Pál Mónika számára a biotermesztés alapjait az édesapja fektette le, aki gabonafélék termelésénél már 1999 óta alkalmazta az organikus gazdálkodást. Fiatal leányként, mint a veszprémi Pannon Egyetem nappali szakos hallgatója kapott egy hektár területet az apai birtokból, amelyet úgy kezdett művelni, hogy időközben párhuzamosan levelező hallgatóként a hódmezővásárhelyi mezőgazdasági karon is tanult. Az első évben a fokhagyma jelentette számára az önmaga és a gazdálkodás kipróbálását. Ez oly mértékig sikerült, hogy a következő évben már az apa ki is vonult a biotermelésből, teljes egészében leányára bízva az ökogazdálkodás megtervezését az öt hektárra bővült farmon.
A terület mára jelentősen megnövekedett, de a nagy felületen folyó biogazdálkodás is megköveteli a kétkezi munkát. „Bennünket úgy neveltek, hogy aktívan részt kellett vennünk a szülők munkájában is. Mindkettőnknek – bátyámnak és nekem – egyaránt meg kellett keresnünk a magunk zsebpénzét.” – így fogalmaz Móni, aki hálásan gondol arra a következetes szülői mintára és nevelésre, amelynek köszönhetően folyamatosan tanulták meg azt, miként tudnak önmagukról gondoskodni.
Hogy az első növény miért éppen a fokhagyma volt, abban talán a nagynénjééknél látott termelés volt az ötletadó, egyben a szakmai segítség. Az már akkor megfogalmazódott ugyanis a fiatal lány fejében, hogy mindenképpen más módon szeretne gazdálkodni, mint az édesapja, aki nagy gépekkel dolgozik, és nem használ kézi munkaerőt.
Békéscsabára, a férje városába kerülve a helyi bioboltban kötött ismeretség alapján kezdte megtervezni a termesztésbe vonható növények sorát – közösen gondolkodva felvázolták, mire is lehet szükségük a vásárlóknak. Ez idő tájt kezdték el a hagymaféléket is termeszteni, de a főiskolai évek egyben a kísérletezés időszakát jelentették, amikor például olyan különlegességeket is szívesen termelésbe vontak, mint a hokkaido tök. Termékeikkel rendszeresen utaztak a főváros ismert biopiacára, a heti vásárra szállították évekig minőségi portékájukat. Itt azonban már választékkal kellett megjelenni, ezért bővítették a tökkínálatukat, amelyben helyet kapott például az orange sütőtök, de még a dísztök is felkerült a kínálati listára, amely dekorációs célú felhasználására meglepően nagy igény mutatkozott.
Tény, hogy nagyon aktívan kell gazdálkodniuk ahhoz, hogy a gazdaság a családot eltartsa. Idén először van fűszerpaprikájuk, de Móni szerint a növényfajták kiválasztásánál szempont a személyes kötődés vagy távolságtartás is az adott fajtával szemben. Az idei fajtaválasztást például az indokolta, hogy gyönyörű szépen előkészített föld maradt a tavasszal kifagyott mák után, amelyet nem lehet „elcsúfítani” tökkel. A fajták és a termesztési arányok ösztönös, amolyan női megérzés alapján alkotják évről évre az aktuális növényeket, és azok vetésterületét. Nehéz az igényeket előre kalkulálni – még úgy is, hogy a piacról való ismeretek naprakész követést várnak el. A vásárlói keresletek ugyanis meglehetősen kiszámíthatatlanok. Idén például fokhagymából a tavaly eladott mennyiség fele is értékesítési nehézségeket jelent – egyébként teljesen véletlenül ez évben a tavalyi terület mintegy felén vetettek fokhagymát. A piaci igény minden évben kissé más – egyszer kissé kudarcosabb, míg a másik esztendőben a vártnál sikeresebb. Ezek előrébb is viszik a gazdálkodót, no persze kell hozzá kellő rugalmasság.
A biopiaci életben egyébként kialakul a termelők között egyfajta kapcsolat, de stabil vásárlói kör is. Móniéknak van olyan rendszeres vevőjük például, aki már közvetlenül keresi a megbízható termelőt, és postai szállítással kéri tőlük a bevált, megbízható terméket. Ez persze már nemcsak a tanúsítvány hitelességéről, de méginkább a bizalomról is szól. A konvencionális és a biotermékek árai közötti nagy különbségek ugyanis sajnos a manipulációkra is okot adhatnak némely termelőnek, ezért a kialakult bizalom és hitelesség a legnagyobb elismerést jelenti a garancia mellett mind a vevőnek, mind a termelőnek.
