Az anyagmozgatáson belüli állattartásra jellemző, hogy a vállalkozók logisztikai rendszerben képzelik el a gépesítés fejlesztését. Így az anyagmozgatás gépesítettségén belül előtérbe került a nagyobb teljesítményû gépekkel támogatott folytonosság, így a termelés lépései pontosan nyomon követhetők.

Jelenlegi összeállításunkban az állattartó telepi körülmények között alkalmazott targoncák, rakodógépek felépítését, alapvető mûszaki-technikai megoldásait, valamint alkalmazási területeit ismerhetjük meg.

A mezőgazdaság rakodógépek állománya az elmúlt két évtizedben jelentősen átalakult, az alkalmazott konstrukciók fejlesztése, felújítása, illetve cseréje napjainkra égető sürgősségûvé vált. Pozitív irányvonalat mutat, hogy az elmúlt években növekvő számú rakodógép beszerzése történt, ezen belül is az állattartásban dolgozó magajáró gépek elterjedése növekszik.

Az anyagmozgatási technológiákban jelentős szerep jut a rakodás alapvető funkciójának, valamint rendeltetésének. Ez az állattartási ágazat esetén magában foglalja különféle - a gépre szerelhető - munkaeszközökkel ömlesztett anyagok (szilázs, szervestrágya, szemestermények…), darabáruk, valamint egyéb tömegtakarmányok (bálázott anyagok) szállító jármûre, illetve onnan megfelelő helyszínre történő rakodását.

A rakodás mûszaki-technikai paramétereinek meghatározása során két kiemelkedő számítási képlet használatával tudjuk a gépre vonatkozó jellemzőket leírni - ezek a gép teljesítőképessége és a rakodás ciklus ideje -, ami a rakodógépek üzemeltetői számára megfelelő információt nyújt a gép megismeréséhez.

• A teljesítőképességet általában a gép alapidőre - effektív munkavégzést megvalósított időelemre - vonatkoztatott rakodási teljesítményével jellemezzük, ami a felrakott tömeg és a rakodási idő hányadosa:

, ahol

G = a rakodási tömeg (t)

T = a rakodás időtartama (min)

• A rakodás során a gépek az anyagokat kisebb nagyobb adagokban emelik át egyik helyről a másikra, mûködésük ezáltal ciklikus. A gépek egyik fontos jellemzője a rakodás ciklusideje, ami az egy adag átrakásának összes időtartamát magába foglalja:

t = t1 + t2 + t3 + t4 (s), ahol

t1 = a rakodó beállása a rakodási mûvelethez (s)

t2 = a rakomány megfogása (s)

t3 = a tényleges rakodási mûvelet (emelés, billentés, süllyesztés, stb.) (s)

t4 = a rakodó üresjárata (s)

A rakodók alkalmazási körét bővítve elmondható, hogy leggyakrabban alkalmazott munkaeszközök a raklapvillával, markoló kanállal vagy villás rakodó elemmel szerelt változatú gépek terjedtek el. Ezek használata mind az ömlesztett, mind a darabáru, illetve egységrakományok mozgatása, áthelyezése terén jelentkezik.

Az önálló motorral szerelt rakodógépeknél szükséges egy robosztus kivitel, a gyors, kis helyen történő megfordulás. A manőverező képesség révén a szabványos rakodóelemekkel képzett rakományok pontos és gyors rakodását lehet végrehajtani.

A rakodógépek mûködési elvük szerint két fő csoportba oszthatók: 

• forgórakodók;
• homlokrakodók.

A forgórakodók éppúgy, mint más rakodógépek három alapvető szerkezeti egységre épülnek, ezek a gémszerkezet, az emelő hidraulikus rendszer, valamint a motor és a járószerkezet-hajtás. A munkaeszközök emelését, mozgatását és süllyesztését végző gémszerkezet több részegységből áll. Általában a főtartó szerepét betöltő függőleges gémoszlop és a hidraulikus munkahengerekkel függőleges síkban mozgatható nagy- és kisgém végzi üzem közben a munka funkciókat. A függőleges tengelyû gémoszlop tengelye körül elfordítható. Az elfordítási szögtől függően határozható meg a forgórakodók két típusa, a forgógémes, illetve forgótornyos gépek. A gémoszlop forgatása fogasléces, vagy fogaskerekes szerkezeti elemeken keresztül végezhető, amit legtöbb esetben hidraulikus úton valósítanak meg. A forgótornyos rakodók abban térnek el a forgógémes gépektől, hogy a forgótornyos rakodók esetén a gépkezelő a függőleges gémoszloppal együtt fordul (többnyire 360o-os szögben), és úgy végzi a munkát, míg a forgógémes gépnél a gémoszlop a vezetőtől függetlenül fordul el (az elfordulási szög