Régóta ismert, hogy ha a növényi maradványokat elégetjük, vagy valamilyen módon kiszárítjuk a talajt, megfelelő vetésforgót, vetési sorrendet iktatunk be, vagy talajfertőtlenítést végzünk a talajuntság lényegesen csökkenthető, sőt megszüntethető.

Kialakulása, hatása azonban igen összetett és még napjainkban is számos megválaszolatlan kérdéssel kell szembenézni.

Az ökológiai rendszerekben a biotikus és az abiotikus folyamatok szorosan összekapcsolódnak. A talajokban rendkívül bonyolult életközösségek vannak, és ezen belül a talajrendszer élő frakciójában a növények gyökérrendszere alapvető, meghatározó, amelynek kialakulását számos tényező befolyásolja.

A talajban végbemenő kémiai reakciókat három kategóriára lehet osztani:

• tisztán kémiai reakciók,
• biológiailag ellenőrzött biokémiai reakciók,
• biológiailag ellenőrizhetetlen biokémiai folyamatok

Számtalan toxikus anyag kerül a talajba, amelyek a biológiai és az abiotikus hatásokra egyaránt átalakulnak, transzformálódnak.

A „talajuntság” tehát számos tényező összetett hatására alakulhat ki. Megelőzése, kivédése éppen ezért igen összetett feladat. A monokultúra, a „tiszta” kultúra hatásáról a talaj fizikai, kémiai és biológiaira hatására vonatkozóan viszonylag csekély az ismeretünk.

Az azonos növények termesztése során ugyanazokat a tápanyagokat és szerves anyagokat veszik fel a növények, továbbá toxikus hatású gyökérváladékok halmozódhatnak fel, ami a talaj élettevékenységét, elsősorban a biológiai tevékenységét megzavarhatja.

Kapcsolódik még e kérdéshez az is, hogy a fentiek következtében számos kórokozó és kártevő a talajban felszaporodhat. Mindez a talajhasználat, a tápanyag gazdálkodás, a növényvédelmi kérdések fokozott figyelmét teszi szükségessé.

A TALAJUNTSÁGOT KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK:

A talaj termőképességének csökkenését, mint általában a talajuntságot definiálják. Fontos jellemzője, hogy ezt a tünetet tápanyag-adagolással nem lehet megszüntetni. A talajuntság u.i. komplex jelenség:

• megjelenik kiegyenlített, kedvező makro- és mikroelem ellátottság mellett,
• befolyásolja a talaj só koncentrációja,
• megjelenése összefügg a kedvezőtlen talaj szerkezettel,
• fellépése összefügg a talaj kémhatásával, ami a tápanyagok felvehetőségét befolyásolják, az erősen savanyú azaz 5,5 pH alatti talajokban, illetve az erősen lúgos azaz a 8,5 pH értékû talajokban részben a tápanyagfelvétel, továbbá a mikrobiológiai tevékenység gátolt
• megjelenésekor kiegyenlítetlen a talaj mikroflóra összetétele, károsodhatnak a hatékony rizóbium törzsek és a fitopatogén mikroorganizmusok,
• fellépésekor a rovar populáció és a gyomflóra növekszik,
• egyes fitotoxikus anyagok felhalmozódnak.

A TALAJUNTSÁG NÉHÁNY ALAPVETŐ OKA ÉS MEGELŐZÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI:

A talajuntság megjelenése és kivédése komplex jelenség. Ez sok vonatkozásban megnehezíti idendifikálását, jellemzését és az ellene való védekezést.

- A talajuntság kedvező és kiegyenlített makro és mikro-elem ellátottság mellett is felléphet, bár sok esetben tünetei tápanyaghiányra, vagy a tápanyag-antagonizmusból származó kedvezőtlen tápanyag felvételre utalnak. Ezek azonban csupán másodlagos tünetek és orvoslása a probléma megoldásához nem vezet.

- Kialakulását alapvetően befolyásolják a talaj fizikai tulajdonságai, s azon belül a redox viszonyok alakulása. Ahol az oxidációs viszonyok kedvezőek, ami a tápanyag feltáródást is biztosítja ez a kedvező mikrobilógiai tevékenység szempontjából is pozitív hatású. Fontos szempont a kedvező talajszerkezet kialakítása, amely megfelelő redox viszonyokat oxidációs feltételeket biztosítja a tápanyag feltáródás, a mikrobiológiai tevékenység kialakítására.

- A talajuntság csökkentésében meghatározó szerepe van a talaj szervesanyag-tartalmának, ami a talajok pufferképességét, kiegyenlítő képességét számottevően befolyásolja. Ezt a humusztartalmon kívül a humuszanyagok minősége és a humuszréteg vastagsága jelentősen módosítja. Mindez a toxikus vegyületekkel szembeni kompenzálásban , kiegyenlítő hatásában jelentős szerepet biztosít.