A biopiacon maguk a termelők is segítenek olykor egymásnak az értékesítésben, de ők sem vásárolnak bizonytalan helyről sem értékesítendő, sem feldolgozandó alapanyagot. Mindemellett természetesen a folyamatos ellenőrzés és a mintavétel a piacon is rendszeres. Aki hosszú távon gondolkodik, az biztosan csak a biotermékek előállításához szükséges legmegfelelőbb körülmények között termel.
A termelésben Móniék ahányszor csak lehet, kultivátoroznak, így „csak” a sorok közötti kapálás marad kézimunka igényű tevékenységként. Ehhez a helyi és környéki asszonyok-lányok segítségét veszik igénybe. A napszámosokkal ő maga is mindig együtt dolgozik a sorok között – pontosan ugyanazt csinálja egész nap, mint a segítségül hívott dolgozók. S hogy lehessen mihez igazodni, a munkában a mennyiség és a minőség mércéje Móni teljesítménye. A fiatalasszony tapasztalatai szerint a régebben gazdálkodók, az idősebb asszonyok munkabírása és lelkiismeretessége példaértékű. A segítő munkaerők magjára lehet alapozni a legnagyobb munkák idején, még a trópusi nyárban is. No persze ehhez az is kell, hogy ahogy Móni fogalmazza: „én szeretek kapálni, magát a munkát is szeretem, és azt az egész miliőt, amelyben a nyolcórás munka időszaka alatt nem kell az üzlettel, a telefonálásokkal és az ügyintézésekkel foglalkozni” – vagyis egyfajta kikapcsolódást jelent számára a fizikai tevékenység, az igazán jóleső elfáradás.
A példa követőjeként Móniék kicsi fia, mint az utánpótlás záloga éppen idén szeptemberben ült először az iskolapadba, hogy megkezdje tanulmányait gépész édesanyja nyomdokaiban járva.
Pál Mónika Hódmezővásárhely térségében gazdálkodik 9,5 hektáron, ökológiai (más szóval bio) növénytermesztést folytatva. Magáról Hódmezővásárhelyről tudni kell, hogy Budapest után az ország második legnagyobb közigazgatási területtel rendelkező városa, ami abból adódik, hogy rendkívül nagy, különböző részekre tagolódó mezőgazdasági területet is magában foglal a város. A Mónikáék által művelt területek az erzsébeti részben, ill. a Hódmezővásárhely melletti Kútvölgyön helyezkednek el. Az önálló gazdálkodás megkezdéséhez az édesapa biztosította a segítséget, tőle kapta lánya a földterületet, a gépparkot pedig közösen használják. Ezek általában a hagyományos szántóföldi növénytermesztést kiszolgáló gépek, a hagymavetőmag-termesztéshez szükséges speciális gépek viszont már Mónika saját beszerzései. Ebből is látszik, hogy édesapa és lánya között nagyon szoros az együttműködés, amit a kölcsönös segítségnyújtás alapoz meg.
Definíció szerint az ökológiai gazdálkodás tanúsítása annak a garanciája a fogyasztó felé, hogy a terméket az erre a speciális művelésmódra vonatkozó szabályok betartásával állították elő. Így az ökológiai védjegy elsősorban nem a termék bizonyos paramétereit, hanem a termelés folyamatát biztosítja. Az Európai Unióban a Bizottság 1788/2001/EK (2001.09.01.) a mezőgazdasági termékek ökológiai termeléséről, valamint a mezőgazdasági termékeken és élelmiszereken erre utaló jelölésekről szóló rendelete szabályozza törvényileg az ökológiai gazdálkodást, melyet hazánkban a 140/1999 (1999.09.03.), a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai követelmények szerinti előállításáról, forgalmazásáról és jelöléséről szóló kormányrendelet egészít ki. Az ökológiai gazdálkodás agronómiai szempontból a szintetikus úton előállított műtrágyák és növényvédő szerek felhasználást tiltó gazdálkodási formát jelent. Ennek megfelelően a tápanyagbevitel elsődleges formája a szervestrágyázás. Felhasználásra ökológiai gazdálkodásból származó istállótrágya, komposzt, ill. különböző talajkondicionáló szerek (pld. baktériumtrágyák) kerülhetnek. Emellett kiemelt szerepet kap a vetésforgó, az abba iktatott pillangósvirágúak és zöldtrágyanövények, melyek elsősorban a nitrogénellátásban játszanak fontos szerepet. A vetésforgó szerepe növényvédelmi tekintetben is felértékelődik, engedélyezett készítményként pedig kontakt réz-, ill. kéntartalmú szerek, valamint mikrobiológiai alapú készítmények (pl. Bt toxin) használhatóak fel.
