A hazai repcetermesztés területi növekedésével egy időben felerősödve jelentkeztek a növényvédelmi problémák. A tenyészidőszakban várhatóan kialakuló károsodások között nagyobb súllyal a kárt okozó állatfajoknak, kisebb jelentőséggel pedig a kórokozóknak van szerepe. A repcetermesztő területeknek a tápnövénytől függő sajátos biotóp szerepe van, ahol létrejön illetve felépül a fajok biocönózisa. A fajokban gazdag biocönózisokban találhatók meg a károsító szerepben lévő kórokozók és kártevők.

A kórokozók közül jelentőségénél fogva kiemelhető a szürkepenész (Bothrytis cinerea) és a repcebecő-rontó (Alternaria brassicae).

A kárt okozó állatok minden évben jelen vannak a növényállományokban és egyedszámtól függő termésveszteséget okoznak. Közöttük évenként változó dominanciával számolhatunk a káposzta-levéltetű (Brevicoryne brassicae), a repce-fénybogár (Meligethes aeneus), a nagy repcebolha (Psylliodes chrysocephala), a repce-szárormányos (Ceutorhynchus quadridens), a repce-gubacsormányos (Ceutorhynchus pleurostigma) a repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus assimilis), a recebecő-gubacsszúnyog (Dasyneura brassicae) és a repcedarázs (Athalia rosae) jelenlétével.

Az egymást követő fenológiai állapotokra és a hozzájuk kapcsolódó károsítókra figyelemmel táblázatokba rendeztük a fontosabb ismereteket, amelyek szerepe a tájékoztatás, valamint figyelemfelkeltés az eredményes termelői tevékenység folytatásához. A gyakrabban előforduló és érzékeny károkat okozó fajokat részletesebben is bemutatjuk.

Évenként jelentkező, gyakori faj Európa egész területén, így hazánkban is károsít. Elterjedésére jellemző, hogy megtalálható még Ázsia mérsékelt égövi területein, továbbá Észak-Afrikában. Észak-Amerikában a behurcolt fajok közé tartozik. Kártétele azokban az években érinti érzékenyen a növényeket, amikor kedvezőtlen telelés után hûvös és hosszú, vontatott kitavaszodás következik. A gyengén fejlett növények tartósan virágbimbós állapotban maradnak, amelyeket táplálkozás során károsítanak és ennek következtében később lehullanak. Az erőteljesen fejlett, gyorsan virágzó növényeken nem tud súlyos károkat okozni, sőt a virágban táplálkozva elősegíti a megtermékenyítést.

A károsított növények köre

Elsődleges tápnövényei közé tartoznak a termesztett repcefajták, a mustár, a tarlórépa és az olajretek. Az imágók táplálkozhatnak még a retek, a káposztafélék és minden más keresztesvirágú növény virágaiban. A lárvák a virágbimbókban fejlődnek. Az imágók csak táplálkozási céllal keresik fel a virágzó gyümölcsfákat, a mákot, a gyermekláncfüvet, a tormát és sok más növényt.

A kártétel felismerése és a kárkép

Az imágók kártétele a virágbimbók megrágásával veszi kezdetét, ami táplálkozási vagy tojásrakási céllal történik. A termők megrágásának következménye a virághullás lesz, ami a virágzati tengely felkopaszodásával jár együtt. A kártétel az élettani virághullástól megkülönböztethető azzal, hogy a bogár kártétele következtében visszamaradó virágkocsányok rövidebbek, mint az élettani hullás esetén. Azok a virágbimbók, amelyekben lárvák fejlődnek, nem nyílnak ki, elgubacsosodnak, zöldborsó-szemre emlékeztetnek. A kinyílt virágokban táplálkozó bogarak gyakorlatilag hasznosak, de tevékenységük közben néha előfordul, hogy a termőt is megrágják, aminek szintén virághullás a következménye.

