A szerves tápanyag tenyészidőben történő kijuttatásának a növénytermelés teljes vertikumában fokozott jelentősége lesz a jövőben is. Az ésszerû, agrárstratégiai súlypontú gép- és technológiafejlesztő vizsgálatoknak, illetve az azok eredményeit felhasználó üzemi adaptációknak a már jól ismert és bevált agronómiai/agrotechnikai elemekre kell támaszkodni:

• az osztott tápanyag-kijuttatás a termésnövelés lehetőségét biztosítja, szoros összhangban a csapadékellátás mennyiségével és periodikus eloszlásával,
• talajelőkészítési, vetési stb., illetve egyéb technológiai problémák okozta kelés/tőhiány miatti terméskiesés semmilyen tápanyag-kijuttatással nem pótolható,
• a szélsőséges időjárási kihatásoktól eltekintve általában megállapítható, hogy a vetés előtti tápanyag-kijuttatás tenyészidőben lényeges terméscsökkenés nélkül is pótolható (növényfajta, agrotechnika stb.).

A mezőgazdaság üzemi gyakorlatában a mûtrágya árak folyamatos emelkedése, a talajállapot javítására törekvés, valamint a környezetvédelmi előírások a szerves anyagok fokozott felhasználása felé fordította a figyelmet. A megfelelő beltartalmi értékkel rendelkező szerves trágyák kijuttatásával szemben mind a mûszaki-agrotechnikai, mind a biológiai követelmények szigorodnak. A szerves trágya sokoldalú tulajdonságait a talajban akkor fejti ki a legkedvezőbben, ha szerves anyagként a fizikai, kémiai és biológiai folyamatokat - a kultúrnövények számára - előnyös irányban befolyásolja. A szerves trágyák felosztása hatással van a kijuttatás teljes technológiai folyamatára, ezért fontos a megfelelő -halmazállapot és összetétel szerinti - csoportosítás alkalmazása:

• istállótrágya;
• hígtrágya;
• növényi szár- és gyökérmaradványok;
• komposzt és tőzeg;
• egyéb szerves trágya (szerves hulladékok, erjesztett szerves anyagok, stb.).

A szerves anyagok felhasználása nemcsak megfelelő NPK tartalma, hanem egyéb kedvező hatásai miatt is indokolt, melyek a következők:

• javítja a talajok fizikai és kémiai tulajdonságait;
• elősegíti a jó talajszerkezet kialakulását, illetve fenntartását;
• élénkíti a mikrobiológiai életet a talajban;
• a lebomlás során keletkező CO elősegíti a tápanyagok és talajjavító anyagok oldódódását;
• a talajt humuszanyagokban gazdagítja;
• javítja a talaj mikroflóráját.

A szerves trágyák kijuttatásának gépei, valamint gépesítési rendszere két fő csoportosítási módot biztosít a gazdálkodók számára, egyrészt a szilárd halmazállapotú szerves anyagok kijuttatására alkalmas szórógépek, illetve a folyékony halmazállapotú trágyák kiosztását szolgáló trágyalé- és hígtrágyaszórók.

A szilárd szervestrágya-szóró gépek nagyobb részt tekintve hasonló szerkezeti elemekből épülnek fel. Egy- vagy kéttengelyes (esetleg tandem) futómûvel rendelkező traktorvontatású, vagy tehergépkocsira szerelt változatban üzemelnek. A szórás irányát tekintve a gépek lehetnek hátul szórók, valamint oldalra szórók.

• l szóró gépek A hátul szóró gépek fontosabb szerkezeti megoldásai a vízszintes szóródobos, illetve az un. kombinált szórószerkezet, melynél ugyanezen konstrukciót egészítik ki függőleges tengelyû szórótányérokkal, valamint a vízszintes elhelyezésû egy szóródobos, a tépő-szóró hengerrel szerelt elosztócsigás és a függőleges szóróhengeres gép.
  
  
• Oldalra szóró gépek Az oldalra szóró gépeket a kétfázisú trágyaszórási technológiában alkalmazzák. Ezeknek a gépeknek lényegi különbségük az előzőekkel szemben, hogy csak a szórási munkafázis során kerülnek igénybevételre, a szállítási munkamûveleteket más gépekkel végzik, így a szórógépek „csak” a kijuttatást végzik. Az oldalra szóró gépeknek két fő változata ismert: a szóródobos és a szóróláncos kivitelû.

A szilárd szervestrágya-szóró gépek vásárlásánál fontos szempont - az üzembiztos mûködés mellett -, hogy a gazdálkodók a gépet minél jobban kihasználják. Ez kibővíthető bizonyos szállítási munkákban való részvételnél is, ahol a beépített lehordószerkezet segíthet a mezőgazdasági anyagok szállításában és ürítésében. Üzemeltetési szempontból fontos lehet még a különböző szórószerkezetû gépek alkalmazási módszerinek ismerete, így a hátul szóró gépekkel vetélő mozgást végezve érdemes dolgozni, míg a az oldalra szóró gépek esetén az un. fogásokban végzett járatási módszert kell alkalmazni. Mivel a szórásszélesség és a munkaszélesség nem egyezik meg, ezért átfedésekkel kell végezni a munkákat mindkét rendszerû gépeknél.

Az istállótrágyák kiszórásánál a legnagyobb problémákat a trágyába került bálakötöző zsineg okozza, mivel a szórószerkezetre felcsavarodva egyrészt csökkenti az aprítóhatást és a dobási távolságot, másrészt a tengelyek csapágyainál melegedést okoz. Ezek kiküszöbölésére a bálák bontásánál ügyelni kell arra, hogy a zsineg ne maradjon a szalmában, ugyanakkor a már feltekeredett zsinegeket mûszakonként többször célszerû eltávolítani a hengerekről a pontos munkavégzés érdekében.

Kassai Zsolt
FVMMI GM Kht.