Adottságok

Szabolcs-Szatmár-Bereg területe természetföldrajzi-táji értelemben igen tagolt sík terület. Talajai jellemzően közepes vagy gyenge termőképességűek. Mindezek nagyban meghatározzák a termelés szerkezetét, a jövedelmezőségi viszonyokat. Északkeleti fekvéséből adódóan éghajlata hűvösebb, mint az Alföld belső tájain. Szélsőségesebb az időjárás, alacsonyabb az évi középhőmérséklet, kevesebb a csapadék és egyenetlenebb az eloszlása. Ugyanakkor a hűvösebb kontinentális jelleg, a viszonylag magas páratartalom, az elegendő napfénytartam, az őszi harmatok kifejezetten kedvezőek mindenekelőtt a téli almafajták, de egyéb, a talaj iránt kevésbé igényes gyümölcsök termesztéséhez is.

Az ágazat súlya

A megye gazdasági teljesítménye a népesség számához mérve közismerten a gyengébbek közé tartozik. A megyén belül, a GDP-adatok alapján, az agrárágazat súlya az országos átlag kétszerese (7–9% körüli), a mezőgazdasági teljesítmény egy lakosra jutó értéke azonban az országos átlagnál csak mérsékelten magasabb, a vidéki átlagnál pedig kisebb. Mindamellett 2009–2011 között évente az ország mezőgazdasági bruttó hozzáadott értékének 6-7%-át állították elő a térségben. A legutóbbi népszámlálás alapján a megyei foglalkoztatáson belül 6% körüli az ágazat súlya, ami a vidéki átlagot meghaladja. A megyén belüli beruházások ugyancsak jelentős hányada – 2010–2012 között évente 7–10%-a – irányul az ágazatba, amit uniós és más pályázati lehetőségek széles köre segít.

A 2010. évi agrárcenzus információi alapján a térségben a 14 éves és idősebb népesség mintegy háromtizede, 160 ezer fő kötődik munkavégzés révén a mezőgazdasághoz. Ez állandó vagy időszaki foglalkoztatást, döntően azonban a családi gazdaságokban való munkavégzést jelenti. A résztvevők magas száma összefügg a kézimunka-igényes kultúrák magas részarányával, valamint az alacsony foglalkoztatásból és a szerényebb jövedelmekből adódó kényszerrel, és – bár statisztikailag nehezen megfogható – szerepe van a tradícióknak is.

Szervezeti háttér

A mezőgazdasági termelés szervezeti hátterét a jellemzően nagy üzemméretet mutató gazdasági szervezetek, és az ezeknél jóval tagoltabb egyéni gazdaságok adják. Az egyéni gazdaságok száma permanensen csökken, az országosnál lassúbb ütemben. Az egyéni gazdaságok száma 2010-ben a megyében kiugróan a legmagasabb, 71 ezer volt. E mellett 554 gazdasági szervezet folytatott mezőgazdasági tevékenységet. A mezőgazdasági termelés alapját jelentő földterület 77%-a volt 2010-ben az egyéni gazdaságok használatában. Országosan ez az arány 52%. A földterülettől eltérően az állattartás volumene (ún. állategységben mérve) a két szereplő között meglehetősen kiegyenlített. Összességében az állategységben mért állatállomány az országban Csongráddal együtt a 4. legnagyobb, azonban a rangsor elején álló Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar megyeinél jóval kisebb.

A különböző termelési profilú egyéni gazdaságok közül legkevésbé a kizárólag növénytermesztéssel foglalkozók száma csökkent, így ez a típus a megyében az országosnál jóval nagyobb részarányú. A gazdálkodás célja egyre inkább az értékesítés irányába tolódik el, legnagyobb hányaduk, 45%-uk azonban kizárólag saját fogyasztásra termel. Az elsősorban értékesítésre termelők súlya 27%, az országosnál (20%) magasabb.

