A természeti tényezők közül hazánkban az éghajlatnak különösen fontos szerepe van a talajmûvelésben. A száraz, gyakran aszályos éghajlatunk miatt a talajmûvelési technológiák kialakításának alapját a szárazság elleni küzdelem képezi. A talajmûvelési eljárásokkal kell a talaj vízkészletének megőrzéséről, a lehulló csapadék helyben tartásáról és a talajba szivárogtatásáról gondoskodni. Az átlagosnál csapadékosabb évjáratokban, és a nedvesebb éghajlatú vidékeken a talaj vízbefogadó képességének növelése mellett a talajfelszín párologtatásának növelése is a talajmûvelés feladata.

A talajmûvelési technológiák kialakítása során figyelembe kell venni a termesztett növények igényét, az adott gazdaság vetésszerkezetét, talajviszonyait és a trágyázási rendszert.

A talajmûvelés gépesítési fejlesztések eredményeként a látszólag hasonló célra kialakított talajmûvelő gépek egyre bővülő választékával találkozhatunk. A kötött talajokon alkalmazható talajmûvelő eszközök választéka ezen belül távolról sem kielégítő. Különösen kedvezőtlen a helyzet a szélsőséges talajú és éghajlatú területeken alkalmazható eszközök tekintetében.

A kötött talajok mûvelése, a fizikai és kémiai tulajdonságaik különbözőségén túlmenően, az általános követelmények mellett, még extra igényeket is támaszt a talajmûvelő gépekkel szemben.

A kötött talajok géprendszerének fejlesztésénél, ill. az egyes gépek kiválasztásánál a következő szempontokat kell figyelembe venni:

• A szántás minőségének javításához a kötött talajok által támasztott követelményeknek megfelelő ekéket kell választani, amelyek a nagyobb mennyiségû gyökér és szármaradványok bedolgozására is alkalmasak, a kötött talajok nagyobb ellenállását elviselik, jobb aprító és porhanyító munkájuk révén a szántást követő mûveleteket megkönnyítik, az utómunkák számát csökkentik.

• A munkasebesség és munkaszélesség adott határokon belüli növelésével fokozni kell a talajmûvelő gépek területteljesítményét, az élőmunka és traktor munkanap-ráfordítás csökkentése céljából. Több mûvelet egyidejû elvégzésére alkalmas kombinált talajmûvelő eszközök alkalmazásával törekedni kell a munka hatékonyabbá tételére.
• Az intenzív talajhasználat érdekében - a kötött talajokra jellemző, viszonylag rövid mûvelési időszak kihasználására - a talaj beéredését gyorsító talajmûvelő gépek bevezetése is szükségessé válik. Különösen az aktív mûvelő-szerszámokkal ellátott talajmûvelő gépeket szükséges fontos szerephez juttatni a kötött talajok mûvelésében.

• A nagyhozamú növényfajták egyenletes felszínû és mélységû, porhanyós, tömör alapú vetőágyat igényelnek. Kötött talajokon, különösen szélsőséges időjárás esetén ekés talajelőkészítéssel megfelelő magágy nem alakítható ki, ezért a szántás nélküli talajmûveléshez is biztosítani kell a megfelelő eszközöket.
• Kötött talajokon a hagyományos eszközökkel végzett többmenetes mûvelés nagymértékû szerkezet-rombolást idéz elő. Ezért a mûveletek számának csökkentésére, a talajszerkezetet kímélő, szerkezetjavító mûvelési eljárásokra alkalmas eszközök kifejlesztésének és alkalmazásának rendkívül nagy jelentősége van.
• A mély gyökérágyat igénylő növények hozamának növeléséhez, a talaj megfelelő víz-, levegő- és hő-gazdálkodásának biztosításához nagyszilárdságú forgatásos és forgatás nélküli mélymûvelésre alkalmas eszközök szükségesek. A forgatásos mélymûvelést kötött talajaink néhány változatán a talajok kedvezőtlen kémiai tulajdonságai miatt nem lehet végezni, ezért forgatás nélküli mélymûvelésnek a kötött talajok mûvelésében is igen nagy jelentősége van.

TALAJELŐKÉSZÍTÉS ŐSZI VETÉSÛ NÖVÉNYEK ALÁ

Tarlóhántás

A tarlóhántás elsődleges célja, néhány cm vastag - tarlómaradványokkal kevert - porhanyós talajréteg kialakítása, amellyel a talaj nedvességtartalmának megőrzése, a további mûveletek jobb minőségû, és kisebb erővel való elvégzése megvalósítható. Másodlagos célja gyomirtás és közvetett hatásaként a kártevők elszaporodásának meggátolása.

