A drasztikussága ellenére is ésszerûen megoldani kívánt előállítási költségcsökkentés fő célterepe a takarmányozás, mivel ez adja a költségek döntő hányadát.
A hazai kukorica–lucerna alapú takarmányozásban az etetett abrak 40–60%-a a kukorica. Mire a szántóról a tápba keverve a tehén elé jut a kukorica, már a szárítás, tárolás, szállítás, takarmánykeverés költségei terhelik. Az állattartók elsődlegesen ezeknek az összegéből kívánnak lefaragni. A megoldások keresésénél – sok esetben mellékesen – befolyásoló, hogy a túlzott abrakfogyasztás egyes hátrányától is meg szeretnék óvni állataikat.
A lehetőségek gazdaságonként egyedi megoldást kínálnak pl. attól függően, hogy a gazdaság kukoricatermesztő-e, késztápvásárló-e, rendelkezik-e elegendő tárolókapacitással, illetve megengedheti-e magának az éves kukoricamennyiség tárolásával járó pénzlekötést. A kukoricatermesztők a szárítás helyett alkalmazhatnak erjesztéses vagy sav bekeverésével járó kémiai tartósítást. A korábbi késztápvásárlók tömeges egyedi kukoricahasználat esetén a takarmányipartól már kisebb mennyiségû, más táplálóanyag-tartalmú előkeverékeket, koncentrátumokat igényelnek. A tárolókapacitások rövid, 1-2 éves tartamra könnyen bővíthetők a ma már rendelkezésre álló fóliatömlős tárolás esetén. Itt azonban fokozottan kell figyelni a fóliatömlő viszonylagos sérülékenységére, ami elsődlegesen a vadak, rágcsálók távoltartásából, az elhelyzésül szolgáló terület rendezéséből (lehetőleg betonozott terület!) és a véletlenszerû sérüléseket okozó, mellettük elhaladó munkagépektől való óvásból áll. A tömlős tárolás esetén nem merül fel a hagyományos tárolásnál megszokott időszaki átforgatások költsége. Az éves készletet betárolóknál számolni kell a kukorica hagyományos kereskedelmi mobilizálhatóságának csökkenésével, ugyanakkor a fóliatömlős betárolási mód gyakorlatilag nem zárja ki az ebben a formában történő közraktári tárolást (Teljesülő feltételek: zárható, ellenőrizhető, minőségmegőrző).
A kukorica telepen történő bekeverésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az alkalmazott premixek adagolása a tápba keverés %-ában van megadva, tehát a kukoricán kívüli abrakban, az előkeverékben növelni kell a premix bekeverési arányát, hiszen csak így fedezhető az állat ásványianyag- és vitamin szükséglete. A kukorica telepi adagolása a korábbinál nagyobb precizítást igényel, hiszen az abrak egy részét már nem a viszonylag bejáratott zsákos vagy tárolótoronyos módszerrel, hanem rakodógépkanállal vagy silómaróval töltjük a kiosztó kocsiba! Ebben az esetben mindenképpen a megvalósítás és az ellenőrzés célgépe a mérleges, számítógépes kontrollal bíró kiosztókocsi. Az abrak formájában etetett kukoricának, a tartósítás módjától függően 30–100% kerül ilyen formában a kiosztókocsiba.
A nedvesen, erjesztéssel betárolt kukoricáknál a felhasználás hatását befolyásolja a napi felhasználás mértéke és a kitárolási felület nagysága. Az 1 napnál hosszabb ideig levegővel érintkező felületeken jelentős minőségromlás, utóerjedés történhet. Ez nyáron fokozottan jelentkezhet, elsősorban 25%-nál kisebb nedvességtartalmú szemeknél, ha a napi takarmányadagban jelentős szerepet kap a hőstressz, időszakának problémáit növeli, a takarmányfelvételt csökkentheti.
A korábban leírt megoldásokhoz célszerû a kukorica roppantással történő előkészítését választani. Az őrléshez képest nagyobb szemcseméret alakul ki, ami ízletesebb, kedvezően hat a takarmányfelvételre, miközben a tehén bendőmûködését (bendőpasszázs), a bakteriális tevékenységet (bendőfermentáció) kisebb mértékben terheli, sőt az előkészítésnek ez a módja kisebb költségû, alacsonyabb energiaigényû. A roppantás elsődleges eszköze a hengerszék, de az elterjedtebb az átalakított, nagy rostalyukbőségû kalapácsos daráló. Egyes mûszaki leírások szerint az előkészítés energiaszükséglete 45%-kal is csökkenthető, ha a darálónkat roppantásra használjuk. A kalpácsos darálóval előállított anyag szemcsemérete a hengerszékihez képest nagyobb szórást mutat, így a túlaprított, „lisztes” részek aránya kedvezőtlen. Emiatt ebben az esetben inkább speciális őrlésről beszélhetünk.
Üzemgazdasági elemzésekben a kukorica tárgyalt módon való alkalmazása a tejtermelés változó költségeinek csökkenését, a termelés kritikus szintjének alacsonyabb tejhozamszinten való megvalósulását mutathatja. Korábbi késztáp vásárláshoz képest csökken a vásárolt tak. költség, a saját termelésû takarmányként jelentkező kukorica értékelhetően csökkenti a takarmányok kiemelt költségnemét.
Külön döntés a szárítás, erjesztés és a savas tartósítás közötti választás. Evvel kapcsolatban a mellékelt táblázat szolgáltat adatokat. A lehetőségek közüli választást nagyban növeli, hogy a fóliatömlős betárolás gépeivel rendelkezők általában bérmunkát is vállalnak, sőt a tejértékesítő szövetkezetek több helyen is beszereztek ilyen berendezéseket. A folyamatok komplettálását, folyamtosságát segíti, hogy már rendelkezésre állnak olyan gépek is amelyek a szántóról beérkező szemest garatra fogadva roppantják, a szükséges tartósító vagy erjedést támogató anyagot kijuttatják és fóliatömlőbe tömörítik, töltik.
A cikk szerzője: Molnár Ernő
