A gombák és a toxinok többféle módon károsítanak:

• a gomba a takarmányokban elszaporodva azok megromlását okozza,
• a gombatoxin a takarmánnyal állati szervezetbe jutva mérgezést okoz (mycotoxicosis), illetve
• a gomba önállóan idéz elő betegséget, önálló kórformát kialakítva (mycosis).

A gombatoxinokat elsősorban a penészgombák termelik, melyek előfordulási jellemzőik és szaporodási feltételeik alapján két csoportra oszthatók:



A szántóföldi penészek nagy nedvességtartalmú (20% vagy magasabb) növényi részekben és a talajban élnek. Legjelentősebbek a Fusarium és Stachyobotrys nemzetségek.



A raktári penészek kisebb víztartalom mellett szaporodnak, fő nemzetségeik az Aspergillus és a Penicillum.



Több száz gombatoxint ismerünk, közülük jelentős számú közömbös az állati szervezetre, de a mérgező hatásúak gyakran észrevétlenül, lassan és tartósan károsítják az állatokat és az embert. Az egyes gombafajok több toxint termelnek egyidejûleg, az okozott tünetek, elváltozások ezért sokfélék, csak mesterséges körülmények között sikerült hatásukat egymástól elkülöníteni.



A penészgombák életfeltételei közé tartozik a nedvesség, a tápanyag (élő vagy feldolgozott növényi részek), az oxigén és a megfelelő hőmérséklet. Egyes toxinok magas (aflatoxin), mások alacsony - akár fagypont alatti (fuzáriumtoxinok) hőmérsékleten - képződnek. Ezek a vegyületek olyan stabilak, hogy közömbösítésükre hatékony módszerrel nem rendelkezünk, illetve a beavatkozás elbontja a takarmány hasznos tápanyagait is. Az emésztés során sem válnak ártalmatlanná, bár átalakulnak és más formában fejtik ki hatásukat. A toxinok a tejmirigyben, a vesében, a májban halmozódnak fel, jelentős részük a bélsárral ürül.



A következőkben a takarmányozási szempontból legjelentősebb gombatoxinokat említjük.



Szántóföldi penészek toxinjai:



Közismert és nagyon gyakori a szántóföldek, szántóföldi növények fuzarium-fertőzöttsége és toxin-szennyezettsége. Károsító hatása kettős: a penészgomba az élő növény fejlődését akadályozza és a kész takarmányt toxinnal szennyezi. Többféle toxin termel. Az F-2 toxin (zearalenon) ösztrogén-hatású, az ivarzáshoz hasonló tüneteket okoz, növendék állatokban is. Az ivarzás azonban csak látszólagos (péraduzzanat, a péra kipirosodása, tőgyduzzanat), sőt a termékenyítési eredmények jelentősen romlanak, az ivari ciklus rendellenes lesz, hím állatok spermatermelése is zavart szenved.



A T2 toxin és hasonló felépítésû (trichotecén vázas) vegyületek alkotják a fuzariotoxinok másik nagy csoportját. Jellemző hatásuk a hányás és a következményes takarmány-visszautasítás, az ideg- és immunrendszer károsodása valamint szaporodásbiológiai zavarok kialakulása.



A fumonizin nevû toxin ödémaképződést okoz. Hatására sertésben tüdővizenyő, lovakban jellemzően az agy bántalmazottsága alakulhat ki.



Raktári penészek toxinjai:



Az aflatoxin meleg éghajlaton, 30 fok feletti hőmérsékleten, magas páratartalom mellett fordul elő. Hazánkban képződése nem jellemző, veszélyt az importból származó olajos magvak felhasználása jelenthet. Hatásukra az állat termelési eredményei romlanak, a magzatba átjutva májelfajulás, vetélés lehet a következmény. Kimutatták rákkeltő hatását is.



