A kezdetben jelentkező igen magas imágó egyedszámok csökkenő tendenciája is ezt támasztja alá. Sőt a szerbiai tapasztalatok is azt mutatják, hogy ott, ahol a termelők hosszabb távon tudatosan alkalmazzák a védekezés különböző formáit, ott lecsökken a populáció nagysága. Azzal ugyanis, hogy a vetésváltással eldönthetjük a földben lévő tojások – és egyben az abból később kifejlődő lárvák és imágók – sorsát is, elmondhatjuk, hogy – sok kártevővel ellentétben – a kezünkben van a kukoricabogár! Ez pedig igen komoly lehetőség – és egyben felelősség is – minden termelő számára!
Minden bizonnyal köztudott már, hogy az első számú védekezési módszer a kártevő ellen a vetésváltás. A 10 évvel ezelőtti években, amikor arról született döntés, hogy milyen vetésszerkezet kerüljön kialakításra, még nem jelentett gondot a kukorica önmaga utáni termesztése. Most viszont már a második évben is jelentékeny károk jelentkezhetnek egyes területeken. Éppen ezért meg kell próbálni a lehető legkisebb mértékûre csökkenteni a monokultúrás területek arányát; a vetésváltás ez esetben a fenntartható kukoricatermesztés egyik kulcsfontosságú mozzanatává vált. E mûvelet gyakorlatilag külön költséget nem jelent és a hatékonyságát tekintve minden más védekezési módszernél eredményesebb.
Nyilván nem minden esetben oldható meg a vetésváltás, például egy öntözőberendezés alatt tartott csemegekukorica esetében. Az ehhez hasonló esetekben a védekezésnek egyéb módszereit lehet alkalmazni.
A megelőző védekezés egyik eszköze, ha a nyár folyamán a peték lerakása előtt végezzük el az imágók elleni védekezést, megakadályozva ezzel a talaj tojásokkal való „elfertőződését”. Az imágók elleni védekezés nem nehéz, hiszen egy igen aktív, a növény felszínén tartózkodó és abból táplálkozó kártevőről van szó. A legolcsóbb, kontakt hatású piretroid hatóanyagcsoportba tartozó készítményekkel is igen jó eredményeket lehet elérni. Egyetlen problémát az esetlegesen elhúzódó rajzás okozhatja, ilyenkor előfordulhat, hogy egyetlen kezelés nem elegendő. Ez esetben két kezeléssel vagy egy hosszabb hatástartamú, felszívódó készítménnyel végzett egyszeri permetezéssel érhetünk el megfelelő hatást. A Födmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium állásfoglalása szerint a kukorica a pollenszóródás ideje alatt virágzó kultúrának minősül, így a méhek védelmére vonatkozó szabályokat szigorúan be kell tartani. Napközben csak méhekre nem veszélyes készítményekkel lehet védekezni. Méhkímélő technológia esetén pedig a csillagászati naplemente előtt 1 órával lehet megkezdeni a permetezést, miután meggyőződtünk róla, hogy a méhek befejezték a környéken a repülést. A kezelést 23 óráig be kell fejezni és csak méhekre mérsékelten veszélyes készítmények használhatóak. Virágzó állományban a méhekre kifejezetten veszélyes szerek nem használhatóak fel.
Légi kijuttatás esetén az eredményes védekezéshez minimum 80 l/ha permetlémennyiség szükséges.
A preventív védekezés szükségességének megállapításához az imágók számát kell megfigyelni. Az egyik módszer szerint például 25 növényen az imágókat megszámoljuk és egy növényre eső átlagot számolunk. Természetesen, ha több növényen végezzük el a számolást, akkor pontosabb adatot kapunk, a 2 × 100 növényen elvégzett vizsgálat már igen megbízhatónak mondható. Amennyiben a kiszámított átlagos egyedszám meghaladja a 1 imágó/növény értéket, abban az esetben már indokolt a védekezés. Másik módszer a Pherocon AM sárga ragadós lapcsapda használata. Ha van olyan hét a nyár során, amikor a csapdában 30-40 imágó gyûlik össze a 7 nap alatt, akkor ez jelenti a védekezés szükségességét. Ezek az imágószámok már akkora mennyiségû lerakott tojást jelentenek, melyből kikelő lárvák gazdasági szintû kárt okozhatnak.
