Külföldi vizsgálati eredmények egyértelmûen a lucerna, illetve a pillangósok és a kukoricanövény fölényét igazolták a fûfélékkel szemben.

Az 1. táblázat Dewhurst és mtsai (2000) kísérlete alapján mutatja be, erjesztett fûből, illetve pillangósokból a takarmányfelvételt és a tejtermelést. Valamennyi szilázs fonnyasztott alapanyagból készült.

A fû és a pillangósok összehasonlítása a tejtermelő tehenek adagjában

(Dewhurst és mtsai 2000)

A fûszilázshoz hasonlítva a pillangósok etetése nagyobb takarmányfelvételt és magasabb tejtermelést eredményezett.

A 2. táblázat adatai (Patterson és mtsai 2004) a kukorica szilázs előnyét igazolják a fûből, illetve a teljes búzából készített szilázzsal szemben.

A fû-, a kukorica- és a búza szilázs összehasonlítása a tejtermelő tehenek adagjában (Patterson és mtsai 2004)

A tejtermelő tehenészetek részére tehát két kiváló takarmánynövény áll rendelkezésre, melyek potenciális termőképessége (hozama) és tejtermelő képessége egyaránt jó.

A nagy tejtermelő képességû tehenek szempontjából nagyon lényeges lenne, - és itt óriási tartalékokkal rendelkezünk -, a takarmányok minőségének javítása. A gyengébb minőségû takarmányok több sejtfalat (NDF), így kevesebb energiát, pillangósok esetében lényegesen kevesebb fehérjét is tartalmaznak, mint a jó minőségûek. Talán feltételezhetnénk, hogy a tehenek a táplálóanyag igényük fedezéséhez a gyengébb minőségû takarmányokból majd többet fogyasztanak, de éppen ellenkezőleg, a kisebb táplálóértékû takarmányból a takarmányfelvétel sokkal kevesebb. Az 1. ábra eltérő sejtfaltartalmú (minőségû) lucerna és réti szénákból mutatja be a vemhes holstein fríz üszők takarmányfelvételét, melyek egyedüli takarmányként fogyasztották a szénát. Az ábra adatai jelzik, hogy a sejtfal – a takarmányban lévő összes rost, hemicellulóz + cellulóz + lignin – arányának növekedésével a takarmányfelvétel lineárisan csökken. Az ábra megerősítvén a korábban idézett adatokat azt is mutatja, hogy a réti szénából kisebb a felvétel még akkor is, ha emészthetősége hasonló a lucerna szénáéhoz. A nagy sejtfaltartalmú takarmányokból a kisebb takarmányfelvétel azzal áll összefüggésben, hogy a sejtfal a lassan emészthető táplálóanyagok közé tartozik, ellentétben például a fehérjével vagy a keményítővel. A lassan emészthető táplálóanyagok tovább tartózkodnak a bendőben, áthaladási idejük lassú, és így gátolják a további takarmányfelvételt. Az egyes takarmányok sejtfal emésztésének sebességében is eltérések találhatók, így például a lucernából származó rost emésztése gyors, a füveké lassú.

1. ábra

A jelek melletti számok a szárazanyag-emészthetőségét jelentik, minden pont 8-10 üsző takarmányfelvételének átlaga. (Várhegyiné és mtsai 1995)

A takarmányok minőségében lévő hiányosságok csak részben ellensúlyozhatók az abrak részarányának növelésével a takarmányadagokban, ezért az adott tehenészet körülményeinek megfelelően mindig a lehető „legjobb” minőség elérésére kell törekedni. A teljes kukoricanövényt és a lucernát nagyon jól kiegészíthetik az ipari melléktermékek, a répaszelet, sörtörköly, kukoricacsíra, illetve olajos mag pogácsák stb. A répaszelet kiváló takarmánya a tejelő teheneknek, emészthetősége, energiaértéke nagy, sejtfala jól és gyorsan emészthető.

A tejtermelő tehenek esetében korábban bemutattuk, hogy a lucerna- és a kukorica szilázs előnyösebb, mint a fûfélék. A szárazonálló tehenek takarmányozásában azonban éppen ellenkezőleg, a fûfélék, elsősorban a réti széna, a legfontosabb takarmány. Mérsékelt energia és fehérjetartalma, a nagy mennyiségû sejtfal előnyös a bendő „regenerációja” szempontjából és segít elkerülni, hogy a tehenek túlságosan jó kondícióban, kövéren kezdjék el következő laktációjukat.