A fejlődésmenet éves alakulása

Az egynemzedékes faj bogarai telelnek a tábla közelében lévő erdők, árokpartok, útszegélyek avarjában. Előjövetelük viszonylag korán megtörténik akkor, amikor a levegő átlagos hőmérséklete több napon keresztül eléri a 9 °C-t. A bogarak táplálkozás céljából virágokra repülnek, ahol virágport fogyasztanak. Ebben az időszakban megtalálhatók a korán virágzó gyomnövényeken, gyümölcsfákon és természetesen a repcén. Általános jelenségnek tûnik az, hogy a virágbimbós állapotban lévő repcetáblákat is ellepik és ilyenkor átrágják a bimbó falát majd benne a virágszervekkel, alapvetően pedig a virágporral táplálkoznak. A megtermékenyített tojásokat a keresztesvirágú növények porzószálaira ragasztják az imágók. Virágonként 1-2 tojást helyeznek el, de egy virágba több egyed is rakhat tojást. Ebből a célból a legfejlettebb virágbimbókat választják ki, ezzel is növelik a kártételt. Az embrionális fejlődés általában 4 napig tart és ezt követően kikelnek a lárvák. A lárvák a kialakított zöld gubacsban táplálkoznak és a 3. vedlést követően fejezik be a fejlődésüket, ami hozzávetőlegesen 4 hétig tart. A kifejlett lárva elhagyja táplálkozási helyét és a talajba vonul, ahol 2-6 cm mélységben bábozódik. A báb állapot 1 hétig tart és azt követően megjelennek az új imágók. Nyár közepéig – néha ősz elejéig – különböző virágzó növényeken táplálkoznak, amit a telelőre vonulás követ.

Előrejelzés, védekezés

A faj tömeges elszaporodásának a párás meleg tavasz és nyár kedvez. Egyedszám mérséklő hatása van a száraz melegnek és a hûvös, csapadékos időjárásnak.

Az előrejelzés gyakorlati szempontból egyszerû módszerekkel megoldható. A bogarak csillogó sötét színe a sárga virágon, de a zöld növényen is jól látható, ezért tehát növény-egyed vizsgálati módszer eredményesen alkalmazható. A repülő bogarakat vonzza a sárga szín, ezért csapdázhatók a Moericke-féle sárga tálakkal. A növény-egyed vizsgálat esetén célszerû a sakktábla-minta alapján több helyen elvégezni a bogár számlálást és amennyiben a növényenkénti átlag 5 vagy annál több imágó, akkor fel kell készülni ill. el kell végezni a védekezést. A sárga fogótálakat naponta kell ellenőrizni és a növény-egyed vizsgálattal egybevetett eredmények alapján lehet dönteni a védekezésről.

Védekezni többnyire azokon a területeken kell, ahol a repce gyengén és vontatottan fejlődik. Az imágók elleni inszekticides védekezés optimális időpontját úgy kell meghatározni, hogy az lehetőség szerint előzze meg a tojásrakást. Virágzó állományban csak a méhkímélő technológia alkalmazható.

A faj Európa minden területén, így tehát hazánkban is általánosan elterjedt. Kártételi jelentőségére figyelemmel megjegyezzük, hogy a Dunántúlon gyakrabban okoz termésveszteséget. Az Észak-európai országokban, ahol a tél mérsékeltebb, igen jelentős károkat okoz azzal, hogy elősegíti a repce kifagyását és a magvak kényszer érését. A faj előfordul még Ázsiában a szibériai területekig.

A károsított növények köre

Tápnövényei között szerepet kapnak a repcefélék, a mustár, az olajretek továbbá a vadrepce és a repcsényretek. Megjegyezzük, hogy a tavaszi repcét csak az imágó károsítja. A káposztafélékkel is táplálkozik, de jelentősebb kártételével nem kell számolni.

A kártétel felismerése és a kárkép

Az imágók a kelő repcén, nyáron pedig az aratás előtt álló érőfélben lévő növényeken károsítanak. Ősszel a fiatal leveleket hámozzák, amelyek később lyukacsosak lesznek az alsó epidermisz kiszakadása miatt. Az új nemzedék bogarai az érő repcéken a felső leveleket és különösen a becőket hámozgatják ami a korai érést és a becők kovadását eredményezi. A lárvák ősz és tél folyamán a levelek nyelében és a fő érben aknáznak, tavasszal pedig a szárban folytatják a táplálkozást. A példányok közül néhányan a gyökérnyaki részbe is berágnak és ott járatokat készítenek, amelyek rágcsálékkal és ürülékkel szennyezettek.

