A termés legnagyobb részét hőkezelés után, natúr vagy ízesített változatokban, csemegeként fogyasztjuk. Lisztté őrölve újabban a különleges minőségû pékárukban is megjelenik. Közkedveltségét ízletességének és kedvező étrendi hatásának köszönheti. Termesztéstechnológiájáról, beltartalmi összetételéről kevés hazai kutatási eredmény és vizsgálat áll rendelkezésünkre. A legtöbb pattogatnivaló kukoricát az USA-ban és Mexikóban termesztik, Európában Románia és hazánk számítanak jelentősebb termelőnek. A világszerte, így nálunk is közismert elnevezése (popcorn) a hőkezelés során képződő hangjelenségre utal.
A hazai köztermesztésben korábban a szabadelvirágzású magyar fajtákat a szemtermés alakja szerint rizsszemû és egérfogú csoportba sorolták. Mindegyik csoportban a legkülönbözőbb szemszínû (fehér, sárga, kék, piros) tájfajták voltak. A XX. század '60-as éveiben jelentek meg először az amerikai nemesítésû popcornhibridek. A hibridek előretörése mind a mai napig tart, közöttük is előtérbe kerültek az USA-fajták. A mai hibridek szemtermésének alakja csepp vagy gömbölyded, színük a sárga különböző árnyalata (a képen).
A mosonmagyaróvári karon az alternatív növényekkel folytatott kísérletek keretében 2002-től vizsgálatokat kezdtünk a pattogatnivaló kukoricával.
Célkitûzéseink között szerepelt:
• növekedési, fejlődési sajátosságok megfigyelése,
• termesztéstechnológiai ismeretek bővítése,
• beltartalmi vizsgálatok,
• terméselemek mérése,
• térfogatváltozás meghatározása pattogtatás után,
• a vizsgálatok alapján javaslatok a termésfelhasználás bővítésére.
A két éven keresztül (2000 és 2001) végzett előkísérletek kimutatták, hogy a pattogatnivaló kukorica ökológiai igénye (nagyobb és kiegyenlítettebb vízigényét kivéve) nagyon hasonló a takarmánykukoricáéhoz. Vizsgálódási kedvünket növelte, hogy a termés mindkét évben jó áron volt értékesíthető. Ezekután 2002–2003-ban szabatos kísérletet is beállítottunk. 2002-ben a „Poppy” fajtát, 2003-ban a Poppy mellett további két fajtát is vizsgáltunk, melyeket jelen cikkünkben „01” és „02” jelzéssel szerepeltetünk.
A kísérleteket mindkét évben csernozjom réti jellegû, meszes, Duna-öntés talajon végeztük, melynek főbb jellemzői: pHH2O = 7,79–7,87; pHKCl = 7,12–7,14; KA = 49–52; humusz = 3,2–3,5%; CaCO3 = 19–22%; összes N = 0,22–0,28%; AL-oldható P2O5 = 193–242 mg/kg; AL-olható K2O = 68–87 mg/kg. A két év csapadék- és hőmérsékletadatait az 1. táblázatban foglaltuk össze. A kavicságy feletti termőréteg vastagsága 70–85 cm. A kísérletek egytényezősek, véletlen elrendezésûek, 4 ismétlésesek voltak, nettó parcellaméretük 60 m2. Az elővetemény mindkét évben az ÖKO-10 őszi búza volt. Az alap- és starter trágyázás adagjai: N68P150K80.
A talajmûvelést a kukorica alá, hagyományosnak tekinthető módon végeztük:
• tarlóhántás + hengerezés tárcsával + gyûrûshengerrel,
• tarlóápolás + hengerezés tárcsával + simahengerrel,
• alapmûvelés nehéztárcsával,
• tavasszal simítózás, vetőágy-előkészítés kombinátorral.
A vetés főbb adatai:
• A vetés ideje: május 2. (2002), április 26. (2003),
• A vetés módja: gépi-szemenkénti Wintersteiger parcella-vetőgéppel,
• Sortáv/tőtáv/vetésmélység: 75 cm/20 cm/4 cm,
• Vetészárás: simahengerrel.
Ápolási munkák:
• gyomszabályozás 4-6 leveles állapotban (Tropazin-fulltime), és egyszeri sorköz-kultivátorozás,
• egyszeri permetezés a hímvirágzás kezdetén (Bancol),
• kézi tőszámbeállítás 5,5 db/m2 növényre.