Laktációs szakaszok

Átmeneti időszak: az ellés előtti és az ellés utáni 3-3 hét

A nagy tejtermelésû tehenek esetében a legkritikusabb időszaknak az ellést megelőző és az ellést követő 3-3 hetet tekintik, ez jelenti a legnagyobb megterhelést a laktáció során. A vehemépítés táplálóanyag-igénye a vemhesség előrehaladtával nem lineárisan, hanem exponenciálisan nő. A táplálóanyag-felhasználás vehemépítésre különösen nagy mértékû az ellést közvetlenül megelőző időszakban, amit az is jelez, hogy a vehem gyarapodása ellés előtt meghaladja a napi egy kilogrammot. A táplálóanyag-igény növekedését nem követi a szárazanyag-felvétel, sőt ellenkezőleg, a takarmányfelvétel az ellés előtti héten mintegy 30 %-kal csökken. Átlagos tehenek esetében az élősúly 1,8 %-ról 1,2 %-ra, azaz egy 650 kg-os tehén esetében 11,7 kg-ról 7,8 kg-ra csökken a szárazanyag-felvétel. Egyes teheneknél a takarmányfelvétel csökkenése még ennél is nagyobb mértékû lehet, és ez növeli a nehéz ellés, oltógyomor áthelyeződés és magzatburok visszatartás előfordulását. A takarmányfelvétel tehát akkor a legkisebb, amikor a vehemépítés táplálóanyag-igénye a legnagyobb. A takarmányfelvétel csökkenése miatt az ellést megelőző időszakban negatív energia- és fehérjemérleg alakulhat ki, azaz a tehenek már ellés előtt testtartalékaik mobilizációjára kényszerülnek. Az energia- és fehérjehiány nagysága, illetve időtartama az etetett takarmányadag táplálóanyag-koncentrációjától függ. A szárazonálló adaghoz hasonlítva ellés előtt 2-3 héttel a táplálóanyag-koncentráció növelése indokolt. A külföldi és a hazai tehenészeti telepek gyakorlati takarmányozásában is jól bevált, hogy ellés előtt 2-3 héttel a tehenek a nagy tejtermelésû tehenek adagjának (keverékének) mintegy 1/3-át és étvágy szerint réti szénát kapnak. Az „ideális” ellés előtti adag 13,5-14 % nyersfehérjét, 50 % körüli sejtfalat és 5,7-5,9 MJ tejtermelő nettó energiát (NEl) tartalmaz 1 kg szárazanyagban. A táplálóanyag-koncentráció növelésével nem akadályozható meg a takarmányfelvétel csökkenése ellés előtt, de nyilvánvalóan egy magasabb táplálóértékû takarmány etetésekor a tehenek több táplálóanyaghoz jutnak.

A 3. táblázat az ellés előtti magasabb szintû takarmányozás időtartamának hatását mutatja be a tejtermelésre.

Az ellés előtti emelt szintû takarmányozás hatása a tejtermelésre

(Várhegyiné és mtsai 2001)

Az „előkészítés” hatására a tehenek nagyobb csúcstermelést értek el. A laktáció első hónapjában a két csoport tejtermelése hasonló. A 2., 3. hónapban az ellés előtt 2-3 hétig emelt szintû takarmányozásban részesült tehenek tejtermelése kevésbé csökkent és meghaladta azon tehenek termelését, melyek átlagosan csak 3 napig fogyasztották az un. „előkészítő” takarmányadagot. Ez azt jelzi, hogy az ellés előtt emelt szintû takarmányozásban részesült tehenek több tartalékkal rendelkeztek.

Ellés után, mint az közismert, a táplálóanyag-felvétel nem tart lépést a gyorsan növekvő tejtermelés táplálóanyag igényével. A hiány fedezéséhez a tehenek testtartalékaikat mobilizálják és jelentősen veszítenek súlyukból. A testtartalékok lebontása lényegesen több tej termeléséhez nyújt energiát, mint fehérjét és a zsírtartalékokhoz képest a fehérjetartalékok gyorsan kiürülnek. Ezért a tehenek megfelelő fehérjeellátásáról fokozottan gondoskodni kell. Mivel a takarmány- és energiafelvétel alacsony a mikrobiális fehérjetermelés is korlátozott, ezért ebben az időszakban különösen előnyös lehet a bypass fehérjeforrások alkalmazása.