A vetésszerkezet a következők szerint oszlik meg: a terület egynegyedén lencsét, szegletes ledneket, csicseriborsót, sárgaborsót, fokhagymát és hagyma vetőmagot termesztenek. Ezek a növények tekinthetőek a legjobb árualappal rendelkező kultúráknak, így elérhetővé téve, hogy a hagyományos szántóföldi növénytermesztés kereteihez képest kis területen is nyereséges gazdálkodást lehessen folytatni. Kiemelendő továbbá az is, hogy a pillangósvirágú kultúrák (így a lencse, szegletes lednek, csicseriborsó, sárgaborsó) különleges helyet foglalnak el az ökológiai gazdálkodásban a viszonylag szűkre szabott nitrogén-beviteli források között. A lencse kapcsán külön érdekesség, hogy támasztónövényként járóárpát vetettek mellé. Ez a kultúra így vegyes vetésben is az egyik legjobb terméseredményt hozta idén az egy hektárra vetített 4,3 tonnával. Az itt alkalmazott 30 cm sortávolság mellett egyébként kitűnően tudott bokrosodni az árpa. Mónika meglátása szerint a régi, sokszor feledésbe merülő növények, amelyek napjainkban felértékelődnek a tudatos táplálkozás előtérbe kerülésével, biztos bevételi forrást jelenthetnek, és jellegükből kifolyólag is eredményesen termeszthetők az ökológiai gazdálkodásban. A művelt terület másik egynegyednyi részén tönkölybúzát termesztenek. A fennmaradó felületen olyan növények kapnak helyet, mint a mák, a fűszerpaprika, vagy a mustár. Utóbbiból szintén egy fajtakülönlegességet, a fekete mustárt termesztik.
Érdekes még kitérni két olyan területre, a növényvédelemre és a tápanyag-gazdálkodásra, amelyek az ökológiai gazdálkodásban – a fentiekben részletezett előírások miatt – a hagyományos, intenzív növénytermesztéstől jelentősen eltérnek. A tápanyag-visszapótlás tekintetében a pillangósvirágúak vetésforgóba iktatásának, ill. a szervestrágyázásnak jut meghatározó szerep. Utóbbira Móniék négyéves rotációban szoktak tudni sort keríteni. Maga a trágya extenzív szarvasmarha-, ill. juhtartásból származik. Ezek mellett kiegészítésként az engedélyezett készítmények köréből levéltrágyák felhasználására is esetenként sor kerül. A növényvédelmi beavatkozások közül a mechanikai úton végzett gyomirtás a leginkább meghatározó. Ennek eszköze sorközműveléskor a kultivátor, borsó és búza esetében pedig eredményesen használható a gyomfésű is. A gyomfésű gyakorlatilag kiboronálja a csírázó, vagy fejlődésük kezdetén lévő gyomnövényeket. Alkalmazható a kultúrnövény kelése előtt a terület gyommentesítésére, ill. már álló növényállományban, amikor már megtartja a növényt a gyökere, és így nem húzzuk ki a gyomfésűvel. Emellett sokszor a kézi erővel végzett kapálás is elkerülhetetlen. Mónika pedig ilyenkor mindig együtt dolgozik a napszámosokkal. Kártevők tekintetében jelentős problémát jelent a mustáron megjelenő repcedarázs, amely ellen nem volt megoldható a védekezés az ökológiai gazdálkodásban engedélyezett szerekkel. A biológiai rovarölő szerek hatóanyaga a Bacillus thuringiensis nevű baktérium különböző törzsei által termelt toxinok (összefoglalóan Bt toxin). Míg a repcedarázs álhernyó ellen nem bizonyult hatásosnak a Dipel által tartalmazott törzs, a burgonyabogár lárvája és a vetésfehérítő ellen sikerrel alkalmazható a Novodor készítmény. Emellett szükség szokott lenni azonban a burgonyabogár kézzel történő összeszedésére is. A kórokozók közül a hagyma peronoszpóra jelentette esős évjáratokban a legnagyobb problémát. Derékba törtek a növények, a termésmennyiség pedig megtizedelődött emiatt. Erős fertőzés esetén nem elég erős a kontakt réz tartalmú szerek hatása.
Látható tehát, hogy vannak esetek, amikor az ökológiai gazdálkodást folytatóknak el kell fogadniuk, hogy egy adott növényegészségügyi problémát nem képesek teljes egészében kivédeni. Az organikus gazdálkodás elkötelezettjeit kompenzálja azonban az a tudat, hogy csak természetes eredetű anyagok felhasználásával gazdálkodnak, és a megfelelő növénykultúrák kiválasztásával így is versenyképesek lehetnek.
Keresztes Júlia – Benedek Szilveszter
A cikk szerzője: Keresztes Júlia