Egyéb kísérleti körülmények:
• a vetőmag minden esetben csávázott volt,
• a szomszédos területen takarmánykukorica fajta-összehasonlító kísérlet volt,
• a betakarítás kézi erővel történt, 2002-ban 22%, 2003-ban 18% átlagos szemnedvesség-tartalomnál.
A 2003. évi fenológiai megfigyelések eredményeit a 2. táblázatban foglaltuk össze.
A két év megfigyeléseiből levonható következtetések
• A rendkívül aszályos és forró tenyészidő mindkét évben csökkentette a többcsövûségre való hajlamot, nagymértékben növelte a meddő tövek arányát,
• a nagyarányú kukoricamoly-kártétel részben növényvédelmi hiányosság következménye, részben valószínûsíti, hogy a kártevő szívesebben települ be a pattogatnivaló kukoricába, mint bármelyik takarmánykukoricába (a szomszédos fajta-összehasonlító kísérletben 1% alatti volt a fertőzés),
• a szomszédos fajta-összehasonlító kísérlet alapján az általunk vizsgált pattogatnivaló kukoricák a FAO 400-as éréscsoportba sorolhatók,
• ugyancsak a szomszédos takarmánykukorica-fajtákkal összehasonlítva a pattogatnivaló fajták előbb mutatják a vízhiány jeleit („furulyázás”, alsó levelek leszáradása),
• az úgynevezett fekete réteg (black layer – a biológiai érés jele) kialakulását követően lassúbb vízleadásra lehet számítani, mint pl.: a FAO 400-as lófogú takarmánykukoricáknál, ami a sajátságos szemfelépítésből adódhat,
• a pattogatnivaló kukorica mindenütt „általános kukorica termesztéstechnológiával” termeszthető, ahol a takarmánykukorica 6 t/ha-nál nagyobb termést ad,
• aszályos években (mint 2002–2003) legalább 1-2-szeri termésstabilizáló öntözés indokolt a hímvirágzás és a tejesérés időszakában,
• jó természetes és mesterséges termőhelyi körülmények között (jó víz- és tápanyagellátás, mérsékelt állománysûrûség) jelentős a többcsövûségre való hajlam,
• mostoha körülmények hatására nő a meddő tövek aránya, drasztikusan csökken a csőméret (lásd a 2. táblázat adatait).
A 2002–2003. évi terméseredmények és értékelésük
A 2002. évben a Poppy fajtával elért szemtermés mennyisége, 13,5%-os víztartalomra számítva (a szomszédos 30 fajtás takarmánykukorica-kísérlet fő-átlaga 6,11 t/ha volt):
A 2003. évi szemtermés 13,5%-os nedvességtartalomra számítva (a szomszédos 40 fajtás takarmánykukorica-kísérletben szereplő 11 db FAO 400-as hibrid termésátlaga 4,37 t/ha volt):
A szemtermés mennyiségi értékelése
• A két száraz évben a takarmánykukorica hibridekhez viszonyítva a pattogatnivaló fajták relatív termése 59,5–82,4%,
• a 2003. évi hozamok alapján a Poppy termőképessége a legjobb, leginkább megközelítette a FAO 400-as takarmánykukorica hibridek átlagát a 82,4%-os teljesítménnyel.
A terméselemzések értékelése
A föld feletti részek egymáshoz viszonyított arányát ismétlésenként 5-5 db átlagos, egycsövû tövön vizsgáltuk. Az 5–7 cm-es tarló hagyásával levágott tövekről a csöveket leszedtük, a szemeket lemorzsoltuk, mértük, majd súlyállandóságig szárítottuk és ismét megmértük. Az adatokból megállapítható, hogy:
• a fajták között a terméselemek között lényeges különbség nincs,
• a Poppy fajtánál az évjárat hatására a csutkahányad változása jelentős,
• a fajták átlagában megállapítható, hogy a pattogatnivaló kukorica M%-a jobb, mint a takarmánykukorica hibrideknél, a HI (harvest index) érték viszont rosszabb (takarmánykukorica hibrideknél a 0,4-es HI többnyire minimális követelmény).
A fajták ezerszemtömegét, térfogattömegét 20 db átlagos csőtermésről morzsolt szemek mérésével határoztuk meg, úgy, hogy minden csőről külön gyûjtöttük a csúcsi, a középső, és az alapi szemeket. Vizsgálataink alapján megállapítható, hogy:
• a cső csúcsától az alapi irányba egyenletesen nő a szemek tömege,
• az átlagos ezerszem-tömeget a középső harmadon lévő szemek képviselik.
