A fajtatiszta tenyésztés, illetve nemesítés során a szakemberek specializált fajtákat (vonalakat) alakítottak ki, melyek részben kiemelkedő szaporasági teljesítménnyel rendelkeznek (anyai fajták/vonalak), vagy kiváló növekedési erélyt és vágóértéket mutatnak (apai fajták/vonalak). A keresztezés során a fajtatiszta vagy keresztezett anyai fajta/vonal nőivarú egyedeit az apai fajta/vonal hímivarú egyedeivel párosítják. A keresztezésből született utódokat pedig végtermékként használják fel, azaz levágják. A keresztezés célja az úgynevezett heterózis jelenség kiváltása, melyet bármely tulajdonság esetében akkor tapasztalunk, ha két különböző fajta/vonal keresztezésével előállított utód teljesítménye a vizsgált tulajdonságban meghaladja a szülők teljesítményének átlagát.
A hazánkban mûködő tenyésztő egyesületek, vállalkozások mindegyike kidolgozta a saját tenyésztési programját, mely tartalmazza a javítani kívánt és a rögzítendő tulajdonságokat, illetve a felhasznált anyai és apai fajtákat (vonalakat), illetve az alkalmazott keresztezési módot. A hazai sertéstartók az egyes cégek által kínált konstrukciók közül választhatnak. Nem érezzük feladatunknak, hogy az egyes cégek által kidolgozott konstrukciók teljesítményét összevessük egymással, ugyanis a kérdés nem csupán genetikai, hanem gazdasági kérdéseket is érintene. Azonban, hogy mégis adjunk valamilyen támpontot az egyes konstrukciók összevetéséhez, értékelni kívánjuk az apai fajták és keresztezések teljesítményét néhány növekedési tulajdonságra nézve.
A vizsgálat anyaga, módszere
Vizsgálatainkat a Magyar Állattenyésztési Adatbázison végeztük, melynek keretében 1998–2002 között született 3959 sertés eredményeit értékeltük. A vizsgálati egyedek 28 tenyészetből származtak és 8 fajtába vagy keresztezési konstrukcióba voltak sorolhatók. Az egyedek származását rögzítő pedigré 4962 egyed egyedi azonosítószámát tartalmazta. A kan és kocasüldők értékmérő tulajdonságait üzemi sajátteljesítmény vizsgálat (ÜSTV) keretében mérték élő egyedeken 80–110 kg közötti testsúlyban. A vizsgálati tulajdonságok a karajvastagság (a 3. és 4. borda között), a becsült színhús % és az átlagos hátszalonna-vastagság (maron, háton és ágyékon mért hátszalonna-vastagságok összege osztva 3-mal) voltak, melyeket SONOMARK 100 ultrahangos készülékkel határoztak meg. Ezzel egy időben a vizsgálati egyedek tömegét is mérték 1 kg-os pontossággal. Az egyedek elhelyezésére, takarmányozására vonatkozó elveket a Sertés Teljesítményvizsgálati Kódex (OMMI, 2002) rögzíti. Az egyes tulajdonságok elemszámát, átlagát, minimumát és maximumát az 1. táblázatban tüntettük fel.
A mérési eredmények értékeléséhez a BLUP-módszert alkalmaztuk, melyet Magyarországon hivatalosan csupán a szarvasmarha-tenyésztésben használnak. A módszer kidolgozása az 1970-es évek elejére tehető, azonban a gyakorlati alkalmazást lehetővé tevő programcsomagok csupán az 1980-as évek végétől váltak elérhetővé. A nemzetközi állattenyésztésben jelenleg a BLUP-módszer az egyik legelfogadottabb tenyészértékbecslő eljárás, melyet annak az állattenyésztési szempontok alapján kedvező matematikai sajátosságai indokolnak.
Sajnos Magyarországon a sertéstenyésztési eredmények értékelése még mindig a hagyományos szelekciós indexeken keresztül, esetünkben az ÜSTV-indexen keresztül történik. Valamennyi teljesítményvizsgálati index sajátossága, hogy az egyes, indexben szereplő tulajdonságokra nézve, az ezeket befolyásoló tényezőkre előzetes korrekciót kell végezni. A Sertés Teljesítményvizsgálati Kódex alapján egyértelmû, hogy jelenleg korrekció csupán a testtömegre és az ivarra nézve történik. Ezeken a kétségtelenül fontos környezeti tényezőkön kívül a mérési eredményeket még számos egyéb faktor is befolyásolhatja. Ezek lehetnek pl. a vizsgálati év–évszak, tenyészet, illetve központi hízékonysági és vágási vizsgálat esetében az állomás. A jelenlegi gyakorlat (azaz az ÜSTV-index alapján történő értékelés) lehetővé teszi ugyan az eltérő ivarú és tömegû süldők teljesítményének összehasonlítását – feltéve, hogy azonos tenyészetben értékelték azokat – azonban elvileg nem lehetséges két különböző tenyészetben értékelt süldő ÜSTV-index pontszám alapján történő összehasonlítása. Ezzel szemben a hazai sertésnemesítésben a szelekciós vagy párosítási döntések meghozatalában a teljesítményvizsgálati indexek használata kizárólagos.
