerjük. Iparkodjunk pontosan felmérni a talajállapotot és a lazítás szükségességét. A tömörödött réteg elhelyezkedését legpontosabban penetrométerrel vizsgálhatjuk. A sorköz teljes szélességében több helyen, mintegy 80 cm mélységig célszerû megmérni a talajellenállást. Az ellenállás értéke a talajtípustól, -nedvességtől is függ. Általában 3–3,5 MPa érték felett beszélhetünk károsan tömör, lazításra szoruló talajról. Penetrométer nélkül, egyszerû ásópróbával is következtethetünk a felső réteg tömörödésére. Két ásó segítségével mintegy 30–40 cm mélységig hatolva tégla alakú mintát emeljünk ki. Tanulmányozzuk a talajélet jeleit, a gyökeresedés mértékét, a gyökérfejlődést, ennek irányát, továbbá a vízállapotot. Érdemes meggyőződni arról, van-e a talajnak rendellenes szaga. Morzsás talajszerkezet esetén a gyökerek jól átszövik a talajt, s kisebb talajlakó állatok, illetve járataik is fellelhetők. A lazításra szoruló talaj tömör, lemezes szerkezetû, talajéletre utaló jelek (például földigiliszta járatok) pedig nem láthatók. A tömörödés fokozódásával csökken a lefelé hatoló gyökerek száma; a gyökérképződés zömében vízszintes irányú. Káros tömörödöttség esetén a gyökerek már egyáltalán nem képesek behálózni a talajt.
A tömör talajok lazítása
A lazítás a tömörítéssel ellentétes tevékenység, mellyel csökkenthető a talaj térfogattömege, növelhető a hézagtere, javítható vízbefogadó és –tároló képessége, továbbá fokozható biológiai aktivitása. A talajlazítás végezhető ültetvénylétesítés előtt, a traktorok nyomvonalának lazítása céljából, valamint a mûvelőtalp-tömörödés megszüntetése érdekében.
A lazítás nyugalmi időben történjen. Vegetációs időszakban azért nem végezhetünk talajlazítást, mert ezzel az aktív gyökérzetet károsítanánk. Talajlazításra alkalmas lehet a szüret utáni időszak. Törekedjünk arra, hogy a munkavégzés idejében a talajállapot is alkalmas legyen. A mûvelet talajlazító, repesztő hatása nyirkos talajon nem érvényesül. Fontos, hogy semmiképp se akkorra ütemezzük a lazítást, amikor éppen idő van rá.
A gyep lazítását érdemes ősszel elvégezni, mert így a gyeptakaró talaja tavaszra kellőképpen leülepedhet. Csak minden második sorköz lazítása ajánlható. A munka különböző típusú mélyjáratú kultivátorokkal végezhető. A lazítást követően a gyepet ajánlatos hengerrel (pl. Cambridge henger) tömöríteni. A hengerezés és a természetes tömörödést követően a gyep nyírása gond nélkül végezhető.
Érdemes hangsúlyozni, hogy a lazítás mélységét a tömörödött réteg elhelyezkedésétől függően célszerû megválasztani. Sekély lazítást végzünk például zöldtrágya növények magágyának előkészítésekor. Középmély lazítás során a – tömörödött réteghez igazodva – általában 45 cm mélységig hatolunk le a mûvelő eszközökkel. A tömörödés gyakran a 20–50 cm-es zónában jelentkezik, de gyakran akár 60 cm-ig is érdemes lazítani a talajt. A lazítás során gyökereket is átvágunk. A gyökérmetszés hatására általában újabb gyökerek képződése indul meg. Számolni kell azzal is, hogy a gyökérmetszés esetleg hátrányosan hat a növekedésre. Ezért biztonságosabb megoldás, ha csak minden második sorközt lazítjuk.
A munka kivitelezése a talaj állapotától és az erőgép teljesítményétől is függ. A mélymûveléshez akár 100 kW-ot is meghaladó erőgép szükséges. A feladat végrehajtását a rendelkezésre álló lazító elemek száma is befolyásolja. A lazítótestek egymástól való távolságának a beállítását úgy végezzük, hogy a mûvelet repesztő hatása a kések közötti szakaszon is jól érvényesüljön. A merev szerkezetû lazítók (pl. késes vagy szárnyas mélylazítók) általában nagy vonóerőt igényelnek. Hátrányuk, hogy nedves talajon, a lazítás vonala alatt további tömörödést idézhetnek elő. Talajlazításra felhasználhatunk mozgó rendszerû, például vibrációs mozgást végző munkaeszközöket is.
