A megfelelő tájékoztatás teheti képessé őket arra, hogy az új helyzet adta előnyöket kihasználhassák, az éleződő verseny kihívásainak megfelelhessenek. Az EUROFARM újságíró szervezet tagjai rendszeresen szerveznek találkozókat annak érdekében, hogy olvasóik tájékozottsága az európai mezőgazdasági politikáról naprakész legyen. Az itt közölt anyag az EUROFARM által Brüsszelben, a Mezőgazdasági Főigazgatóság épületében szervezett sajtótájékoztató és szakmai megbeszélés anyagát foglalja össze. Különleges értéke, hogy az Agroinform Kiadó (www.agroinform.com) képviseletében résztvevő dr. Szieberth Dénes előre, írásban elküldött 10 kérdését maga a Főmegbízott és a Bizottság munkatársai nagy gonddal és pontossággal, ugyancsak írásban válaszolták meg. A nagyrészt magyar vonatkozású anyagot változtatás nélkül, az angol szöveget is mellékelve, teljes terjedelemben közöljük.
AGRONAPLÓ
Bővítés
(Dr. Franz Fischler EU Mezőgazdasági Főbiztos tájékoztatója – 2004. május 13., hangfelvétel alapján szerkesztette: Dr. Szieberth Dénes)
A számok tükrében nézve a bővítés drámai hatással van a mezőgazdaságra. További 4 millió mezőgazdával gyarapodott az Unió eredetileg 7 millió fős, mezőgazdasággal foglalkozó lakossága. Az új tagállamok 38 millió hektár mezőgazdasági területet adnak hozzá az EU-15-ök már meglévő 130 milliójához. Ez 30 %-os növekedés. Egyes termékekből 10–20% lesz a termelési többlet. A GDP 6%-kal lesz nagyobb. Kétségtelen, a verseny keményebb lesz, de egy nagyobb, 450 milliós piacon, ahol nincsenek területi megszorítások, kereskedelmi korlátok és export kvóták. Az egyik nagy lehetősége az új tagállamok mezőgazdasági termelőinek, hogy csatlakozhattak az egységes piachoz, piacszabályozási rendszerünkhöz, melyek minden eddiginél sokkal stabilabb árakat kínálnak, és sokkal nagyobbak a lehetőségek. Ezen kívül biztosítjuk a közvetlen jövedelemtámogatást, a gazdák hozzájutnak a fejlesztési alapokhoz. Mindez együtt azt jelenti, hogy a termelők nem csak az óriási egységes piac előnyeit fogják élvezni, de őket is segítik a maximális teljesítőképességük kiaknázása érdekében tervezett és foganatosított intézkedések. A bővítés nélkül ezek az előnyök számukra hozzáférhetetlenek lennének.
Mit foglalnak magukban az intézkedések?
• Először is nagy összeg pénzügyi és egyéb támogatásokat, a vidék szerkezeti átalakításához
• A vidéki infrastruktúra fejlődésének felgyorsítását, hogy fejlődjön gazdasági hatékonysága, és mind sokrétûbbé váljék szerepe
• Testre szabott támogatásokat, amelyek a különleges igények kielégítését szolgálják
• Piaci intézkedéseket, mint az intervenciós mechanizmus és az exporttámogatás
• A Közös Agrárpolitika egyéb intézkedéseit, melyek az új tagállamok különleges problémáinak megoldását szolgálják. Ezek közé tartozik a félig önellátó gazdaságok gondja is.
