A termésbecslés a szóban forgó kultúráknál áru- és takarmánytermesztés esetén a következő fázisokból áll:
- vetésellenőrzés,
- kelés idejének, körülményeinek figyelemmel kísérése,
- őszi állapotminősítés,
- tavaszi állapotminősítés,
- előzetes számszerű termésbecslés,
- végleges számszerű termésbecslés.
Ez a megfigyelési, mérési sorozat bővülhet a biztosítási körbe tartozó kárbecslésekkel, a vetőmagtermesztésben pedig az előírt hivatalos OMMI szemlékkel.
Történjék bármilyen célból is a termésbecslés, a mindenkori eseteknek szakmai motivációi és tudományosan kidolgozott matematikai-statisztikai mérési, értékelési módszerei vannak. A legfontosabb szakmai motiváció egyszerű: a jó gazdát mindig is érdekelte, hogy mi lesz a munka gyümölcse, mekkora lesz a várható termés, az egyes munkafázisok hogyan sikerültek. Összehasonlítja részeredményeit az előző év adataival, a szomszédoknál látottakkal, több tábla és fajta esetén vizsgálja az eltérések okait. A matematikai-statisztikai módszerek pedig segítenek a szubjektivitásból adódó hibákat mérsékelni és a mérési adatokat megbízhatósági értékekkel jellemzik.
A termésbecslés tulajdonképpen egyidős a tudatos növénytermesztéssel, de jelentőségét először igazán a kereskedők és a bankok ismerték fel. A tudományos alapokon nyugvó termésbecslés a XIX. században alakult ki (az USA-ban 1860-ban, Franciaországban 1880-ban, Oroszországban 1894-ben hoztak erre törvényt). Magyarországon az 1781-1785. években pusztító aszályt követően II. József császár 1784-ben adott ki rendeletet az őszi vetések és a tavasszal megmaradó területek évről-évre történő felmérésére. A Monarchia koronaországaiban 1860-tól tették kötelezővé a vetési adatok közlését. Ezt a munkát 1898-tól az akkor megalakuló FM irányította, a XX. század közepétől pedig az FM (és más elnevezésû jogutódjai) és a KSH közösen végzik. A tudományos alapokon nyugvó termésbecslési kutatások 1968-ban kaptak először komoly állami támogatást. A honi modern termésbecslés megalapozói, akik ezekben a kutatásokban jelentős eredményeket értek el, megérdemlik, hogy név szerint is megemlékezzünk róluk: Bartos L., Podány T-né, Simon B., Szekeres J. Napjainkban már űrtechnika (GPS rendszer) segíti a termésbecslést is, ami persze még hosszú ideig nem nélkülözheti a „szakmai szem” sokoldalúságát, különösen a szubjektív megfigyeléseknél, így az állapotminősítéseknél sem.
A kis történeti kitérő után térjünk vissza a nyár végi- és őszi vetésű növények állapotminősítéséhez (szinonim elnevezése az állapotbecslés). Remélhetőleg a gazdatársak már végeztek a vetéssel. Alaposan ellenőrizték a vetési munkálatokat, figyelemmel kísérték a kelést és hasznos következtetéseket vontak le.
Az őszi állapotminősítés ideje fajoktól (esetenként fajtától) függően is változik, a kelés és az első hó leesése közötti időszakra tehető, célja többféle:
- az eddig elvégzett és az eltervezett munkák közötti összhang vagy eltérések megítélése, okainak feltárása;
- az állomány kondíciója, egészségi állapota alkalmas-e a sikeres átteleléshez;
- az állomány összképe valószínűsíti-e a tervezett termés elérését?
A minősítés vonatkozhat táblarészekre, táblákra, vagy a gazdaság egészére. Az ilyen minősítés módot nyújt arra is, hogy a gazdaság egész vetésállományának minőség szerinti összetételét megadjuk, például az őszi búza vetésterületén az állomány 50 %-a jó, 30 %-a közepes, 20 %-a gyenge.
A 2003. évi őszi állapotminősítésnek külön hangsúlyt ad az év végéig kötelező regisztráció, a jövő évi támogatási rendszer remélt előnyeinek minél nagyobb mértékű kihasználása, melyekhez igen jól jönnek a minősítés adatai.