A lazítást többnyire a talaj keverése, forgatása nélkül végezzük. A tömörödés megszüntetésére azonban olyan eszközök is választhatók, melyek a lazítás mellett forgatják is a talajt. Ilyenek például az ásógépek. Többnyire 4–6, különböző távolságban rögzíthető ásóelemmel rendelkeznek; a felső 25–35 cm megmunkálására alkalmasak. Az ásógép nemcsak lazítja, hanem keveri is a talajt. Használatuk előnye, hogy szerves- és mûtrágya bedolgozására is alkalmasak. A mûvelőtalp feltörését is szolgálhatják. Kedvező tulajdonságuk, hogy viszonylag nedves talajon is alkalmazhatók. Rendszeres használatuk azonban nem javasolható, mert károsíthatják a szőlő gyökérzetét, s jelentős nitrát-feltáródást idézhetnek elő.
A lazított talajt meg kell védeni a visszatömörödéstől. Ennek legalkalmasabb módja a zöldtrágya növények vetése. A vetett növények nemcsak a talajszerkezet stabilitását, hanem a humuszanyagok képzését is szolgálják. Olyan növényeket érdemes választani, melyek dús gyökérzetûek, s a lazított réteg alá is képes lehatolni. Vetésük minden második sorba javasolható. Így a növényvédelmi munkák – a szőlő hajtásnövekedésétől függően – június elejéig a szomszédos, kezeletlen sorokból elvégezhetők.
A tömörödés megelőzésének lehetőségei
A tömörödés elleni védekezés nem korlátozódik a lazítás folyamatára. Törekedni kell a káros tömörödés megelőzésére, vagy legalábbis a tömörödési károk mérséklésére. Ez többféle megoldás együttes alkalmazásával érhető el.
Mélyforgatás. Amennyiben mód van rá, ne közvetlen a telepítés előtt, hanem évekkel korábban végezzük el a mélyforgatást. A forgatás után a nem kellőképpen tömörödött talajra ne hajtsunk rá.
Nedves talajállapot. Felázott talajon általában nem javasolható munkavégzés jóllehet a növényvédelmi, szüreti munkák kényszerítő hatása igen erős. (Érdemes számításba venni a légi növényvédelem lehetőségét.) Az időhöz nem kötött munkákat, például a venyigezúzást, anyagszállítást, mûtrágyaszórást fagyott, avagy száraz talajon célszerû végezni.
Kapcsolt mûveletek. A bejárások számának növekedésével a mélyebb rétegekben is nő a tömörödöttség. Sokakban nem is tudatosul igazán, évente hány alkalommal járják be a sorokat. Amennyiben mód van rá, érdemes a különböző mûveleteket egy menetben végezni. (pl. fûkaszás + csonkázás). Ennek nemcsak talajvédelmi, de gazdasági jelentősége is van.
Azokat a mûveleteket érdemes egyszerre végezni, amelyek azonos haladási sebességet igényelnek. Hozzá kell tenni, hogy a mûveletek kapcsolásával a munkavégzés jóval nagyobb odafigyelést igényel!
Széles gumiabroncs. A gépek által kifejtett nyomás a növekvő felülettel párhuzamosan csökken. Előnyt jelent a nagy felfekvő felülettel rendelkező, széles gumiabroncsok választása.
Abroncsnyomás. A talaj terhelése az abroncs belső nyomásától is függ. „Optimalizált abroncsnyomással” mérsékelhető a talaj tömörítése, mert a gép tömege nagyobb felületen oszlik el. A közútról letérve célszerû csökkenteni az abroncsnyomást. Nem szerencsés „köztes” nyomásérték alkalmazása, mely a közúton éppúgy nem megfelelő, mint az ültetvényben. A nyomás 1 bar alá, 0,6–0,3 bar nyomásig történő csökkentése a kívánatos.
Gyepesítés, talajtakarás. A vetett, vagy a természetes flóra alkalmazása, növeli a talaj levegőzöttségét, stabilizálja szerkezetét, segíti a földigiliszták megtelepedését. Enyhe terhelés mellett akár önmagában is képes megakadályozni a tömörödést. Növekvő teher esetén a talajtakaró növényzet a felső 5–20 cm-es réteg tömörödése ellen bizonyos mértékig véd ugyan, de a felső 5 centiméter szerkezetkárosodását nem képes meggátolni. A gépek nyomvonalában minden további nélkül kialakulhat talajtömörödés. A gyephez hasonlóan a nád-, vagy szalmatakarás is kedvező hatású.
Szüretelőgép károkozásának mérséklése. Nyirkos talajon lehetőleg ne használjuk a szüretelő gépeket. A szüretelés módjának megválasztása során érdemes mérlegelni a kézimunka, illetve az alkalmatlan talajállapotban végzett gépi munka és az ennek következtében szükségessé váló mélylazítás költségeit. Fontos továbbá, hogy a tartályokat rendszeresen ürítsük, minél kevesebbet mozogjon a szüretelőgép teli tartályokkal. Mechanikai mûvelésû sorközökben célszerû július végétől abbahagyni a talajmûvelést. A talaj így kellőképpen leülepedik és a kialakuló gyomflóra révén jobb teherbírású lesz.
A cikk szerzője: Dr. Zanathy Gábor