A fejlődésmenet éves alakulása

Évente egy nemzedéke alakul ki. Fejlődésmenete eltér a többi földibolha fajétól. Az eltérés abban nyilvánul meg, hogy lárva alakban telel az ősszel kikelt növényekben. A telelés helye általában a levélnyél és a fő ér. A fiatal lárvák 2-4 cm hosszú járatokat rágnak a károsítás helyén. A 3. lárvastádiumban a lárvák megfordulnak és ettől számítva a szár irányába haladnak. Tavasszal a szárban és a gyökérnyakban károsítanak. Ebben az időszakban több helyen is átrágják a szállító edénnyalábokat és járatot készítenek a felületre. Ezt oxigén igényük kielégítése miatt teszik. A fejlődésüket tavasszal fejezik be, amikor elhagyják a növényt és a talajba vonulnak bábozódni. Május elején 2-4 cm mélyen bábkamrát készítenek a talajban. A bábállapot májusban befejeződik és az új bogarak már e hónap végén, június elején ellepik a még zöld növényeket és a becőket. Kártételük a hámozó rágás. A repcét aratásakor elhagyják és keresztesvirágú gyomnövényeken táplálkoznak, majd nyugalmi állapotba vonulnak a talajba és csak ősszel az új vetések kelésekor aktivizálódnak. Ilyenkor a kelő repcén csoportosulnak és 1-2 hétig táplálkoznak, majd pedig a repce tövek mellett a talajba tojást raknak. Az embrionális fejlődés időtartama 1-2 hét. A kikelt lárvák felmásznak a növényekre és berágnak a levélnyelekbe, ahol a 2-3. lárvastádiumban áttelelnek.

Előrejelzés, védekezés

Tojásrakás szempontjából kedvező a 4-12 °C között hőmérséklet és a 75-85%-os relatív páratartalmú levegő. Ilyen esetben az egyedenként lerakott 900-1000 tojás nagy hányadából életképes lárvák kelnek ki. Száraz meleg őszi napokon amikor a levegő hőmérséklete 26 °C fölötti, a tojások tömegesen elpusztulnak.

Az ősszel kelő repceállományon a feltûnően fémfényû bolhák jól láthatók és így megszámolhatók. A repce fejlettségétől függően esetleg fûhálózással is gyûjthetők az imágók.

Abban az esetben, ha m2-enként 1 bogár található, már számolhatunk –a tojásprodukció miatt– a kártétel kialakulásával. A lárvák száma is meghatározó a növény egészséges felnevelhetősége szempontjából. A tőrózsa állapotban 5 lárva már a növény pusztulását eredményezheti.

Figyelemmel a fiatalkori növényállományban károsító lárvákra, célszerû a vetőmagot csávázni. A csávázás általában 2-3 hétig nyújt védelmet a fiatal leveleken táplálkozó imágók, majd pedig a levélnyélbe berágó lárvák ellen. Az imágók tömeges jelentkezése esetén célszerû a tojásrakást megelőző védekezéseket növényállomány kezelés (permetezés) formájában elvégezni.

faj Európa egész területén így hazánkban is mindenütt megtalálható. A szakirodalom általában ezzel a fajjal kapcsolatban azt emeli ki, hogy a repcében ritkán okoz jelentős termésveszteséget. Fontosabb kártevőnek tekintik a káposzta és karfioltermesztésben. A megállapítás ellenére azonban tapasztalható, hogy egyes években a virágbimbós állapotban lévő növényeken nagy számban fordulnak elő az imágók, amelyek lárvái sokszor tömegesen táplálkoznak a szárban, a levélnyelekben és a levelek fő erében. Ezért tehát a repce-fénybogár elleni védekezéskor gondolni kell a repce-szárormányos gyérítésére is.

A károsított növények köre

Tápnövényei közé sorolhatók a repcefélék, a káposzta, a karalábé, a karfiol, a repcsényretek, a vizitorma és az útszéli zsázsa.

A kártétel felismerése és a kárkép

A kora tavasszal rajzó bogarak apró lyukakat rágnak a repce levelein, a száron és a levélnyélen, valamint a levél fő erébe. A fő érbe fonáki oldalról rágott sebbe rakja a petecsomókat, amelyekben általában 10 pete található. A kikelt lárvák a levél fő erében és a levélnyélben aknáznak. A károsított levelek napsütés hatására lankadnak, éjszaka regenerálódnak, majd ez a jelenség napokon keresztül ismétlődik mindaddig, amíg a levelek sárgulnak, majd elszáradnak és lehullanak. Az idős lárvák a repce szárát aknázzák, szinte kiüregesítik. A kártétel következtében a szár csavarodik, esetenként kampósbot jellegûvé válik. A felhasított szárban elbarnult járatok, rágcsálék és ürüléknyomok találhatók. Az új bogarak június elejétől találhatók meg a repceállományban, amelyek már a fejlődésben lévő zöld becőket rágják ill. hámozgatják. A sérült becőfal szövetei elszáradnak, merevek lesznek és ezzel hozzájárulnak a becő kovadásához, ami a magvak kiszóródását eredményezi.

