A talajművelés kedvező feltételeket teremt a gyökérzet számára , ezzel javul a talaj vízgazdálkodása, a vízbefogadó képessége. Csökkenti a talajeróziós és deflációs folyamatokat . Hozzájárul a kedvezőbb levegőgazdálkodás biztosításához, amely a kötött, magas agyagtartalmú és a homok talajokon egyaránt meghatározó.

A közvetett hatásokhoz sorolható, hogy megfelelő talajművelés során javul a talaj biológiai tevékenysége, amely nem csupán a jobb tápanyag feltáródáshoz járul hozzá, ,hanem növeli a gyökerek víz és tápanyag felvételi aktivitását is.

A talajművelésnek több fázisa van: A TELEPÍTÉST megelőzően valamennyi térségben meghatározó szerepe van a talaj FORGATÁSÁNAK , esetenként a TALAJLAZÍTÁSNAK.

Ezzel biztosítjuk , hogy az ültetvény megfelelő víz és tápanyagviszonyok közé kerüljön, egyben lehetőség van arra, hogy a szükséges szervesanyagot illetve műtrágyát a gyökérzónába, a 30-60 cm -es talajrétegbe juttassuk. Ez valamennyi, de különösen a magas agyagtartalmú vályogos, agyagos-vályog, illetve agyag talajokon feltétlenül szükséges.

A keskeny sortávú szőlők talajművelésére jellemző, hogy a műveleteket kézzel illetve kézi eszközökkel és lófogattal végzik. Általános a sekély talajmûvelés. Az egyes mûveleteket szigorú sorrendben - fedés, nyitás, tavaszi mélykapálás, gyomirtó kapálás , érés alá történő kapálás - hajtják végre. A mûvelés során bakhátak alakulnak ki . Homoktalajon illetve, a lejtős területeken a „ tányérozott „ mûvelés célja az erózió illetve a defláció elleni védelem és a hő viszonyok kedvezőbb kialakítása.

A széles sorközû ültetvények talajmûvelése során szétválik a sorköz és a soralja mûvelése. A sorköz mûvelés egyszerû , jól gépesíthető, ezzel szemben a soralja mûvelése nehézkes. A széles sorközben kívánatos a TAKARÓNÖVÉNYEK alkalmazása a deflációs és az eróziós károk elleni védelem, továbbá a kedvezőbb hő viszonyok kialakítása érdekében. .

Ilyen vonatkozásban különösen fontos , hogy a gépi mûvelés nyomvonalában a talaj össz porozitása , vízvezetőképessége jelentősen csökken , és ezek a sávok, elsősorban a lejtős területeken az eróziós károk forrása.

A talajmûvelést BÉNYEI és munkatársai szerint négy kategóriára lehet osztani :

-a mechanikai talajmûvelés,-a vegyszeres gyomirtás,-a takarónövényes növényápolás,-a minimális illetve a talajmûvelés nélküli szőlőtermesztés

A mechanikai talajmûvelés során a korszerû szőlőtermesztésben egész évben sima, bakhát mentes felszínt kell biztosítani. Kerülni kell a talaj tömörödését, az u.n. „ eketalp” kialakulását, amely sok esetben a felületi rétegerózió forrása. . A talaj tömörödésével romlik a talaj víz és levegőgazdálkodása , növekszik az erózió okozta veszteség . Mindez indokolja az időnkénti sorközi mélymûvelést, ami a kedvezőtlen folyamatokat csökkenti .A fentieken kívül a mechanikai talajmûvelés fontos feladata, hogy a sorközöket gyommentesen tartsuk a kedvező víz és levegőgazdálkodás érdekében.

A sorközi gyomirtás, mélylazítás jól gépesíthető. A sekély talajmunkákra használható mûvelő eszköz a kultivátor, a tárcsa és főleg homoktalajon a talajmaró. A munkagépek alkalmazásának hatékonyságától azonban nagymértékben függ a talaj nedvességtartalma és a gyomosodás mértéke. A sorok közötti mûvelés fontos eleme a mélymûvelés vagy a mélylazítás, amelyre a talajtulajdonságoktól függően 2-4 évenként kerülhet sor. Célja a talaj tömörödöttségének csökkentése , a lazítás.

