A magasabb árszintre jóval gyorsabb és drasztikusabb a reakció (támogatáscsökkentés – megszûnés, vágóhídi kapacitáscsökkentés, import, átvétel halasztása), mint az alacsony árszintre (termelés csökkenés). Ez utóbbi amúgy is nagyon puha

eszköz, mert – még mindig – eleve túlkínálat van, az önellátási fok 1,3, ami azt jelenti, hogy az egyensúly fenntartása érdekében az előállított vágósertések 30 %-át exportra kell préselni.

Nincs más, 250 Ft alá kell szorítani az önköltséget.

 Amire koncentrálni érdemes: 

a)          Az elkészülési idő (születéstől 110 kg - tt -ig)

Ne haladja meg a 160 napot. Ez nem öncél, mint az első látásra tûnik, az állandó költségek (munkabér, menedzsment, segédüzemág, fûtés, szellőzés…) egységnyi termékre (fajlagos állandó költség) vetített szintje ezen múlik.

A 160 napos elkészüléshez az alábbi teljesítmények kellenek:

 Ez messze nem a genetikai potenciál, ez a teljesítmény nem igényli az élettanilag optimális környezetet, ez a jelenlegi (mert minden változik) gazdaságossági optimum.  

 b)         Telepi fajlagos takarmányfelhasználás (összes takarmány felhasználás és az értékesített sertés hányadosa) ne haladja meg a 3,2 kg/kg –ot. A növendékekre vetítve ez 2,6 kg/kg-ot jelent a születéstől elkészülésig, ami lehet több, ha az értékesítési átlagtömeg a 110 kg-ot meghaladja, ez esetben a malacnevelésnél jelentkező magasabb állandó költségek fajlagos szintje csökken. Ezt a szintet a sertés alaphelyzetben (átlagos genetika, környezet, takarmány) tudja. A résznaturáliák (különösen a szaporítási fázisban) boncolgatása persze mindig szükséges, a magas takarmány felhasználás okai itt keresendők.

Néhány célparaméter:

-        170 nap alatti két ellés közti átlagos idő

-        10 < választási átlag leellett kocára vetítve

-        választást követően 5 % alatti összkiesés

 Az előző cikkben megállapítottuk, hogy az eredményes sertéstartás alfája a fiaztatás, ezen belül is eminensen a fiaztató technológiája. A következő fázis a malacnevelés. Minimális cél a 70 napos korra 30 kg-os testtömeg elérése. Ha ez nincs meg, lehetetlenség a 160 napos elkészülési idő. Alapfeltétel a genetika – környezet – takarmány harmóniája.

 A.           Környezet

1)      Alapprobléma a nem kielégítő állategészségügyi helyzet. Ez jelenthet egyrészt

-        alacsony állategészségügyi státuszt akár a négyes mentesség megléte mellett, pl vagy/és haemophylus, cirko, parvo, disentéria, torzító orrgyulladás stb.

-        rossz higiéniás állapotot

-        a fertőzési lánc megszakítatlanságát

-        telepen belüli újrafertőződést

A patogén kórokozók felhalmozódása közvetlenül okozhat megbetegedést és elhullást. Kevésbé nyomon követhető, kár az immunrendszer fokozott aktivitásából származik: immunaktivitás nő ® fokozott ellenanyag termelés ® az ehhez szükséges fehérje és energia felhasználás nő ® hízékonysági (ttgy, takarmány felhasználás), de még a vágási paraméterek is romlanak.

A fertőzési lánc megszakítása

-        az egyszerre ürítés – telepítés következetes megvalósításán,

-        az egyes fázisok térbeli elkülönítésén,

-        az egyes fázisokban az egységek számán

-        a telepen belüli anyag – állat – ember forgalom szabályozásán múlik.

Nem kis mértékben telepméret függvénye. Szokták mondani, hogy kicsiben minden más. Ez így van, az egyedi szintû gondoskodáson kívül minden hátrányosabb. A fázisok nem, vagy kevésbé különülnek el, az egységek túlméretezettek.

Számos sertéstelepen az egyes hizlaldák gyakorlatilag soha nem ürülnek ki, az ürítés

– feltöltés folyamatos. A néhány százkocás telepeken az irányítás értelemszerûen két főből áll, azonban ez sem a funkciók elkülönülése okán, hanem a váltások (hétvégi, szabadság alatti, betegség, egyéb) megoldhatóságának kényszerén alapul. Az egyes fázisok dolgozói létszáma nem elégséges a munkák elvégzésére, következésképpen más istállók dolgozói segítenek be a telepítés, ürítés, szállítás, mozgatás munkáiba. Mindez azt jelenti, hogy telepen belül az egyik legfertőzőbb ágens - az ember – szabadon mozog.

