A kertészeti kultúrák, így a szőlőültetvények esetében ez azért is jelent problémát, mert a csekély mûtrágya-felhasználáson belül kedvezőtlen tápanyagarány alakult ki, és a kálium mûtrágya-felhasználás még e közismerten káliumigényes növény esetében is csökkent.



Mûtrágyáknak nevezzük azokat a növények táplálására alkalmas anyagokat, amelyek a természetben előforduló nyersanyagokból kémiai szintézissel vagy bizonyos átalakítással készülnek. Összetételük alapján több csoportba oszthatjuk őket: egyszerû mûtrágyák azok, amelyek csak egy tápelemet tartalmaznak. Az összetett mûtrágyákban a tápelemek azonos vegyületben vannak jelen, így minden mûtrágya részecske azonos összetételû. A kevert mûtrágyákat egyszerû vagy összetett mûtrágyák keverésével állítják elő. Komplex mûtrágyának nevezzük a több tápelemet tartalmazó készítményeket.

A mûtrágyák halmazállapotuk szerint lehetnek szilárd vagy folyékony állapotúak. Az összetett mûtrágyák termelése és felhasználása világszerte nőtt. Alkalmazásuk agronómiai és ökonómiai szempontból egyaránt kedvező. Nagyobb hatóanyagtartalmuk miatt szállítási és raktározási költségei kisebbek, mint a megfelelő hatóanyagot tartalmazó egyszerû mûtrágyáké. Valamennyi szemcse azonos összetételû, oldhatóságuk kedvező, gyakorlatilag ballasztanyagot nem tartalmaznak. Változatos – a növény igényének megfelelő – tápelemarány alakítható ki.



A cikk keretén belül elsősorban az összetett kálium mûtrágyák választékával fogunk foglalkozni, de óhatatlan, hogy néhány szót a NP-tartalmú összetett mûtrágyákról is szóljunk.



A kálium mûtrágyagyártás nyersanyagai az ún. nyers kálisók, amelyek a tengervíz bepárlódása során képződtek, bár káliumtartalma viszonylag csekély (0,07% KCl) ennek ellenére hatalmas tartalékok alakultak ki. A bepárlódás során legkésőbb a K, Ca és Mg sók váltak ki, ezért nevezik a káliumtartalmú sókat fedősóknak. Az egyes káliumrétegek változó mennyiségû kősót (NaCl) is tartalmaznak. A kálisók felhasználása 1856-tól kezdődik, amikor Németországban, Stassfurtban káliumban és magnéziumban gazdag sótelepeket fedeztek fel.



A fontosabb nyerskálisó típusok:

Szilvinit: szilvin (KCl) és kősó (NaCl) keveréke, 12–22% K2O egyéb kísérő ásványokkal.

Karnallit: 40–60% karnallitot (KCl.MgCl2 6 H2O), 30–40% kősót (NaCl) 7–15% kieseritet (MgSO4 6H2O) tartalmaz.

Keménysó (Hartsalz): 10–25% szilvint (KCl), 30–75% kősót (NaCl) 8–15% kieseritet (MgSO4H2O).

Kainitos kőzet: kősó (NaCl), kainit (KCl.MgSO4.3H2O), 9–10% K2O

Langbeinit: K2SO4. 2MgSO4 tartalmú, a Polihalit: 2 CaSO4. K2SO4. MgSO4. 2H2O tartalmú ásvány.



A nyers bányászott kálisóból történik a kálium mûtrágya előállítása. Valamennyi módszer lényege az, hogy a nyers kálisónál nagyobb hatóanyag tartalmú káliumtrágyát állítsanak elő és a kísérő sókat leválasszák.



Az egyszerû és az összetett kálium mûtrágyák:

Legszélesebb körben elterjedt és használt a keménysó feldolgozása során nyert káliumklorid, amelyből 40, 50, 60%-os K2O-tartalmú mûtrágyát állítanak elő. Ezekben a mûtrágyákban a KCl a meghatározó vegyület, számottevő a Cl- és Na-tartalma, magas a só- és a mészindex.



A kősó telepeken sokkal nagyobb mennyiségben fordulnak elő a kloridtartalmú ásványok, mint a szulfátok, ezért a szulfáttartalmú mûtrágyák előállítása többnyire kloridokból történik kémiai módszerekkel. A káliumszulfát 42–52% K2O hatóanyagtartalmú, só- és mészindexe kedvezőbb, mint a KCl mûtrágya esetében. Cl-tartalma csekély, ezért a kloridra érzékeny növények esetében (szőlő, dohány) használata igen előnyös, ugyancsak pozitív hatású a kéntartalma is.



