A kártevő előrejelzésénél először is fontos tudni, hogy elsősorban a monokultúrás területeken képes felszaporodni. A tojásrakásának kedvez, ha a betakarítást követően szalma vagy szalmacsomók maradnak a területen, mert ezek alatt nedvesebb marad a talaj. Ha az árvakelést zavartalanul fejlődni hagyjuk a majdani búzatáblán, akkor a lárvák már itt megkezdik a táplálkozásukat, majd a talaj-előkészítést túlélő egyedek folytatják a károsítást a fővetésű gabonán. A kártétel szempontjából meghatározó a tojásrakás idejének, és az ezt követő időszaknak az időjárása. A csapadékos július és augusztus elsősorban a tojásrakásnak teremt kedvező feltételeket, majd a lárvák fejlődésének a mérsékelten csapadékos és mérsékelten meleg ősz a legoptimálisabb.

A kártevő megfigyelését a veszélyeztetett táblákon a kelés megindulását követően azonnal kezdjük meg. A kártételt a keléstől a bokrosodásig a legkönnyebb észrevenni, mert ekkor még a növénykék levelei függőlegesen állnak. A felvételezés során 1m2-es mintatereken számoljuk meg a csócsárlókat, ill. a csócsárolt növényeket. Ha m2-ként átlagosan 1-3db csócsárolt növényt (vagy csócsárolót) találunk a védekezés végrehajtása indokolt. Az előrejelzés és a védekezés szempontjából fontos tudni, hogy ha a napi középhőmérséklet +4C alá süllyed a kártevő táplálkozása gyakorlatilag megszűnik.

Az őszi kalászosok fiatal állományait egyéb talajlakó kártevők ­ pajorok, drótférgek is veszélyeztethetik. A majdani gabonatábla fertőzöttségét ezért, még a talaj-előkészítés előtt ajánlott megvizsgálni. A felvételezést a térfogati kvadrát módszerrel célszerű elvégezni. A vizsgálat során 2-5 ha-ként 0,5-1,0m2 alapterületű és 2 ásónyom (kb.:0,5m) mélységű mintagödröket ásunk, és a talajt gondosan átvizsgálva összegyűjtjük a benne található kártevőket. A kártevőket mintagödrönként célszerű külön üvegbe gyűjteni, mert így a későbbiekben a táblarészek esetleg eltérő fertőzöttségéről is információt kapunk. Ha L1fejlettségű cserebogárpajorból:5-6db/m2, L2 fejlettségűből:3-4db/m2, L3 fejlettségűből:1-2db/m2, drótféregből pedig 4-6db/m2 egyedsűrűséget tapasztalunk célszerű védekezni ellenük. Természetesen a különböző fejlettségű pajorok és drótférgek általában vegyesen fordulnak elő a területen, ezért ilyenkor létszámarányosan vegyük figyelembe azokat.

Kisebb jelentőségű kártevői az őszi gabonáknak ebben az időszakban a levéltetvek. Elsősorban a szokásosnál melegebb, kissé csapadékos, párás időjárású őszön számíthatunk a felszaporodásukra. Kis egyedszámban ősszel nem veszélyeztetik a növények fejlődését, de tömeges fellépésükkel érzékeny károkat okozhatnak és nem elhanyagolható vírusterjesztő szerepük sem. Ha azt tapasztaljuk, hogy a növények 30%-án megkezdődik a kis kolóniák kialakulása, védekezzünk ellenük.

A nedves, vagy félszáraz klímájú területeken és a csapadékosabb évjáratokban fertőz a lisztharmat (Erysiphe graminis) kórokozója. Kedvező éghajlati körülmények között keléstől az érésig támadhatja meg a gabonákat. Kelés után az alsó levélhüvelyen és a levélen jelenik meg a gombára jellemző piszkosfehér micélium bevonat. A fertőzött levél több vizet párologtat. Erős fertőzés esetén a felső levélemeletek, majd a zászlós levél és a kalász is fertőződik. A levelek sárgulnak, barnulnak, felületükön a penészbevonat vastagodik és barnásszürkére változik. A kalászokon megtelepedő lisztharmat hatására a szemek kisebbek lesznek, töppednek. A vegetáció előre haladtával a micéliumtelepeken kifejlődnek a fekete kleisztotéciumok, a gomba ivaros szaporítóképletei. Áttelelésük vagy az őszi vetéseken, árvakeléseken micéliumok formájában történik, vagy a kleisztotéciumok telelnek a növényi maradványokon, és tavasszal fertőznek. A vegetáció időszaka alatt, a gomba hífákon képződő konídiumoknak, nagyobb a fertőzésben betöltött szerepe. A gomba számára csírázáskor a legoptimálisabb a 18 ­ 22 Cº közötti hőmérséklet. Enyhe tél után számíthatunk a lisztharmat fokozottabb fellépésére. Ha a márciusi és áprilisi időjárás meleg, párás, várható a lisztharmat felszaporodása. Ha folyamatos vízborítás alakul ki a leveleken, ez gátolja a micéliumok fejlődését és a konídiumok csírázását. A lisztharmatfertőzés kialakulását a sűrű vetés, az erős harmatképződés, a tavaszi fagyok és a túlzott nitrogénellátás is elősegíti.

A megelőzésben fontos szerepe van a csávázásnak, a megfelelő talajelőkészítésnek a vetésidőnek, az optimális tápanyagellátásnak, az ellenálló fajta megválasztásának. A védekezésben fontos szempont a zászlós levelek és a kalász fertőzésének megakadályozása.

A gabonaféléken előforduló helmintosporiózisok, egy ­ két évvel ezelőtt az árpán okoztak komoly fertőzéseket. (A legfontosabbak: Drechslera teres, Drechslera tritici ­ repentis, Bipolaris sorokiniana.) Csapadékos évjáratokban járványszerûen léphet fel a betegség. A leveleken változatos levélfoltosságok formájában jelennek meg a tünetek. A Drechslera teres jellegzetes tünetei: eleinte apró barna foltok kialakulása, majd hálózatos nekrózisok és a levél elhalása. A Drechslera tritici - repentis által okozott foltok sárgák, világosbarnák, klorotikus, világos udvarral, majd a levél elszárad. A barna levélfoltosság, vagy Bipolaris sorokiniana a leveleken sötétbarna foltokat képez, amely gyakran csíra és szártőkorhadással jár. A telelésük a vetőmagon, magban, vagy fertőzött növényi maradványokon történik. A maggal terjedés nagyban elősegíti a járványszerű megjelenésüket. Az aszkospórák és a micéliumok fertőzése 15 ­ 25 Cº között, magas páratartalom mellet zajlik. Az első tünetek megjelenésére ősszel csak árvakeléseken számíthatunk, míg az őszi és tavaszi vetésű árpákon, ritkábban búzán, tavasszal, nyár elején jelennek meg a tünetek, időjárástól függően.

A levélfoltosságok megelőzésére a legjobb módszer az ellenálló fajták termesztése, valamint a vetőmagcsávázás. Vetés előtt a növényi maradványok aláforgatásával csökkenthetjük az áttelelő gombák számát. Csapadékos évjáratokban gombaölőszeres állománypermetezést kell végezni, ami kombinálható a lisztharmat elleni védekezéssel.