Ennek megfelelően, az elmúlt években a cukorrépa-betakarítás gépesítésében is jelentős mûszaki fejlesztés következett be, valamint technológiai váltásokra is sor került. Így – a '90-es évek közepéig általánosan (~ 90%-ban) alkalmazott kétmenetes betakarítási technológiák helyett – előtérbe kerültek az egymenetes, 6-soros, gyûjtőtartályos magajáró betakarító-gépekre alapozott technológiák. Általánossá vált a tábla szélén prizmázott, vagy a gyári átvevő-helyeken depózott répagyökerek szállító jármûre (vasúti vagonba) való felrakás előtti utótisztítása, és ennek megfelelően a különböző (áttelepíthető, ill. magajáró) utótisztító-rakodó gépek alkalmazása is. Az elmúlt évben a teljes termőterület több mint 80%-áról már a magajáró egymenetes, gyûjtőtartályos (ún. „bunkeres”) gépek takarították be a cukorrépát, és az újabb gépfejlesztések, gépberuházások már az egyre jobban elterjedő – a táblaszéli depózást is megvalósító – kétfázisú betakarítási technológiákhoz igazodnak.
A magajáró betakarító gépek mûszaki jellemzése
A magajáró, 6-soros, bunkeres cukorrépa-betakarító gépek közel azonos szerkezeti egységekből épülnek fel. Főbb részeik a következők: a váz a járószerkezettel, motorral és a vezetőfülkével; a fejező-, kiszedő-, tisztító-szerkezetek, és a gyûjtőtartály az oldalkihordó elevátorral. A hidrosztatikus hajtású, 2 vagy 3-tengelyes, általában négykerék kormányzású gépekkel, különböző kormányzási módok (mellső-, hátsó-, párhuzamos hídkormányzás) valósíthatók meg. A káros talajtömörödés csökkentése érdekében az egyes gépek (pl. Ropa, Holmer) eltolt nyomvonalon is üzemeltethetők, s a mûvelőnyomos (mûvelőutas) termesztéstechnológiákban is kedvező munkaminőséggel használhatók. A betakarító gépek munkavégző szervei között lényeges eltérés nincs, inkább úgy jellemezhetők, hogy technikai „finomságbeli” különbségek vannak. A fejező-kiszedő-előtisztító egységek a gépek mellső kerekei (és a gépkezelő) előtt vannak elhelyezve, ami jó „rálátást” biztosít a gépkezelőnek a mûködő részekre, valamint így (termény) „taposási kár” sem keletkezhet. A gépeken rotoros (lengőkéses) levéleltávolító egységek és differenciált fejezést megvalósító tapogatófésûs fejező-szerkezetek találhatók meg, s a levágott répaleveleket a gépek balra-kihordó csigája rendre rakhatja vagy a talaj felszínén szétterítheti. A fejrészüktől eltávolított gyökereket hajtott (excenterrel mozgatott) kiásóvas-páros kiszedő-szerkezetek emelik ki a talajból és továbbítják azokat az előtisztító korongokra, vagy az előtisztító spirál-bordás hengerekre. A gépek tisztító-szerkezetei pálcás-korongos megoldásúak és a gyökértisztító úthossz 9–12 méter között változik. A szennyeződésektől megtisztított gyökereket hossz- vagy keresztirányú felhordórostélyok juttatják a gyûjtőtartályba. A különböző (15–40 m3-es) térfogatú „bunkerek” felül terítő-csigával rendelkeznek, alul fenékszalagos kivitelûek. A terítő-csigák biztosítják a tartályok (~11–27 t) répa befogadóképességének megfelelő kihasználását, a változtatható láncsebességû fenékszalagok elősegítik a gyökerek tartályon belüli mozgatását, azok gyors (30–60 másodpercen belüli) leürítését. A gépek (balra) kihordó-elevátorainak szélessége különböző. A keskenyebb (~1,6 m) elevátorok is lehetőséget nyújtanak a gyökerek menet közbeni szállító jármûre történő ürítésére, a szélesebb (1,8–2,2 m) elevátorok a táblaszéli ürítést gyorsítják meg. A korszerû – komfortos – vezetőfülkéből a gépkezelő elektromágneses vezérlőtömb segítségével kezeli a mûködő részeket és végzi el az egyes gépbeállításokat. Ezen magajáró gépek nagy részénél beépített sorvezető automatikák, fejezési magasság- és gyökérkiszedési mélységhatároló berendezések is megtalálhatók. A gépkezelők munkáját könnyíti továbbá a légrugós vezetőülés, állítható-dönthető kormánykerék, az automatikus kormányzást biztosító berendezés (autopilot), a központi zsírzórendszer stb. A gépkezelők részére kedvező ergonómiai feltételek nemcsak tehermentesítik a gép vezetőjét, hanem egyben javítják is a betakarító gépek munkaminőségi mutatóit. A gépek fülkéjében a fedélzeti-komputerek is megtalálhatók, amelyek hang- és képernyőkijelzéssel tájékoztatják a gépkezelőket az egyes szerkezeti egységek mûködéséről.