Az állapotbecslések az időszak korai szakaszában készülnek és a várható eredményeket még jelentősen módosíthatják a hátralévő időszak időjárási viszonyai. A különböző idejű termésbecsléseket (így az őszi állapotminősítést is) lehetőleg ne egyedül végezzük („több szem többet lát”). Feltétlenül vigyünk magunkkal: mérőszalagot, jegyzetfüzetet, számológépet, feljegyzéseket az elvégzett munkákról, esetleg előre szerkesztett munkalapokat az adatrögzítéshez, mely a mérési eredmények kiértékelését nagyban megkönnyíti. A munkalapokat célszerű úgy tervezni, hogy a szubjektív elemek is összehasonlíthatók legyenek (táblánként, fajtánként). A színre vonatkozó megjegyzéseket például osztályozva rögzítsük:
haragos zöld (5)< BR>
élénk zöld (4)< BR>
sárgás zöld (3)
De ugyanígy járhatunk el a kultúrállapot, a kiegyenlítettség, stb. jelölésénél is. Hasznos segítőnk lehet egy (teleobjektívvel felszerelt) fényképezőgép vagy kamera, különösen, ha számítógéphez is csatlakoztatható (digitális változatok).
Az állapotminősítés minden elemének megbízhatósága (valós kép nyújtása) nagymértékben a mintavételi helyek (mintaterek) elegendő számán, területén, kijelölési pontjain múlik. Általánosan elfogadott, hogy először átlós irányban járjuk be a táblát, így szerezzünk egy bizonyos összbenyomást. Ezt követően jelöljük ki a mintatereket úgy, hogy azok reprezentálják az egész területet. Minél heterogénebb az állomány, annál több mintatérre van szükség. Mivel a nyár végi- és őszi vetésű növények túlnyomó többségét gabona- vagy dupla gabona sortávolságra vetik (pl.: őszi káposztarepce), ezért sorszakaszok képezik a mintatereket (lásd 2. sz. táblázat) és a mért adatokat számoljuk át m2-re, ha-ra. Ugyancsak a 2. sz. táblázatban találhatók adatok arra vonatkozóan, hogy közepesen kiegyenlített növényállomány esetén, táblamérettől függően mennyi is az elegendő mintatér. Ajánlatos a mintaterek egy részét maradandóan megjelölni, esetleg térképvázlaton feltüntetni, hogy a későbbi termésbecsléseknél újra rájuk találjunk.
Az állapotminősítés megfigyelésekből (szubjektív elemek) és mérésekből áll össze. Megfigyeléseink vonatkozhatnak a korábbi munkák minőségének vizsgálatára vagy az állomány kondíciójának megállapítására.
Az előző munkálatokra vonatkozó megfigyelések:
- az elővetemény, a talajelőkészítés hatásai;
- a trágyázási „szóráskép” megjelenése a fejlettségben, a színek közötti eltérésekben;
- különböző vetési hibák vizsgálata (csatlakozó sorok, „ablakos” foltok, eltömődött csoroszlyák, a vetés egyenlőtlensége a mélység, a sűrűség tekintetében, szegélyvetés hiánya);
- az előveteményben használt herbicid káros utóhatása;
- az elővetemény gyomosító hatása (árvakelés megjelenése száraz nyár esetén);
- növényvédelmi beavatkozások hatásai.
Az állomány kondíciójára vonatkozó megfigyelések:
- kiegyenlítettség a növénymagasság alapján;
- a talaj borítottsága;
- a bokrosodás mértéke (őszi árpa, rozs, tritikálé);
- levélszám (őszi káposztarepce, lucerna, bíborhere);
- fajra, fajtára jellemző szín, elszíneződés;
- megjelent gyomok (faji felismerés lényeges);
- kórokozók, kártevők jelenlétére utaló nyomok;
- őszi esőzések (esetleges kelesztő öntözés) nyomán kialakult pangóvizes foltok, amelyek a tél végi hóolvadáskor is „visszaköszönnek”;
- megjelent vadváltók, vadkárok;
- nettó területet csökkentő, nem kívánatos „új utak”.
Mérési munkák az állapotminősítés során:
- növényszám, db/folyóméter (fm), a növénytársításoknál (3. sz. táblázat) mindegyik komponensre vonatkozóan;
- átlagos növénymagasság (cm/fm);
- kalászosoknál a bokrosodási csomó kialakulása a felszín alatt (cm - kívánatos: min. 3 cm);
- őszi káposztarepcénél a levélszám (db - kívánatos: 9-12 db);
- lucernánál a gyökértörzs vastagsága, átmérője közvetlenül a felszín alatt (cm - kívánatos: 0,2-0,4 cm).
