Az alapvető szabályok – pl. kerüljük a tárcsák használatát, „szögben járassuk” a gépeket, 5–10 nappal a vetés előtt induljunk el stb. – mellett tekintsünk át néhány fontos szempontot is.
A tavaszi talajmunkák közé sorolt egyengetési, vegyszerbemunkálási és vetőágy-készítési mûveletek végső soron egy célt, a vetőmag számára optimális kelési feltételek biztosítását szolgálják. Az ezen célok megvalósítására tervezett gépeknek az alábbi követelményeket kell kielégíteniük:
• a vetési mélységnek megfelelő lazítás, porhanyítás;
• alkalmazkodás a talaj felszíni egyenetlenségeihez;
• egyenletes mélységû, aprómorzsás réteggel borított, tömör alapú magágy létrehozása;
• a kelőfélben lévő és még meg nem erősödött gyomnövények irtása;
• megfelelő keverőmunka a starter mûtrágyák és más vegyszerek talajba munkálásához;
• a munkavégző egységek cserélhetősége a különböző növények igényeit kielégítő mélységû, jól átporhanyított magágy létrehozásához;
• összességében: hatékony segítség a jó magágykészítéshez és a talaj hőszabályozásához.
A gépek kialakításának főbb jellemzői széles üzemi körökben jól ismertek. A rugós fogú kultivátorkapák, talajterelő-simító egységek, fogasok, különböző típusú és sor elrendezésû hengerborona egységek mindegyik, modern szerkesztési elvet képviselő magágykészítő gépen fellelhetők. A beruházás tervezésekor ügyeljünk az ún. precíziós szintezési elvet képviselő magágykészítő gépek előtérbe helyezésére, mivel az ún. paralell szintezési rendszerrel megvalósítható a jó minőségû magágykészítés szinte minden kritériuma. E modern gépek munkavégző elemei sekély, ill. mély magágyra is megfelelőek, elérik a nemzetközi színvonalat, ezért üzemeltetési problémát csupán a gépek helytelen kezelése és esetenkénti, szakszerûtlen beállítása okozhat.
A magágykészítő gépek pontos beszabályozásához szükséges állító szerkezetek minden gépcsaládnál megtalálhatók. Az egyes típusoknál meglévő, a keresztirányú mélység egyenletességet és azonos értékû visszatömörítést biztosító hidraulikus rendszer alkalmazása szakmai szempontokból feltétlen előnyös. Ugyanakkor el kell fogadnunk az egyszerû, olcsóbb árképzésre törekvő gépek esetében a merev, a rugós, vagy a kettő kombinációját (torziós) ötvöző elemterhelési rendszer meglétét is. Jól megfigyelhető, hogy az utóbbi időben a sekély-, illetve mély vetőágyú növények talaj-előkészítésére kombinált gépek tendenciájukban különváltak: korábban egy gépvázon belül cserélhetők voltak a mûvelő egységek, ma már a két feladatra szívesebben vásárolnak ún. célgépeket; gondoljunk például csak a cukorrépa, ill. a kukorica talaj-előkészítéshez ajánlott és egyre szélesebb körben már ismert új típusokra. E gépek mûvelő elemeinek geometriai kialakítása és jelentősen eltérő rugókarakterisztikája is igazolja, hogy az adott feladatra és az adott termesztési (talaj) körülményekhez igazodóan kell a gazdálkodónak új gépet vásárolnia, vagy a régit ún. új betétekkel kiegészítenie. Igen fontos üzemeltetési szempont, hogy agrotechnikailag megfelelő munka – elsősorban a sekély magágykészítéshez – csak traktornyomlazítóval felszerelt gépekkel végezhető. A növényi maradványok kezelési és őszi alapmûvelési pontatlanságainak köszönhetően sok gondot okoz a szerves anyagok felszíni/felszínközeli jelenléte, amely a „kombinátor kapa” jellegû (pozitív ráhelyezési szögû) szerszámmal felszerelt magágykészítő gépek üzemeltetésénél technológiai problémákat (eltömődés, berakódás) jelent. Ilyen esetben egyesek szívesebben használják a talajhatású, általában ívelt fogakkal ellátott, csillagkerekekkel szerelt gépeket, ahol a nagy kerületi sebességgel dolgozó kések képesek a gyomnövények gyökereit is elmetszeni, s az erősebb szármaradványokon átgördülve csökkentik az eltömődés veszélyét. Közismert az is, hogy a gyakran előforduló „vizes táblák” munkálatait az ilyen forgómozgású mûvelő elemekkel korábban is el lehet kezdeni, mivel olyan talajnedvesség-állapot mellett is megfelelően dolgoznak, ahol a hagyományos (passzív) elemek még eltömődnének.
A tavaszi magágykészítés eljárásaihoz számos eszköz készül. A már jól ismert KÜHNE KMG magágykészítő gépcsalád mellett feltétlen említést érdemelnek az OMIKRON Kft. termékei is. A cég gyártmánystruktúrájának sikeres gépei a tavaszi mûvelésre is jól alkalmazható magágykészítő gépek és az új ásóboronák. A hagyományosan kis- és középgazdaságok számára gyártó cég legújabb fejlesztései már a nagyobb motorteljesítményû traktorok, s ezzel a nagyobb táblaszerkezetû termelők irányába mutatnak. Szintén kiemelendők a szántáselmunkálásra, vegyszerbedolgozásra és magágykészítésre egyaránt alkalmas – hazánkban népszerû – AGRIKON ásóboronák új változatai, a talajfelszín egyenetlenségeitt tekercsrugós terhelésû tagokkal követő FÁB 5,6/6,6/8,2 típusok.