Egyéni gazdaságok a megyében a termelés típusa szerint

Területhasznosítás

A megyei gazdaságok által használt földterület 622 ezer hektár, melynek növekvő része (2013-ban 21%-a) művelés alól kivett terület. A fő hasznosítási irány (a terület 42%-án) a szántóföldi növénytermesztés. Jelentős az erdőgazdálkodás (20%), amit 10%-os részesedéssel a gyepgazdálkodás követ. Megyei sajátosság a gyümölcsös terület viszonylag magas (5%-os) részaránya.

A szántóföldi növénytermesztést a gabonafélék – főként a kukorica – uralják. Országos területének közel tizedét művelik Szabolcs-Szatmár-Beregben.

Vetésszerkezet, 2013

A kisebb területű hazai gabonanövények közül a rozs és tritikálé termesztésében is jelentős a megye szerepvállalása. Az ipari növényeken belül a napraforgómag termesztése a meghatározó, az országos vetésterület 8%-a a megyében volt 2013-ban. A kis súlyú ipari növények közül kiemelkedő a már említett dohánytermesztés.

Országos összehasonlításban mért jelentősége miatt meg kell említeni a burgonya és a zöldségfélék termelését is.

Állattartás

A hajdan egyik legnagyobb szarvasmarhatartó megye állományát (2013. december 1-jén 36 ezer) ma számos megye megelőzi. Sertéstartása a jelentősebb állattartókhoz képest mérsékelt. (A 2013. évi téli állomány 144 ezer volt.) Kiemelkedő ugyanakkor a juhtenyésztés a 151 ezres állománnyal. A juhok 15%-át istállózzák a megyében, döntően az egyéni gazdaságokban. A tyúkfélék tartásából is az előbbihez hasonló a részesedése, ami nagyobb részben nagyüzemi keretek között történik.

A megye főbb haszonállatai (2000 = 100)

A gazdálkodók demográfiai jellemzői

A gazdálkodók 72%-a férfi, mindazonáltal a nők szerepvállalása a térségben jól érzékelhetően nagyobb, mint országosan, ami összefüggésben van a térség férfi lakosságának kedvezőtlenebb halálozási viszonyaival.

A gazdálkodók korszerkezete az országosnál fiatalabb. Arányában több (8%) a 35 év alatti és kevesebb (27%) a 64 év feletti. Tendenciájában mind a fiatal, mind az idősebb gazdálkodók száma csökken, nagyobb ütemben, mint a derékhadé (a 35–64 éveseké).

A mezőgazdasági termeléshez szükséges szaktudás az egyéni gazdálkodók döntő többségénél (85%-ánál) gyakorlati tapasztalaton alapul a 2010. évi agrárcenzus adatai alapján. A gazdák egyaránt 5-6%-ának legmagasabb mezőgazdasági végzettsége legfeljebb alap- vagy középfokú, felsőfokú szakirányú végzettsége csupán 2%-uknak van, és 3%-uk (az országosnál kisebb részük) gazdálkodik mindenféle szaktudás nélkül.

Gyümölcstermesztés

A gyümölcstermesztés jelentőségének kialakulását az adottságokon kívül történelmi események is befolyásolták. A történelmi Magyarország árualmája ugyanis túlnyomórészt Kárpátalján és Erdélyben termett, melyek elcsatolását követően települt át termesztésük a megyébe.
Az 1960–1970-es években a szovjet almaexport folyamatos bővülése fokozta a termelést. A rendszerváltáskor ezen piacok elvesztése visszavetette az ágazatot, és a korábbi szintre azóta sem fejlődött vissza, ugyanakkor jelentős fajtaváltás és termesztési technológia korszerűsödés történt. A megyében van az ország gyümölcsterületének harmada (2012-ben 30 ezer hektár), ezen belül a szilva, valamint meggy, dió területek negyede-harmada, az almások területének kétharmada (17 ezer hektár). Utóbbi országhatáron kívüli összehasonlításban is jelentősnek számít.

Malakucziné Póka Mária, KSH Debreceni főosztály

A cikk szerzője: Malakucziné Póka Mária