Ezzel, ha csak az elhullásokat vesszük számba, az anyagforgalmi betegségek országos szinten kb. 1.5 milliárd Forint veszteséget okoznak a tejtermelők számára. Az anyagcsere betegségek további kártétele, hogy tejtermelés csökkentését okoznak, ezen kívül a beteg állatok kezelése is többletmunkát, gyógyszer- és állatorvosi költséget ró a termelőre. Ha a nemzetközi irodalmi adatok alapján megvizsgáljuk az egyes hazai tehenészetekben is gyakori anyagcsere betegségeket, akkor a termeléscsökkenésből, beteg állatok kezeléséből, a meghosszabbodott két ellés közötti időből és az elhullásból adódó veszteségek átlagosan 80-150 ezer Forint veszteséget okoznak minden egyes klinikai eset előfordulásakor. A gyakoribb betegségek által okozott veszteségek mértékét az 1. táblázatban foglaltuk össze.

1. táblázat: Gyakoribb anyagcsere betegségek gazdaságossági hatásai

Sajnálatos módon a klinikai esetek csak a „jéghegy csúcsát” jelentik, mert a szubklinikai forma előfordulási gyakorisága sokkal nagyobb és az esetek többségében felderítetlen marad. A szubklinikai megbetegedések gazdasági kára a takarmányértékesítés romlásán, csökkent tejtermelésen, gyengébb szaporodásbiológiai eredmények által a klinikai formához képest összességében lényegesen nagyobb, ezért a szubklinikai esetek kiszûrése elengedhetetlen fontosságú az eredményes tejtermelés érdekében.

A telepi problémák, melyek kialakítják az egyes anyagcsere betegségeket nagyon sokrétûek lehetnek. Vannak viszonylag egyszerûen detektálható rendellenességek, mint például a pontatlan takarmánykiosztás, de az esetek jelentős részében összetett, a menedzsmentet, a takarmányozást és a környezeti tényezőket egyaránt érintő összetett problémáról van szó. Egy teleplátogatás során rendkívül rövid idő áll rendelkezésre a problémák okainak felderítésére, továbbá az okok egyértelmû meghatározásához általában nincs elegendő információ. A változtatásokhoz, döntésekhez szükséges információkat speciális vizsgálatok, mint például állományfelmérés, takarmányvizsgálatok, takarmányadag értékelés, tőgybiológiai és szaporodásbiológiai vizsgálatok, valamint anyagcsere vizsgálatok elvégzésével lehet összegyûjteni.

A tejelő állományok egészségi állapotának felmérésére irányuló törekvések szellemében az anyagcsere vizsgálatokat a hetvenes évek eleje óta végzik több, kevesebb sikerrel. Ezeknek a vizsgálatoknak az úttörője az Egyesült Királyságban kidolgozott Compton anyagcsere vizsgálati rendszer volt, mely három tehéncsoportot, a szárazonállókat, a nagy és a közepes tejûeket célozta meg. Ezek a vizsgálatok elterjedtek egész Európában, de a rendszernek hátránya volt, a vizsgálatok magas költsége, a korabeli módszerek pontatlansága, valamint a vizsgálatba bevont egyedek alacsony, az adott populációt nem kellően reprezentáló száma. Az anyagcsere vizsgálatok a módszerek és a technika fejlődésével tökéletesedtek és elterjedt dignosztikai eszközzé váltak több fejlett tejtermeléssel rendelkező országban. Az AGROKOMPLEX C. S. RT. több angliai és egyesült államokbeli egyetem, valamint a Provimi Holding kutatási eredményei alapján létrehozta a TEJELŐ ANYAGCSERE-VIZSGÁLATI RENDSZERT. A TEJELŐ ANYAGCSERE-VIZSGÁLATI RENDSZER egy olyan komplex, vérvizsgálaton, takarmányadag elemzésen és állományfelmérésen alapuló vizsgálat, melynek célja az állomány anyagcsere állapotának és táplálóanyag ellátásának felmérése, a rendkívül nagy gazdasági károkat okozó szubklinikai anyagcsere betegségek felderítése.

A vizsgálat három, az anyagcsere betegségek kialakulása szempontjából leginkább érintett tehéncsoportot, az ellés előtt 21 napon beüli előkészítő, az ellést követő 5-21 nappal lévő friss fejős és a 30-60 napja laktáló nagytejû csoportokat érinti. Mindhárom csoportból az állománylétszámtól függően nagy számú, a csoportokat jól reprezentáló, statisztikailag is jól értékelhető 10-15 vérmintavételre kerül sor. A mintavétel során különösen fontos, hogy csak egészségesnek látszó tehénből származó minták kerüljenek értékelésre, mert a klinikailag beteg tehenek eredményei torzítják a felmérés eredményét. A minták vizsgálata a mintavételt követő nyolc órán belül megtörténik az AGROKOMPLEX C. S. RT. vérlaboratóriumában, egy humán gyógyászati célokra kifejlesztett, nagyteljesítményû automata véranalizátor segítségével. A minták vizsgálata során 16 paraméter kerül meghatározásra, melyekből következtetni lehet az állomány energia, fehérje, makroelem, szelén és karotinellátására, valamint a májfunkciókra, a vízháztartásra és a sav-bázis egyensúlyra. Az adatok statisztikai értékelését követően az eredmények jól értelmezhető grafikus és táblázatos formában kerülnek közlésre. A vizsgálati rendszer előnye, hogy az eredmények mind egyedileg, mind pedig az egyes csoportok átlagai alapján értékelésre kerülnek, ami lehetőséget ad az egyes csoportokon belüli egyedi eltérések nyomon követésére. Az értékelés az egyes csoportok közötti lényeges különbségeket is kiemeli, melyből következtetni lehet az ellés körül lezajló fontosabb anyagcsere változásokra. Ezen kívül egy rövid szöveges részben a vizsgálat során talált problémákat és a megoldásukhoz szükséges javaslatokat foglaljuk össze közérthető módon, mely segítségül szolgál a telepi döntéshozatalban. A felmérés a javaslattétellel nem fejeződik be, hanem egy később végzett kontroll vizsgálat során győződhetünk meg a javasolt változtatások eredményességéről.

A fenti rövid ismertetésből jól látható, hogy a TEJELŐ ANYAGCSERE-VIZSGÁLATI RENDSZER eredményes eszköz az állományokban nagy gazdasági károkat okozó elléskörüli klinikai, szubklinikai megbetegedések felderítésében és leküzdésükhöz szükséges változtatások megtervezésében. Az új szolgáltatással kapcsolatos bővebb tájékoztatásért forduljanak szakembereinkhez.

A cikk szerzője: Elek Péter