Nyilván való, ezek az előnyök nem egyoldalúak. Az EU-15 mezőgazdaságának is származnak előnyei a csatlakozásból. Történetesen abból, hogy az ô szempontjukból is nagyobb lesz az egységes piac, és abból is, hogy gyorsabb gazdasági növekedést várunk az új tagállamokban, mint a régiekben. Ez új piaci lehetőségeket fog jelenteni különösen abban a tekintetben, hogy az igények az új tagállamokban egyre inkább a márkázott és jobb minôségû termékek vásárlása felé mozdulnak el. A szükséges pénzügyi ellenőrzési és irányítási mechanizmus készültségi fokát illetően jelentős fejlődést tapasztaltunk az új tagállamokban. Például, a legtöbb új tagállamban nagy lépést tettek előre a kifizető ügynökségek felállítása területén. A kifizető ügynökségeket már akkreditálták, vagy legalábbis előzetesen akkreditálták. Úgy tapasztaltuk, hogy voltak félreértések a rendszer mûködését illetően. Nem mi megyünk el az új tagállamok fővárosaiba, hogy jóváhagyjuk ezeket az ügynökségeket. Ez a nemzeti kormányok feladata. Nekik kell jóváhagyniuk saját hivatalaikat. Ők megküldik a dokumentumokat a jóváhagyásról, aztán mi megkezdjük a kifizetést. Ha a számlafolyósítás során derül ki, hogy a valóságban anélkül adták ki az akkreditációt, hogy valóban felkészültek volna, fennáll annak a kockázata, hogy az adott tagállamnak vissza kell fizetni a pénzt. A Bizottság ezért ellenőrizni fogja, hogy a költségek, amelyeket az új tagállamok felhasználnak a KAP intézkedésekre, megfelelnek-e az irányítási és ellenőrzési követelményeknek. Ezután már ugyanazt a rendszert alkalmazzuk, amit már követünk az EU-15-ben. Ugyanez vonatkozik az Integrált Adminisztratív Ellenőrzési Rendszerre is, vagy ahogy mi hívjuk, az IIER-re (magyarul: IIER = Integrált Irányítási és Ellenőrzési Rendszer, angolul: IACS = Integrated Administrative and Control System). Jóllehet jelentős előrehaladást tapasztaltunk ezen a területen is, a munkát be kell fejezni, fel kell állítani egy nagyon hatékony IIER-t, hogy képes legyen a helyszíni ellenőrzésre. Ez év októberétől a Bizottság sorozatos auditálásokat folytat. Fel fogják deríteni az IIER mûködésének gyenge pontjait, s ha ilyet találnak, annak is következményei lesznek a számlafolyósítások során.
10 kérdés 10 válasz
Kérdések Dr. Franz Fischlerhez, az Európai Unió mezőgazdasági főbiztosához
(Brüsszel, 2004. május 13.)
Első kérdés
Magyarországon megkésve vezették be a SAPARD programot. Ennek az eredménye, hogy a csatlakozás előtti utolsó kampányban 8500 pályázatot nyújtottak be. A 8500-ból 4500 az utolsó két hétben érkezett be. Az első 2000 pályázatból 1000-et fogadtak el és felhasználták a teljes összeg 50%-át. Világos tehát, hogy a SAPARD keretben rendelkezésre álló pénz kevés. Van legális lehetőség a források átcsoportosítására az AVOP-ra?
Első válasz
Forrás átcsoportosításra a tagállamokat megillető vidékfejlesztési költségvetésből a SAPARD előcsatlakozási költségvetésre törvényesen nincs mód. Jóllehet, az átmeneti időszakra vonatkozó jelenlegi szabályok szerint lehetőség van arra, hogy azok a projektek, amelyek forrásai a SAPARD-ból már kimerültek, illetve nem elegendőek, részét képezzék a 2004–2006-os időszakra szóló vidékfejlesztési programnak. A Bizottság erőteljesen bátorítja a SAPARD országokat arra, hogy merítsék ki az érvényben levő Négyéves Pénzügyi Megállapodás szerint rendelkezésükre álló összes pénzügyi forrást, amelynek értéke 160 millió euró, beleértve a SAPARD számlák kamatait is. A SAPARD-ra vonatkozó átmeneti szabályok lehetővé teszik Magyarország számára, hogy mindaddig szerződjön SAPARD projektekre, ameddig – már, mint EU-tag – tud szerződni hasonló típusú projektekre a vidékfejlesztési program keretein belül. A Bizottság kérésére Magyarország végső dátumként 2004. augusztus 31-ét javasolta, amit a Bizottság elfogadott.
Második kérdés
Olaszország, Franciaország és Szlovákia használja ugyanazt a borvidékre utaló nevet, a "Tokajt". Az 1993-as névhasználati megállapodás Magyarország és az EU között 2007-ig van érvényben. Mit gondol a megállapodás érvényességéről a csatlakozást követően?
Második válasz
Semmi sem változott. Érvényben van egy megállapodás, amely megengedi, hogy Magyarország kizárólagosan használja a Tokaj nevet földrajzi megjelölésként. Ugyanakkor Franciaország és Olaszország a TOKAY, illetve a TOCAJ névvel bizonyos szőlőből készült borfajtákat jelöl 2007 ig. A továbbiakban a Bizottság dönt a Szlovákiában, illetve Magyarországon alkalmazható földrajzi elnevezések használatáról.
