A 2004. évben tapasztalt kukoricabogár-fertőzés idejét, mértékét és milyenségét tekintve eltérő véleményekkel és magyarázatokkal találkozunk. Egy azonban tény, hogy volt lárvakártétel és imágófertőzés, csak mindkettő egy kicsit kisseb mérvû és kicsit később jelentkezett,  mint ahogy azt megszoktuk. Egy kicsit elaltatott bennünket a bogár és mi is magunkat.



Ennek az lett az eredménye, hogy a lárvakártétel ellen még csak-csak védekeztünk, de az imágók elleni védekezést már nem tartottuk szükségesnek. Indokoltuk ezt magunknak azzal, hogy a késve rajzó bogarak lekésték a kukorica virágzását, tehát igazi gazdasági kártól már nem kell tartani. Azzal a ténnyel, hogy a bogár nem csak kárt okoz, hanem szaporodik is, azzal bizony már nagyon kevesen törődtek.



Pedig ez az a pont, ahol a jövőben alapvetően szükséges változtatni.



Az Egyesült Államokban azt mondják a kukoricabogárról, hogy olyan kártevő, amelyik „elaltatja” a farmer éberségét, mert vannak évek, amikor a kártevő megjelenése vontatottabb, a kártétele később jelentkezik és kevésbé látványos. Ilyenkor a farmerek úgy gondolják, hogy itt az ideje egy kis spórolásnak. Sikerült az „altató” és a következő évben újult erővel támad a kukoricabogár.



Valljuk be, ez történt idehaza mivelünk is az elmúlt esztendőben. A kukoricabogár „elaltatta” az éberségünket. Félő azonban, hogy a múlt év őszén lerakott tojásokból kikelő lárvák, majd imágók tömege „fúj majd erőteljes ébresztőt” ebben az évben. Nem lesz kérdés az, hogy védekezzünk-e a kukoricabogár ellen, hanem inkább az, hogy mikor? Mivel és mennyiért?



Vegyük sorra, a rendelkezésünkre álló eszközöket és vizsgáljuk meg azok hatékonyságát és gazdaságosságát.



Az ma már mindenki számára egyértelmû, hogy a kukoricabogár elleni integrált védekezést tekintve a következő módszerek állnak rendelkezésünkre:

• Vetésváltás.

• Lárva elleni védekezés: csávázás, talajfertőtlenítés.

• Imágó elleni védekezés.

Elemezzük végig minden egyes védekezési módszer előnyét és gyenge pontját.

Vetésváltás: Mindenki által elismerten a kukoricabogár elleni védekezésnek ez az egyik leghatékonyabb és legolcsóbb (legdrágább?) módszere. Gyenge pontja azonban, hogy vannak területek, ahol képtelenség a vetésváltást megoldani, mert nincs megfelelő terület. Ilyen problémával küzdhet például a kukoricavetőmag-termesztés. A másik gyenge pontja pedig az, hogy ott, ahol az előző évben búza volt és nem végeztek szakszerû tarlókezelést, ott meg van a veszélye annak, hogy első éves kukoricában lárvakártétellel találkozhatunk.

Lárva elleni védekezés:



Vetőmagcsávázás: A védekezési technológiák közül az egyik legkézenfekvőbb és technikailag legkönnyebben kivitelezhető és viszonylag gazdaságos megoldás.



Talajfertőtlenítés: Lényegesen nehezebben kivitelezhető és drágább megoldás. Hatékonyságát nagyban befolyásolja az a tény, hogy a szerkijuttatás időpontja és az elhúzódó lárvakelés között jelentős idő telik el, és közben a talajfertőtlenítő szer egy része lebomlik. Tehát a szerben lévő biológiai hatékonyság csak részben tud érvényesülni.



Mindezek ellenére nyugodtan kijelenthetjük, hogy egyetlen kukoricatermesztő sem mondhatja azt, hogy a kukoricabogár-lárvák ellen nem kell védekezni.