Az ellést megelőző és az ellést követő 3-3 héten a takarmányozásnak az alábbi célokat kell szolgálnia:

• energiafelvétel növelése,

• zsírmobilizáció csökkentése,

• a fehérjetartalékok csökkenésének mérséklése,

• a májban a glikogén készlet kiürülésének mérséklése.

A fenti célok eléréséhez arra kell törekedni, hogy a tehenek minél több takarmányt vegyenek fel ebben az időszakban, ami csak jó minőségû takarmányokkal biztosítható.

A nagy tejtermelés időszaka

A csúcstermelést a tehenek az ellés utáni 4-8. hét között érik el, míg a takarmányfelvétel csúcsa a 10-14. héten várható. A tehenek termelésük fenntartásához további testtartalék mobilizációra kényszerülnek. Gyakorlati tapasztalatok szerint is, azok az adagok, komplett keverékek megfelelőek, melyek 1 kg szárazanyagban 6,8-7,2 MJ NEl-t, 17-18 % nyersfehérjét, 95-105 g metabolizálható fehérjét, 15-17 % nyersrostot, illetve 19-21 % savdetergens rostot (ADF) tartalmaznak. Nagyon lényeges, hogy a takarmányfelvétel gyorsan, minél magasabb szintet érjen el. A tejtermelő képesség kihasználása érdekében előnyös lehet bendőemésztést elkerülő fehérje- és zsírforrást is etetni.

A közepes és kis tejtemelés időszaka

Amikor a tejtermelés csökken, a takarmányfelvétel még magas, a tehenek energia- és fehérje egyensúlya különösebb takarmányozási praktikák nélkül, a szokásosan etetett takarmányokkal is biztosítható. A gyakorlati tapasztalat inkább azt mutatja, hogy a közepes és kistermelésû tehenek sokszor termelésükhöz képest magasabb színvonalú takarmányozásban részesülnek. A termelést lényegesen meghaladó takarmányozási színvonal gyakran vezet a tehenek túlkondíciójához, különösen, ha későn vemhesülnek.

A tehenek kondíciója több figyelmet érdemelne a laktáció e szakaszában. A szárazonállás időszaka rövid és kevésbé alkalmas a kondíció „beállítására”, mint a laktáció második időszaka. Ellés előtt a 3,5 kondíció pontszámot tartják ideálisnak és ennek „előkészítését” a laktáció során kell elkezdeni. A „kövér” tehenek ellés után kevesebb takarmányt vesznek fel, több zsírt mobilizálnak és fokozottan kitettek a ketózis veszélyének. A „sovány” tehenek ellés után ugyan több takarmányt fogyasztanak, de kevesebb tejet termelnek, a tejzsír % alacsonyabb, nagy arányú a magzatburok visszatartás és méhgyulladás, rosszabb a szaporodás és nagyobb a kényszerû selejtezés aránya. A „kövér” és a „sovány” tehén szindróma tehát egyaránt káros. Az ellés előtti optimális kondíciót a laktáció második időszakában kell megalapozni.

Szárazonállás időszaka

A teheneket tipikus kérődző adagokkal célszerû etetni, ezek sok rostot, mérsékelt fehérjét (12 %) és energiát tartalmaznak. A réti széna ideális takarmány a szárazonálló tehenek számára.

A takarmányozás kivitelezésének gyakorlati ellenőrzése

A tehenek részére kiosztott, a vályúban lévő takarmánykeverék táplálóanyag-tartalma tapasztalataink szerint sok esetben eltér a takarmányadag „elméleti” összetételétől.

Az eltérések okai vizsgálataink szerint:

• az etetett takarmányok táplálóértékének hiányos ismerete,

• a takarmánymérés hiányosságai,

• emberi mulasztások.

A takarmánykeverékek összetételének változása szoros kapcsolatot mutat a tehenek tejtermelésével. Tapasztalataink szerint a tejtermelés csökken, ha a keverék fehérjetartalma az optimálisnál alacsonyabb, illetve, ha a rosttartalom az optimális szintet meghaladja a nagy tejtermelésû tehenek esetében. A kiosztott takarmánykeverék nyersfehérje és savdetergens rosttartalmának (ADF) vizsgálata alkalmas módszer a takarmányozás végrehajtásának ellenőrzésére. A vizsgálatot több etetésből vett mintából célszerû elvégezni. A tehenek a tejet a kiosztott, a vályúban rendelkezésre álló takarmányokból termelik – és nem a papíron lévő adagból. A rendszeres ellenőrzés a takarmányozás és a tejtermelés fontos tényezője, néha kulcskérdése.

A cikk szerzője: Dr. Várhegyi József