Hazánkban a tarlóhántás legjobban elterjedt eszközei a nehéz tárcsásboronák. A kötött talajok mûvelésére - elsősorban külföldön - mindjobban terjednek, a már hazánkban is jó eredménnyel vizsgált forgatás nélküli talajmûvelő eszközök, a nehéz kultivátorok és a különböző kultivátor - tárcsásborona kombinációk.

Vetéselőkészítés

A vetéselőkészítés célja a feltalaj üregmentes, morzsás állapotának létrehozása, a gyomtalanítás, a megfelelő mélységû és minőségû magágy kialakítása. Az őszi vetésû növények talajelőkészítését szántással, vagy szántás nélkül végezhetjük. Szántást a kötött talajokon kedvező nedvességállapot esetén célszerû alkalmazni. Száraz, erősen rögösödő talajállapot esetén ugyanis a szántással felszaggatott rögök elmunkálásához többszöri tömörítéssel kombinált aprító munkament szükséges, ez pedig egyrészt a költségeket növeli, másrészt rontja a talaj szerkezetét.

A száraz időjárás esetén az erősen rögösödő, igen kötött és szikes talajokon a szántás nélküli talajelőkészítéssel, kevesebb költséggel, kedvezőbb eredményt lehet elérni, mert kevesebb munkamenettel készíthető megfelelő magágy. A szántás nélküli talajelőkészítésnek jelentős agrotechnikai előnyén kívül számottevő üzemi előnyei is vannak, ezek az alkalmazható eszközök nagy munkaszélességéből, viszonylag kisebb vonóerő igényükből és nagy terület- teljesítményükből adónak.

S z á n t á s s a l t ö r t é n ő t a l a j e l ő k é s z í t é s n é l is nagy gondot kell fordítani a megfelelően előkészített, tehát tömör alapú, aprómorzsás magágy biztosítására. Kötött talajok vetőszántásánál mind agortechnikai, mind üzemi szempontból legmegfelelőbb munkát a keskeny barázdaszelet kivágó, sekély szántásra alkalmas eketestekkel ellátott ekékkel lehet elérni. Ilyen ekéket a legutóbbi évek fejlesztő munkája eredményeként létrehozott változtatható forgásszélességû váltvaforgató típusok közül választhatunk.

A szántásos talajelőkészítésnél a mûvelet lezárását, az ekéhez kapcsolt szántáselmunkáló eszközzel, a szántással egy munkamenetben, vagy rögtörő elemekkel ellátott talajmûvelő géppel (gyûrûshenger) külön munkamenetben kell elvégezni.

A szántás elmunkálására és vetőágy készítésére kötött talajokon a nehéz tárcsás boronák és nehéz kombinált magágykészítők a leghatásosabb eszközök. A középkötött talajokon széles körben elterjedt könnyû kombinált magágykészítők itt csak kivételes esetben kerülhetnek alkalmazásra.

A nagyteljesítményû traktorok terjedésével lehetőség nyílik a párhuzamos és soros gépkapcsolásokra, ill. gépkombinációk alkalmazására. A párhuzamos - egymás mellé történő - gépkapcsolásnál a megfelelő kialakítású kapcsoló szerkezethez több azonos célú (pl. nehéz tárcsás boronák stb.), soros kapcsolásnál pedig különböző célú, egymást követő talajmûvelő gépek összekapcsolása válik lehetővé. (Pl.: nehéz tárcsás borona kapcsolása gyûrûshengerrel vagy egyéb rögtörő és tömörítő elemekből kialakított szántáselmunkáló eszközzel.) A soros kapcsolású megoldások nagy sikere eredményeként jöttek létre a tárcsás-kultivátor/lazító kombinációk, amelyek a vetéselőkészítés munkameneteinek számát hatásosan csökkentik.

A nehéz tárcsás boronák, nehéz kombinált magágykészítő gépek mellett, kötött talajokon szántáselmunkálásra és magágykészítésre előnyösen alkalmazhatók a hajtott rotációs boronák.

A s z á n t á s n é l k ü l i t a l a j e l ő k é s z í t é s az igen kötött és szikes talajokon indokolt, de ekkor sem hagyható figyelmen kívül, hogy az évelő gyomok hatásos irtása csak a szántástól várható. A szántás nélküli talajelőkészítés széles körben elterjedt eszközei a kombinált nehéz kultivátorok, középmélylazítók, valamint a lazítós tárcsásboronák.

A szántás nélküli talajelőkészítésnél is jól alkalmazhatók a nehéz kombinált magágykészítő eszközök. A tarlóhántás után a gyomosodás mértékétől és a talaj állapotától függően többször kell alkalmazni a nehéz kombinált magágykészítőt addig, míg a talaj a vetés szempontjából megfelelő állapotba nem kerül.

A talajelőkészítést szántás nélküli eljárással kevesebb munkamenettel, ennek megfelelően gazdaságosabban lehet végrehajtani, mint ha a száraz kötött talajon a rögös szántást kellene több menetben elmunkálni.