A fejlődésmenet éves alakulása

Az egynemzedékes faj imágó alakban telel az erdőszélek avarjában. A sekélyen telelő bogár korán megkapja a fejlődéshez szükséges küszöb-hőmérsékletet és ezért a repcetáblákra való berajzás már március, áprilisban bekövetkezik. A szakirodalom a repcetáblán való megjelenését a repce-fénybogár utáni időre teszi. A gyakorlatban találkoztunk olyan esettel, amikor a sorrend fordítottan érvényesült. Táplálkozás során, megtermékenyítés után a fő érbe lyukakat rág és azokba helyezi el a tojáscsomókat. Az embrió fejlődése 1 hetet igényel. A kikelt lárvák 1 hónap alatt fejezik be fejlődésüket. A csoportos tojásrakásból adódik, hogy egy növény szárában 25-30 lárva is élhet. Olyan esettel is találkoztunk, amikor egyetlen levélnyélben 30-40 lárva táplálkozott. A kifejlett lárvák lyukat rágnak a szár felületére és azon keresztül hagyják el a növényt. A talajban 1-2 cm mélységben bábozódnak. A báb állapot 8-12 napig tart és ezt követően megjelennek az új imágók, amikor a repce aratás előtt áll. Aratásig a becők rágásával elégítik ki táplálék igényüket. Ez a rövid táplálkozás alkalmas arra, hogy a teleléshez szükséges tápanyagtartalékkal rendelkezzenek.

Előrejelzés, védekezés

A korai kitavaszodás elősegíti a korai rajzást és ez fokozza a kártételt.. Ebben az időszakban érvényesülő száraz meleg időjárás kedvez a súlyos kártételek kialakulásának.

Az előrejelzés a repce-fénybogárnál leírtakkal megegyező. Az imágók egyedszáma megállapítható sárga tálcsapdákkal és növény-egyed vizsgálattal. Az egyedszámtól függően szükséges védekezés időpontja egybeesik a repce-fénybogár elleni védekezéssel, ezért tehát a legtöbb esetben nem szükséges a repce-szárormányos ellen külön védekezni.

A faj egyedei Európa minden területén, így hazánkban is mindenütt megtalálhatók. Elterjedésével kapcsolatos ismeret, hogy a Közel-Keleten és Észak-Afrikában szintén előforduló faj. Az USA-ba és Kanadába behurcolták, ahol az 1930-as évek óta károsít.

A károsított növények köre

Tápnövényei között megtalálhatók a repcefélék és azok fajtái. Károsít ezen túl még a magnak termesztett káposztán, a retekféléken, a repcsényretken és a fehérmustáron. A hazánkban újabban termesztett olajreteknek szintén kártevője.

A kártétel felismerése és a kárkép

A fejlődési alakok közül kárt okoz a lárva és az imágó. A telelésből előjött imágó tavasszal a növények szárát, a leveleket és a fejlődés különböző fázisaiban lévő virágbimbókat rágja meg. Az érési táplálkozás és kopuláció után a becő falát átrágva helyezi el tojásait és az ott kikelt lárvák a magkezdeményeket elfogyasztják, a magvakat megrágják. A kárt szenvedett becő kényszerérett lesz és ezzel együtt bekövetkezik a korai kovadás ami a magvak elrugását eredményezi.

