Célunk volt, hogy a talajvizsgálati eredmények ismeretében, harmonikus tápanyag-ellátottságot és gazdaságos termesztést eredményező növénytáplálási technológiát hozzunk létre a legfontosabb hazai szántóföldi növény és szántóföldi zöldségnövény kultúrákban. Ámbár az utóbbi évtizedben a külpiacok beszûkülése következtében valamelyest csökkent a hazai szántóföldi zöldségtermesztés volumene, népgazdasági jelentősége ma is számottevő, hiszen 100 ezer hektár területen összesen 1,5 millió tonna zöldséget termelünk évente. Szerepe ugyanakkor várhatóan felértékelődik az EU csatlakozás okán (1–3. ábra).
Új trágyázási szaktanácsadási rendszerünk alapját egyrészt a saját – részben publikált – kísérleti eredményeink, másrészt pedig az elmúlt 40 évben a hazai agrokémiai iskolák szakemberei által közzétett publikációk, ismeretek összegyûjtése, rendszerezése és feldolgozása képezi. Az MTA TAKI Budapest, és az MTA MGKI Martonvásár szakemberei által összeállított, a hazai szabadföldi trágyázási kísérletek adatbázisán kapott összefüggések új, pontosabb, és egyben részletesebb talaj NPK tápelem-ellátottsági határértékek létrehozását tette lehetővé. Ezek a határértékek megfelelő adaptáció után kiválóan alkalmazhatók voltak a szántóföldi zöldségnövények trágyázási szaktanácsadási rendszerében is.
A korábban kidolgozott modellekhez hasonlóan a mérleg-elven alapuló szaktanácsadási rendszerünkben az N-, P- és K-trágyareakciók mértéke alapján értékeltük és csoportosítottuk a szántóföldi zöldségnövényeket. A korábbi, intenzív mûtrágyázást megalapozó rendszerekkel összehasonlítva jóval kisebb mûtrágya adagok kijuttatásával szándékoztunk elérni a továbbra is biztonságosan nagy terméseket. Ezen a kettős cél teljesülését a hazai szabadföldi kísérletek adatbázisában kapott összefüggéseknek új szaktanácsadási rendszerünkbe való maradéktalan beépítése biztosította. Ismereteink szerint ma Magyarországon nincs még egy olyan trágyázási szaktanácsadási rendszer, amely ilyen nagymértékben építene a hazai szabadföldi kísérletek eredményeire.
Ámbár a mai gazdasági környezetben, a szigorodó környezetvédelmi előírások között ma már nem alkalmazható, a korábbi intenzív (MÉM NAK, 1979, 1981, „kék, ill. zöld füzet”) rendszer történelmi küldetést töltött be, amikor talajaink PK-ellátottságának gyors javítását, és az élelmiszerellátás biztonságát, mint fontos stratégiai feladatot is biztosította. Mezőgazdaságunk jelentős részben – de az idővel csökkenő mértékben – ma is az akkor felhalmozott PK-tápelem tőkéből él. Az intenzív, valamint az új, a 34 037 sz. FVM K + F-pályázat keretében kidolgozott költség- és környezetkímélő trágyázási szaktanácsadási rendszer filozófiájának összehasonlítását az 1. táblázatban tanulmányozhatjuk.
A 80-as évek végének – 90-es évek elejének politikai – gazdasági változásai nyilvánvalóvá tették, hogy az agrárágazat pénzügyi helyzete nem teszi lehetővé a korábbi mûtrágyázási gyakorlat folytatását. Környezetkímélő trágyázási rendszerünk kisebb mûtrágya adagok kijuttatásával biztosítja a gazdaságos termésszintek elérését. A jelenlegi körülmények között a „talaj trágyázása” helyett a növény specifikus tápelem igényének harmonikus biztosítását kell célul kitûzünk. A nitrogénigény minél pontosabb kielégítése a cél. Foszfor és kálium vonatkozásában a jó–igen jó ellátottság helyett legtöbbször a közepes ellátottság elérésére, ill. fenntartására törekszünk. A maximális termések helyett a legnagyobb nettó jövedelmeket biztosító termésszintet (általában a maximális termések 95%-át) célszerû elérni. A három makrotápelem, a N, P és a K együttes kijuttatása minden növény alá és minden talaj tápelem ellátottsági szint mellett többé már nem természetes. A vetésforgón belül pl. a K-igényes zöldségnövények és kapások számára kijuttatott K utóhatása elegendő lesz a következő évben ott termesztett kalászos mérsékeltebb K-szükséglete biztosítására. A nagyobb P-igényû növények (pl. kalászosok) számára kijuttatott P-utóhatása viszont a kisebb P-szükségletû következő évi kapás részére fog elegendő foszfort biztosítani.