Mivel a mintaterek (sorszakaszok) kijelölése kulcskérdés, ezért tartózkodjunk azokat a szegélyeken (ide értendők a mûvelőutas vetés szélső sorai is), a tábla szélein kijelölni. A 3. sz. táblázatban bemutatott példára hivatkozva különleges jelentősége van a növényszámnak. A mindenkori megítélés alapja a vetés előtt kiszámolt, vetni kívánt csíraszámtól való eltérés.
Dr. Késmárki István - Petróczki Ferenc
1. sz. táblázat |
||
Nyár végi- és őszi vetésû szántóföldi növények összefoglaló táblázata a vetésidő és a tőszám feltüntetésével |
||
Növénykultúra | Vetésidő | Csíraszám (millió db/ha) |
bíborhere |
júl. 25 |
8,5 - 9,5 |
lucerna |
aug. 10 - |
9,0 - 10,0 |
őszi káposztarepce |
aug. 25 - |
0,7 - 1,5 |
őszi árpa (abraktak.) |
szept. 20 - okt. 5. |
5,0 - 6,0 |
őszi árpa (zöldtak.) |
szept. 10 - szept. |
4,5 - 5,0 |
rozs (szemes) |
szept. 20 - okt. 10. |
4,7 - 5,5 |
rozs (zöldtak.) |
szept. 15 - szept. |
4,5 - 5,0 |
tritikálé (szemes) |
szept. 15 - szept. |
4,8 - 5,3 |
tritikálé (zöldtak.) |
szept. 10 - szept. |
4,5 - 5,0 |
őszi búza (T. aestivum) |
szept. 25 - okt. 20. |
5,0 - 5,5 |
durum búza (T. durum) |
okt. 05 - |
5,0 - 5,5 |
tönköly búza (T. spelta) |
okt. 05 - |
2,0 - 2,6 |
Legány-féle keverék: |
aug. 20 - |
|
őszi búza |
1,4 - 1,8 | |
szöszös bükköny |
0,2 - 0,3 | |
bíborhere |
4,0 - 5,0 | |
Keszthelyi keverék: |
szept. 05 - szept. |
|
rozs |
2,0 - 2,5 | |
őszi káposztarepce |
0,3 - 0,4 | |
Landsbergi keverék: |
aug. 20 - |
|
olasz perje |
5,0 - 7,0 | |
szöszös bükköny |
0,7 - 0,8 | |
bíborhere |
4,0 - 5,0 | |
rozsos szöszös bükköny: |
szept. 05 - szept. |
|
rozs |
1,8 - 2,3 | |
szöszös bükköny |
0,3 - 0,4 | |
búzás pannon bükköny: |
szept. 25 - okt. 10. |
|
őszi búza |
2,3 - 2,6 | |
pannon bükköny |
0,2 - 0,3 |
2. sz. táblázat |
|||||
Ajánlott mintavevő helyek száma a táblamérettől (fajtától) függően az őszi kalászosoknál |
|||||
a tábla mérete (ha) | |||||
1-5 | 5-10 | 10-20 | 20-50 | 50-100 | 100 felett |
mintaterek száma | |||||
7-10 | 10-15 | 15-20 | 25-30 | 35-40 | 45-50 |
Megjegyzés: 1 mintateret 2 db egymás melletti 1 m-es sorszakasz |
3. sz. táblázat |
|||||||||||
Az őszi búza tőszámának megítélése az állapotminősítés során november 15-30. között |
|||||||||||
Vetési norma (csíra/ha) | |||||||||||
5,0 millió | 5,5 millió | ||||||||||
Leggyakoribb sortávolságok (cm) | |||||||||||
12,0 | 15,4 | 12,0 | 15,4 | ||||||||
Folyóméterenként vetett csíraszám (db/fm) | |||||||||||
60 | 77 | 66 | 85 | ||||||||
Folyóméterenként számolt kikelt növény (db/fm) | |||||||||||
51-54* | 45-51** | 39-45*** | 65-69* | 58-65** | 50-58*** | 56-59* | 50-56** | 43-50*** | 72-77* | 65-77** | 55-65*** |
Megjegyzés: * ** Közepes *** Kevés |
|||||||||||