Terjedése és károsítása legtöbbször a cseres, tölgyes erdőtársulásokból indul ki, de kedveli a gyümölcskultúrákat (almatermésûek, szilva, mandula, szőlő) is, és főleg a gradációs években a lárvák több mint száz fa- és cserjefajt fogadnak el tápnövényül. Tömegszaporodása 8–10 évenként következik be, ekkor 2-3 évig a tápnövények tarrá rágásával súlyos károkat okoz. Az utolsó gradációs ciklusa 1994-ben tetőzött, amikor 34 000 ha területen károsított.
Jelenlegi felszaporodása 2003-ban kezdődött, ebben az évben a fertőzés a leginkább érintett régióban, az Állami Erdészeti Szolgálat Veszprémi Igazgatóságának területéből 31 400 ha-ra terjedt ki, míg 2004-ben 81 000 ha-t tett ki. A fertőzés mértéke a veszprémi térségben 2004 őszére már elérte a 105 200 hektárt, miközben más megyékből is jelezték a gradáció kibontakozását.
Országosan 133 000 hektár erdőterületen okozott rágásával kárt a gyapjaslepke 2004-ben, ami az elmúlt 40 évben eddig megfigyelt legnagyobb károsított terület négyszerese. A gradációs csúcs 2005. évre várható, a károsítás erőteljes növekedésével.
Az Állami Erdészeti Szolgálat (erdőterületek) és a megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálatok (erdőn kívüli területek) országos felmérést végeztek a szakmailag legmegbízhatóbb módszerrel, a tojáscsomók számlálásával. Az eredményeket a mellékelt térképen mutatom be. Települések belterületein, üdülőterületeken, házikertekben, szórványgyümölcsösökben, a településeken belül és kívül található út menti fákon, több helyen találtak gyenge–közepes fertőzést Baranya, Bács-Kiskun, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Heves, Nógrád, Pest, Somogy, Jász-Nagykun-Szolnok, Vas, Veszprém megyében. A felsoroltak közül erősebben fertőzöttek Veszprém, Vas, Somogy, Baranya és Heves megye területei. E területeknél a szétszórtságból eredően a fertőzés területi behatárolása nem lehetséges.
Az erdészeti felmérés adatai jól mutatják, hogy jelenleg a tojáscsomó- fertőzöttség szinte az ország egész területén megtalálható a cseres-tölgyes állományokban, de más fafajok, így a bükk, gyertyán, nyárak, füzek is számottevően érintettek. 2005. évben a legnagyobb kártétel Veszprém megyében várható, jelentős hernyórágásra kell számítani Somogy, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Tolna, Nógrád, Baranya, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, és Pest megyében. A felmérések országosan mintegy 280 000 ha fertőzött területről számolnak be, ami nyolcszorosa az elmúlt 40 évben észlelt legnagyobb kiterjedésû károsításnak. Fontos rögzíteni, hogy a 280 000 ha a tojáscsomókkal fertőzött terület – ami az ország erdőterületének 15%-át jelenti –, a hernyórágással károsított terület ennek többszöröse is lehet.
A védekezési stratégia kidolgozásához alapelvként kell rögzíteni, hogy az erdő egy rendkívül bonyolult, ugyanakkor folyamatosan egyensúlyra törekvő ökoszisztéma. Ennek következménye a gyapjaslepke (és más hasonló fajok) tömegszaporodásának bizonyos idő utáni összeomlása. Gyapjaslepke esetében a gradáció összeomlását a tarrágás után kialakuló táplálékhiány, a hernyók éhezése, legyengülése és a bennük élő poliéder vírus pusztítása okozza. Ezt a folyamatot erősíti a gradációval párhuzamosan felszaporodó természetes ellenségek tevékenysége is. Amennyiben a gyapjaslepke az egyedüli kártevő, úgy az erdő általában regenerálódik, de számolni kell a növedék csökkenésével, a makktermés elmaradásával, továbbá erdősítési többletköltségek keletkezhetnek, romolhat az érintett állományok ellenálló képessége.
A nyilvánvaló és utólag számszerûsíthető gazdasági károk ellenére a vegyszeres védekezés általában kerülendő, mivel a szelektív szerek esetében is elkerülhetetlen, hogy nemcsak a gyapjaslepke hernyóit, hanem az ökoszisztéma más tagjait is elpusztítja a növényvédő szer. Másként kell értékelni, ha egy kárláncolat alakul ki (pl. karcsú díszbogár másodlagos kártétele), ami a faegyedek pusztulásához is vezethet. Ennek megelőzésére, csökkentésére növényvédelmi beavatkozás válik szükségessé.
Az erdősítésekben – különösen a makkvetésekben – a gyapjaslepke kártétele önmagában is végzetes lehet, a védekezés nem nélkülözhető.
Külön megítélés alá esik a humán gondokat felvető fertőzött és veszélyeztetett területek kezelése (olyan erdők, amelyek közelében lakott terület van, önkormányzati területek, parkok, intézmények területe, üdülőterület, turisztikai terület). Ebben az esetben a védekezés erdészeti szempontból nem indokolt, kizárólagos oka a lakosság zavartalan életvitelének biztosítása, az erdőn kívüli hernyóinvázió megelőzése. A gyapjaslepke kártétele, továbbvándorlása az előbb említett területekre hatékonyan az erdőben végzett vegyszeres védekezéssel előzhető meg. A védekezés ellenére előfordulhat, hogy a hernyók belterületre, üdülőterületre stb. jutnak, ilyen esetben az önkormányzati területen is védekezni kell.
Mezőgazdasági ültetvényekben, amennyiben közvetlen a veszély (fertőzött maga az ültetvény, vagy erősen fertőzött bármely közeli erdő), úgy szignalizációra alapozott védekezésekkel kell a károsítást megelőzni. Az ültetvények egészséges állapotát a gyapjaslepke megjelenésétől függetlenül is többszöri növényvédelmi kezeléssel biztosítják, amely kezelések megfelelő hatást biztosítanak a lombkártevők és gyümölcsmolyok mellett a gyapjaslepke hernyója ellen is. A gyapjaslepke veszélye miatt az előrejelzés fontossága nő, a védekezések időzítésénél ezt a kártevőt is figyelembe kell venni.
Mindezek alapján a védendő területek nagyságát erdővédelmi okból mintegy 16 000 ha-ban határozhatjuk meg, a lakosság zavartalan életkörülményeinek biztosítására 24 000 ha erdőterületen és ugyanezen célból 5000 ha belterületen javasolt a védekezések elvégzése.
Erdőterületen – az ökoszisztéma védelme érdekében – védekezésre csak környezetkímélő szereket szabad használni, a tapasztalatok alapján előnyben részesítendők a hosszú hatástartamú kitinszintézist gátló készítmények. Ezek a készítmények javasolhatók mezőgazdasági és önkormányzati területeken is. Utóbbi esetben rendkívül fontos a lakosság tájékoztatása, a védekezés oly módon történő elvégzése, hogy az a legkisebb zavart okozza az emberek életében.
Meg kell említeni, hogy a védekezésre rövid, 1-2 hetes időszak áll rendelkezésre, ezért rendkívül gondos előkészítést és szervezést igényel. Az időjárás, a hernyók kelési üteme és a lombozat fakadása jelentősen befolyásolja a védekezés eredményességét, kedvezőtlen esetben lokálisan meghiúsíthatja a védekezést.
A cikk szerzője: Tóth Miklós