Új, környezet- és költségkímélő trágyázási szaktanácsadási rendszerünk négy mûtrágyázási szinten ad szaktanácsot: 1) minimum; 2) környezetkímélő; 3) mérleg-szemléletû; 4) integrált növénytáplálási szint. A minimum növénytáplálási szinten PK-trágyázást a jó és annál magasabb ellátottságokon, a környezetkímélő növénytáplálási szinten az igen jó és annál magasabb PK-ellátottságtól nem javaslunk. Amennyiben ezt a trágyázási gyakorlatot folytatjuk, a közepes PK-ellátottságot fogjuk elérni, ill. fenntartani. A mérlegszemléletû és az integrált növénytáplálási szinteken az ellátottsági kategóriától függő szorzószámok nagyobbak, és még az igen jó PK-ellátottságon is javaslunk csökkentett mennyiségû PK-trágyázást. E két növénytáplálási szinten a jó PK-ellátottság elérése, ill. fenntartása a cél. Túlzott PK-ellátottsági szinten viszont már egyik változatunk sem javasol PK-trágyázást. Ugyanakkor, még a legmagasabb, az integrált növénytáplálási szinten is jóval alacsonyabbak a javasolt adagok, mint az intenzív (MÉM NAK, 1979, 1981) szaktanácsadási rendszer ajánlásai, különösen is a jó, igen jó, és túlzott talaj PK-ellátottsági szinteken.
Az 1. és 2. változatok (minimum, ill. környezetkímélő mûtrágyázási ajánlások) célja a legnagyobb jövedelmet biztosító termésszintek (a maximális termésszint mintegy 95%-a) biztosítása a közepes talaj PK-ellátottság elérése, ill. fenntartása útján. A 3. és 4. változatok (mérlegszemléletû, ill. integrált mûtrágyázási ajánlások) nagyobb adagokkal, de továbbra sem intenzív mûtrágyázással a maximális terméseket célozza meg. Ezt a gyakorlatot javasoljuk elsősorban a kedvezőbb feltételek mellett gazdálkodó szántóföldi zöldségtermesztőknek. Feltétel ugyanakkor, hogy az érintett terület ne tartozzon a környezeti szempontból különösen érzékeny területek közé. A rendszer mûtrágya igényt csökkentő tényezőként figyelembe veszi a korábbi szerves trágya kijuttatást, a pillangós előveteményt, az elővetemény betakarításának időpontját, az elővetemény területen maradó melléktermésének tápanyagtartalmát stb.
A 2.–4. összefoglaló táblázatokban rendszerünk 4 ajánlását (III.–VI: oszlop) közepes NPK-ellátottságon, közepes tervezett termésszint mellett hasonlítjuk össze a MÉM NAK (1981) zöld füzet ajánlásaival (VII. oszlop). Látható, hogy az öt ajánlás között igen nagyok a különbségek. Környezetkímélő rendszerünk négy ajánlása, és a MÉM NAK ajánlások közötti különbségek az igen jó és a túlzott ellátottságok esetében még markánsabbak lehetnek. Mivel új, költség- és környezetkímélő trágyázási rendszerünk a hazai szabadföldi trágyázási kísérletek adatbázisán kapott összefüggéseken alapul, ajánlásaink a lehető legkisebb adagok kijuttatása mellett mégis a biztonságos termelést, nagy termésszintek elérését teszik lehetővé.
Az új, költség- és környezetkímélő trágyázási rendszerünk ajánlásainak az intenzív MÉM NAK rendszer ajánlásaival való összehasonlítására, tesztelésére 2004 tavaszán három szabadföldi zöldségtrágyázási kísérletet állítottunk be. A kísérleti eredményeket az alábbiak szerint ismertetjük:
1. Nyári burgonya kísérlet Mórahalmon
humuszos homoktalajon
Kísérletfelelős: Dr. Kruppa József
A korai (nyári) burgonya trágyázási kísérleti terület talajának főbb jellemzői, zárójelben a tápanyag-ellátottságok: talajtípus: humuszos homok. Kötöttség (KA): 28; Humusz: 1,18% (gyenge); CaCO3: 3,4%; pHKCl:7,58; AL-P2O5: 84 mg/kg; (gyenge); AL-K2O: 87 mg/kg; (gyenge); MgKCl: 56 mg/kg (közepes); EDTA-Zn: 3,8 mg/kg (igen jó); EDTA-Cu: 3,2 mg/kg (kielégítő); EDTA-Mn: 56 mg/kg (kielégítő).
A kísérletet véletlen blokk elrendezésben, 12 kezeléssel, 3 ismétléssel, összesen 36 parcellán állítottuk be. A bruttó parcellaméret 8,33 m × 6,0 m = 50 m2, a nettó parcellaméret szintén 8,33 m × 6,0 m = 50 m2 volt, a teljes terület betakarításra került.