TALAJELŐKÉSZÍTÉS TAVASZI VETÉSÛ NÖVÉNYEK ALÁ

Tarlóhántás

A tavaszi vetésû növények talajelőkészítése - amennyiben a vetésre kalászosgabona előetemény után kerül sor - a tarlóhántással kezdődik. A tarlóhántás célja és a végrehajtáshoz szükséges eszközök, módszerek azonosak az őszi vetésû növények talajelőkészítésénél leírtakkal.

A hántott tarló ápolása

A hántolt tarló ápolása lényegében a talaj gyommentesen tartását jelenti. Eszközei a nagy munkaszélességû tárcsás boronák, ásóboronák, nehéz fogas boronák és gyûrûshengerek. Különösen hatékony a nagy munkaszélességû tárcsás boronával kapcsolt gyûrûs henger. A nehéz kombinált magágykészítők a hántott tarló ápolásához is megfelelően használhatók.

Őszi mélyszántás

Az őszi mélyszántást a tavaszi vetésû növények alá, általában az aratástól a tél beálltáig végzik. Célja a talaj forgatása, lazítás és ezzel egyidejûleg a növényi maradványok, valamint a szervestrágya bemunkálása, a mûtrágyák megfelelő mélységig történő bedolgozása, a talaj pórustérfogatának növelése, a vízkapacitás fokozása. Kötött, nehezen mûvelhető talajokon az őszi mélyszántás időszakát jelentősen leszûkíti, hogy a talaj igen rövid ideig van optimálisan mûvelhető állapotban. Száraz talajviszonyok mellett agyagtalajokon az ekék munkája igen rossz. Ősszel a rögös, üreges szántás csak sok utómunkával, nagy költségráfordítással mûvelhető el. A túlzottan nedves anyagtalajokon az eke a talajt elkeni, a szántás „szalonnás” lesz, az ilyen talaj a téli fagy hatására sem válik tavaszra könnyen mûvelhetővé. Kötött agyagtalajok mélyszántásánál ki kell várni a lehető legkedvezőbb talajállapotot és amennyiben az lehetséges, igyekezni kell már az aratás után elvégezni a mélyszántást.

Az őszi szántás mélységének és a mélyszántás évenkénti megismétlésének határt szab a feltalaj vastagsága, szervesanyag-ellátottsága, a talaj kémiai tulajdonsága, a vetésre kerülő növény igénye, az üzem erőgép ellátottsága, és ezzel összefüggő gazdaságossági megfontolások.

Az őszi szántás mélysége a mélyrétegû talajokon 20-32 cm lehet. Egyéb talajokon az őszi szántás mélységét a termesztett növények igénye, illetve a megfelelő összetételû feltalaj vastagsága határozza meg. Sekély termőrétegû talajokon a szántás mélysége 16-20 cm is lehet.

A korszerû mélyszántó ekék változtatható fogásszélességgel készülnek, lehetőséget nyújtanak arra, hogy a rendelkezésre álló vonóerőtől, a kívánt mûvelési mélységtől, a talaj ellenállásától függően a legkedvezőbb eredményt adó barázda szélességet válasszuk. Fontos feltétel továbbá, hogy az eke munkaszélességének megfelelő szélességû és hatású kiegészítő berendezések, előhántók, tárcsás csoroszlyák és az ekére kapcsolható szántáselmunkáló eszközök is rendelkezésre álljanak.

Forgatás nélküli mélymûvelés

A kötött talajok mélymûvelése általában terméshozam-növekedést eredményez. A forgatásos mélymûvelés azonban kötött talajaink egy részén az alsó talajrétegekben felhalmozódott káros sók felszínre hozásának veszélye miatt nem alkalmazható. A forgatás nélküli mélymûvelés régebbi módszere a szántással egy munkamenetben végzett altalajlazítás sem külföldön, sem hazánkban nem tudott elterjedni, az alkalmazás során felmerült mûszaki és szervezési problémák miatt. A traktor teljesítmények növekedése és a modern, változtatható fogásszélességû, váltvaforgató ekék terjedése lehetőséget ad e tendencia kedvező irányú megváltoztatására. Legtöbb ekegyár opciós tételként ajánlja az eketestekre szerelhető altalajlazítót, ezért a felhasználók ismeretanyaga, gyakorlata és gazdasági lehetősége az, melyet fejleszteni szükséges.

