Napjainkban a zöldségtermesztésben, egy kevésbé látványos, de annál sokkal mélyrehatóbb, szemléleti és technológiai változásnak lehetünk tanúi.

A rendkívül éles piaci verseny, a fogyasztóknak a termékminőséggel szemben támasztott egyre magasabb igénye, a környzetvédelmi előírások és elvárások szigorodása, az élesedő gazdasági verseny, a termesztés globalizálódásából adódó versenykihívások, vagyis az ökonómiai és ökológiai feltételek szigorodása, egy új szemléletet alakított ki a zöldségtermesztésben, amit – nemzetközi gyakorlatban is használatos és elfogadott kifejezéssel - integrált termesztésnek nevezünk.

Az integrált technológiák terjedésével, az öntözés és a tápanyag-utánpótlás területén is jelentős változások várhatók. A piacért vívott versenyben a termésmennyiség és a termésminőség mellett egy harmadik szempont is megfogalmazódott, ez a termesztés biztonsága. A melegigényes és a sok vizet igénylő zöldségfajok termesztéséhez éghajlatunk nem tekinthető biztonságosnak, a kései és a korai fagyok, a bizonytalan csapadékviszonyok miatt gyakran, jelentős terméskieséssel kell számolni, amit a nemzetközi, de már a hazai piac sem tud tolerálni. Az egyenetlen csapadékeloszlás miatt, a termesztés biztonságát korszerû, takarékos és hatékony öntözési formák bevezetésével lehet legjobban javítani.

Tekintettel arra, hogy a növények a vizet és a tápanyagokat együtt veszik fel a talajból, kézenfekvőnek tûnik ennek a két tényezőnek az együttes kijuttatása ill. adagolása. Az öntözési költségek, mindenek előtt az öntözővíz gyorsan emelkedő ára miatt, a jövőben csak az olyan öntözési formák jöhetnek számításba, amelyekkel takarékosan és nagy pontossággal lehet a vizet a növények számára adagolni. Ilyen öntözési forma a mikroöntözés, amelynek – más országokhoz hasonlóan nálunk is – legnagyobb sikerrel a csepegtetéses formáját alkalmazzák a zöldségtermesztésben. Két jelentős hátránya van ennek az öntözésnek a többi öntözési módhoz viszonyítva: jelentős a beruházási költsége és csak jó minőségû vízzel üzemeltethető. A nagyobb beruházási költségek a víztakarékosságon keresztül gyorsan megtérülnek, viszont a vízminőséggel kapcsolatos feltételek nem kerülhetők meg, különösen akkor, ha tápoldatozásra is használjuk a vizet (1. táblázat).

A tápoldatos termesztés nem csupán a szilárd mûtrágyák feloldása, és folyékony formában történő kijuttatása, az eredményes és hatékony tápoldatozásnak több technológiai, mûszaki, elméleti és ökológiai feltétele van. A hagyományos és tápoldatos tápanyag utánpótlás közötti fontosabb különbségeket jól szemlélteti a 2. táblázat.

Az integrált zöldségtermesztésben a trágyamennyiség számítás célja egy mérleg szerinti tápanyag-utánpótlás, amely során a források (szerves és mûtrágya, talaj tápanyag-szolgáltató képessége, az öntözővízzel szállított tápanyagok, a levegőből megkötött tápanyagok) és a veszteségek (növények által felvett, és a terméssel elvitt, továbbá a lekötődő és kimosódó tápanyagok) egyensúlyban legyenek. A számítás alapja az adott növény fajlagos tápanyagigénye (egységnyi termés előállításához szükséges tápanyag-mennyiséget), és a talaj tápanyag-szolgáltató képessége. A tápoldatos termesztésben – és ebben eltér a hagyományos trágyázási formáktól - kisebb jelentőséggel bír a talaj tápanyag-szolgáltató képessége - csak indulásnál, azaz az alaptrágya mennyiségének kiszámításánál veszi figyelembe - a tápoldatozás során nem számolnak vele.

A mûtrágyák megválasztása – az eltérő tápanyagigényû zöldségfajok és számos technológiai változat miatt - nagyon összetett, bonyolult, a termesztő szakembertől rendszer szemléletet követelő feladat. A zöldségtermesztésnek, a szántóföldi növények termesztéséhez képest lényegesen nagyobb termelési értéke, lehetővé teszi a speciális, a célnak jobban megfelelő, drágább mûtrágya-készítmények használatát. Ugyanakkor az így számításba jöhető, különleges összetételû és minőségû mûtrágyák óriási választéka, és az erősen cégérdekelt szaktanácsadás, magában rejti a súlyos tévedés veszélyét is. Egy alaposan átgondolt, a termesztés technológiával, fajtával és a környezeti feltételekkel egyeztetett tápanyagellátás csak a célnak megfelelően kiválasztott mûtrágyakészítménnyel lehetséges.

Tápoldatozásra csak vízben tökéletesen - maradék nélkül – oldódó, ún. tápoldatozó mûtrágyák jöhetnek számításba. Ezekből a kereskedelemben meglehetősen jó a választék, nemcsak a márkákban széles a kínálat (pl. Kemira mûtrágya család, Norsk Hydro Krystalon mûtrágya család, Agrosol'O vízben oldódó mûtrágya család, Universol, vízben oldódó mûtrágya család, Peters Professional vízben oldódó mûtrágya család, Poly-Feed mûtrágya család stb.), de összetétel vonatkozásában is minden igény kielégíthető, ugyanis a „mûtrágya család” fogalom 5-15 különböző N-P-K összetételû készítményt jelent, a legtöbb esetben mikro- és mezo- tápelemekkel is kiegészítve.