Az elővetemény tritikálé volt, a szalma lekerült a területről. A tervezett termésszint 50 t/ha gumótermés volt. Az ültetés 70 cm sortávval, 30 cm tőtávval 2004. április 2-án történt Kruppa József vírusrezisztens, nagy termőképességû, jó konyhai tulajdonságokkal rendelkező, ízgazdag Pannónia fajtajelöltjével. A kísérletben mikroszórófejjel, 6 alkalommal, összesen 70 mm öntözés történt. A kísérlet betakarítására 2004. szeptember 10-én került sor.
A kísérlet első 5 kezelése egy klasszikus hiánykísérlet volt, segítségével az általunk becsült talaj tápelem-ellátottsági kategóriák helyességét ellenőrizhettük (5. táblázat). Az 5. kezelés egyúttal új szaktanácsadási rendszerünk 3. ajánlási szintje is. A kísérlet első 5 kezelése igazolta talaj N-, P- és K-ellátottsági határértékeink helyes voltát, mivel mind a három tápelemre gyenge ellátottságot állapítottunk meg, és ennek megfelelően jelentős N-(13,9 t/ha), P- (9,1 t/ha) és K- (9,6 t/ha) hatásokat kaptunk a kísérletben. A szaktanácsadási rendszerek ajánlásai közül legkedvezőbb eredményt új költség- és környezetkímélő rendszerünk harmadik szintje (mérlegszemléletû) adta, 66,4 t/ha gumóterméssel, jelezve a Pannónia fajtajelölt kitûnő termőképességét is. A zöldségtermelő gazdálkodóknak egyébként ennek a 3. ajánlási szintünknek a kijuttatását javasoljuk általában. Gyenge NPK-ellátottságú területünkön, az igen nagy tervezett termésszinten (50 t/ha gumótermés) a kijuttatandó mûtrágya mennyiségek is jelentősek voltak: 284 kg/ha N, 133 kg/ha P2O5, és 353 kg/ha K2O, összesen 770 kg/ha hatóanyag. A plusz Mg-adagolás nem járt terméstöbblettel. Az intenzív MÉM NAK-ajánlás 25%-kal nagyobb NPK mennyiség mellett kisebb terméseket produkált (5. táblázat).
2. Sárgarépa-kísérlet Kecskeméten
lepelhomok talajon,
Kísérletfelelős: Dr. Cserni Imre
A sárgarépa trágyázási kísérleti terület talajának főbb jellemzői, zárójelben a tápanyag-ellátottságok: talajtípus: lepelhomok.
Kötöttség (KA): 24; Humusz: 0,58% (gyenge); CaCO3: 17,3%; pHKCl: 7,97; AL-P2O5: 163 mg/kg; (gyenge); AL-K2O: 106 mg/kg; (közepes); MgKCl: 44 mg/kg (közepes); EDTA-Zn: 1,2 mg/kg (közepes); EDTA-Cu: 3,6 mg/kg (kielégítő); EDTA-Mn: 13 mg/kg (kielégítő).
A kísérletet véletlen blokk elrendezésben, 10 kezeléssel, 4 ismétléssel, összesen 40 parcellán állítottuk be. A bruttó parcellaméret 10,0 m × 6,0 m = 60 m2, a nettó parcellaméret 8,0 m × 4,0 m = 32 m2 volt.
Az elővetemény rozs volt, a szalma lekerült a területről. A tervezett termésszint 50 t/ha gyökértermés volt. A vetés 50 cm sortávval, 50 mag/fm sûrûséggel 2004. március 18-án történt. A kísérletben Bauer esőztető rendszer 7 alkalommal, egyenként 20-20 mm öntözés történt. A kísérlet betakarítására 2004. október 7-8-án került sor.