A fejlődésmenet éves alakulása

A faj fejlődésmenetét alapvetően meghatározza az, hogy évente egy nemzedéke alakul ki. A telet az imágók vészelik át az erdőszélek, árokpartok avarjában. A kora tavaszi meleg napokon elhagyják a telelőhelyet és repülve keresik fel a repcetáblákat. Érési táplálkozást folytatnak, közben kopulálnak és tojást raknak akkor, amikor a becők már megjelentek. A tojásrakás kezdete a becő 2-5 cm-es fejlettségi állapotában indul. A hazai viszonyok között április végétől május közepéig lehet a tojásrakásra számítani és ez egyben utal az optimális védekezés időpontjának meghatározására is. A nőivarú egyed általában 1-2 tojást rak az átrágott falú becőbe. A tojásokból a 10-12. napon kelnek ki a lárvák, amelyek 20-25 napig táplálkoznak a becőben és ilyenkor fogyasztják el a magkezdeményeket ill. a magvak felületét rágják. A lárvák kifejlődéséhez 2-3 mag elfogyasztása szükséges. A fejlődésüket befejezett lárvák átrágják a becő falát és a talajra vetik magukat. A talaj felső néhány cm-es rétegében bábozódnak, majd 10-15 nap múlva kikelnek az imágók. Az új bogarak elhagyják a bábozódás helyét és különböző keresztesvirágú növényeken folytatnak betelelő táplálkozást, amit a nyár végi telelőre vonulás követ. Ritkán előfordul, hogy az imágók néhány példánya még szeptemberben is megtalálható a tápnövényeken.

Előrejelzés, védekezés

Kedvező tavaszi időjárás esetén az imágók korán előjönnek telelési helyükről és ezért hosszabb időn keresztül kell számolni a kártételükkel. Ez hozzájárul a tojásprodukció növekedéséhez és így a lárvák okozta becőkártételhez.

Az előrejelzés megoldható növény-egyed vizsgálattal és sárga tálcsapdák alkalmazásával.

A védekezés optimális időpontja minden esetben az imágók ellen jelölhető meg, még tojásrakás előtti időszakban. Azt is vegyük figyelembe, hogy a faj egyedei már virágzás alatt a növényeken tartózkodnak. Ez azt jelenti, hogy a védekezést még virágzás előtt célszerû elvégezni. Szélsőséges esetben előfordulhat, hogy a védekezést virágzó állományban kell végrehajtani. Ilyenkor csak méhkímélő technológiával szabad a hatékony – erre a célra javasolt – inszekticideket kipermetezni.

A repcedarázs előfordulásával hazánk minden területén számolni kell, tekintettel arra, hogy Európában mindenütt jelentős kártevő. A faj kárt okoz Észak- és Dél-Afrikában, Szibériában és Japánban. Kártételét tekintve az őszi nemzedék a legjelentősebb, mert az álhernyók tömeges jelenléte esetén a fiatal növények teljesen elpusztulnak. A kártevő esetenként tömegesen elszaporodik a mustáron és a magnak termesztett retek állományokban.

A károsított növények köre

Tápnövényei között kiemelt helyet foglalnak el az őszi- és tavaszi repce, a mustár, a tarlórépa, a káposztafélék, a retek, az olajretek és a különböző keresztesvirágú gyomnövények. A felsorolt növények mindegyike alkalmas a tápnövény szerep betöltésére és így biztosított a faj fejlődése, szaporodása és fennmaradása.

A kártétel felismerése és a kárkép

A repcedarázs imágói nem károsítanak. Ezzel szemben az álhernyó típusú lárvái a zöld növényi részek fogyasztói. A fiatal lárvák a levél fonákon hámozgatnak, majd lyuggatnak és végül a 3. fejlődési stádiumtól kezdve karéjozzák a leveleket. Ebben az időszakban a levél mindkét oldalán előfordulnak és így szabad szemmel is jól láthatók. Súlyos kártétel esetén a levéllemezt teljesen elfogyasztják, csak az erek maradnak meg. A mustáron a virágokat és a becőket is megrágják. A lárvák – fejlődésük során – a két utolsó lárvastádiumban fogyasztják el a táplálék mennyiség 85–90%-át. Ez egyben arra utal, hogy a védekezést a fiatal lárvák ellen kell elvégezni, mert az idős lárvák 1-2 nap alatt a repce vagy a mustár állomány egész levélzetét elpusztítják.