Harmadik kérdés
A csatlakozás előtt Magyarország 1%-kal részesedett az EU-15-ök harmadik országokból származó mezőgazdasági importjából. Lát-e esélyt arra, hogy ez a részesedés növekedjen, vagy legalábbis arra, hogy fennmaradjon ez az export-import arány? (A magyar gazdák félnek a következő néhány évben várható, az EU-ból származó olcsó élelmiszer importtól.
Harmadik válasz
Nem becsülném alá a magyar mezőgazdasági üzemek versenyképességét az egységes piacon. Magyarország évekig sikeresen mûködött nettó exportőrként a hazai viszonyok és a világpiac alakította körülmények között. A csatlakozás kiteljesedésével az Európai Megállapodásoknak köszönhetően a "dupla zéró – dupla profit" (az EU és Magyarország limitált vámmegállapodása az előcsatlakozás időszakában) nyújtotta lehetőséget használhatta ki a magyar mezőgazdasági és élelmiszertermelő ágazat. Ez alatt (1999–2003) Magyarország képes volt az EU- 15-be irányuló exportját 1083 millió euróról 1480 millió euróra növelni. Magyarország adta az akkor még csatlakozásra váró 10 ország EU-15-be irányuló exportjának egyharmadát. 2003-ban Magyarország kereskedelmi pozitívuma élelmiszertermékekből 650 millió euro volt. Ez valóban erős pozíciónak számít. Az EU-nak Magyarországgal folytatott kereskedelme már a múltban is meglehetősen liberalizált volt, de a korlátok 2004. május 1-i megszünésével a többi új tagállammal is jelentős, pozitív fordulatot vesz. Ez további bíztatást ad Magyarország exportorientált mezőgazdaságának, különösen a takarmánymagvak, a baromfi, a gyümölcs, a zöldség és a bor kivitele területén. Persze vannak területek, ahol a versenyképesség nem olyan fejlett. Különösen igaz ez néhány magasabb színvonalon feldolgozott termékre. Ilyenek a sajtok, a friss fogyasztású tejtermékek, húsok, zöldségek és feldolgozott zöldségtermékek, hogy csak néhányat említsek. Magyarország importja az említett termékekből növekedni fog a következő néhány évben és az idők folyamán bővülni fog a minőségileg nagyobb értéket képviselő termékek belföldi piaca is. Ezért az önök állítása, miszerint a magyar piacot elöntik az olcsó mezőgazdasági termékek, határozottan téves. Az is igaz, hogy a gazdák csak akkor nyernek az egységes piacon, ha a kapcsolódó ágazatok is versenyképesek. Van javítani valója a mezőgazdasági feldolgozó- és élelmiszeriparnak, akárcsak a mezőgazdasági- és élelmiszer kereskedelemnek. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy a változások gyorsan bekövetkeznek.
Negyedik kérdés
Mivel foglalkoznak ma azok a spanyol, portugál és osztrák termelők, akik országuk uniós csatlakozását követően fel kellett, hogy hagyjanak a gazdálkodással?
Negyedik válasz
Legtöbben, akik az EU15 tagállamaiban felhagytak a mezőgazdasági termeléssel, vagy koruk miatt tették, vagy, mert más, a mezőgazdaságnál jövedelmezőbb foglalkozást találtak. A termelést felhagyó gazdaságok száma nagyban függ a mezőgazdálkodások kívüli elhelyezkedési lehetőségektől és a gazdák nyugdíjrendszerétől. A mezőgazdaságot gyakran a nagyarányú rejtett munkanélküliség ágazatának tekintik. A mezőgazdasági foglalkoztatottak nagyobb arányú kiáramlását a szektorból ezért nem kell szükségszeren bajnak tekinteni, sokkal inkább lehet a fejlődő vidéki gazdaság mutatója. Az EU15 államaiban a foglalkoztatottság ilyesfajta átrendeződése lehetőséget is ad a megmaradó gazdáknak a szerkezeti adaptációra és a hatékonyság növelésére. Az új tagállamokban a mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya magasabb, mint a régiekben. Ez azt jelenti, hogy a szerkezeti átalakulás nagyobb valószínûséggel növeli a munkanélküliségi rátát, mint azokban az országokban, ahol a családi gazdaságok aránya nagyobb. Ezért itt annál fontosabb szerepe van az EU vidék- és regionális fejlesztési politikájának az új munkahelyek teremtésében.