Patentkáli (K2SO4) viszonylag magas káliumtartalma (26–30% K2O) és 6–10% MgO-tartalma a kiegyensúlyozott tápanyag-adagolás szempontjából igen kedvező. Hasonló hatóanyagtartalmú a korn–káli a 40% K2O és mintegy 4–6% MgO-tartalmával, de a mellékhatóanyag a klorid és a nátrium már kedvezőtlen hatású.



Viszonylag széles körben elterjedt az Emge-káli 33–37% K2O, a Kamex 38–42% K2O és a Reform káli 26–30% K2O magnéziumtartalmú kálium mûtrágyák.



Káliummetafoszfát (KPO3) viszonylag kis oldhatóságú, lassan ható koncentrált összetett mûtrágya, 60% P2O5 és 40% K2O hatóanyag- tartalommal. Ugyancsak összetett, jól oldódó koncentrált mûtrágya a kálium-nitrát 38% kálium- és 13% nitrogéntartalommal.



A kevert mûtrágyák egyszerû vagy összetett mûtrágyák keverése során előállított két vagy több komponensû készítmény. Az egyes komponenseket úgy kell megválasztani, hogy ne lépjen fel hatóanyag veszteség és a keverék fizikai tulajdonságai ne legyenek rosszabbak, mint az alapanyagként felhasznált mûtrágyáké. Számos mûtrágyakeverék ismert, amelynél az alapanyag N-, P-tartalmú mûtrágya, s ehhez KCl-t adagolnak száraz keveréssel (bulk blending) vagy ipari üzemekben víz hozzáadásával meleg vagy hideg eljárással. A hazai kevert mûtrágyák



N : P2O5  : K2O hatóanyagtartalma, tápelemaránya széles skálán mozog, a 0:10:24-től a 16,5:16,5:16,5 arányig, így lehetőség van a növény igényének megfelelő tápanyag-arányt megválasztani.



A folyékony mûtrágyák egyre szélesebb körben kerülnek felhasználásra. Nagy előnyük, hogy a tápelemek aránya változtatható, vízben oldva, illetve szuszpendálva egyenletesen kijuttatható. A folyékony mûtrágyákkal szemben támasztott követelmények a következők: nagy hatóanyagtartalom, alacsony kristályosodási hőmérséklet, megfelelő hatóanyag-arány.



Ide tartoznak többek között az NPK oldatok és a szuszpenziós mûtrágyák. Az NPK oldatok az NP oldatok (orto, illetve polifoszforsav alapú) 60%-os KCl-al történő kiegészítése révén állíthatók elő. Ezek is igen változatos tápanyag-aránnyal készülhetnek, pl. 15:5:5–5:10:10.



Az NPK oldatok viszonylag kisebb tápanyagtartalma vezetett a nagyobb hatóanyag-tartalmú (40–50%) szuszpenziós mûtrágyák kifejlesztéséhez, előállításához. A szuszpenziós mûtrágyákban a hatóanyagok részben oldott, részben szuszpendált állapotban vannak. Összetételét a kiindulási anyagok szabják meg. Kedvező esetben 15:15:15–16:16:24 hatóanyag % is elérhető.



+ mészindex: megmutatja, hogy a kérdéses mûtrágya savanyító hatását mennyi kalcium-karbonáttal lehet közömbösíteni. Sóindex: a mûtrágyák a talajoldatban növelik az ozmózisos nyomást, értékét a NaNO3 károsító hatásához (100%) viszonyítják.



A szőlő kedvező tápanyag-ellátása az ültetvény kondícióját, élettartamát, a termés mennyiségét és minőségét – az egyéb ökológiai tényezőkön túlmenően – alapvetően befolyásolja. Anyagcseréjében a kálium kiemelkedő jelentőségû, számos funkciót tölt be.



A kálium kedvező hatását a gyakorlati termesztők számára a következőkben foglalták össze: mintegy 40 enzim aktivátora, növeli a fagyvédelmet, azaz csökkenti az ültetvény fagykárosodását, növeli a szárazsággal szembeni ellenálló-képességet, növeli a kórokozók és kártevőkkel szembeni ellenálló-képességet, részt vesz a savanyagok tompításában, a pufferképesség kialakításában, ezáltal javítja az íz- és zamatanyagok arányát.



Éppen ezért szükséges, hogy a meglévő, illetve a telepítésre kerülő ültetvények folyamatos és a környezeti viszonyoknak megfelelő kálium-ellátást biztosítsuk. Mindezt elsősorban a telepítést megelőző készletező trágyázással lehet elérni, amelynek mennyiségét a talajvizsgálati adatok alapján lehet meghatározni, ennek részleteit már korábban az Agro Napló 2003/7. és a 2005/6–7. számában  bemutattuk. Alapvető szempont az, hogy a szükséges káliummennyiséget a fizikai féleségtől függően határozzuk meg. Általánosságban elmondhatjuk, hogy homoktalajon kisebb, és megosztott kálium-adagolás, míg kötött talajon az egyszeri nagyobb kálium felhasználása a kedvező a mûtrágya nagyobb mértékû lekötődése miatt.