Igaz viszont az, hogy aki azt mondja, hogy a kukoricabogár-lárvák ellen akár csávázással, akár talajfertőtlenítéssel, nagy hatékonysággal lehet védekezni, az nem mond igazat és elaltatja a közvéleményt. A hazai és nemzetközi szakirodalomban leírt kísérleti eredmények alaposabb elemzésével mindenki számára világossá és egyértelmûvé válik, hogy a kezeletlen kontroll százalékában kifejezve nem kapunk jobb biológiai hatékonyságot, mint amit a hazai szakvélemény is elfogad. Ez pedig csávázás esetében közel 50%, a talajfertőtlenítés esetében pedig 60% körüli.



Tehát annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a lárvakártétel ellen hogyan védekezzünk, csávázással vagy talajfertőtlenítéssel, kevésbé inkább hatékonyság kérdése, mint annak, hogy mekkora a fertőzési nyomás, és mennyit vagyunk hajlandók invesztálni erre a kezelésre.



Sajnos ma még nem áll rendelkezésünkre olyan egzakt vizsgálati módszer, amelyikkel meg tudnánk határozni az év elején, hogy az adott évben mekkora lárvafertőzéssel számolhatunk.



Ezért marad a hit, a meggyőződés, a rutin és a gazdasági megfontolás.

Imágó elleni védekezés: A rendelkezésünkre álló védekezési technológiák közül ez az egyik leghatékonyabb. Különösen igaz ez azokra a kezelésekre, amelyekben INVITE technológiát alkalmaznak. Költségét tekintve egy INVITE + DIABRO kezelés a középkategóriába tartozik, de ha figyelembe vesszük a közel 90%-os biológiai hatékonyságot és azt, hogy a kukorica virágzása idején korlátozás nélkül használható készítmények közül a leghosszabb védettséget biztosítja, akkor megállapíthatjuk, hogy ár–érték arányt tekintve egyike a legjobb megoldásoknak.



Az imágókat tekintve azonban a szakmai éberség „altatásának” a veszélye kettős. Az egyiket maguk a szakemberek végzik, amikor arról beszélnek, hogy az imágók által okozott kár nem is annyira jelentős. (Csak 10–30%!)



Az éberséget a másik oldalról maga a kukoricabogár „altatja” a kései, elhúzódó, ebből adódóan gyengének tûnő rajzásával. (Lásd 2004.)



Azzal viszont még az éberebb szakemberek sem sokat törődnek, hogy a bogár nemcsak kárt okoz, hanem szaporodik is, és egyedenként 400–1000 db olyan tojást rak a talajba, amelyből a következő évben lárvák kelnek ki, és amelyek ellen újra védekezni kell!



Tehát egyértelmû, hogy a kukoricabogár imágói ellen védekezni kell függetlenül attól, hogy intenzív, vagy esetleg elhúzódó a rajzása.



A kérdés ebben az esetben is csak az lehet, hogy mikor, mivel és hányszor védekezzünk? Erre a kérdésre pedig szakmai meggyőződéssel azt válaszolhatjuk, hogy INVITE technológiával a tojásrakó nőstények rajzásának kezdetén, majd két hét múlva megismételve.



Lehet azt is kérdezni, hogy miért van szükség az INVITE-ra? Erre a válasz az, hogy azért, mert a vele együtt kijuttatott rovarölő szer minden cseppje hasznosul és kifejtheti maximális hatását, függetlenül a szórásképtől, fedettségtől és penetrációtól. Az INVITE technológiának pont az az egyik erőssége, hogy a nagy cseppekben kijuttatott permetlécseppeket a gyorsan mozgó bogarak megtalálják, legyen az a kukorica bármely részén, vagy esetleg még a gyomnövényeken is. Ezek a cseppek pedig úgy mûködnek, mint a csapdák, mert az a kukoricabogár, amelyik ilyen permetlécseppel találkozik, addig el nem mozdul, amíg az egész cseppet el nem fogyasztotta, vagy amíg el nem pusztul.



A kukoricabogár elleni hatékony védekezésben bizony használnunk kell az integrált védekezés minden elemét, egyiket sem hagyhatjuk el.

Az imágók ellen pedig azért kell INVITE technológiával védekeznünk, hogy ne a kukoricabogár altassa el a mi éberségünket, hanem mi „küldjük azokat örök nyugalomra” azért, hogy mi nyugodtan aludhassunk.

A cikk szerzője: Dr. Tóth Bertalan