Az ochratoxin raktározás során képződik, hazánkban igen gyakran előfordul. Az aratáskor jelentkező csapadékos időjárás különösen kedvez a toxintermelésnek. Borjaknál, növendék állatoknál étvágy-csökkenést, emésztési zavarokat és hasmenést, hashártyagyulladást, máj- és vese-elfajulást okoz.



Közismert és gyakori a kalászosok, a kukorica penészgombás fekete színû elváltozása, az anyarozs, vagy más néven varjúköröm-fertőzöttség. Ez a gomba is termel toxinokat, melyek közül az ergometrint a gyógyszeripar is használja méhtágító és méhösszehúzódásokat fokozó komplex hatása miatt. Az anyarozs-mérgezés idült esetben a perifériás testrészekben vérkeringési zavarokat, ezt követően elhalásokat okoz. Nagytömegû toxin felvételekor görcsös állapot, vemhes állatok vetélése alakulhat ki.



Veszélyes jelenség, hogy a stachiobotrio-toxint tartalmazó növényi részek a szarvasmarha számára kellemes ízûek, ezért az ilyen takarmányt az állatok előnyben részesítik, szinte kiválogatják, és könnyen kialakul a mérgezés. Testszerte vérzések alakulnak ki a szervezetben az érfalak károsodása miatt, a belső szervekben gyulladás, elfajulás keletkezik.

A patulin toxint Penicillium és Aspergillus törzsek termelik, de előfordul penészes gyümölcsökben, zöldségekben és termékeikben. Hatására a nyálkahártyák bevérzései, fekély alakul ki, az immunrendszer mûködése gyengül, ödéma képződik.



A citrinin gabonafélékben fordul elő, elsősorban Penicillium és Aspergillus fajok termelik. Máj- és veseelváltozást, a szív és érrendszer károsodását idézi elő.

A gombatoxinok jelentős károsító hatása miatt igen nagy jelentősége van elterjedésük megelőzésének. A jó szántóföldi technológia kialakítása, az őszi mélyszántás és a megfelelő talajelőkészítés csökkenti a szántóföldi penészek előfordulását, míg a raktározás higiéniája és a tárolási körülmények biztosítása akadályozza a raktári penészek szaporodását. A gabonaiparban különösen fontos a technológiai előírások betartása. Tároláskor a termény átforgatása, az utótisztítás, a szellőztetés, valamint az idegen anyagok és a törtszemek kiválogatása mellett rendszeresen szükség van gombaölő szerek alkalmazására is az épületek és a berendezések tisztántartása érdekében.

A már kialakult gombatoxin-mérgezés (mycotoxikózis) ellen specifikus gyógyszerrel nem rendelkezünk. Első feladatunk a toxin-tartalmú takarmány megvonása és jó minőségûre cserélése bőséges ivóvízellátás mellett. A penészes takarmányt később, vagy "higítva" sem tanácsos felhasználni, mert a kis dózisban felvett toxinok alattomos hatása így is jelentkezni fog, nagyobb kárt okozva, mint, amit a rossz takarmány megsemmisítése jelent.



A takarmány gombatoxin-tartalmának csökkentése érdekében szóba jöhető módszer a mechanikai válogatás. A toxin-szennyezettség megítéléséhez feltétlenül vegyük igénybe laboratórium vizsgálatát is, mivel a szemmel látható penészesség és a toxintartalom gyakran nem áll arányban egymással. Elsősorban az aflatoxin-szennyezettség csökkentésére alkalmazható módszer a magtermények hámozása, hántolása, az olajos magvak sajtolása, illetve a pörkölés. Bizonyos mértékben csökkenhető a toxintartalom, de alapfeltétel, hogy a takarmány felhasználása csak akkor engedélyezett, ha a toxin-szennyezettség megengedett mértékét nem éri el. A jelenlegi maximum-értékeket a 17/1999. (VI. 16.) EüM. sz. rendelet 4. számú melléklete tartalmazza.

Dr. Majoros Tibor