Míg a talajban tápanyaghiányát hagyományos módon, a talajra vagy talajba juttatott szerves és mûtrágyákkal jól lehet pótolni, addig a viszonylagos, vagyis relatív tápanyaghiány esetékben ez a megoldás nem vezet eredményhez. Ilyenkor a talajon keresztül adott pótlólagos tápanyagokat sem tudja a növény hasznosítani, adott esetben a talajon keresztüli trágyázás tovább rontja a növény tápanyag-ellátási helyzetét.



Ilyen esetben megoldást jelenthet a levélen keresztüli tápanyag adagolás, más néven lombtrágyázás. Hangsúlyozni kell, hogy ökológiai, környezetvédelmi, és ökonómiai okok miatt is, a tápanyag-utánpótlási stratégiának első sorban a zavaró tényezők megszüntetését (megelőzését) kell tekinteni, és csak abban az esetben jöhet számításba a lombon keresztüli tápanyag-adagolás, ha a zavaró okok megszüntetése nagyon lassú, költséges, vagy a talajon keresztül nem lehetséges.



Elméletileg valamennyi növényi tápelem pótolható a levélzeten keresztül, de igazán nagy jelentősége a lombtrágyázásnak a mikro- és félmikroelemeknél van. Ugyanakkor ismert a zöldségtermesztésben néhány olyan eset is, amikor a makroelemeket is érdemes levélen keresztül adagolni. Ilyen esetnek számít a palánták foszfortrágyázása, a kiültetés utáni lombtrágyázás és a kalciumos lombtrágyázás.



A palántanevelésben használt tőzegek közismertek erős tápanyagmegkötő képességükről, különösen a foszfor esetében lehet ezzel a jelenséggel gyakran találkozni. Nagymennyiségû mûtrágya ellenére is foszforhiány alakul ki a növényen, a palánták alsó, idősebb leveleinek főleg a fonáki oldala, de súlyos esetben a növények levelének a színe is kékes zöld, vöröses zöld elszíneződést mutat. A foszforhiányban szenvedő növények gyökerei feltûnően vékonyak, fejletlenek, nem ágaznak el. A virágzás késik, a kialakuló virágok fejletlenek, rosszul kötnek. Ilyen esetben a leveleken keresztül adott foszformûtrágya igen hatásos, annál is inkább, mert a foszforhiány következtében a gyökerek fejletlenek és mûködésük erősen korlátozott, a talajon keresztül adott foszfort nehezen tudnák hasznosítani.



Másik gyakori jelenség a kiültetés utáni levélsárgulás. Fejlett, egészséges palántákat, amikor kiültetjük az alsó leveleik megsárgulnak, átmenetileg a növekedésük megtorpan. Főleg szálas, vagy kis tápkockákban nevelt fejlett, erős palántáknál figyelhető meg az ültetést követő visszaesés a fejlődésben. A jelenség azzal magyarázható, hogy a hideg talajban a gyökértevékenység lassú, a felszedéstől megsérült gyökerek nem képesek a talaj tápanyagkészletét hasznosítani, miközben a lombozat a meleg fólia alatt vagy a szabadban a napsütés hatására tovább növekszik, ezért igényelné fejlődéséhez a vizet és a tápanyagokat. A kiültetést követő napokban végzett lombtrágyázás jó hatással van a növény fejlődésére, a lombozaton keresztül felvett tápelemek átmenetileg pótolják a gyökerek elégtelen mûködéséből adódó tápanyaghiányt. Ugyanakkor jelentősen elősegítik magának a gyökérnek a növekedést is. A meglehetősen súlyos stresszhatást kiváltó felszedésen és kiültetésen a lombtrágya-kezelés átsegíti a növényt, és a koraiságot is fokozza.



A mészhiány betegségek megszüntetésénél és megelőzésénél is (bogyófoltosodás paprikánál és paradicsomnál, levélszél barnulás salátánál) számításba jöhet a lombtrágyázás. Napjainkban egyik leggyakoribb élettani betegség a kalciumhiány az esetek döntő többségében nem a talaj alacsony mésztartalma miatt alakul ki, hanem a tápanyag felvételét zavaró külső (környezeti) vagy belső (növényi) okokra vezethető vissza. Általában van elegendő mész a talajban - ha 1 %-nál több van, az már a zöldségfélék számára elegendő - csak azt a növény nem vagy nagyon lassan képes felvenni. A kalcium a legnehezebben transzspirálható növényi tápelem, bármi zavar jelentkezik a tápelem felvételnél, az a növény mészellátását zavarja. Nem reutilizálható tápelem, ami alatt azt kell érteni, hogy nem képes a növényen belül átépülni és mozogni, a levelekbe beépült kalcium, hiány esetén sem mozog a növényen belül.



A mikroelemekből (mangán, cink, bór, molibdén, réz) és félmikroelemekből (vas, magnézium, kén) a növény nagyon keveset igényel, hektáronként mindössze néhány kg-ot. Nehéz megérteni ilyen formán ezeknek az elemeknek a hiányát, hisz a porral - levegő szennyezéssel - és az öntözővízzel is kerül annyi ezekből az elemekből a termőtalajra, amennyire a növénynek szüksége van. A hiány egyetlen magyarázat csak az lehet, hogy a gyökerek a rendelkezésre álló tápelemeket külső (más elemek, amelyekből túl sok van, a növénybejutásukat gátolják; kedvezőtlenek a pH viszonyok; átmenetileg vagy tartósan kiszáradt a talaj; rossz a talaj szerkezete; túlöntözés történt; hideg a talaj; stb.) vagy belső okok miatt (beteg a növény; sérült a növény; fejletlen a növény, stb.) nem tudják felvenni a talajból. Ilyen esetben is hatásos és gazdaságos a lombtrágyázás, esetenként egyetlen átmeneti vagy végleges megoldás a tápanyaghiány pótlására.