Eredmények
Az általunk a jelen vizsgálatban alkalmazott BLUP-módszer egyik kedvező sajátossága, hogy az értékelt egyedek rangsorolásával (tenyészértékbecslés) egy időben egyszerre korrigál a vizsgálati tulajdonságokat befolyásoló valamennyi tényezőre. Ebben a vizsgálatban a testtömeg, ivar, vizsgálati év–hónap, tenyészet, fajta (v. konstrukció) környezeti tényezők hatását, valamint az egyedek közti rokonságot vettük figyelembe.
A BLUP-módszer ismertnek tételezi fel az egyes tulajdonságok öröklődhetőségét és a tulajdonságok közti genetikai korrelációkat. A többváltozós egyedmodell alapján végzett genetikai paraméterbecslés részletes ismertetése nem tartozik elsődleges célkitûzésünkhöz, azonban a teljesség kedvéért röviden ismertetjük a kapott eredményeket (2. táblázat).
A táblázati értékek alapján megállapítható, hogy mindkét értékmérő öröklődhetőségi értéke nagy. Más szavakkal megfogalmazva ez azt jelenti, hogy ezekben a tulajdonságokban az egyedek közti változékonyság mintegy fele az egyedek közti genetikai különbségekkel magyarázható. Ezekről a tulajdonságokról azt indokolt megemlíteni, hogy az elmúlt időszakban az üzemi saját teljesítmény vizsgálat során az egyedek átlagos hátszalonna-vastagságát vizsgáltuk, újabban azonban a süldők színhústartalmát becsüljük. A kapott öröklődhetőségi értékek alapján a tulajdonságok között nincs különbség abban a tekintetben, hogy szelekcióval mindkét tulajdonságra nézve jelentősen javítható az állományok teljesítménye. A kapott genetikai korreláció azonban azt jelzi, hogy a két tulajdonság közti kapcsolat laza, vagyis adott egyednél kis hátszalonna-vastagság nem feltétlenül jelent nagy színhússzázalékot, illetve a kis színhússzázalék nem jelenti automatikusan, hogy az egyed hátszalonna-vastagsága nagy. A kapott összefüggés és a fogyasztók utóbbi években felmerült igénye a sovány húsok iránt ezért mindenképpen indokolta azt, hogy a test hústartalmára közvetlen szelekciót végezzünk.
A becsült genetikai paraméterek ismeretében a BLUP-módszer segítségével megbecsültük a környezeti tényezők hatásának nagyságát a vizsgált tulajdonságokra nézve, melyek közül kiemeltük a fajta/konstrukció hatásokat – mint az egyik legfontosabb környezeti tényezőt –, amelyekre a kapott eredményeket a 3. táblázatban mutatjuk be.
Az egyes fajták, illetve konstrukciók közti különbségeket a belga lapály fajtához viszonyítva adtuk meg. A belga lapály rendelkezett a legvékonyabb hátszalonnával és a legnagyobb becsült színhústartalommal. A pietrain viszont a legvastagabb karajvastagságot mutatta. A fenotípusos átlag százalékában kifejezve az értékelt tulajdonságokban, sorrendben 9,8%, 11,2% és 6,0%-os eltérést tapasztaltunk a legjobb és a legrosszabb teljesítményt mutató fajták, illetve konstrukciók között. A színhús %-ra kapott 6%-os eltérést magyarázza, hogy erre az értékmérőre vonatkozóan korábbi vizsgálatainknál is azt tapasztaltuk, hogy az egyedek közti eltérés (a tulajdonságban tapasztalt variancia) csekély, ezért erre az értékmérőre végzett szelekció bár vélhetően eredményes, de nem feltétlenül hatékony.
Az egyes keresztezések eredményességét úgy lehet megállapítani, hogy a keresztezési konstrukciók teljesítményét (átlag + fajtahatás) az apai és anyai fajták teljesítményének átlagához viszonyítjuk és a kapott eltérést az egyes értékmérők átlagának százalékában adjuk meg. Ez nem más, mint a direkt heterózis (4. táblázat).
Következtetések
Az eredmények alapján látható, hogy a legnagyobb heterózist az átlagos hátszalonna-vastagságra kaptuk. Sajnos ebben az esetben a heterózis iránya kedvezőtlen, ugyanis jelenleg a hátszalonna-vastagság csökkentését tartjuk kívánatosnak. A karajvastagságot a színhússzázalék becsléséhez használjuk, ezért célszerû figyelmünket az utóbbi tulajdonságra koncentrálni. A korábbiakban már említettük, hogy a színhússzázalék értékmérőt a kis variabilitás jellemzi. Talán ez is közrejátszott abban, hogy erre az értékmérőre nézve a kapott heterózis nagysága is csekély volt. A különböző keresztezések esetében megfigyelhető, hogy a heterózishatások közti különbség maximum 1%, ami nagyságában megegyezik a nemzetközi szakirodalmi eredményekkel.
Összességében megállapítható, hogy az apai sertésfajtáknál/keresztezési konstrukcióknál a vágóértéket meghatározó tulajdonságokra nézve érdemi heterózis nem mutatható ki. Az egyes fajták teljesítményében ezzel szemben viszonylag jelentős különbségek vannak, ezért a végtermék előállításánál nem a keresztezési konstrukciók teljesítményét, hanem elsősorban a fajtateljesítményt célszerû figyelembe venni.
A cikk szerzője: Vígh Zsófia