Kívánatos lenne a korcsoportonkénti térben elkülönített felnevelés. (többhelyszínû termelés Multiple Site Production) Két telepes tartási rendszerben a szaporító fázis a hizlalástól elkülönül. A háromtelepes rendszerben a szaporító fázis további két helyszínre tagolódik (kocaszállás és ellető, illetve malacnevelő). Nyugaton ez általános, nálunk vannak rá példák.  

2)      Tartástechnológiai berendezések a malacnevelőben

a)            Főbb malac-utónevelő típusok:

-        rácspadlós – teremfûtéssel és malacmelegítő lappal, lagunával vagy víztálcával

-        fél rácspadlós – fedett részben malacmelegítő lappal, vagy padlófûtéssel

-        padozatos, almos – malacbúvóval, vagy anélkül, helyi sugárzó hőforrással

-        padozatos alom nélküli – padlófûtéssel.

Bármely tartási rendszerben elképzelhető a megfelelő elhelyezés, mégis kikristályosodni látszik az alábbi elhelyezési rendszer:

-        rácspadló, mûanyag padozat elemekkel

-        az élettér szervizút szintjével azonos.

-        trrgya és vizelet – csurgalékvíz lagunába kerül, fázisvégi ürítéssel.

-        a padozatba fedett fûtőelemek kerülnek az élettér 15-20 %-ába

-        takarmány kiosztás tartályos köretetővel, ad libitum történik a létszám 30%-ának megfelelő etetőállással

-        vízellátás az etető mellett sekély víztükörrel, szelepes itatóval.

-        falkalétszám azonos a hizlaldai falkalétszámmal.

-        szellőzés – teremfûtés automata szabályzókkal, érzékelőkkel.

A falkalétszámról: a beruházás nyilván olcsóbb a nagyobb falkalétszám mellett, mégis azt gondolom, hogy több ok miatt is megfontolandó az almok születéstől – vágásig történő együtt elhelyezése, azaz a kutrica méretek (malacnevelőben és hizlaldában) a 10 körüli férőhelyre történő kialakítása. Egy malacférőhelyen a kutrica élettartama alatt 60-70 malac ( 10 év évi 6-os forgó) készül el, a beruházáskori magasabb fajlagos költség hosszú távon elhanyagolható. Számos indokból egyet emelnék ki:

A vérsavó cortisol szintje falkalétszámtól függ. 2-10 közötti létszámnál a legalacsonyabb, ez fölött 15 –ös létszámig enyhén, e fölött drasztikusan nő. Egyes vizsgálatok szerint a legmagasabb egyedi elhelyezés esetén (növendékekre vonatkozó mérések alapján). A cortisol szint a stresszterhelés indikátora, növekedésével arányosan romlik a termelés.

Férőhely igény:

-                  Rácson 0,24 m2 /db

-                  Padozaton 0,3 m2 /db

Javasolt klíma paraméterek:

 Hőmérséklet: 26-28 C0

 Páratartalom: 40-60 %

 NH3 tartalom: 0,02 tf ‰

                               Légcsre: 1,5 m3/ h / ttkg

                               Légsebesség: 0,1-0,2 m/s

B.           Takarmányozás

1)            A választási idő döntően meghatározza nemcsak a kezdő takarmányt, hanem – miután az egyes lépcsők szorosan összefüggenek – a további – starter, malactáp minőségét és milyenségét is. Ennek szemléltetésére a lizin igényt használom fel:

Ez jelzi egyrészt, hogy nem elégséges korai választás esetén a prestarter elé beilleszteni egy akármilyen baby-startert, változtatni kell a prestarter-starter-malactáp milyenségén is, másrészt jelzi, hogy takarmány költség növekedése nem csak az első lépcsőben drágul, a költségtöbblet hosszabb távon hat.

2)            A prestarterek javasolt fehérjeszintje az elmúlt évben csökkent. Nem is a fehérjeszintet, hanem az aminosav szintet kell nézni. A 20 % feletti nyers fehérje emésztése olyan magas savigényû, amivel ebben a korban a malac nem rendelkezik, következményképpen:

-      Nő a gyomor pH-ja → patogén kórokozók életfeltételei javulnak.