A tápanyaggazdálkodás fontos része a fenntartó trágyázás, a kivont tápanyagot célszerû pótolni, ami a termés mennyiségétől függően eltérő. Gyakorlatilag 10 tonna/hektár termés esetében ez 86 kg K2O/hektár, bár az egyes fajták esetében számottevő az eltérés (56–102 kg/ha).



Mindkét esetben általában az egyszerû, az egy hatóanyag-tartalmú kálium mûtrágyák kerülnek felhasználásra A KCl felhasználása a számottevő Cl- és Na-tartalom miatt nagyobb adagok bedolgozása során káros sóhatást idézhet elő, ezért a megosztott adagolást kell végezni, és leginkább az őszi időszakban, hogy a Cl a mélyebb rétegekbe vándoroljon. Különösen érvényes ez a homoktalajokra, ahol a szegényes szerves és szervetlen kolloidtartalom miatt az oldható sótartalom megnövekszik, ami gyökér/növény károsodásához vezethet. Sokkal kedvezőbb a káliumszulfát alkalmazása, amely káros mellékhatóanyagot nem tartalmaz, a sóhatása is lényegesen kisebb. Elsősorban a nagy Ca-tartalmú vagy a kilugzott savanyú homoktalajon igen kedvező a K- + Mg-tartalmú mûtrágyák használata (Patent káli, Korn-kali).



Javasolható a fentieken kívül a túlzottan nagy káliumadagok felhasználása során is a kedvező K/Mg, illetve a K/Ca + Mg arány biztosítása érdekében. Különösen ajánlható egyes nagyobb Mg-igényû fajták esetében, mint pl. az Olaszrizling, Chassleas, Muscat Ottonel. A Mg-igényt befolyásolja a telepítés során felhasznált alany is. Így például a Berlandieri × Riparia Teleki 5C és a Teleki-Kober 5BB alanyok érzékenyek az abszolút vagy relatív Mg-hiányra Ezért az utóbbi mûtrágyák hatása igen előnyös.



A káliummetafoszfát lasssan ható, nagy koncentrációjú összetett mûtrágya. A magasabb ára miatt elsősorban olyan területekre ajánlhatjuk, ahol a talaj foszfortartalma csekély, és a foszfor felvehetősége gátolt.Továbbá szőlőiskolák létesítésénél, ahol a kálium-ellátáson kívül a foszfor folyamatos utánpótlása is lényeges a gyökérképződés miatt.



A folyékony, illetve a szuszpenziós mûtrágyák felhasználása elsősorban a fenntartó mûtrágyázás során javasolható. Az esetlegesen fellépő hiánytünetek orvoslására a talajba injektált készítmények gyors, hatékony eredményt adnak. Ez esetben célszerû a növényanalitikai eredményeket (korábbi évek adatait is) értékelni, és az összetételt ennek megfelelően módosítani. Ez azonban csupán „tûzoltás” alapvetően az ültetvény tápanyag-gazdálkodását hosszú távon kell rendezni.



A levéltrágyázás vagy lombtrágyázás ugyancsak kiegészítő szerepû. Javasolható összetett NPK vagy K, K + Mg, illetve K + a hiányzó mikroelemet tartalmazó folyékony készítmények egész sora. Ezeket a készítményeket több alkalommal (virágzás, zöldbogyó, zsendülés) kell a levélfelületre juttatni megfelelő körültekintéssel, vonatkozik az a koncentrációra, az időpontra, a napszakra. Másodlagos kérdésnek tûnik, hogy a keveréshez felhasznált víz minőségét is ismerjük, mert a hazai vizek kémiai összetétele igen változó, gyakoriak az igen kemény, magas Ca- és Mg-tartalmú vizek, ami a felhasználás hatékonyságát befolyásolja.



Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy hazánkban a mûtrágya választék jelentősen bővült, számos új készítmény látott napvilágot és került a kereskedelmi forgalomba. Felhasználásuk előtt azonban célszerû a talajunk tápanyag állapotával, a levél kémiai összetételével és az ültetvény kondíciójával tisztában lenni.

Felhasznált irodalom:

Balogh I–T. Surányi K. (2000): A kálium szerepe és jelentősége a szőlőtermesztésben. IPI.

Fink, A. (1979): Dünger und Düngung Verlag Chemie, Weinheim New York

Loch J. (1999) Mûtrágyák/in Füleky Gy. Tápanyaggazdálkodás, 1999,

Mezőgazda Kiadó

Menke, F. (1987): Neue Rebanlagen Südtiroler Beratungsring

für Obst und Weinbau

A cikk szerzője: Tóthné dr. Surányi Klára