Az egyre nagyobb méretû erőgépek nagy tömege nagy tengelyterheléseket, ezáltal nagy kerékterheléseket idéz elő, és ez utóbbi mûszaki jellemző nagyban befolyásolja a gumiabroncs megválasztását.
Ismert, hogy a traktorabroncs tulajdonképpen a traktor és a talaj között teremt kapcsolatot, ezért fontos szerepet kap az alkalmazott belső levegőnyomás mértéke a megfelelő teherbírás, a hatékony vontatás és a minél kisebb talajnyomás szempontjából. Köztudott ugyanis, a gumiabroncsnak nincs „saját” teherbíró képessége, a teherviselő elem gyakorlatilag a benne lévő levegőmennyiség, ennek nagysága pedig a levegőnyomás függvénye. A dinamikus teherbírást a belső levegőnyomás és a haladási sebesség, míg a talajnyomást elsősorban csak a belső levegőnyomás határozza meg. A szántóföldi munkáknál a vonóerő-kifejtésre is ez van jelentős hatással, amint azt az 1. ábra bizonyítja.
1. ábra: a vonóerő alakulása a belső levegőnyomás és a csúszás függvényében
(Forrás: Continental teszt)
Ezekre az elméleti és mért összefüggésekre épül a traktorabroncsok fejlesztése, melynek során a következő, sokrétû követelményrendszert veszik figyelembe a gyártók:
- megfelelően nagy, a kerékterheléssel arányos teherbíró képesség,
- hatékony motorteljesítmény-átvitel a lehető legnagyobb vonóerő kifejtéshez optimális csúszás és hajtóanyag-fogyasztás mellett,
- a lehető legkisebb talajnyomás kifejtése a káros talajtömörödés elkerülésére,
- kellő öntisztuló képesség,
- magas vezetési komfort, jó rugózási és lengési tulajdonságok,
- hosszú élettartam a kisebb mértékû gumikopásnak köszönhetően.
Ezeknek a kritériumoknak a radiál szerkezetû, alacsony profilú (széles, ballonos), nyílbordázatú gumiabroncsok felelnek meg a legjobban. Traktorokhoz manapság szinte csak ilyeneket forgalmaznak. Ezek előnye a hagyományos diagonál szerkezetû abroncsokkal szemben az átlagosan 20% felfekvésifelület-növekedés, a 25%-kal nagyobb vonóerő-kifejtés, a 15%-os vonóhorog-teljesítmény növekmény, a 10% hajtóanyag-fogyasztás csökkenés, a 40%-kal kedvezőbb vezetési komfort és a 60%-kal hosszabb élettartam. Teherbíró képességük ugyanakkor csak azonos a diagonál abroncsokéval. Ez utóbbi fontos tulajdonságnak a növelése az abroncsátmérő és az abroncsszélesség növelésével, valamint az abroncs belső átmérőjének csökkentésével lehetséges, hiszen ezek a paraméterek a meghatározói az abroncs térfogatának. Ha ez minél nagyobb, akkor a belepréselhető levegő mennyisége is nagyobb, így a teherbírásuk arányosan növekszik.
Fontos szempont még a kapaszkodóbordák kialakítása is. A magasabb (50–60 mm-es) bordák a jobb vonóerő-kifejtést segítik elő, egyben jobb öntisztulást is eredményeznek. Keményebb anyaguk révén hosszabb élettartamot biztosítanak. A nagyobb bordafelület szintén növeli az élettartamot, ugyanakkor kedvezően befolyásolja a talajnyomás alakulását, szilárd burkolatú úton pedig nyugodt haladást tesz lehetővé. A legjobb konstrukcióknál a teljes felfekvési felületen belül a bordák érintkezési összfelülete 20–25% körül alakul. Ezt szemlélteti a 2. ábra néhány ismert márka 650/65R 38 méretû traktorabroncsaira vonatkozóan, 3400 kg kerékterhelésnél mérve.
2. ábra: különböző traktorabroncsok felfekvő bordafelületei
(Forrás: AgrarTechnik, 2007/11.)
Fentiekből kitûnik, hogy egy korszerû traktorabronccsal nagy vonóerő, mérsékelt talajtömörítés, jó öntisztulás, alacsony hajtóanyag-fogyasztás és magas futásteljesítmény realizálható. Ilyen típusok többek között a Michelin, a Kléber, a Goodyear, a Trelleborg, a Vredestein, a Continental, a Mitas, az Alliance, a Firestone, a BTK és nem utolsó sorban a Taurus egyes gyártmányai.
Ezek a kiváló traktorabroncsok is csak akkor felelnek meg a követelményeknek, ha megfelelő belső levegőnyomással üzemeltetjük őket. Ennek szükséges mértéke függ a tényleges kerékterheléstől, a mindenkori haladási sebességtől és a vontatás közben fellépő hajtónyomatéktól. Olyan méretet kell választani, amelyet szilárd burkolatú úton 1,6–1,8 bar, míg szántóföldön – a minimális talajterhelés érdekében – 0,4–0,6 bar belső levegőnyomással használhatunk.
Sajnos erre a kívánatos követelményre a belső levegőnyomás szabályozását illetően az üzemeltetők még mindig nem fordítanak kellő figyelmet. A Goodyear németországi felmérése szerint leggyakrabban 1,4−1,6 bar belső levegőnyomást alkalmaznak a szántóföldön is (3. ábra).
3. ábra: a gyakorlatban alkalmazott belső levegőnyomások relatív gyakorisága
(Forrás: Profi 2002/4.)
A káros talajtömörödés megelőzése, ezáltal a terméseredmények növelése érdekében azonban ezen a gyakorlaton minél előbb változtatni kellene, hogy a talajon történő munkáknál az adott körülményekhez (pl.: kerékterhelés, munkasebesség, talajállapot, talajnedvesség) képest a lehető legkisebb belső levegőnyomással dolgozhassunk! Ehhez a szükséges eszközök rendelkezésre állnak, jelentősebb ráfordítást nem igényelnek.
Antos Gábor
A cikk szerzője: Antos Gábor