Számos lombtrágya készítmény van a kereskedelmi forgalomban, amelyek jó vagy kevésbé jó hatásfokúak. Általában elmondható, hogy a mono típusú (egy hatóanyagot tartalmazó készítmények) a hiánybetegségek megszüntetésére alkalmasabbak, mint a komplex lombtrágyák. A lombtrágyák a minősítése meglehetősen nehéz, számos példa van olyan esetre, hogy egy bizonyos célra jól alkalmazható, más esetekben hatástalan. Az is előfordul, hogy a jónak tartott lombtrágya nem váltotta be a hozzá fûződő reményt, a várt hatásfok elmaradt. Sok esetben ilyenkor sem a készítmény rossz, a gyenge hatásfoka vagy az elmaradt gyógyító hatás a szakszerûtlen alkalmazásra vezethető vissza. A lombtrágyázásnál a következő általános szabályok betartására kell figyelni:

• Lombtrágyázáshoz minden esetben jó minőségû lágy vizet használjunk, mert a lombtrágya hatóanyaga kemény vagy erősen szikesítő (magas EC értékû) vízben azonnal kicsapódhat, a növény számára felvehetetlen kémiai formává alakul át.
• Jobb hatásfok érhető el és kisebb a perzselési veszély is, ha hígabb oldatot, de gyakrabban használunk. Inkább többször ismételjük meg a permetezést (hetente vagy kéthetente), mint egyszer, de tömény oldatot használjunk.
• A lombtrágyaoldat EC értéke - ami összetevődik a lombtrágya EC értékéből, a növényvédő szer töménységéből, és az öntözővíz sótartalmából - együttesen ne haladja meg a 2,5-3 EC-t. A töménység iránt a növények különböző mértékû érzékenységet mutatnak, általában a zöldségfélék, különösen a hajtatott zöldségfajok nagyon érzékenyek.
• Lombtrágyázás csak akkor hatásos, ha nagy, fejlődében lévő, egészséges lombozata van a növénynek. Gombás-, baktériumos betegségekkel vagy kártevőkkel fertőzött levélzet tápanyagfelvétele és tápanyag szállító ill. asszimiláló funkciója gyenge, esetenként nulla.
• A lombtrágyát elsősorban a fiatalabb levelekre, hajtásokra juttassuk, mert ott gyorsabban hasznosítja a növény (bizonyos tápelemeket, pl. mikroelemeket, nem képesek az idősebb leveleken keresztül felvenni.).
• 15 0C alatt jelentős mértékben romlik a lombtrágyák oldékonysága, ugyanakkor 21-22 0C felett bizonyos bomlások, vegyületek gázosodása történhet meg, ami nemcsak abban jelentkezik, hogy rosszabb a hatásfoka a készítménynek, hanem abban is, hogy már a lombtrágya hígabb töménységben is perzsel. Lehetőség szerint 18-20 0C-os vízzel oldjuk a lombtrágyát.
• Nagy melegben, tûző napsütés alkalmával a perzselés veszélye miatt ne permetezzünk, erre a legjobb az esti vagy a kora reggeli időszak. A permetlé (lombtrágya) nagyon gyors beszáradása rontja a hatásfokot.
• A lombtrágyák döntő többsége növényvédő szerekkel együtt is kijuttatható. A jó oldódás miatt fontos a bekeverési sorrend. Először a por alakú (WP) növényvédő szert oldjuk fel, ezt kövesse az oldat formájú növényvédő szer hozzáadása (EC), és csak ezután keverjük be a lombtrágyát.
• Amíg egy-egy készítmény nem oldódott fel tökéletesen, addig a következő szert ne keverjük a permetléhez.
• Egyszerre három szernél többet ne keverjünk össze (gomba vagy baktériumölő szer, rovarölő szer és lomtrágya).
• Az összekevert készítmények hatásmechanizmusa nagyon bonyolult, nagyon nehéz előre megítélni a keverhetőségüket, ugyanakkor keverhetőségi táblázatok az új szerekről nem készülnek. Ezért új szerek használatakor, az első alkalommal tanácsos egy próbakeverést alkalmazni, és megfigyelni az oldódást.

Ne felejtsük el! A lombtrágyázás ugyan nagyon hatásos, de nem helyettesíti a gyökéren, ill. a talajon keresztül végzett trágyázást. Meglehetősen kevés és drága az így kijuttatott tápanyagmennyiség, hektárra átszámítva legfeljebb egy-egy kiló, ami mikroelemekből szerencsés hasznosulás alkalmával fedezheti a növény igényét, de a makroelemeknél nem. Nagy termésátlagok eléréséhez a tápanyagok visszapótlását a gyökéren keresztüli trágyázásra kell alapozni, és ezt a lombtrágyázásnak az említett esetekben csak ki kell egészítenie.



A jól és időben elvégzett lombtrágyázás tápanyag-ellátási zavarok esetén a hiánybetegségek gyors felszámolásához, megszüntetéséhez nyújt hathatós segítséget.



Bp. 2004. január 11. Terbe István