Aki már próbálkozott több komponensû tápoldat elkészítésével, az tudja, hogy milyen könnyen kicsapódhatnak a mûtrágyák, amelyek aztán nagy gondot okoznak azzal, hogy eltömítik a csepegtető testeket. A mûtrágyákat előbb egy tömény oldat formájában feloldjuk, amit szaknyelven törzsoldatnak nevezünk. A törzsoldat megkönnyíti a mûtrágyák oldását, bekeverését, és lehetővé teszi a pontos, automatikák által szabályozott kijuttatását. Készítésével kapcsolatban az alábbi fontos szabályokat érdemes megjegyezni:

- Törzsoldatot csak jó minőségû, lágy, alacsony sótartalmú vízből szabad készíteni (lásd 1. táblázat).

- Jelentős mértékben megkönnyíti a kijuttatott mûtrágya mennyiségének és a töménység számítását, ha úgy készítjük a törzsoldatot, hogy a kijuttatásnál 100x kell hígítani.

- Az egyes mûtrágyákból ill. tápsókból külön-külön törzsoldatot készítsünk a kicsapódás elkerülése érdekében, és ezeket külön tartályokban tároljuk a következő csoportosítás szerint

„A” Ca/NO3/2; salétromsav; KNO3; NH4NO3; vas

„B” foszforsav; K2SO4; MgSO4 és mikroelemek

„C” savtartály a pH beállításhoz

- 20-30 tömeg %-nál több a legjobb mûtrágyákból sem oldható fel! Ezt a mûtrágya igény számításánál, a bekeverő tartályok méretezésénél jó tudni.

- Csak annyi törzsoldatot készítsünk, amennyi egy nap alatt elfogy. Túl sokáig ne hagyjuk állni, mert egyes komponensek kicsapódhatnak.

- A törzsoldathoz növényvédő szert, növekedés szabályzó anyagokat nem szabad keverni!

- A törzsoldatot zárt, fénytől védett helyen tartsuk.

A tápoldat készítés során különösen nagy figyelmet kell fordítani a tápoldat töménységére. Míg a növény bizonyos környezeti tényezőkkel szemben képes védekezni, egy bizonyos határon belül szelektálja a számára fontos tápelemeket és kevésbé jelentős kémiai anyagokat, védekezik az alacsony és a magas hőmérséklet és páratartalom ellen, átmeneti tápanyaghiány esetén átépíti szervezetében a tápanyagokat, stb, addig a tápoldat töménysége, a magas koncentráció ellen „védtelen”, az a gyökérrendszeren keresztül közvetlen károsítja, de nemcsak károsítja, az egész tápanyagfelvételét és vízfelvételét, ezen keresztül az egész asszimilációt alapvetően befolyásolja, lassítja, leállítja, a növényt károsítja, elpusztítja. A víz minőségétől (EC értékétől), a mûtrágyától, a növény fajtól és fejlettségétől függően 1,5-2,5 mS/cm legyen.

Csepegtető-tápoldatos öntözéssel termesztett növények toleranciája az egyes termesztési, technikai hibákkal és kedvezőtlen környezeti tényezőkkel szemben lényegesen kisebb, mint a hagyományos növénynevelési és trágyázási formák esetében. Ennek alapvető oka, az hogy a csepegtető öntözés hatására lényegesen kisebb gyökérzetet fejleszt a növény, amely töredéknyi mennyiségû talajt sző át, mint az esőztető öntözéssel vagy öntözés nélkül termesztett növényeké. Arról nem is beszélve, hogy a gyökérzet a gyorsabban kiszáradó talajfelszín közelében helyezkedik el. Ezzel magyarázható az, hogy a lényegesen korszerûbb, a növények igényét magasabb szinten biztosító rendszer ellenére is gyakoriak a fejlődési rendellenességek, a csepegtető öntözésre és a tápoldatozásra visszavezethető élettani zavarok. A fejlődési rendellenességek jelentkezhetnek a növény valamennyi szervén, esetenként a kiváltó okokra egyértelmûen utaló tünetek formájában, de sokszor olyan elváltozások képében mutatkoznak, amelyek több, egy egész sor kiváltó tényezőre utalhatnak (3. táblázat).

A tápoldat mennyiségére vonatkozóan a legnehezebb pontos tanácsot adni. A szükséges vízmennyiséget alapvetően a talaj nedvességtartalma, a hőmérséklet, a fényviszonyok, és a növény fejlettsége határozza meg. Ettől függően egy növény napi vízfelhasználása 0,2-0,3 litertől 2-3 literig változhat. Mérvadó a növény hajtásának a színe, ha túl sötét, akkor vízhiánya van, ha nagyon kivilágosodott, akkor túl van öntözve.

1. táblázat. A tápoldat készítéséhez használt víz minőségi mutatói, csepegtető öntözés esetén

Mutató

Minőségi kategóriák

jó

még megfelelő

alkalmatlan

A cikk szerzője: Terbe István

Címlapkép: Getty Images

NEKED AJÁNLJUK

Ezért kincs az agráradat XIV. rész – A legokosabb informátor a növény, attól kérdezünk meg mindent: Adatalapon a gyümölcsösben és a lombtrágyában is

Ezért kincs az agráradat sorozatunk második évadjának harmadik, áprilisi részében az adatalapú döntéshozatalról, egy kimagaslóan termő almaültetvényrő...