Ötödik kérdés
Mi a véleménye, melyik gazdálkodó réteg vagy csoport szenved majd legtöbbet a megváltozott versenyfeltételektől?
Ötödik válasz
Először is azt gondolom, hogy mind az új, mind a régi tagállamokban tevékenykedő gazdák nyerni fognak a bővítésen. Elemzéseink azt sugallják, hogy különösen az új tagállamok mezőgazdái járnak jól. Szakembereink szerint átlagosan 35%-kal fognak növekedni az üzemek bevételei a frissen csatlakozott 10 tagállamban. Az EU-15-ben 0,5–1%-kal lesz nagyobb a bevétel, mint a bővítés nélkül lett volna. Az egységes piaci részvétel nagyobb és szilárdabb piacot hoz létre. Az új tagállamok mezőgazdái hosszabb távú mezőgazdaság politikai kilátások között tevékenykedhetnek. A mezőgazdasági költségvetés például 2013-ig biztosított. Ez egy olyan perspektíva, amely azelőtt ismeretlen volt előttük. Persze az is igaz, hogy főként az állattenyésztéssel foglalkozó üzemek érezni fogják, javítani kell a minőségen és a hatékonyságon. Jelenleg a gazdák kétszer annyi gabonát használnak egy tonna hús előállításához, mint a régi tagállamokban. A hatékonyság ilyesfajta hiánya különösen a sertéságazatban jelent nagy hátrányt. A termelésre vonatkozó előírások fontos részét képezik a tejtermelő gazdaságokkal kapcsolatos tennivalóknak is. Tekintettel az itt szükséges intézkedésekre, felkészültünk arra, hogy a vidékfejlesztési politika speciális eszközeivel elősegítsük a befektetéseket és a minőségi színvonal javítását. A félig-önellátó gazdaságoknak is javítaniuk kell a termelési technológiájukat és minőségi színvonalukat, ha úgy döntenek, hogy a piacra is többet akarnak termelni. Még egyszer mondom, vannak speciális eszközeink arra, hogy segítsük ezeket a termelőket döntéseikben és beruházásaikban egyaránt.
Hatodik kérdés
Hol látja a határait és lehetőségeit az új tagállamok nemzeti mozgásterének a Közös Európában – figyelembe véve, hogy ki kell egyenlíteni a különbségeket a vidéki élet, a környezet állapota és a gazdálkodás körülményei között?
Hatodik válasz
Az európai politika egyik alapelve az egymásra épülés (szubszidiaritás). A Közös Agrárpolitika (KAP) reformja megnövelte a régiók lehetőségeit, hogy megcélozzák különleges igényeik kielégítését. Az egyik alkotóelem az olyan vidékfejlesztési politikák megerősítése, amelyek lehetővé teszik, hogy maguk a régiók határozzák meg vidékfejlesztési programjaikat, hiszen ők ismerik legjobban saját helyzetüket. A másik alkotóelem az, hogy az EU különböző régióiban eltérően lehet felhasználni a közvetlen kifizetéseket. Néhány tagállam az egyszerûsített farmtámogatás mellett döntött, mások a regionális megoldás szerint fogja végrehajtani a kifizetéseket, míg a legtöbb új tagállam az Egyszerûsített Területalapú Kifizetési Rendszert (Simplified Area Payment System = SAPS) választotta. Ugyancsak különböző lehetőségek állnak rendelkezésre közvetlen kifizetések teljesítménytől való szétválasztásra (decoupling). Ez a két elem lehetővé teszi a régiók számára, hogy megtalálják az egyensúlyt a mezőgazdaság, az agrár-környezet és a vidéki gazdaság, mint egy egész rendszer részei között. Ezért a "nemzeti játéktér" jelentősen kiszélesedett. A korlátot a termelésre vonatkozó minimum előírások alkalmazása, a minőség és a piacpolitikák jelentik, mert ezek biztosítják a fogyasztók európai termékekbe vetett bizalmát. Ez elengedhetetlen, jövőbe fektetett tőkéje Európa mezőgazdaságának.
