A hazai időjárási viszonyaink mellett a gyep első kalászálásából általában jó minőségû széna készíthető, míg a második növedéket legcélszerûbben legeltetéssel hasznosítják. A pillangósok esetében azonban alapvetően más a helyzet.



A legtöbbször négy alkalommal betakarításra kerülő lucernánál az első és a negyedik kaszálás általában csapadékos időszakra esik, így csak a második és a harmadik növedékből lehet jó minőségû szénát készíteni. A beltartalmi értékek minél jobb megóvása, a veszteségek minimális értékre való csökkentése érdekében a fûfélék és a pillangósok közötti morfológiai különbségek miatt azonban eltérő betakarítási, tartósítási és tárolási technológiákat kell alkalmazni. A betakarítási technológiák az agrotechnikai követelmények, valamint az alkalmazott gépek konstrukcióinak különbözőségében térnek el egymástól.



Az állattenyésztés mai színvonala mellett a jó minőségû széna etetése egész évben, a kis és nagy állatállományú telepeken egyaránt folyamatosan történik. A jó minőségû szálastakarmányok etetése, különösen a kérődzők esetében élettanilag és takarmányozástani szempontból is nélkülözhetetlen. Ezen túlmenően a szálastakarmányok etetése biztosítja a megfelelő mennyiségû tápanyagbevitelt és a kérődzők emésztéséhez és a jó bendőmûködéshez szükséges strukturális rostot is. A jó beltartalmi értékkel rendelkező széna szükséges a tehenészetek jövedelmezhetőségét meghatározó termelési szint fenntartásához is.



Az elmúlt időszakban az állatállomány csökkenésével a rét- és legelőhasználat is módosult és megnövekedett a gyepek természetes környezetet megőrző szerepe.



A magyarországi gyepterületekből hasznosítható mintegy 800 000 ha biztosítja a megfelelő mennyiséget, a hozamok elsősorban az időjárástól, a tápanyag-visszapótlás mennyiségétől és hatékonyságától függenek.



A pillangósok és füves takarmánykeverékek vetésterülete pedig, a megfelelő agrotechnika alkalmazásával, a tenyészidőt figyelembe véve, mindig a kívánt mennyiséghez igazítható. A kérődzők napi takarmányadagjában mind a réti-, mind a lucernaszéna jelentős mennyiségben, a termelési szinttől függően, 4–8 kg-ban szerepel.



A szálastakarmányok minőségét mind a gyepek, mind a pillangósok, mind a lucerna esetében a termesztett fajta beltartalmi jellemzői határozzák meg. Ezek a biológiailag meglevő értékek azonban csak megfelelő betakarítási technológia alkalmazásásával őrizhetők meg. A szálastakarmányok kaszálásának időpontját és időintervallumát tehát gondosan kell megválasztani. A gyepek esetében ezt a virágzás és a magba menés kezdetére kell tenni. Pillangósok, illetve a lucerna esetében ez kissé bonyolultabb feladat, attól is függ, hogy hányadik növedékről van szó A lucerna első növedékének kaszálását a bimbózás kezdetére kell ütemezni, amikor az első levelei már sárgulni kezdenek, A második növedék kaszálását a növényzet zöldbimbós állapotában kell elvégezni. Az utolsó növedék kaszálását a virágzáskor végezzük, hogy a növény a gyökérnyakban megfelelő mennyiségû tápanyagot tudjon felhasználni az átteleléshez (1. ábra).








Ezeknek a követelményeknek csak jó munkaminőséggel dolgozó kaszákkal, és a rendelkezésre álló optimális időszak alatti betakarításhoz szükséges kaszálókapacitással lehet megfelelni. Ez azt jelenti, hogy a korszerû, magas technikai színvonalon dolgozó rotációs kaszák számát az elérhető területteljesítmény, valamint a termőterület nagyságának figyelembevételével kell meghatározni. Minél nagyobb a termőterület, annál nagyobb gondot kell fordítani a kaszálás megkezdésének időpontjára, nehogy időközben az állomány elöregedjen, veszítsen a beltartalmi jellemzőiből.



Az elmondottaknak megfelelően a kaszálógépek kiválasztásánál és a kaszálókapacitás meghatározásánál figyelmbe kell venni a gyepek és pillangósok morfológiai különbségét, a termőterületi arányokat, és a készítendő takarmányféleségek mennyiségi megoszlását. A szálastakarmányok felhasználási ajánlatát a 2. ábra szemlélteti.








