Anélkül, hogy részletesen taglalnánk ezek lényegét, megállapíthatjuk, hogy olyan termelési folyamatokat kell a jövőben előnyben részesítenünk, amelyek egészséges, biztonságos élelmiszerek előállítását teszik lehetővé, de egyben szolgálják a környezeti értékeink, kultúránk, hagyományaink megőrzését is. 



Meglepő, hogy ezeknek a szempontoknak kiválóan megfelel a gímszarvas és a dámvad tenyésztése. Hazánkban őshonos fajokról van szó, amelyek az évezredek során tökéletesen alkalmazkodtak környezetükhöz, ellenállókká váltak a betegségekkel szemben.



Nem új keletû, hogy az ember vadállatokat kerítések mögött szaporítson, de az mindenképpen szokatlan, hogy mezőgazdasági területek hasznosítására használja őket. Ez a folyamat alig néhány évtizede kezdődött Skóciában és Új-Zélandon, ma már a világ számos országában kedvelt gazdálkodási forma.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért éppen a gímszarvasra és a dámvadra esett a választás, melyek azok a tulajdonságok, amik ilyen értékessé teszik őket az ember számára?



1. Faji sajátosságok



A farmokon előállított szarvas, dám és vaddisznó hús illetve a belőle készített termékek beltartalmuk  és minőségük tekintetében egyaránt megfelelnek a legigényesebb fogyasztási elvárásoknak, mert húsuk légyegesen kevesebb zsírt, több fehérjét és ásványianyagot tartalmaz mint a legtöbb háziasított állatfaj húsa.



A végtermék előállítása gyepre alapozott tartással, természetes takarmányok felhasználásával, hormonok, antibiotikumok, vegyszerek nélkül történik.

A szarvasfélék jó hatásfokkal értékesítik az értékes takarmányokat.

Kiváló a vágási kihozataluk (58–62%), jó az értékes húsok aránya és hosszú időn keresztül megmaradnak ezek a kedvező tulajdonságok.



Zsírosodásra nem hajlamosak, a képződött zsírtartalék a hasüregbe, illetve a bőr alá és nem az izomkötegek közé rakódik le, így a feldolgozás során könnyen eltávolítható.



A betegségekkel szembeni ellenállóképességüknek, fejlett immunrendszerüknek köszönhetően gyógyszerek alkalmazására ritkán van szükség.



A tartás és feldolgozás technológiáinak változtatásával a rendszer alkalmassá tehető biotermék vagy kósertermék előállítása.



A zárttéri nagyvadtenyésztés kielégíti a minőségi termék-előállítás követelményeit, hiszen a termelés teljes folyamata kontrolálható, az állatok állatorvosi ellenőrzés alatt állnak, feldolgozásuk szigorú higiéniai előírások betartásával történhet.



Nem szükséges az istállózott tartás még télen sem (nem jelentkezik a környezetet szennyező nagy mennyiségû trágya), gondozásuk, tartásuk nem igényel jelentős munkaerőt.



A szarvasok látványa turisztikai vonzerővel bír, ez a gazdálkodási tevékenység bekapcsolható az agroturizmusba.



A szarvasfélék bőre kiváló minőségû, fontos bőripari alapanyag.

Hazánk gímszarvas- és dámvad-állományának minősége messze földön híres, nincs szükség tenyészállat importra.



A gímszarvas és a dámvad is csapatállat, így lehetőség van az üzemszerû tartásra.



Ezeknek a kedvező tulajdonságoknak köszönhető, hogy az elmúlt két évtizedben a világ számos országában terjed a gímszarvas és a dámvad tenyésztése.

2. Európai helyzetkép



Európa legtöbb országában lehetőség van arra, hogy a termelők közvetlenül a farmról értékesíthessék termékeiket a vásárlók részére. Így kerül piacra a szarvashús termelés 80%-a!!! Ezzel a módszerrel 40–50%-kal magasabb árat érnek el a gazdák, mintha feldolgozóknak, kereskedőknek értékesítenék.



