A közvetlen támogatások zöld komponense a Közös Agrárpolitika reformjának teljesen új elemeként kerül bevezetésre 2015-től. A zöldítés szabályrendszere határozottan egyszerűbb és életszerűbb lett, mint az eredetileg várható volt a Bizottság javaslata alapján.

 A közvetlen kifizetési rendelet (1307/2013/EU-rendelet) tartalmazza a zöldítés alapvető szabályrendszerét. Ennek értelmében a mezőgazdasági termelőknek három zöldítési gyakorlatot kell végezniük:

a) A növénytermesztés diverzifikálása: a 10 hektár fölötti szántón gazdálkodóknak adott évben legalább két különböző növénykultúrát kell termeszteniük, míg a 30 ha feletti szántóval rendelkezőknek legalább háromféle növényt; a legnagyobb területen termesztett növény a szántóterület legfeljebb 75%-át foglalhatja el, három növény esetén pedig a két legnagyobb területen termesztett növény együttesen nem teheti ki a szántóterület több, mint 95%-át;

b) Állandó gyepterület fenntartása: a környezeti szempontból értékes gyepek átalakítása, feltörése nem megengedett, továbbá országos szinten is meg kell őrizni összességében az állandó gyepek arányát a 2012–2015-ös referenciához képest, legfeljebb 5 százalékos romlást megengedve;

c) Ökológiai célterület fenntartása: a 15 hektár fölötti szántón gazdálkodóknak a szántóterületük 5%-ának megfelelő kiterjedésű ökológiai célterülettel kell rendelkezniük.

 A hazai mezőgazdasági termelők adottságait és a jogszabály adta lehetőségeket alaposan mérlegelve, a termény-diverzifikáció követelményének betartásán túl a következő döntések alapján kell készülni a zöldítés 2015. január 1-jei bevezetésére, amellyel a gyakorlatban először a jövő évi egységes kérelemben találkozik majd a gazdálkodó, de a vonatkozó hazai jogszabályok és a hivatalos tájékoztató anyag (praktikusan: gazdálkodói kézikönyv) még ebben az évben el fog készülni:

1. Magyarország az állandó gyepterületek arányát nemzeti szinten tartja fönn.

Ennek fő indoka, hogy az üzemszintű gyepfenntartási kötelezettség előírása aránytalanul nagy terhet rótt volna a döntően nem gyepgazdálkodással foglalkozó mezőgazdasági termelőkre. A természeti szempontból értékes, ennélfogva külön lehatárolt gyepeket egyáltalán nem lehet feltörni ebben az esetben sem, mint ahogyan azt a természetvédelmi szabályozásunk is tiltja.

2. Magyarország a rendelet által meghatározott, valamennyi ökológiai fókuszterület (EFA terület) bejelentésére lehetőséget ad a mezőgazdasági termelőknek a kőfalak kivételével.

Minden termelőnek, aki 15 hektár fölötti szántón gazdálkodik, a saját területén vagy bizonyos fókuszterületek esetében (tájképi elemek, védelmi sávok) azzal szomszédosan is ki lehet jelölnie 5%-os arányban önálló ökológiai fókuszterületét.

A 2015. január 1-jétől ökológiai fókuszterületként elismertethető területek a következők:

• parlagon hagyott földterület;
• teraszok;
• tájképi elemek: fás szárú növényzettel borított sávok, elszigetelten (magányosan) álló fák, fasor, facsoport, táblaszegély, tavak, vizes árkok;
• védelmi sávok;
• agrár-erdészeti hektárok;
• erdőszélek mentén fekvő támogatható hektársávok;
• rövid rotációs idejű sarjerdő;
• erdősített terület;
• ökológiai jelentőségű másodvetés, amennyiben azt különböző növényfajok magkeverékének vetésével vagy fű alávetéssel hozzák létre és nem foglalja magában az ősszel, rendes betakarítás vagy legeltetés céljára vetett, téli takarónövényekkel borított területeket;
• nitrogénmegkötő növényekkel beültetett területek.

Mivel a mezőgazdasági termelők zömének a legnagyobb terhet az ökológiai fókuszterület fenntartási kötelezettség jelenti, a fő irányvonal a zöldítés végrehajtását előkészítő munka során az volt, hogy minél szélesebb körű választási lehetőséget kapjanak ezen területek bejelentéséhez. Az egyes ökológiai fókuszterületek fogalma a jogszabályi kereteket figyelembe véve és a hazai sajátosságokat felmérve kerül kialakításra.

3. A nem földhasználati nyilvántartás köteles területek bejelentése ökológiai célterületként.

A mezőgazdasági termelő rendelkezésére álló ökológiai célterületeknek nem kell feltétlenül a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszerben (MePAR) támogathatóként szereplő területen lenniük. Elegendő, ha határosak a mezőgazdasági termelő által használt szántóterülettel. Emiatt az olyan tájelemek és védelmi sávok területe is elszámolható ökológiai célterületként, melyekre nincs földhasználati-nyilvántartási bejelentési kötelezettségük a termelőknek, továbbá a MePAR-ban jelenleg nem SAPS-támogatható besorolásúak. Ilyen tájelemek lehetnek például egyes önkormányzati területek is: útmenti sávok, árkok, melyeket fás-cserjés vegetáció borít, parti sáv és facsoport. Ezek a területek azonban jellemzően nem a mezőgazdasági termelő, hanem az önkormányzat, útfenntartó vagy más vagyonkezelő szerv kezelésében/tulajdonában állnak. Ugyanakkor a termelő annak érdekében, hogy teljesítse ökológiai célterületekkel kapcsolatos kötelezettségét, ezeket a területeket bejelentheti ökológiai célterületnek akkor is, ha nem a szántóterületén, hanem azzal határosan helyezkednek el (természetesen csak akkor, ha ezek a területek számára rendelkezésre állnak).

A minisztérium megítélése szerint nem elhanyagolható azoknak a gazdálkodóknak a száma, akiknek valószínűsíthetően az előbb említett célterületek szomszédságában van szántóterületük. Éppen ezért az említett területek bejelentése nagyban segíteni fogja azokat a termelőket ökológiai célterületekkel kapcsolatos kötelezettségeik teljesítésében. Az FM megteremti a jogi hátterét a jogszabályban előírt, Magyarországon nem földhasználati nyilvántartás köteles területek ökológiai célterületként való elismertetésére.

Dr. Weisz Miklós

AGRION Vállalkozásfejlesztő Iroda

A cikk szerzője: Dr. Weisz Miklós