A fejlődésmenet éves alakulása

Kiemelt kérdésként kell kezelni, hogy évente 3 nemzedéke van, tehát azok a teljes tenyészidőszakot átfogóan károsíthatnak. A telet előbáb állapotban vészeli át a talajban 3-10 cm mélységben. Tavasszal, általában április végén bábozódik. Az első nemzedék rajzása április végén kezdődik, amely május közepén, 20-án éri el csúcspontját. Az imágók nem károsítanak, de különböző virágokon táplálkoznak, közben kopulálnak és lerakják a megtermékenyített tojásokat. A nőstények fûrészes tojócső segítségével a levelekbe helyezik tojásaikat. Az embriófejlődés 7-10 napig tart, amikor kikelnek a lárvák és azok 15-20 napig táplálkoznak. A táplálkozást befejezett lárvák a talajba vonulnak és bábozódnak. A második nemzedék imágói június második felében rajzanak. Ezek lárvái az árvakelésen, a vad-kereszteseken, esetleg a takarmánynak vetett mustáron és a tarlórépán fejlődnek. A harmadik nemzedék imágói augusztus végén rajzanak és a szeptemberben kelő repcenövényben helyezik el a tojásaikat. Ez a nemzedék általában a legnépesebb, ezért rendkívüli veszélyt jelenthet az ősszel kelő repceállományokra. Az álhernyók ősszel, sokszor még decemberben is megtalálhatók a növényeken. Talajba vonulás után előbáb állapotban telelnek.

Előrejelzés, védekezés

Tömeges elszaporodásra a csapadékszegény években lehet számítani és akkor, amikor a tojásrakásra alkalmas növényekből nincs hiány.

Veszélyességükre tekintettel a kikelt repcevetéseket 2-3 naponként ajánlatos megvizsgálni. Ilyen esetben a lassú röptû, sárga potrohú darazsak észlelhetők a növényállományok fölött. A tojásrakás 4-5 nap múlva kezdődik. A tojások megduzzadnak és a nap felé fordított levelekben láthatóvá válnak.

A lárvák egyedszáma jelentősen gyéríthető az árvakelések alászántásával. A fiatal növényeken táplálkozó lárvák pusztulását eredményezheti a csávázott vetőmag. A lárva népesség okozta tarrágások megelőzhetők az L1-L3 lárvák ellen alkalmazható állománypermetezésekkel.

Dr. Kuroli Géza − Dr. Németh Lajos

1.táblázat

A káposztarepce fejődési szakaszai, a kártevők és a védekezések közötti kapcsolat

cellspacing="0">

Vetőmag, talaj és a növény fejlettségi állapota

Kártevők

Kárképek

A védekezés időpontja és módja

Az optimális védekezés időpontja

Vetőmag

1.Talajlakó kártevők

• drótférgek
  
  és pajorok (Agriotes spp., Melolontha spp.)

2.Főgyökér kártevő:

• gyökér-gubacsormányos
  
  (Ceutorhynchus pleurostigma)

3.Szik-és lomblevél kártevők:

• nagy
  
  repcebolha (Psylliodes chrysocephala)

• keresztesvirágúak
  
  földibolhái (Phyllotreta spp.).

• repcedarázs (Athalia rosae)

1. A felpuhult vetőmagba,

majd a gyökérnyakba berágnak. A fiatal növény elpusztul.

2. A gyökérnyakon vagy

a főgyökértesten különböző nagyságú golvva képződik, amelyben lárvák

élnek.

3. A bolhák hámozzák a

levelet. A kárkép 2-3 mm átmérőjû. Az alsó epidermisz a növekedés miatt

később kiszakad és ezért lesz lyukas a levél.

A repcedarázs

álhernyói szabálytalanul karéjozzák a leveleket

A vetőmag előkészítése során csávázás vagy pillírozás

Vetés előtt

Kikelt és fejlődésnek

indult növények

Csávázás nélküli vetésekben felszaporodhatnak

a bolhák, a gubacsormányos és a repcelevéldarázs lárvái.

A kárképek a fentiekkel megegyeznek

Veszély esetén állománykezelést

alkalmazunk a bolha és az ormányos imágók, valamint a repcelevéldarázs

lárvái ellen

Gazdaságilag hatékony védekezési eredmény

várható az imágók ellen tojásrakás előtt, a lárvák ellen pedig a fejlődés

kezdetén (L1-2- állapot)

Áttelelés után fejlődés,

virágbimbós állapot

1. Repcefénybogár

(Meligethes aeneus) 2. Repceszár-ormányos (Ceutorhynchus

quadridens)

3. A nagy repcebolha áttelelő lárvái

1. Berág

a virágbimbóba, ahol a porzókat és a bibét károsítja, a bimbó lehullik.