Jól jár a termelő, mert nála csapódik le a termék haszna és jól jár a vevő, mert megismerheti a termék előállításának helyét, módját, körülményeit, biztos lehet abban, hogy kiváló minőséget kap és saját országának termékét fogyasztja, saját országának termelőjét segíti. Ezért hajlandó többet fizetni!  A Magyarországon tapasztaltakkal ellentétben az állam és a hatóságok segítik és támogatják a termékértékesítésnek ezt a módját. (1. táblázat)

3. Telep bemutatása, terület, létszám



A Bőszénfai szarvastelep mintegy 300 hektáron helyezkedik el és 41 legelőszektorból áll. A kertek mérete 3–5 ha között változik, de vannak 15–20 hektáros területek is. (2. táblázat)

A kora tavaszi állományra vetítve 3–4 gímszarvast tartunk hektáronként, ami lehetővé teszi, hogy kedvező időjárás esetén, szénát is készítsünk a területen.

A földek minőségét tekintve gyenge adottságokkal rendelkezünk, hiszen a humusztartalom alig éri el az 1%-ot, a PH 4,5–6 között változik, nehezen mûvelhető, kötött talajok. Az elmúlt években végzett felújításoknak és a rendszeres legeltetésnek köszönhetően jelentősen javult a növényzet összetétele, nőtt a pillangósok aránya. A terület közel ötven százalékán ősgyep található. A gyepek ápolása a rétboronálásból és a tisztító kaszálásból áll. A szárazság okozta nehézségek elkerülése érdekében, megkezdtük az őszi talajlazítást és felülvetéssel tovább kívánjuk növelni a pillangósok arányát. Az utóbbi két évben már nem használunk semmilyen mûtrágyát, vagy vegyszert a legelőkön.



4. Termelési adatok



A szaporulati mutatók kielégítőnek nevezhetők, a háromévesnél idősebb tehenek esetében 85–88% a választott borjak aránya. Sajnos nem ilyen kedvező a fiatal, 2–3 éves teheneknél, alig éri el a 60%-ot. Ez minden bizonnyal arra vezethető vissza, hogy nem tudjuk egész évben biztosítani a kiváló minőségû, könnyen emészthető legelőt az állatok számára. A borjak életük első hónapjaiban 300–350 grammot gyarapodnak, választáskor – hat hónapos korban – 65–70 kg-ot nyomnak. Éves korukra érik el a legideálisabb vágási testtömeget, amely 110–120 kg. Egy kifejlett szarvastehén 130–140, egy szarvasbika 250–300 kg.

5. Beruházás költségei



A legjelentősebb költséget kétség kívül a kerítés jelenti. A jól megépített kerítés azonban elengedhetetlen, mert nemcsak az állomány kezelését, tartását teszi lehetővé, a vagyonvédelem szempontjából is fontos. A kertek kialakításakor arra kell törekedni, hogy a természetes körülményekhez hasonló élőhelyet tudjunk biztosítani az állatok számára. Kedvező, ha a legelőkertekben találhatók árnyékadó fák, természetes vízfolyás, a téli szelektől védett területek. A területek nagyságát úgy kell megválasztani, hogy az egy csapatban tartott 30–35 kifejlett egyednek és szaporulatának 10–14 napra elegendő táplálékot biztosítson. Csapatonként kedvező esetben három legelőkertet kell számítani, így megoldható a területek pihentetése, esetleges kaszálása is. Az elválasztó kerítések lehetnek alacsonyabbak, mint a külsők. A jól megépített és karbantartott kerítések 25–30 évig betöltik szerepüket. Jelenlegi bekerülési költségük – megközelítően 2000 Ft/fm.



Ezenkívül szükség van még kapukra, etető-, itató-helyekre és egy kezelőrendszerre. Ezek költségei a helyi adottságoktól függnek. Nem kell azonban pénzt költenünk az istállózott tartásra, bonyolult technológiai berendezésekre.

6. Üzemeltetés költségei



A mûködtetés költségei közül a legjelentősebbek a takarmányozási költségek. Tekintettel arra, hogy kérődző vadfajról van szó, jelentős mennyiségû tömegtakarmányt kell biztosítanunk az állatok számára. A vegetációs időszakban viszonylag könnyû dolgunk van, ha van csapadék. Ilyenkor az állatok szinte kizárólag a legelőn élnek. Szárazság esetén, vagy rossz termőhelyi viszonyok között szükség lehet némi szemestakarmány etetésére is. Ilyenkor általában 0,8–1,5 kg gazdasági abrakkal kielégíthető a tápanyagigény. Téli időszakban célszerû lédús erjesztett takarmányokra alapozni az etetést, amelyet 1-2 kg kukoricával egészíthetünk ki. A mai árakon számolva, ezek a tételek évente 13 000–14 000 Ft kiadást jelentenek egyedenként.