-        Emésztetlen fehérje kerül az emésztőrendszer hátulsó szakaszába → fokozatos baktériumszaporodás.

Mindezek a hasmenéses esetek gyakoriságának növekedéséhez vezet, ami ugyan gyógyítható, a malac termelése azonban soha nem lesz az, ami lehetett volna, mert gyarapodása csökken, megszûnik, vagy negatív értékké válik, amit soha nem hoz be, másrészt a bélhám kisebb - nagyobb mértékben mindenképpen sérül, takarmányértékesítő képessége egész életében gyengébb lesz.

18-19%-os nyers fehérje szintet javasolnak, (sőt 16 %-osra is van példa) az esszenciális aminosavak optimális szintre történő kiegészítésével. A fehérje emésztésének savigénye mellett a másik indok a fehérje szint csökkentésére a fehérje hordozók (szója, halliszt, tejpor) nagyon magas puffer kapacitása, mely többszöröse a gabonaféléknek. A takarmány 4-es pH –jának eléréséhez 100 g takarmányban a fehérje hordozók esetében 55-65 mmol HCL, a gabonafélék esetében 15 mmol HCL szükséges.

3)            A malacok takarmány preferenciája:

Valószínûleg ezzel kezdődik az egész, mindennek ez az első próbája. Döbbenetes különbségek vannak az étvágyban azonos beltartalom (mármint laborértékek) mellett. Nemrég végeztünk próbaetetést az egyik takarmányos cég kérésére, baby-starter („preprestarter”) jellegû anyaggal. Már az első napon gyanús lett, a harmadikon visszamértem a vályúból a takarmányt, és – bár nyilván volt valami fogyasztás féle – a visszamért anyag súlya – vélhetően a higroszkópos tulajdonsága miatt a levegő páratartalmának adszorpciója okán – azonos volt a három nap összes eléjük tett takarmány súlyával. Máshol lehet hogy nem így lett volna, épp ezért ezeket a preferencia vizsgálatokat (egy almon belül két-három féle prestarter, osztott tepsiben) mindenkinek el kell végeznie a saját állományára vonatkozóan. Választás után minden gramm felvett takarmány számít. (a vízellátásra (módja, hőmérséklete) kiemelt gondot kell fordítani.)

Ami a malac szempontjából valószínûleg számít az az

-                 ízanyagok

-                 aromák

-                 fizikai forma

A mi dolgunk csak annyi, hogy ne tapadjunk le egy adott takarmány mellett, hanem folyamatosan végezzünk etetési próbákat, és válasszuk a legjobbat.

4)            Az egészséges állapot fenntartása választás után.

A felhasználható antibiotikumok száma csökken, gondolom, egészen a teljes tiltásig, mindenesetre erre kell készülni. A bélcsatorna mikroflórájának faji és mennyiségi szabályozására márpedig szükség van.

Faji összetétel szempontjából három főcsoportba sorolhatók a mikroorganizmusok:

Főflóra: a teljes baktériumtömeg 85-90 %-át alkotják, alapvetően szükségesek és hasznosak, a malac számára felhasználható vegyületeket képeznek. (Bifidobacterium, Lactobacillus, Bacteroides, Fusobacterium fajok)

 Kísérőflóra: 1-15 % Enterococcus, E coli fajok

 Maradványflóra: nyomokban (Clostridium, Salmonella, Staphylococcus)

 Az utóbbi két csoport növekedésének pH optimuma 6-8 pH között, minimum értékük 5,6 pH (E. coliá 4,5 pH) alatt van, következésképpen savanyítani kell a

-         takarmányt

-         vagy/és az ivóvizet

a savanyító kiválasztásának szempontjait tárgyalja Muzsek A. (Agronapló 2004/7 p. 56.) ezért itt csak néhány hatást, terjedelmi oknál fogva felsorolásszerûen.

-         kedvező ízhatás -  kiemelt a jelentősége választás után

-         bakteriosztatikus hatás- segíti a bélflóra eubiotikus állapotának fenntartását.

-         csökken a takarmányok puffer kapacitása

-         növekszik az emésztőenzimek termelése.

Minden adalékanyag és takarmány kiegészítő akkor ér valamit, ha azt nem a durva tartási hibák lefedésére használjuk.

A cikk szerzője: Dr. Gács Pál