Hetedik kérdés
Magyarország a csatlakozási szerződés szerint a 100%-os közvetlen kifizetési szintet 2013-ra éri el. Gondolja, hogy lesz még közvetlen kifizetés? Mennyi lesz a 100%?
Hetedik válasz
Az Európa Tanácsi bővítési megállapodásnak nem csak a közvetlen kifizetésekbe való fokozatos bekapcsolódás a nagyon fontos eleme, hanem a 2013-ig bekövetkező 1a (a piacpolitika és a közvetlen kifizetések összekapcsolása) kiadások irányában történő haladás is Ez a 2007 és 2013 közötti időszakra szóló kifizetési perspektívára tett bizottsági javaslat a mezőgazdasági kiadásokra vonatkozó megállapodásra épül. Jóllehet még nem ismerjük a WTO Dohai Tárgyalási Fordulójának eredményét, de nagy erőfeszítést tettünk a közvetlen kifizetések szétválasztásával annak érdekében, hogy csökkentsük a Közösségi Agrárpolitika kereskedelemtorzító hatásait. És ez az elmozdulás fogja megvédeni a szétválasztott közvetlen kifizetéseket a WTO-n belül is. Így semmi okát nem látom, miért tûnnének el a közvetlen kifizetések 2013-ra. Mivel a közvetlen kifizetések új rendszere egy bizonyos történeti referencia időszaknak felel meg, a közvetlen kifizetések teljes összegét, például a 100% szintet is könnyû kiszámolni (Magyarországot illetően 1221 millió euro lesz évente). Az is igaz, hogy a pénzügyi fegyelem eme eszközét azért kell alkalmazni, hogy elkerülhető legyen a mezőgazdasági kiadásokra megállapított költségvetési keret túllépése. Ez ugyan az egyes kifizetési jogcímekre rendelkezésre álló összeg csökkentését vagy újraelosztását eredményezheti, de a közvetlen kifizetések összege nem változik.
Nyolcadik kérdés
Óriási a különbség az EU15 és az új tagok többségében a környezet állapotát és a vidéki élet színvonalát tekintve. Várhatunk valamiféle pozitív diszkriminációt a "második pillér" szétosztása tekintetében?
Nyolcadik válasz
A csatlakozási szerződés értelmében Magyarország és a többi új tagállam a 2004–2006 évekre igen tekintélyes összeget kap vidékfejlesztésre az EMOGA (EAGGF) Garancia Alapból, különösen arra, hogy segítsék őket megfelelni a mezőgazdaság és a vidéki területek szerkezetváltási igényeinek. Továbbá, az új tagállamok félretették Strukturális Alapjaik egy részét vidékfejlesztési célokra, melyet részben az EMOGA Orientációs Alapjából finanszíroznak a 2004–2006-os időszakban. A következő programozási időszakra, 2007–2013-ig a Bizottság vidékfejlesztési célokra a Garancia és az Orientációs eredetû alapok összevonásával egy pénzalap és egy programozási rendszer bevezetését javasolta. A máris fontos Garancia eredetû források mellett, 1. célterület státuszukból eredően Magyarország és a legtöbb új tagállam számára az Orientációs eredetû támogatások lesznek igazán jelentősek.
Kilencedik kérdés
A Közös Agrárpolitika bevezetése az új tagállamokban néhány évet vesz igénybe. A periódus hossza és a bevezetés sikeressége nagyban függ az információáramlástól. Magyarország igyekszik mindent megtenni, hogy megfelelő információáramlást biztosítson a gazdálkodóknak és a vidéki lakosságnak. Nyilvánvaló, hogy a rendelkezésre álló pénz kevés, a szakértői, tanácsadási és a metodikai háttér gyenge. Rendelkezik az EU átrendezhető pénzalapokkal, amelyeket az információs csatornákra lehetne költeni?