Elenyészőnek mondhatók a gyógyszerköltségek, hisz évente egy-két alkalommal kell csak kezelni az állatokat tüdő- és bélférgesség ellen.  A többi állattenyésztési ágazathoz viszonyítva alacsonynak mondható a bérköltség is, mivel nem kell nyírni, körmölni, termékenyíteni, elletni, rendszeresen kezelni az állatokat. Télen a rendszeres napi etetést, állományellenőrzést 1 000 egyednél két dolgozó végzi. Nyáron a kiegészítő abraketetést és területellenőrzést egy ember is kényelmesen el tudja látni. Nagyobb szervezést és szakértelmet igényelnek az évente két-három alkalommal végzett kezelések. Ekkor két-három embernek kell részt venni a munkában. Közalkalmazotti munkaviszonyban ezeket a feladatokat, egy állatra vetítve – évente 7000–8000 Ft bérköltséggel tudjuk megvalósítani. Tapasztalataink szerint magángazdaságban 15–18 ezer Ft, intézményünkben 25–30 ezer Ft az egy állatra vetített költség évente.

7. Bevételi lehetőségek



Az értékesítések terén sajnos rosszul állunk, mert a Magyar Hatóságok által képviselt álláspont nem teszi lehetővé a közvetlen értékesítést, ezért a hústermelési célú tenyésztés nem lehet rentábilis. Jelenleg az egy kilogramm zsigerelt tömegre vetített felvásárlási ár 300–350 Ft között változik, ami gyengébb még a botrányosan alacsony sertés felvásárlási árnál is.



Az elmúlt években – az alacsony árak és az uniós szabályok miatt – megszûnt a barkásagancs-termelési lehetőség is, bár a távol-keleti gyógyászati kultúrák egyik fontos gyógyszeralapanyaga a szarvasbika fejlődésben lévő agancsa.

Az ősi kínai gyógyászat szerint a pantokrin (a barkásagancsból kivont hatóanyag) általános erőnlétjavító, roboráló szer.



Ami a farmok fennmaradását biztosítani tudja, az jelenleg az élőállat-értékesítés. Belföldre és külföldre egyaránt lehet gímszarvasokat eladni, bár ez a piac sem korlátlan. A bőszénfai gazdaságban egy olyan összetett rendszert szeretnénk kiépíteni, amely lehetővé teszi a gímszarvas széles körû hasznosítását. Ennek megfelelően foglalkozunk vadaskerti vadgazdálkodással, vadásztatással, tenyészállat-előállítással, vadhúsfeldolgozással, erdőgazdálkodással, növénytermesztéssel, lótenyésztéssel és turisztikával. Ezek az ágazatok egymásra épülnek, erősítik egymást.

8. Farmlétesítés



A vadászati célú területek bekerítését az LV. vadászati törvény szabályozza, a tenyészkertek létesítésével azonban nem foglalkozik ezekben az esetekben az illetékes állategészségügyi hatóság, az illetékes önkormányzat – amennyiben erdő is van a területen –, az erdészeti szolgálat, természetvédelmi oltalom alatt álló területek esetében a Természetvédelmi hatóság engedélye is szükséges. A megyei vadászati hatóság részére bejelentési kötelezettség van.

9. Várható tendenciák



Az elmúlt évtizedekben alaposan megváltoztak az Európában élő emberek életkörülményei. Ma már szerencsére nem az a kérdés, hogy jut-e kenyér az asztalra vagy sem, hanem az, hogy mit kell ennünk annak érdekében, hogy az előnytelen életforma káros hatásait mérsékelni tudjuk. Az urbanizáció, a mozgásszegény életforma, az egyre nagyobb mértékû stressz arra kényszerít bennünket, hogy változtassunk – az étkezési szokásainkon is. A világ fejlett országaiban növekszik az igény a száraz, egészséges környezetből származó termékek iránt. Mint ahogy azt korábban már láthattuk, a szarvasfélék húsa megfelel ezeknek az elvárásoknak, ezért a nyugat-európai országokban fokozatosan nő a vadhúsfogyasztás, ennek megfelelően a szarvashús-előállítás is. Reményeink szerint a közeljövőben a fejlett társadalmakhoz csatlakozhat hazánk is, amely talán majd egyre szélesebb fogyasztói réteg számára teszi elérhetővé ezt a kiváló minőségû terméket és ezáltal egyre többen foglalkozhatnak ezzel az érdekes gazdálkodási formával.

A cikk szerzője: Nagy János