A forgatás nélküli mélymûvelés újabb módszerei szintén a traktor teljesítmények növekedésének köszönhetők. A nagyteljesítményû modern traktorok ugyanis hatékonyan képesek üzemeltetni a kombinált alapmûvelő gépcsoportokat. Ezek általában tárcsás borona (esetenként tárcsás csoroszlya), nehéz kultivátor vagy középmélylazító és elmunkáló/lezáró elemekből épülnek. A célszerûen épített és a termőhelyhez igazodva választott kombinációk jól felaprított, a feltalajjal összekevert és a lezáró elemsor által kellőmértékben tömörített mulcs réteggel borítják a talajfelszínt, amely alatt a szükséges mélységû és intenzitású lazítás is megtörténik.

A kukoricaszár bedolgozása

A kötött talajok nem elsődleges termőhelyei a kukoricának, de a takarmánybázis biztosítása helyenként szükségessé teszi a kötött talajokon folyó kukoricatermesztést. A kukoricaszár nem megfelelő aláforgatása jelentősen megnehezíti a további talajmûvelési munkákat. A talaj felszínén vagy a felszín közeli rétegben elhelyezkedő szármaradványok ugyanis a talajmûvelő eszközök munkaszerveire akadva rontják azok munkaminőségét, zavarják a vető- és sormûvelő gépek munkáját.

A kukoricaszár sikeres bemunkálásához a kukoricaszárat a betakarítással egymenetben, vagy azt követően külön menetben fel kell aprítani és a nagytömegû szármaradványok beforgatására alkalmas ekével a talajba kell juttatni. Még a felaprított kukoricaszár alászántására is csak azok az ekék alkalmasak, amelyek gerendelymagassága és eketest osztástávolsága elegendően nagy. A nagytömegû szármaradványokkal borított tarló jó aláforgatása csak akkor biztosított, ha a tarlómaradványok mozgását sem az eke keretszerkezete, sem a kiegészítő berendezések, sem az egymás előtt haladó eketestek nem akadályozzák.

A tavaszi talajelőkészítési munkák megkönnyítésére a nagy munkaszélességû eketestekkel szántott rögös talaj elmunkálását feltétlenül még ősszel el kell végezni. A szántás elmunkálása leggazdaságosabban a szántással egy munkamenetben - az ekéhez kapcsolt szántáselmunkálóval - végezhető. Ha ez nem lehetséges, akkor a szántás elmunkálására külön munkamenetben rögtörő hengert és simítókat szükséges alkalmazni.

Tavaszi vetéselőkészítés

Az ősszel felszántott és elmunkált talajon a tavaszi talajelőkészítő munkák legfőbb célja a megfelelő minőségû magágy kialakítása mellett, a talaj kedvező hőszabályozása. A felső talajréteg hézagtérfogatának növelésével lehetőséget biztosítunk a talaj gyorsabb felmelegedéséhez. A felporhanyított talajréteg a talaj tavaszi vízgazdálkodására is kedvező hatással van, mert megakadályozza az alsóbb rétegek kiszáradását. A tavaszi talajmûvelési munkákkal a kelőfélben lévő gyomnövényeket is írtjuk. A tavaszi vetéselőkészítésnél a lehetőségek határáig csökkenteni kell a talajmûvelés munkameneteinek számát, ennek érdekében minél több eszköz- összekapcsolására kell törekedni.

Az őszi mélyszántások tavaszi elmunkálására és a vetéselőkészítésre a könnyû magágykészítő gépek a legalkalmasabbak. A kalászosok talajelkészítéséhez a rugósfogú borona + hengerborona kombinációt célszerû alkalmazni. A rugósfogú boronát a vetési mélységnél néhány cm-rel mélyebben kell járatni, a hengerboronát pedig úgy kell beállítani, hogy a vetés mélységében járva tömörítse a talajt.

A sekélyebb vetési mélységet igénylő növények és a cukorrépa alá célszerûbb a kanalas borona + hengerborona kombináció használata. A kanalas borona + hengerborona kombináció mûvelési mélysége az előbbinél egyenletesebb. A kevésbé jól sikerült őszi mélyszántás után a tavaszi talajmûvelési munkáknál kötött talajon jól alkalmazhatók az ásóboronák és esetenként a rotációs borona is. Nem használhatók a kombinált magágykészítők abban az esetben ha a területen az előző évben kukorica volt, mert a mûvelőszerszámok a felszín közelében lévő szármaradványokat felszedik.

A késői vetésû növények előtt a talajt a vetés idejéig gyommentes állapotban kell tartani. Erre a célra szintén a kombinált magágykészítők a legmegfelelőbbek. Ezek jól irtják a kelőfélben lévő gyomokat, területteljesítményük nagy, a talaj szerkezetét kímélik, a hengerboronáik a lazított talajt lezárják és ezzel a nedvességveszteséget jelentősen csökkentik.

A száraz, rögös, vagy az összeiszapolódott, megkérgesedett talajon, valamint a kevésbé jól sikerült őszi mélyszántások után, a nagy munkaszélességû könnyû tárcsás boronák ill. ásóboronák alkalmazhatók.