A betakarított cukorrépa (másodlagos) utótisztítása és rakodása az áttelepíthető (mobil) és a magajáró gépekkel valósítható meg. A helyhez kötött (de áttelepíthető) gépek (pl. Kleine RL 140) fogadó garatjába különböző rakodó gépekkel lehet a répagyökereket bejuttatni és azok a tisztítás után kerülhetnek a szállító jármûre. A magajáró tisztító-rakodó gépek (pl. Ropa euroMaus, Kleine RL 200 SF) felszedő-asztalukkal „hatolnak be” a gyökérhalomba (a répa prizmába) és a gyökereket a megtisztítás után rakják a szállító jármûvekre. Ennek megfelelően egy alkalmazás-technikai problémával is lehet találkozni: ugyanis a mobil tisztító-rakodó gépeket egy bizonyos tömegû répa felszedése-tisztítása után át kell telepíteni, míg a magajáró cukorrépa tisztító-rakodók megfelelő szállítókapacitás – és természetesen a jól kialakított, nagy tömegû répaprizmák – esetén folyamatosan dolgozhatnak.
A betakarító géppark jelenlegi összetétele
A cukorrépa betakarítás gépeinek hazai vonatkozásában jelenleg két jelentősebb (német és francia) „vonal” fígyelhető meg. Ezek közül a német betakarító gépek nagyobbrészt egymenetes (pl. HOLMER, ROPA) betakarítási technológiákat képviselnek, s a magajáró kivitelû, 6-soros gépek különböző (11–27 t) répabefogadó képességû gyûjtőtartályokkal rendelkeznek. A szintén német KLEINE gépek között a vontatott egymenetes (KR-2), a traktorra szerelt kétmenetes (KR-6 II./R-6 III. + L6), valamint a magajáró, gyûjtőtartályos (SF-10) betakarító gépek is megtalálhatóak. Az ugyancsak német STOLL betakarító gépek közül – bár részarányuk az utóbbi években jelentősen csökkent – a vontatott (2-soros) és a traktorra szerelt (6-soros) adapteres gépek (Stoll MRG-6) dolgoznak még a cukorrépa betakarításában.
Az elmúlt évben a Holmer betakarító gépek a terület közel 65%-áról, a Ropa gyártmányok ~ 12,5%-áról, míg a magajáró és traktorra kapcsolt Kleine magajáró és adapteres gépek a terület ~ 9%-áról takarították be a répagyökereket.
A francia gyártmányú betakarító gépek között egy- és kétmenetes változatok vannak. Az 1980-as években még igen jelentős – a betakarított területre vonatkoztatva ~ 70%-os – részarányt képviselő kétmenetes Herriau gépsorok száma fokozatosan csökkent, s ez az arány jelenleg csak 5% körüli. A francia Matrot és Moreau gépek – összességében – ~ 6%-ban „részesültek” a betakarításból. Ezeknél a magajáró, egymenetes, 6-soros gépeknél a közvetlen átrakós és az átmeneti (~ 4,5 m3-es) előtároló tartályos kivitelek találhatók meg a hazai gyakorlatban, amelyek a folyamatos gyökérgyûjtést csak a szállító jármû váltás idejére teszik lehetővé, ezért munkájuk jó üzemszervezést – szinte állandó szállító jármû biztosítást – igényel.