Kilencedik válasz
Nincsenek kilátásban az információs tevékenységre költhető további eszközök. Jóllehet az Európai Bizottság éves keretből költ pénzt a KAP-pal összefüggő információs célokra. Ezek feladata, hogy segítsék a KAP alkalmazását, fejlesztését, és megismertessék a gazdákkal az Európai Mezőgazdasági Modellt, segítsék őket ennek megértésében, tájékoztassák a gazdákat és a falusi élet többi aktív szereplőjét, felhívják a figyelmet a KAP lényeges kérdéseire és célkitûzéseire. A Bizottság részt vehet a CAP egyes tájékoztatási programjainak költségvállalásában is. Minden évben felhívást teszünk közzé Közös Agrárpolitikával kapcsolatos elsőbbséget élvező témákról és intézkedésekről. Ennek az a célja, hogy a jobban tájékoztassuk a mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazat egészének szereplőit, a termelőtől a fogyasztóig, valamint a lakosságot. A Bizottság a meghatározott fontossági sorrend alapján kiválaszt néhány projektet. A költségvetési hozzájárulás 50%-os (néhány kivételes esetben elérheti a 75%-ot). A DG Agriculture (Mezőgazdasági Főigazgatóság) által a fent említett projektekre felajánlott támogatások mellett a Közös Agrárpolitikával kapcsolatos információk terjesztésére a "Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Tájékoztatáspolitikai Csoport" konferenciákat, sajtótájékoztatókat és meghallgatásokat szervez, minden évben részt vesz különböző mezőgazdasági vásárokon, nagyon aktív kiállítóhellyel. Például 2002-ben Prágában és Rigában, múlt év márciusában Szófiában rendeztek "mezőgazdasági tájékoztatási konferenciákat" azzal az elsődleges céllal, hogy az új tagállamokból és a jelölt országokból érkezett részvényesekből, mezőgazdasági kormányzati tagokból, szövetkezetek, feldolgozó ipar, fogyasztói szervezetek, tudományos intézmények, a sajtó, a környezetvédők és köztisztviselők képviselőiből álló közönséget tájékoztassák a csatlakozás mezőgazdaságot érintő hatásairól, bemutassák a fejlődést és a csatlakozást követő évek kilátásait.
Tizedik kérdés
Tételezzük fel, hogy három kiemelt fontosságú intézkedést kellene hozni a magyar mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszternek. Mi lenne az Ön javaslata erre a három intézkedésre, ha Ön lenne a miniszter főtanácsadója?
Tizedik válasz
Éppen a magyar miniszter, aki ezt legjobban tudja. Tisztában van a problémákkal és hívásokkal, melyek a magyar mezőgazdaságra várnak. Mégis, a legfontosabb annak biztosítása kell, hogy legyen, hogy a KAP eszköztárak megfelelően mûködjenek. Ez azt jelenti, hogy minden energiát abba kell fektetni, hogy a kifizető ügynökség és az ellenőrző rendszer (IIER) megfelelően mûködjön. Aztán a miniszternek fel kellene állítani egy kommunikációs stratégiát, hogy elmagyarázza a gazdáknak, mit jelent a csatlakozás és, hogy ők hogyan élvezhetik ennek előnyeit. A gazdák körében nincs elegendő ismeret a KAP-ról. Túl sok hamis információ szállong mindenfelé. Ha nem tudják a gazdálkodók, mit ajánl nekik a Közös Agrárpolitika, nem látják hasznát. Továbbá eszközöket kell találnia ahhoz, hogy az agrárszektor szervezettségét megerősítse. Ezalatt a legszélesebb értelemben vett infrastruktúrát értem, mint az ár-tájékoztatást, az exportot szolgáló létesítmények javítását, a marketing ismeretek fejlesztését, hitelfelvétel lehetőségét, stb. Koncentrálnék egy jövő-stratégia felállítására – hogyan vezessük be a megújított Közös Agrárpolitikát – hogyan készüljünk fel a következő vidékfejlesztési programozási időszakra. Mik azok a speciális magyar érdekek, amelyeket számításba kell venni. Végül, de határozottan nem utolsósorban, biztosítanám, hogy a teljes vertikum egymás közötti és a közös piaci versenyképessége növekedjék. Azt is biztosítanám, hogy az élelmiszer feldolgozó ágazat, akárcsak a mezőgazdasági termelők teljesítsék az EU előírásokat, mégpedig olyan gyorsan, ahogy csak lehet. A versenyképesség és az előírások a kulcsfontosságú elemek, melyek tartós előnyöket teremtenek a gazdáknak - nem csak Magyarországon. Az egységes piac lehetőséget is ajánl, de kötelez is. Minél jobban adják el a termékeket, annál többet kap érte a termelő. Ez sokkal fontosabb, mint az, hogy a gazda mennyi bevételt és támogatást kap a KAP-ból.
Tervezés: Agroinform Vizuális Mûhely (www.agroinform.com/avm)
A cikk szerzője: Dr. Szieberth Dénes