A nagy hozamú, természetes gyepek kaszálására a dobos vágószerkezettel szerelt rotációs kaszák használata javasolható. A magyarországi időjárási viszonyok között a gyepek első kaszálásának idején kevés csapadékkal kell számolni, ezért ezen kaszák szársértő nélküli változatai is jó munkát végeznek. Éppen a szárazság és kevés csapadék miatt azonban a növényzet hamar elöregszik és veszít beltartalmi értékeiből. Ennek megelőzésére – különösen nagy termőterületek és jó hozamok esetén – a magajáró gépre vagy fordítóval ellátott nehéz univerzális traktorra szerelt mellső és oldalsó függesztésû kaszákból álló gépkombinációkat kell használni. Az így kialakított rotációs kaszakombináció munkaszélessége 8–10 m közötti lehet, a munkasebesség elérheti a 10–12 km/h-t is (3. ábra).



Kisebb gyepterületek esetén dobos rotációs kaszák 3–5 m munkaszélességû, vontatott változatainak használata javasolható. A 88–117 kW motorteljesítményû vontatott, rotációs kaszákat 8–10 km/h munkasebesség mellett célszerû üzemeltetni, ez esetben a várható területteljesítmény 2,0–2,5 ha/h körül alakulhat.



Az egészen kis termőterületek – kis állatállomány mellett – és szórvány-gyepek kaszálására pedig függesztett gépek használata javasolható.








Az elmúlt időszakban a függesztett rotációs kaszák munkaszélessége jelentősen növekedett, ennek következtében a munkaszélesség 1,8–2,8 m között alakult. Az 57–80 kW motorteljesítményû, univerzális traktorokkal üzemeltetett kaszák területteljesítménye 0,75–1,00 ha/h között alakulhat (4. ábra).








Gyepszénakészítéskor – ha az éghajlati adottságokból adódóan a kaszálás ideje csapadékos, és a száradási, vagyis a kockázati időt a minimálisra kell csökkenteni – a dobos kaszák ütőujjas szársétővel szerelt változatai használhatók. Az ütőujjas szársértő kialakítása különböző lehet; a dobok után elhelyezett hengerpalástjának füleihez csatlakozó „V” alakú fém, vagy mûanyag ujjakból, vagy a hengerpalástján elhelyezett tengelyre felfûzött lengő ujjakkal kialakítva. A lengő ujjak mindkét esetben az anyagot fésûszerûen elhelyezett bordákon keresztül húzzák át, és ennek következtében dörzsölik a növényzet szárát (5. ábra).















Lucernaszéna-készítés esetén a kaszálógépek közül a kíméletesebb munkát végző tárcsás kaszaszerkezetû, rotációs kaszákat kell előnyben részesíteni. A lucernánál, ill. a pillangósoknál azonban a szársértő alkalmazásának – a száradási idő lerövidítése mellett – a szárrészek és a levélzet vízleadásának azonos intenzitásra hozásában is elengedhetetlen szerepe van. A lucerna, ill. a pillangósok kaszálására tehát csak a gumihengeres szársértővel szerelt rotációs kaszák használata javasolható. A nagyságrend megválasztására pedig a gyepszénakészítésnél elmondottak az irányadók (6. ábra).








A szénakészítés következő munkamûvelete a rendkezelés.



Az univerzális rendkezelő gépek – megfelelő beállítás esetén – az összes rendkezelési munka elvégzésére alkalmasak. Általában vezérelt ujjas forgórésszel készülnek. Mivel ezeknél a gépeknél a széles körû technológiai alkalmasság a fő követelmény, a munkaszélesség, illetve ebből adódóan a területteljesítmény mint követelmény kissé háttérbe szorul. Teljesítménye általában kisebb, mint a külön gépként készülő rendterítő változatoké.



A konstrukciójukat tekintve a rendrakó gépekhez hasonló kialakításúak. Azoktól általában abban térnek el, hogy a forgórészek forgásiránya megváltoztatható. Ennek megfelelően a forgórészek rendterítésben egymástól el, rendrakásban pedig összefelé forognak.



A nagy állatállománnyal és nagy termőterülettel rendelkező gazdaságok számára a nagy munkaszélességû, nagy területteljesítménnyel dolgozó, vontatott rendterítőkből és rendrakóból álló – kétgépes – technológiai változatok használata a célszerû.



A kisebb állatállománnyal, és kisebb termőterületen gazdálkodók részére pedig a kisebb teljesítményû, de univerzálisan használható – egygépes – rendkezelő technológia javasolható.



A gyep- és szalma rendkezelési munkáinak elvégzésére megfelelnek az egyszerûbb szerkezeti kialakítású, nem vezérelt ujjas gépek.



A lucerna rendkezelési munkáinak elvégzésére azonban már nagyobb körültekintéssel kell kiválasztani a rendkezelő gépet. A lucernaszéna-készítéshez – ha ezt a megfelelő szársértős rendrevágó gép hiánya és a kedvezőtlen időjárás szükségessé teszi – szinte kizárólag vezérelt ujjas rendkezelő berendezések használata javasolható. Természetesen a rendterítést kivéve.