Amennyiben a következő évben is kukorica vetését tervezzük ugyanabba a táblába, akkor minden esetben szükséges az ilyen felmérés elvégzése a nyár során. Akár tervezünk imágó elleni kezelést, akár nem. Ugyanis a következő év tavaszán már nincs olyan módszer a kezünkben, mely alapján szakmai alapon lehetne döntést hozni a lárvák elleni védekezés szükségességéről. (Az áttelelő tojások tavaszi vizsgálata vagy kinevelése hosszadalmas és nem túl megbízható eredményt ad.) Ha szükséges és történik is kezelés az imágók ellen és az eredményes, akkor a jövő évi termesztés biztonsága nagymértékben növekszik. Permetezés hiányában viszont a lárvák elleni különböző védekezési módszerek alkalmazása szükséges a következő év tavaszán, nyilvánvalóan csak akkor, ha az egyedszámok meghaladták az imént említett kritikus értékeket. Amennyiben alacsonyabb ennél a bogarak száma, úgy viszonylag kis kockázat mellett védekezés nélkül is termeszthető önmaga után a kukorica.
A lárvák elleni védekezési módszerek többfélék lehetnek, az alkalmazott módszer kiválasztását számos szempont befolyásolja. A rovarölőszeres csávázást ott célszerû alkalmazni, ahol gyengébb a fertőzés, illetve a kártevő felszaporodása még a kezdeti szakaszban van. Lényeges, hogy a területen az előző évben ne legyen gyökérkártétel és ne legyen tömeges az imágórajzás sem. Ilyen helyzetben a rovarölő csávázószerek használata is hatékony lehet. A csávázott vetőmag használata preventív védekezésként is alkalmazható. Ugyanis a lárvák elpusztítása késlelteti a faj felszaporodását az adott területen, amivel évekkel elodázhatjuk a teljes területen végrehajtott vetésváltás kényszerû alkalmazását. A csávázott vetőmag előnye, hogy rendkívül könnyû és biztonságos a vele való munka. Nem ad tökéletes hatékonyságot, ezért csak egy adott, alacsonyabb fertőzöttségi szint mellett képes a kártételt a gazdasági kár szintje alá szorítani. Felhasználható készítmények: Cruiser 350 FS (tiametoxam), Gaucho 600 FS (imidakloprid); Poncho FS 600 (klotianidin), Semafor 20 ST (bifentrin).
Az eddigi hazai vizsgálatok alapján az erősebben fertőzött területeken a folyékony vagy granulátum típusú talajfertőtlenítő szerek használatával lehet leghatékonyabban védekezni. (Ne felejtsük el, hogy a szulfonil-urea típusú gyomirtószerek és a szerves-foszforsav-észter típusú talajfertőtlenítő szerek együttes alkalmazása fitotoxikus tüneteket okoz a kukoricán!) A vetéssel egymenetbeni kijuttatás a lárvakelés négy–hat héttel későbbi kezdete miatt szintén nem ad tökéletes (100%-os) hatékonyságot, de egy nagyobb arányú fertőzöttség mellett is képes a kártételt a gazdasági kár szintje alá szorítani. A drága és igen kis hatékonyságú teljes felületkezelés helyett mindenképpen a sorkezelés alkalmazása javasolt.
Tapasztalataink szerint még az új, külföldi vetőgépek mikrogranulátum- adagolói is igen pontatlanul dolgoznak, akár ± 100%(!)-os eltérések is adódhatnak a gyári adatok és a ténylegesen kijuttatott dózis között! Még a leforgatásos módszer sem igazán megbízható, itt kb. ± 20%-os eltéréseket tapasztaltunk. Legpontosabb az a módszer, amikor egy ismert vagy lemért mennyiségû talajfertőtlenítő szerrel feltöltött géppel egy adott területet elvetünk és megfigyeljük az anyag fogyását, vagy a maradék szert visszamérjük. Érdemes erre egy kis időt áldozni, mert egy, a szükségesnél alacsonyabb dózis súlyos dőlési károkat, a magasabb dózis pedig felesleges plusz költséget okozhat.
A lárvák ellen felhasználható készítmények: Agrofur (karbofurán), Chinufur 40 FW (karbofurán), Counter 5 G (terbufosz), Dursban 480 EC (klórpirifosz), Force 1,5 G (teflutrin), Force 10 CS (teflutrin), Furadan 10 G (karbofuran), Marshal 25 EC (karboszulfán), Pyrinex 48 EC (klórpirifosz). Ha nem megkésve, hanem időben vetjük el a kukoricát és esetleg a fajta erős kezdeti gyökérnövekedésû, akkor ezzel nagymértékben lehet csökkenteni a károsítás következményeit. A lárvák vetés után 4–6 héttel későbbi megjelenésének idején már erős gyökérzettel rendelkező állomány jobban viseli a kártételt. Száraz időjárás esetén csökken a gyökerek regenerációs képessége, csapadékos viszonyok mellett komolyabb rágást is képes elviselni a kukorica megdőlés nélkül. Amennyiben a vetéssel együtt nem történik meg a védekezés, az utolsó lehetőségük a lárvák ellen a 6–8 leveles állományban elvégzett kezelés. Ennek egyik módszere a kultivátorra szerelt granulátumszóró adapterrel vagy perisztaltikus pumpával a sor mellé a talajba juttatott talajfertőtlenítő szeres kezelés. Mivel a tő mellé kerül a hatóanyag, ezért csak korlátozott a hatás.