A kísérlet első 5 kezelésével itt is az általunk becsült talaj tápelem ellátottsági kategóriák helyességét ellenőrizhettük (6. táblázat). Az 5. kezelés egyúttal új szaktanácsadási rendszerünk 3. ajánlási szintje is. A kísérlet első 5 kezelése csupán a talaj N-ellátottsági határékeink helyes voltát igazolta, mivel gyenge N-ellátottságú talajunkon jelentős (13,7 t/ha) N-hatást regisztráltunk. Rendszerünk gyenge P ellátottságot és közepes K-ellátottságot becsült, de az 5. (mérlegszemléletû) kezeléshez képest PK-hatásokat nem kaptunk. Amennyiben viszont a legjobb ajánlást, új költség- és környezetkímélő rendszerünk negyedik (integrált) szintjét tesszük az összehasonlítás alapjává (47,6 t/ha gyökértermés), közepes P- (5,7 t/ha) és K- (4,3 t/ha) hatásokat kaptunk a kísérletben. Ennek megfelelően, a terméstöbbletek közepes P- és K-ellátottságokat jeleznek. A gyökérzöldségek P igényes voltát illetően egyébként megosztott a szakirodalom: van, aki P igényesnek, mások kevésbé P igényesnek tartják. Az integrált szinten gyenge NP, közepes K-ellátottságú területünkön, az igen nagy tervezett termésszinten (50 t/ha gyökértermés) a kijuttatandó mûtrágya mennyiségek is jelentősek voltak: 150 kg/ha N, 130 kg/ha P2O5, és 255 kg/ha K2O, összesen 535 kg/ha hatóanyag. Az intenzív MÉM NAK-ajánlás 20%-kal nagyobb NPK mennyiség mellett gyakorlatilag azonos terméseket produkált (6. táblázat).
3. Csemegekukorica-kísérlet Martonvásáron
erdőmaradványos csernozjomon
Kísérletfelelős: Dr. Árendás Tamás
A csemegekukorica trágyázási kísérleti terület talajának főbb jellemzői, zárójelben a tápanyag-ellátottságok: talajtípus: erdőmaradványos csernozjom. Kötöttség (KA): 41; Humusz: 2,38% (gyenge); CaCO3: 1,22%; pHKCl: 6,73; AL-P2O5: 66 mg/kg; (igen gyenge); AL-K2O: 240 mg/kg; (igen jó); MgKCl: 224 mg/kg (jó); EDTA-Zn: 1,9 mg/kg (közepes); EDTA-Cu: 5,2 mg/kg (kielégítő); EDTA-Mn: 528 mg/kg (kielégítő).
A kísérletet véletlen blokk elrendezésben, 10 kezeléssel, 3 ismétléssel, összesen 30 parcellán állítottuk be. A bruttó parcellaméret 15,0 m × 4,2 m = 63,0 m2, a nettó parcellaméret 13,0 m × 2,8 m = 36,4 m2 volt.
Az elővetemény kukorica volt, a szár alászántásra került. A tervezett termésszint 50 t/ha gyökértermés volt. A vetés 70 cm sortávval, 70 000 növény/ha állománysûrûséggel késői időpontban, 2004. június 3-án történt. Ennek következtében a kapott termésszintek is csupán közepesek, ill. a tápelemhiányos-kezelésekben kicsik voltak. A kísérlet betakarítására 2004. szeptember 14-én került sor.
A kísérlet első 5 kezelésével újra csak az általunk becsült talaj tápelem-ellátottsági kategóriák helyességét ellenőrizhettük (7. táblázat). Az 5. kezelés egyúttal új szaktanácsadási rendszerünk 4. (integrált) ajánlási szintje is. A kísérlet első 5 kezelése a talaj N- és P-ellátottsági határértékeink helyes voltát igazolta, mivel gyenge N-ellátottságú talajunkon jelentős (4,2 t/ha) N-hatást, igen gyenge P-ellátottságon szintén jelentős (3,1 t/ha) P-hatást regisztráltunk. Rendszerünk igen jó K-ellátottságot becsült, de mégis az 5. (integrált) kezeléshez képest 2,0 t/ha K-hatást kaptunk. Mivel a környezetkímélő és a mérlegszemléletû szinten is gyakorlatilag csak NP-kijuttatás történt, sőt még kevesebb is, mint a 4. (NP) szinten kijuttatott mennyiség, ha ezekhez hasonlítjuk az 5. kezelést, csupán 0,5, ill. 1,1 t/ha K-hatást kaptunk. Az integrált szinten kaptuk a legnagyobb termést is, 10,51 t/ha csőtermést. A gyenge N-, igen gyenge P-, igen jó K-ellátottságú területünkön, a 16 t/ha tervezett termésszinten a kijuttatandó mûtrágya mennyiségek az integrált szinten az alábbiak voltak: 238 kg/ha N, 161 kg/ha P2O5, és 53 kg/ha K2O, összesen 452 kg/ha hatóanyag. Az intenzív MÉM NAK-ajánlás 10%-kal nagyobb NPK mennyiség mellett gyakorlatilag azonos terméseket produkált (7. táblázat).
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy új, költség- és környezetkímélő szántóföldi zöldségnövény trágyázási szaktanácsadási rendszerünk első évi tesztelése kedvező eredménnyel zárult: az intenzív MÉM NAK-rendszer ajánlásainál 10–25%-kal kisebb adagokkal is elértük, avagy meghaladtuk a MÉM NAK-kezelés termésszintjét.
A cikk szerzője: Varga I.