Gyakoribb kaszálás, és rövid szárú gyepek esetén még a rendsodró gépek is jól használhatók, ugyanis ebben az esetben kevésbé képződik az anyagból sodrat (7. ábra).








A gép kiválasztásánál figyelemmel kell lenni a következő munkamûveletben alkalmazott gépek mûködésére is.



A bálázógépek – különösen a hengeres bálázók – a szőnyegszerû, és a gép munkaszélességéhez igazodó rendben tudnak jól dolgozni. A szecskázógépeknél a gépek megfelelő leterhelése érdekében gyakran több rendet is egymás mellé kell rakni.



A készített takarmány minőségét azonban még a legjobb gép használata mellett is leronthatja a technológiai előírások elmulasztása.



A nagy hozamú gyepek esetében a kaszálás után közvetlenül, 70–75% nedvességtartalom mellett célszerû elvégezni a rendterítést. Kisebb hozamok esetén – száraz időjárási viszonyok mellett – a rend összerakásáig nem is szükséges az anyagot megbolygatni. Gyep-, ill. lucernaszenázs-készítés esetén akár szögletes nagybálakészítő, akár szecskázógépeket alkalmazunk, a rendterítéstől eltekinthetünk. A betakarító gépek teljesítményének kihasználása érdekében azonban még nagy hozamú gyepek esetében is szükséges a rendösszerakás. A gyepszenázskészítés esetén a rendösszerakást 45–50% nedvességtartalom mellett célszerû elvégezni. A gyepszénakészítésben a rendrakást 20% körüli nedvességtartalomnál is el lehet végezni.



A lucernaszéna-készítésnél a rendterítést közvetlenül a rendre vágás után, 75–80% nedvességtartalomig kell elvégezni. Lucerna esetében különösen fontos, hogy feleslegesen ne mozgassuk a rendet, mert a levélpergési veszteség minden manipulálás után nagyobb lesz. Ezért fontos, hogy a rendösszerakást, rendkettőzést is olyan nedvességtartalom mellett (40–45%) végezzük, amikor a levél még nem pereg. Nagyon fontos, hogy laza, szellős rendet rakjunk, mert még az anyagnak után kell száradni (8. ábra).








Csapadékos időjárás mellett nem kerülhetjük el a rend forgatását, és a rendlazítást. Ez esetben különösen ügyeljünk arra, hogy ezeket a munkákat is mindig nagyobb páratartalmú napszakokban végezzük. A levélpergés így sem kerülhető el, de a veszteség még mindig kisebb lesz, mint a penészesedésből származó kár.



A szálastakarmányok betakarítása, különösen szénaként ma már döntő többségében bálázással történik, de a bálaszenázs-készítésnek is megvannak a mûszaki-technikai, technológiai feltételei. Az élőmunkaerővel jól ellátott, de kevésbé tőkeerős, kis- és közepes vállalkozások számára a szögletes kisbálakészítő gépek a leginkább megfelelőek.








A kisbálakészítő gépek (10. ábra) az elmúlt évtizedekben világszerte rohamosan terjedtek. Az üzemeltetés módját tekintve a legnagyobb darabszámban és típusválasztékban a vontatott gépek terjedtek el. A tőkeerős mezőgazdasággal rendelkező országokban, ahol már korábban is nagy állatállományt koncentráltak egy-egy telepre, a bálarendezővel kapcsolt magajáró változatokat is szívesen használták. A bálatömörítés módját tekintve megkülönböztetünk lengődugattyús és csúszódugattyús gépeket. A régebben alkalmazott lengődugattyús gépek egyszerûbb konstrukciós kialakítású, olcsóbb változatok voltak. A csúszódugattyús gépekkel egyenletesebb alakú és jó minőségû bálák készíthetők. A kisebb bálamérettel dolgozó lengődugattyús gépek általában egyszerû bálacsúszdával rendelkeznek, és az elkészített bálát a talajra helyezik. A nagyobb teljesítményû és nagyobb bálamérettel dolgozó csúszódugattyús gépeket rendszerint kocsirakó csúszdával, illetve bálaröpítővel üzemeltetik.








A kézi munkaerő felhasználásának csökkentése céljából fejlesztették ki a hengeres nagybálakészítő gépeket. Ezek a gépek a bálázás teljes körfolyamatát tekintve, a szögletes kisbálázókhoz viszonyítva, nagyobb teljesítménnyel üzemeltethetők, a kézi munkaerő-felhasználás pedig lényegesen kisebb.