Másik módszer a permetező szórófejjel a tőre permetezett és töltögető kultivátorral azonnal bedolgozott folyékony készítmény kijuttatása. Lényeges, hogy itt a sorok közé belógó és a tövekre irányított szórófejeket (Teejet 10008) használjunk, melyek a menetiránnyal párhuzamosan vannak beállítva, valamint, hogy legalább 400 l/ha lémennyiséggel dolgozzunk. Ha sikerül a lárvakelés időpontjában, precízen elvégezni a kezelést, akkor igen jó eredményre számíthatunk.
A kelés hozzávetőleges idejét effektív hőösszeg számítással határozhatjuk meg. Április 1-je után elkezdve, ha a 12,7 °C feletti értékekből számított hőösszeg eléri a 150–160 °C-ot (irodalmi adatok 176,5 °C-ot adnak meg), akkor számíthatunk a kelés – és egyben a gyökérkárosítás – megkezdődésére is. A kártételt kezdetben a gyökerek belsejében rágott járatok kialakulása jelzi. Ezek megfigyelése is támpontot adhat, ekkor azonban már azonnali beavatkozás szükséges.
Ha sikerült megvédenünk az állományt a dőléssel járó kártételtől, akkor a legveszélyesebb időszakon már túl vagyunk. A gyökérkárosítás július közepéig teljesen befejeződik, tehát a legutolsó lárvák még eddig jelen lehetnek. Kb. június végétől már megjelenhetnek az első imágók, melyek további károsítást okozhatnak a kukoricán. Kezdetben levélhámozás jelentkezik, a virágzás megkezdésekor először a címeren, később a bibeszálakon károsít. Ez utóbbi jelenti a legnagyobb veszélyt, mert magas egyedszámok esetén olyan mértékû lehet a bajusz lerágása, mely komoly termékenyülési problémákhoz vezethet. Ez a hibrid- és csemegekukorica esetén 0,5–1 imágó/növény, a takarmánykukorica esetében pedig 3–5 imágó/növény egyedsûrûség mellett várható. Ha ezt eléri vagy meghaladja a bogarak száma, akkor az idei termés védelmében az állománykezelés indokolttá válik.
Az imágók jelenléte június végétől egészen októberig tart, ezen belül a rajzáscsúcs száraz, meleg nyarakon július végén, hûvösebb időben augusztus első felében jelentkezik. A permetezések elvégzésére is ezekben az időszakokban lehet szükség. Mivel a bogarak vándorlási hajlamot mutatnak, ezért az imágók elleni védekezés végrehajtása térségi összefogással lényegesen hatékonyabb.
A nőstények a petéiket zömmel a kukoricaföld talajába helyezik, de ha elvirágzott már a kukorica és megkezdődik a bogarak egy részének az elvándorlása, akkor más kultúrákban is megtörténhet a tojásrakás. Ez azonban csak kismértékû, jelentős problémát eddig sehol sem okozott.
A hatályos növényvédelmi szabályozás szerint: „A lárvával fertőzött területet zárlat alá kell helyezni, azon a következő évben kukoricát termelni tilos.” A növényvédelmi hatóság ennek értelmében tehát elrendelheti a kötelező vetésváltást, ilyen helyzetben ennek elvégzése alapvetően a termelő érdeke is. Sokszor felmerülő kérdés, melyet fontos tudni, hogy a lárvák a talajban vándorolni, a szomszédos tábla kukoricáit megkeresni nem képesek. Maximum 1-2 sorköznyi távolságot tudnak megtenni, de ha nem találnak kukoricagyökeret, akkor a talajban elpusztulnak.
Összefoglalásképpen elmondható, hogy kis kártételi veszélyhelyzetben vagy megelőzésképpen lárvák elleni védekezésre elégséges lehet a csávázott vetőmag használata. Nagyobb veszély, ill. fertőzés esetén a talajfertőtlenítő szerek használata indokolt. Erős rajzás, több éves monokultúrás termesztés igen komoly kockázati tényezőnek számít, ezért ebben az esetben mindenképpen a vetésváltás alkalmazása javasolható! Az imágók elleni nyári védekezésekkel megakadályozható a tömeges tojásrakás, így megelőzhető a kártétel.
A kukoricabogárral, mégha nem igazán kellemes is, de meg kell tanulnunk együtt élni és az ellene való védekezés már most része a kukorica integrált növényvédelmi technológiájának. Ne feledjük: azzal, hogy eldönthetjük tavasszal, milyen növényt vetünk az előző évi kukoricatábla talajába, a kikelő lárvák ezreinek a sorsát határozzuk meg, a kártevő tehát a kezünkben van…
A cikk szerzője: Vasas László