Hazánkban kizárólag vegyszeres gyomirtással fenntartott szőlőültetvény nincs BÉNYEI és munkatársai felmérése szerint. . Leggyakrabban a sorok alját kezelik , kiváltva ezzel a kézi kapálást. A hazai szőlőtermesztésben tehát a mechanikai talajmûvelés és a vegyszeres gyomirtás , továbbá a kézi kapálás együtt jelenik meg.

A TAKARÓNÖVÉNYES TALAJÁPOLÁS

Országunkban a takarónövényes szőlőtermesztés szorosan kapcsolódik a homoki szőlőtermesztéshez, ahol a DEFLÁCIÓ elleni védelem meghatározó. Az őszi vetésû rozs fedi a talajt, megköti a homokot. Ennek a deflációs elleni védelmen kívül nagy jelentősége van a nagy tömegû szervesanyag révén a talaj HUMUSZ állapotának javításában is. Hatása nagymértékben függ a termőhely ÖKOLÓGIAI , KLIMATIKUS adottságaitól.

A takarónövény alkalmazásának számos előnye van :

-csökkenti a felszíni eróziós, deflációs kártételt, javítja a talaj szerkezetét , jelentősen növeli a talaj szervesanyag készletét .

Ismeretes ugyanakkor az is, hogy számos hátránya van :

-a takaró növény konkurenciát jelent víz és tápanyaggazdálkodás szempontjából a szőlő számára,

-módosul az állományklíma , fokozódik a tavaszi és a kora őszi fagyok veszélye,

-növekszik a gombabetegségekkel járó fertőzési veszély,

-a gyepesítés többletköltséggel jár

A szakembereknek ezeket a tényezőket ismerni és mérlegelni kell. az alkalmazott technológia

megválasztása során.

A TALAJTAKARÁS : elsősorban a sekély talajrétegû , csapadékban szegény területek szőlőültetvényeiben javasolt. Erre leginkább a helyben termelt biomassza a legalkalmasabb, mint pl. a szalma takarás. Használata során csökken a gyomosodás, elszaporodnak a talajban élő makro és mikroorganizmusok, a szalma folyamatos átalakulása során hozzájárul a talaj szervesanyag tartalmának növeléséhez.

Hátrányai közé tartozik, hogy 2-3 évenként pótolni kell , a pentozán hatás elkerülése érdekében , a minőségétől függően biztosítani kell a N utánpótlást. . Lejtős területeken fennáll az erőgépek megcsúszásának veszélye. Számolni kell a talajlakó kártevők, rágcsálók felszaporodásával.

Mindennek ellenére a talajtakarás számos szempontból kedvező és javasolható, melynek igen kedvező hatását tapasztalhatjuk a TOKAJI HÉTSZŐLŐ TÉRSÉGÉBEN, ahol elsősorban az erózió elleni védekezésnek ez egyik fontos lehetősége.

A TALAJ SZERVESANYAGTARTALMÁNAK NÖVELÉSE .

A talaj szervesanyag tartalmának növelése a talaj termőképességének biztosítása szempontjából meghatározó. Különösen érvényes ez a szőlőültetvényekre, ahol hosszútávon kedvező talajviszonyokat kell biztosítani.

A telepítést megelőzően előírás, hogy homoktalajokon amennyiben a talaj szervesanyagtartalma 0,5-1,0 % a forgatási szint mélységében 50-100 tonna/hektár szervesanyag bedolgozása szükséges. Kötöttebb talajokon ugyan ilyen szigorú előírás nincs, de minden esetben célszerû a talaj szervesanyag tartalmának növelése / 50 tonna/hektár / .