A hengeres nagybálakészítő gépek konstrukcióját tekintve alapvetően a bálakamra kialakításában találunk jelentős különbséget. A bálakamra kialakítása lehet állandó térfogatú, illetve a készített bála méretéhez, átmérőjéhez igazodó változó térfogatú. A bálakamra kialakítása a tömörítés módját is meghatározza. Az állandó bálakamrás gépek az anyagot a bálakamra palástja mentén kezdik tömöríteni, és így halad a bála szimmetriatengelye, vagyis közepe felé. A változó bálakamrás gépek a tömörítést a bála magjának elkészítésével kezdik, és így halad a tömörítés a bála kerülete, vagyis palástja felé. Ebből következően az állandó bálakamrás gépek a palást mentén tömör, de belül laza, könnyû bálákat készítenek, melynek előnye a pillangósok bálázásánál jelentkezik az utószellőzés közben. A változó bálakamrás gépek egyenletes tömörségû bálákat készítenek, ami a gyepszéna, illetve szalmabálázás esetén a jó kazalozhatóság szempontjából előnyös.



A nagybálázó gépek – magyar viszonyok között – általában alkalmasak a szálastakarmányok és szalma betakarítására, de alkalmasak egyéb más termények, pl. a kukoricaszár bálázására is. A lényeges különbség a különböző elven mûködő bálázók által betakarított takarmány minőségében van. A hengeres bálázógépek (9. ábra) a szalma- és a gyepszéna betakarítására minden esetben megfelelnek. A lucernaszéna esetében azonban a hengeres bálázógépekkel csak a technológiai előírások pontos betartása mellett készíthető jó minőségû takarmány.



A lucernaszéna-készítés során nagyon fontos a megfelelő, 22–25% nedvességtartalom betartása. Ekkor még a bálák a táblán kiszellőznek, illetve utánszáradnak, és a levélpergési veszteség is elfogadható szinten tartható. Az utánszáradás szempontjából az állandó bálakamrás gépek használata – mivel ezek laza közepû bálákat készítenek – előnyös. Tehát a hengeres bálázók közül a jobb minőségû takarmány iránti igény kielégítésére az állandó bálakamrás gépek használata javasolható, annál is inkább, mert ezek a gépek felszerelhetők fóliával, illetve hálóval, kötözőberendezéssel is. Ezek a megoldások csökkentik a takarmány tárolási veszteségét.



Ezzel szemben a változó bálakamrás gépek tömörebb és jobban kazalozható bálákat készítenek.



A szeletelő berendezések alkalmazásával a szálasanyagok a kívánt mértékûre apríthatók. Az aprítás következtében tömörebb, homogénebb szerkezetû bálák készíthetők. Az aprítás a bála további kezelése a takarmánykiosztás, illetve az almozás során jelent előnyt.



Az állandó bálakamrás gépek konstrukciójánál fogva alkalmasak magasabb, 55–65% nedvességtartalmú – szálasanyag – lucerna, illetve fû bálázására, vagyis bálaszenázs-készítésre. A változó bálakamrás gépek tömörítő szerkezete a nedves anyagot nehezen tudja kezelni, és különböző funkcionális zavarok keletkeznek, pl. az anyagtovábbító és -tömörítő szerkezet eltömődik.



A bálaszenázs elsősorban a takarmány minőségi jellemzőiben jelent előnyt a hagyományosan, szénaként betakarított anyaghoz képest. Hengeres szenázsbála-készítés esetén azonban a nedvesen bebálázott anyagot, vagyis a bálákat a tárolási helyre kell szállítani, és fóliával a külső levegőtől elzárva be kell csomagolni. A bálák csomagolása történhet csoportosan, úgynevezett bálahurkában, vagy egyedileg is, és a tárolás is így történik. A csoportos bálacsomagoló gép beruházási igénye az egyedihez képest magasabb, de nagyobb teljesítménnyel is dolgozhat, így használata elsősorban a közepes állatállománnyal rendelkező üzemekben használható előnyösen. Az egyedi bálacsomagoló gépek egyszerû szerkezetek, vontatott és függesztett változatban egyaránt készülhetnek.



Az egyedi bálacsomagolókkal szinte valamennyi hengeres bálakészítő géppel készített bálák becsomagolhatóak. Az így becsomagolt bálák rakodógéppel kazalba rakva is tárolhatók, de a kisüzemek igényeinek megfelelelően, egyedileg is tárolhatók.



A csoportos bálacsomagoló gépek nagyobb teljesítménnyel dolgoznak, de kiszolgálásuk rakodógépet igényel. A csoportos bálacsomagoló gépek kihasználása csak komoly üzemszervezéssel lehetséges, ezért ezeket a gépeket a nagyobb vállalkozások, illetve a bérvállalkozások tudják eredményesen használni.



Az eddigiekből kiderül, hogy a jó minőségû szénakészítéshez mind gyep, mind pillangósok, illetve füves keverékeknél a megfelelő színvonalú gépek rendelkezésre állnak, de ezekkel csak megfelelő technológiai fegyelemmel történő üzemeltetés mellett készíthető jó minőségû takarmány.

A cikk szerzője: Dr. Kelemen Zsolt