A NÖVÉNYEK KÖZÖTTI KÖLCSÖNHATÁS, AZ ALLELOPÁTIA

A talajuntság - amint már jeleztük - számos tényező hatására alakul ki. A talajuntság részben az allelopátiával van kapcsolatban. Az allelopátia széles körben elterjedt, de nem eléggé ismert jelenség, amely esetenként bonyolult egymáshoz kapcsolódó reakcióláncok következménye, amelyben a talaj fizikai, kémiai és biológiai tényezői egyaránt fontos szerepet játszanak.

E gátló hatások elsősorban a csírázás stádiumában, illetve csemetekorban jelentkeznek, de a későbbiek során is akadályozzák a vegetatív és a generatív részek fejlődését, végső soron terméscsökkenést, esetenként növénypusztulást okoznak.

AZ ALLELOPÁTIÁBAN SZEREPET JÁTSZÓ KÉMIAI KOMPONENSEK :

Az allelopátiában szerepet játszó anyagok a növényi anyagcserében ún. „másodlagos” vegyületek közé tartoznak Ezek között az egyszerû fenolsavak, a kumarinok, a terpenoidok a flavoniodok, az alkaloidok, a cián vegyületek, a glükoziodok és glükoziátánok egyaránt szerepelnek. Az ilyen anyagokról közismert, hogy funkciójuk sokoldalú lehet és hatásuk koncentrációtól függ. Kisebb koncentrációban növényélettani, sőt növényvédelmi szerepet is betölthet, míg nagyobb koncentrációban toxikus, mérgező hatású.

Ezek az anyagok igen változatos módon, így a földalatti részek, a gyökér váladékai között is szerepelnek, illetve a talajban a már elpusztult növényi maradványokból mikrobiális hatásokra szabadulnak fel.

A környezetbe kerülő anyagoknak megfelelő koncentrációban kell felhalmozódniuk ahhoz, hogy ezek a káros hatások érvényesüljenek. Különösen nagy jelentősége van az allelopátiás kölcsönhatások kialakulásában az elhalt növényi maradványok, szervesanyagok által felszabadított toxikus anyagoknak.A növényi eredetû , a mikrobióták által nehezen bontható fitotoxikus anyagok gátolhatják a N megkötését.

A különböző szerves savak elsősorban oxigén-hiányos környezetben jelentenek veszélyt. Ezek már igen kis koncentrációban is toxikus hatást fejtenek ki. Hatásuk gátolja a növények fejlődését, a csírázást, a növekedést, klorózist okozhatnak.

A TALAJUNTSÁG MEGELŐZÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI

A talajuntság komplex jelenség. Mindez megnehezíti jellemzését és az ellene való védekezést. A talajuntság kedvező, kiegyenlített makro és mikro-elem ellátottság mellett is felléphet, bár sok esetben tünetei tápanyaghiányra utalnak.

Kialakulását alapvetően meghatározza a talaj fizikai tulajdonságai, s azon belül a redox viszonyok. Döntő szerepe van a talaj puffer képességének, amely a káros anyagok kiegyenlítésében, kompenzálásában meghatározó szerepet játszanak. E tekintetben meghatározó a humuszanyagok mennyisége és minősége, amely a toxikus vegyületekkel szembeni ellenállást nagymértékben biztosítja.

A talajuntság csökkentésében, mérséklésében a következő fő szempontokat kell figyelembe venni:

• Meghatározó a telepítésre kijelölt terület részletes ökológiai ismerete,
• Különösen fontos a talaj-paraméterek részletes ismerete, amely az általánosan ismert és meghatározásra kerülő talajfizikai és kémiai adatokon kívül kitér a talaj biológiai tulajdonságainak meghatározására is.
• A talajuntság elsősorban kedvezőtlen talajadottságok mellett lép fel, ezért a kedvező humuszállapotú, jó víz és levegőgazdálkodású talajokon fellépésével kevésbé kell számolni.
• Kiegyenlített makro és mikroelem ellátottság mellett a talajuntság fellépésével kevésbé kell számolni.
• A talaj kórokozókkal és kártevékkel nem fertőzött , élénk biológiai tevékenységû talajokon kevésbé kell a fentiekkel számolni.
• Fontos szempont az ültetvények illetve szőlőiskolák létesítése során a talaj „pihentetése” azaz telepítés illetve szőlőiskola létesítése során legalább két évet hagyjunk ki, és ezalatt az idő alatt célszerû a területet pillangós növényekkel hasznosítani.

Mindez összességében még nem ad teljes biztonságot arra, hogy területünkön a talajuntság nem jelentkezik, de a fenti tényezők kedvező jelenléte nagyobb biztonságot ad arra, hogy telepítésünk sikeres lesz.

Tóthné dr. Surányi Klára

BKÁE. Kertészettudományi Kar, Talajtan és Vízgazdálkodás Tanszék, Budapest