Megemlítjük még, hogy tavasszal fontos lehet a különböző profilos hengerek használata is (magágykészítés, vetéslezárás és ápolás stb.) Legújabb vizsgálati eredményeink és üzemeltetési tapasztalataink szerint a GÜTTLER cég ún. prizmahengerei – önálló vagy „kombinátorral”, illetve ásóboronával is kapcsolható kivitelben egyaránt – igen jó aprító-porhanyító hatással alkalmazhatók még a nehezebben mûvelhető, kötött agyagos talajokon is.
A különböző magágykészítő gépeket – amelyek import beszerzése széles nemzetközi skálát mutat – mûszaki szempontból értékelve megállapíthatjuk, hogy alapvetően döntő eltérés lényegében csak a munkaszélességben, valamint a traktor–munkagép kapcsolat módjában található, mivel a már korábban említett mûvelőelem-választék a széles körû piaci liberalizációnak köszönhetően szinte minden forgalmazó palettáján és opciós kínálatán szerepel. E tények birtokában úgy véljük, hogy kivétel nélkül mindegyik magágykészítő gép jelenthet olyan pozitívumot a gazdálkodók számára, amely feltétlen előrelépést jelent a korábbiakhoz képest. A gépkiválasztásnál természetesen számtalan tényezőt (ár!, alkatrész, garancia) figyelembe kell venni, amelyek sorát ki kell egészíteni a következő, szintén fontos kulcsszavakkal:
• agrotechnikai sebesség igény (8–14 km/h) és ergonómia;
• optimalizált gépkapcsolások (geometria–hidraulika–energetika);
• mûvelőelemek kompatibilitása (talaj-mûszaki/technológiai üzembiztosság).
A gépkiválasztás mögött minden esetben termőhelyre koncentrált, szakmailag megalapozott ismereteknek kell állnia. Az egyre szélesebb körben elterjedő, új magágykészítő eszközök nem jelentik a jól bevált tavaszi talaj-előkészítési eljárások és mûveletek (simítózás, egy-, illetve kétmenetes magágykészítés, mûtrágyák, valamint talajfertőtlenítő- és gyomirtó szerek bedolgozása) részleges elhagyását.
A magágykészítők eladási darabszáma nagyságrendileg megegyezik a másodlagos talajmûvelő eszközökével, ez azonban már 25–30%-kal kevesebb a tavaly előttinél. A számszerû lista élén főleg hazai gyártók (AGRIKON, OMIKRON, METALWOLF stb.) állnak. E gépek az eladási darabszám alapján tipikusan magyar talajmûvelő gépeknek, vagy másképpen szólva a gazdálkodók egyik kedvencének is tekinthetők. Az összesen eladott több mint 600 kombinátor 65–70%-a hazai származású. Az érték szerinti eloszlás azonban számunkra kedvezőtlenebbül módosul, mivel a hazai cégek bevétele mindössze 50–55% piaci részesedést jelent.
Fenti adatokból is kitûnik, hogy az eladási darabszámok a magágykészítés gépesítése terén is fokozatosan csökkennek, sajnálatosan igazodva az agráriumot is érintő gazdasági recesszióhoz. Mindemellett fontos megemlítenünk, hogy különböző forrásból származó statisztikai adatokat összevetve az állami támogatással megvalósított gépvásárlások aránya több mint 95% fölötti. Az elemzés egyértelmû párhuzamot mutat a darabszám és az eladási érték arányváltozásai között. Ez sokak szemében nemcsak egyszerû gépkialakítást és a még mindig jelentősen olcsóbb hazai munkaerőt jelenti, hanem gyártástechnológiai, azaz minőségi problémák előtérbe kerülését is!
Egy magágykészítő gép jó munkája nem csak a fejlesztőn és a gyártón, hanem az üzemeltetőn is múlik. A modern eszközök és mûvelőelemek (osztott hengerborona-terhelés, precíziós szintezési elv a felszínkövetésre és az azonos munkamélységû mûveletvégzésre, egyszerûsített és egyúttal gyorsabb gépkezelhetőségi pozíciók kialakítása) csak a hozzáértő gazdálkodók keze alatt válhatnak igazán hatékonnyá. Köztudott az is, hogy a jó magágykészítés nem tavasszal kezdődik, mivel a rendszerint nehéz időjárási körülmények között végzett, agrotechnikai és mûszaki problémák sokaságával jellemezhető őszi alapmûvelések tavaszunkra is kihatnak. A gondokon a gépesítés saját lehetőségeivel próbál enyhíteni: a bevezetőben említett csapadékbizonytalanság is késztette arra a konstruktőröket, hogy megalkossák a már több helyen ismert precíziós magágykészítő gépeket. Ezekkel jobban lehet igazodni a szélsőségesebb körülményekhez, s ezen belül a talaj nedvességtartalmához is. Az új gépek bonyolultabbak, s így sajnos általában drágábbak. E tény újra a gazdálkodó terheit növeli, s technológia fejlesztő szándékú beruházásait a jelenlegi közgazdasági környezetben – halódó támogatások, illetve azok kifizetési problémái – képtelen megvalósítani.
A cikk szerzője: Dr. Soós Sándor