A 250 cm3-es szabványos hektoliter tömegmérővel meghatározott Hl-tömeg fajtánként:
01: 84,8 kg
02: 83,1 kg
Poppy (2002): 83,7 kg
Poppy (2003): 84,1 kg.
A mintacsövekről lemorzsolt és „frakcionált” szemtermés térfogatát mérőhengerben mértük, majd az átlagos és a „frakcionált” ezerszemeket kipattogtattuk és ismét megmértük a térfogatot. Ezt követően kiszámítottuk az ún. „pattogtatási index”-et egyrészt térfogatarányosan, másrészt az OMMI-módszer szerint (100 g szemtermésből literben számolt térfogat). Az eredményeket a 3. táblázatban foglaltuk össze. A pattogatatás előtt a fajták és a frakcióik szemtermése hasonló víztartalmú volt. Az ingadozás mértéke: 13,4–13,7% közötti. A hőkezelés után megszámoltuk a ki nem pattogott szemeket, számukat és a relatív értékeket a 4. táblázat mutatja.
A szemtermés fajtánkénti térfogatával, a pattogtatás hatásával kapcsolatos eredményekből levonható következtetések:
• a szemek mérete nagymértékben változik a csutkán való elhelyezkedés szerint, mindegyik fajtánál az alapi szemek a legnagyobbak, kivételt képez a Poppy 2002-ben mért adata (3. tábl., 3., 4. oszlop),
• a hőkezelés utáni térfogat-növekedés követi mindegyik fajtánál az eredeti szemméret-különbségeket (3. tábl., 5.,6. oszlop),
• a pattogatatási hiba (4. tábl.) mértéke a csúcsi szemektől folyamatosan nő, ellentétesen változik a szemméret-növekedéssel (3. tábl., 3. oszlopa), a jó minőséget jelző adatokat az irodalomban nem találtunk.
A föld feletti részek beltartalmát is vizsgáltuk a Poppy fajtánál. Az általános értékeket összevetettük a lófogú kukorica MSZ 6830-66 szerinti adataival. A pattogatnivaló kukorica szára beltartalmát tekintve szinte azonos a jó minőségû lófogú kukoricáéval, ezért erre vonatkozóan nem közlünk adatokat.
A beltartalmi adatok alapján megállapítható, hogy:
• a pattogatnivaló kukorica nyersfehérje-tartalma 35–38%-kal több, mint a jó minőségû lófogú kukoricáé,
• a kedvező aminosav-összetétel növeli a fehérje biológiai értékét,
• a nagyobb mennyiségû nyers rost, a kevesebb N-mentes kivonható anyag- és a mérsékelt energiatartalom jó étrendi hatást biztosítanak (5. táblázat).
A kedvező beltartalom, a jó étrendi hatás alapján megvizsgáltuk, hogy bizonyos arányban a búzaliszthez keverve milyen minőségû kenyér készülhet. Az ún. „próbacipó”-készítéshez szabványos laboratóriumi malmot, kemencét, valorigráfot stb. használtunk. A pattogatnivaló kukorica lisztjét 5–10–20–50%-ban kevertük a búzaliszthez. A 6. táblázatban az 5 : 95, 10 : 90 arányú keverésből származó eredményeket tüntettük fel, mert ilyen arányok mellett a valorigráfos vizsgálat, a próbacipó méretei, a kenyér ízletessége igazolták a pattogatnivaló kukorica lisztjének felhasználhatóságát. A 20–50%-os keveréknél nagymértékben nőtt a VE, csökkent a próbacipó térfogata.
Felhasznált irodalom:
Dániel, L. (1978): A csemege és a pattogatnivaló kukorica termesztése.
Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Fehér, B. (2001): Pattogatnivaló kukorica termesztése.
Zöldség- és gyümölcstermesztés 5. 4. 12 p.
Késmárki, I.–Nagy, S.–Petróczki, F. (2004): Vizsgálatok a pattogatnivaló kukoricával (Zea mays conv. microsperma Koern). XLVI. Georgikon Napok. Új kihívások, új lehetőségek a mezőgazdaságban, Keszthely. Szakmai kiadvány.
ISBN 963 9096 962., MSZ 6830-66
Nagy, S. (2004): Terméselemzési vizsgálatok pattogatnivaló kukoricával.
Szakdolgozat, NYME-MÉKOMMI (2001):
Nemzeti Fajtajegyzék.
OMMI kiadvány, Budapest
A cikk szerzője: Dr. Petróczki Ferenc