Az előzőekben ismertetett betakarító gépek/gépsorok mellett természetesen még egyéb gépek is megtalálhatók. Ezek közül kiemelendők az olasz magajáró BARIGELLI (3 és 6-soros) egymenetes, az angol vontatott GARFORD Victor-4, az amerikai WIC és Arts-Way, a jugoszláv Majevica gyártmányú gépek, azonban azoknak a betakarított területre vonatkoztatott (~ 2%) részarányuk a többiekhez viszonyítva jelentősen kisebb.
A betakarított gyökerek utótisztítását-rakodását 100–150 t/h rakodási teljesítményû, traktorüzemeltetésû, áttelepíthető, vagy 200–250 t/h rakodási teljesítményt biztosító magajáró (pl. KLEINE RL-200 SF; ROPA euroMaus) gépekkel végzik el. A magajáró utótisztító-rakodó gépek üzemeltetéséhez a kedvező répaprizma méretek – 7-8 m szélesség, 2,5–3,0 m magasság – a magajáró bunkeres gépekkel alakíthatók ki.
A betakarítás hatékonysága
A cukorrépa-betakarítás hatékonyságát alapvetően az alkalmazott gépek munkaminősége, mûszakonkénti (idényenkénti) teljesítménye, a gépek által okozott betakarítási veszteségek határozzák meg. Ezen belül a betakarítás hatékonysága a rendelkezésre álló mûszaki eszközöktől, azok üzemelési jellemzőitől, az alkalmazott betakarítási technológiától és a termőhelyi körülményektől függ. Ezek a tényezők egymással összefüggésben állnak, egymáshoz közvetlenül is kapcsolódnak és alapjaiban határozzák meg a betakarítás egész munkafolyamatát, annak eredményességét.
A cukorrépa betakarításakor a munka minősége alatt a szabvány által előírt szabályosan fejezett répagyökerek arányát/tömegét – az átadott gyökértömeget – értjük, amelyet az átvevő cukorgyár átadáskor minőségi (fejezetlenségi) levonással nem terhel meg. A fejezetlenség miatti várható levonás már a répatáblán könnyen megállapítható: ugyanis nagyszámú mérés átlagában meghatározták, hogy amennyiben a fejezetlen és a magasan fejezett répák számaránya eléri a 40%-ot, akkor már 5% cukorgyári levonás terheli az átadott répa mennyiségét. Ugyanehhez a minőségi tényezőhöz kapcsolódik az átadott cukorrépa szennyezettsége is, amely cukoripari átvételkor szintén levonásként „érvényesül”. Könnyen kiszámolható, hogy 50 t/ha termésátlag esetén, ha a betakarított répa 15%-os szennyezettségét – a tábla szélén – egy utótisztító-rakodó géppel áttisztítva 5%-ra csökkentjük, ez 100 ha betakarításakor 500 t föld felesleges elszállításától mentesíti a termelőt, ill. a szállítót.
A betakarító gépek mûszakonkénti – idényenkénti – teljesítménye, az éves mûszakórák számának növelésével jelentősen befolyásolja (befolyásolhatja) az adott gép fajlagos beruházási igényét, ill. üzemeltetési költségét.