2. A levéllemezt,

a levélnyelet és a szárat foltosan hámozzák. A lárvák a szárban és a levélnyélben aknáznak

és ezért szivacsos állomány alakul ki. A növény lankad, fejlődésben

visszamarad.

3. A lárvák a levélnyélben és a

szár gyökérnyaki részében aknáznak. Telelés után az alsó levelek sárgulnak,

majd elhalnak. A növény fejlődésében

elmarad.

1. Imágók ellen, lehetőleg

a virágbimbók kinyílása előtt.

2. Általában

március-április hónapban az imágók ellen.

3. Eredmény az őszi védekezéstől várható.

1-2. Az imágók ellen

még tojásrakás előtt.

3. Ősszel az imágók ellen tojásrakás előtt.

Virágzás, becő illetve magfejlődés

1. Repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus

assimilis)

2. Repcebecő-gubacsszúnyog (Dasineura

brassicae)

1. Az imágó a levelet, virágkocsányt, szárat, virágbimbót

rágja. A lárva a magot, becőfalat rágja. A becő kovad. 2. A becő kovad,

mert a lárvák a magok mellett károsítják a becő belső falát.

1. A növényeken

táplálkozó imágók ellen.

2. A becőormányos elleni védekezés hatásos lehet a gubacsszúnyog

ellen is.

1. Tojásrakás előtt,

az imágók ellen.

2. Külön nem védekezünk, de jó hatása lehet a becőormányos

ellen alkalmazott inszekticideknek.

Tenyészidőben bármikor

Mezei pocok

(Microtus arvalis)

A növényeket megrágja és elpusztítja

Gradáció kialakulásakor a repcetáblán

való megjelenésekor

Védekezni akkor kell, ha 100m2-en

2 lakott járat van.

2. táblázat

A káposztarepce fejlődési szakaszai, a kórokozók és a védekezések közötti kapcsolat

cellspacing="1">

A betegség megjelenése

Betegség (kórokozó)

Tünetek

A kórokozó biológiája, terjedése,

környezeti igénye

Védekezés

Egész tenyész-időszakban

Repcebecőrontó (Alternaria

brassicae, A. brassicicola)

A fertőzött magból kelő növények csíra korban elpusztulnak,

vagy a fejlődésben visszamaradnak. Virágzás idején a leveleken nagyméretû,

barna, kerekded, koncentrikusan zónázott, száraz foltok alakulnak ki.

Az erősen fertőzött levelek leperegnek. A száron megnyúlt barna foltok

láthatók. A fiatal fertőzött becők lehullanak. Az idős becőkön barna

foltosság jön létre, a magok a becőből idő előtt kiszóródnak.

A gombák a fertőzött magokban, vagy

növényi maradványokban maradnak fenn.

A kórokozók széles hőmérsékleti határok

között képesek fertőzni, de járványos elterjedésükre a becők kialakulása

idején uralkodó meleg és magas páratartalom mellett kell számítani.

Vetésre csak egészséges magot használjunk.

A beteg állományt minél előbb takarítsuk

be, ezzel a pergési veszteség csökkenthető. A fertőzött növényi részeket

mélyen szántsuk alá, az árvakeléseket szüntessük meg.

Virágzás kezdetétől

Fehérpenészes rothadás (Sclerotinia

sclerotiorum)

A száron, a szárelágazások alapi részén világosbarna, kerek

megnyúlt foltok képződnek, rajtuk koncentrikus gyûrûs mintázat látható.

A szár belsejében, ritkábban a száralapi részen fehér micéliumszövedék

alakul ki. A szárban, néha annak felületén is nagyszámú, 3-10 mm nagyságú

kemény micéliumtömörülés (szklerócium) jön létre. A fertőzött szárakon

a becők fehérek.

Sokgazdás, polifág kórokozó, számos

termesztett- és gyomnövényt fertőz (pl. napraforgó, bab, szója, paradicsom,

zeller, csattanó maszlag, parlagfû, stb). A talajban szkleróciumokkal

több évig is képes fennmaradni. A szár alapi részét micélium, a felsőbb

szárrészeket és a becőket a gomba ivaros spórái fertőzik. A betegség kialakulásának

a nedves, mély fekvésû talaj, valamint a csapadékos, 20 °C körüli hőmérséklet

kedvez.

Megfelelő vetésszerkezet kialakítása,

5-6 éves vetésváltás, szklerócium mentes vetőmag felhasználása.