A hatékonyságot befolyásoló tényezők közül legnagyobb jelentőséggel a betakarítási (kiszedési + elhagyási) veszteségek alakulása, azok nagysága jelentkezik. A gépi betakarításnak mindig is voltak és lesznek veszteségei, azonban nem mindegy, hogy az milyen nagyságú. A veszteségekkel csökkentett árbevétel jelentősen csökkentheti a termelés jövedelmezőségét. Már 5% betakarítási veszteséggel számolva (50 t/ha termésátlag és 11 700 Ft/t átvételi minimum répaár mellett) ~ 30 000 Ft/ha az árbevétel-kiesés, s az a cukorrépa mennyiség, amely a területen kint maradt, 2,5 tonnát tesz ki hektáronként. Természetesen a gyakorlatban tapasztalható betakarítási veszteségértékek ennél nagyobbak, nem egy esetben megközelíthetik a 8–10%-ot. Jó mûszaki állapotban lévő betakarító gépekkel, a talaj- és a növényjellemzőknek megfelelő gépbeállításokkal, annak rendszeres ellenőrzésével, s a gépeket optimális (4–6 km/h) munkasebességgel üzemeltetve a betakarítás veszteségeinek 30–40%-os csökkentésére nyílik lehetőség.
Az előzőekben felvázolt hatékonysági tényezők közül a betakarító gép típusa, mûszaki színvonala, alapvetően a gép konstrukciója a munka minőségére és a munka teljesítményére gyakorol hatást, s mivel a munkaszélesség (betakarított sorok száma x sortávolság) adott, a teljesítmény részben behatárolt. Az üzemelési jellemzők közül lényeges a haladási (munka)sebesség, amely a betakarító gép típusától függően veszteség- és teljesítménybefolyásoló tényező is. Az egyes betakarító gépek üzembiztossága, valamint az üzemeltetés időkihasználási tényezői az üzemelési mutatókat határozzák meg. A betakarítási technológia – a munkamûveletek összevonása révén – munkaszervezés centrikus, magába foglalva a kiszolgálás (a szállító jármû biztosításának) és a technológiai fegyelem lényeges elemeit a teljesítmény maximálása érdekében. A termőhelyi körülmények (talajállapot, gyomosság, növényeloszlás stb.) a betakarítás hatékonyságát az üzemi (helyi) adottságoknak megfelelően javítják, vagy némely esetben ronthatják.
Az üzemi megfígyelések és a gyakorlati tapasztalatok alapján – az egyes helyi betakarítási és szervezési körülményektől függően – a 6-soros, magajáró gépek 1,0–1,3 ha/mûszakóra közötti területteljesítményekkel dolgoznak. Az üzemeltetés szervezésekor célszerû a magajáró gyûjtőtartályos gépeket két nyújtott (2 × 12 órás) mûszakban üzemeltetni, mert így a produktív időkihasználás az átlagosnál jobb, és a gépek a napi 24 órából min. 20 mûszakórát üzemeléssel töltenek el, s az időkihasználási tényezőket csak a mellékidők (pl. személyi szükséglet, karbantartás, utazás stb.) csökkentik. A 24-25 m3-es (~ 16 t cukorrépa gyökér befogadó-képességû) gyûjtőtartállyal ellátott (pl. Barigelli, Holmer) gépek bunkerei – a terméshozamtól függően – ~ 1200–1500 m úthosszon (~12–18 percig) teszik lehetővé a gyökerek begyûjtését a szállító jármûvek mellőzésével.
Összefoglalóan megállapítható, hogy az elmúlt években megjelent új fejlesztésû, magajáró, gyûjtőtartályos, egymenetes cukorrépa-betakarító gépek jelentős fejlődést biztosítanak a hazai betakarítási technológiákban. Az eddig többségében alkalmazott kétmenetes betakarítási technológiák fokozatos felváltására a gépek alkalmasak. A nagy értékû gépek alkalmazásának előnyei csak megfelelő éves kihasználás (700–800 mûszakóra/év) és üzemszervezés, illetve nagy idényteljesítmények (800–1000 ha/év) esetén jelentkezhetnek.
Az országban beszerezhető 6-soros, magajáró, gyûjtőtartályos, egymenetes betakarító-, utótisztító-rakodó gépek főbb mûszaki adatait, jelenlegi irányárait és hazai forgalmazóit a táblázat tartalmazza.
A cikk szerzője: Dr. Fûzy József