A talaj szervesanyag tartalma nem csupán tápanyagforrás, hanem számottevő módon befolyásolja a talaj fizikai és biológiai , s ezen belül a vízgazdálkodási sajátosságokat. Mindez meghatározó a homoktalajokra , de kedvező hatása van a magasabb agyagtartalmú talajokra telepített ültetvények esetében is a kedvező szerkezet, s így a jobb levegő és vízgazdálkodás biztosítása szempontjából.

A szervesanyag gazdálkodás nem korlátozódik a SZERVESTRÁGYÁZÁSRA , bár természetesen ez a legfontosabb, és egyben a legkedvezőbb szervesanyag utánpótlás. Ezen túlmenően minden BIOMASSZA fontos szerepet játszik a talaj termékenységének megőrzésében, növelésében , amelyek a termesztés során mint melléktermékek szerepelnek. Ezek széleskörû felhasználása a talajtani és a növényvédelmi szempontok messzemenő figyelembe vételével fontos lehetőséget adnak a talaj termékenységének növelésére.

A közepes minőségû istállótrágya átlagos tápelemtartalma : 0,6 % N , 0,35 % P/2O/5 és 0,6 %K/2O vagyis 10 tonna istállótrágya 60 kg N, 35 kg P/2O/5 és 60 kg K/2O-nak megfelelő N , P és K-t tartalmaz. E tápanyagok csupán egy része érvényesül az alkalmazás évében , és csak hosszabb idő során a tápelemek fokozatos ásványosodása, átalakulása révén válnak a növények számára felvehetővé. Az átalakulás, a felvehetőség leggyorsabb a homoktalajokon, míg a vályog illetve a kötöttebb agyagos fizikai talajféleségnél ez hosszabb időt vesz igénybe.

Az istállótrágya nem csupán a talaj makro elem tartalmát növeli, hanem egyéb kedvező hatása miatt is indokolt alkalmazása . Ezek közül csak néhány igen fontos tényezőt emelünk ki :

-kedvezően befolyásolja talaj fizikai sajátosságait, a kötött talajokat lazítja, a homoktalajon növeli a talaj víztartóképességét,

-elősegíti a kedvezőbb talajszerkezet kialakulását , ami a vízgazdálkodáson kívül a kedvezőbb

levegőgazdálkodást és tápanyagfelvételt is biztosítja,

-növeli a talaj makro és mikroelem készletét és azok felvehetőségét javítja,

-kedvezően befolyásolja a talaj mikroelem tevékenységét, ami közvetve a kémiai, fizikai tulajdonságok javításához is hozzájárul,

- különböző vitaminok és serkentő anyagok kedvezően hatnak a biológiai tevékenységre,

a tartós humuszanyagokban is gazdagítja a talajt, amelynek közvetve igen kedvező hatása van.

Mindebből következik, hogy a szervestrágya alkalmazás összetett módon kedvező a talajtulajdonságok alakítására, s így a kultúra , a szőlőültetvény élettevékenységére.

Tekintettel azonban arra, hogy hazai körülmények között a szervestrágya mennyisége csekély,

így lényeges, hogy a talajerő fenntartására milyen egyéb szervesanyag áll rendelkezésünkre.

Ilyen vonatkozásban fokozott figyelmet érdemel a ZÖLDTRÁGYA alkalmazása.

A zöldtrágyák tápanyagtartalmát a gyökérben és a földfeletti részben felhalmozott tápanyagok adják Összetételét ugyan számos tényező befolyásolja , de hatása a talajtulajdonságokra

meghatározó. , a talaj szervesanyag készletét a tarló és a gyökérmaradványok révén jelentősen növelik . Természetesen ez az egyes kultúrák esetében eltérő. Így pl. a savanyú kémhatású talajok esetében a somkóró által termelt biomassza 12-24 tonna/hektár, míg a karbonátos talajokra telepíthető csillagfürt esetében ez az érték 10-13 tonna/hektár. A viszonylag széles körben alkalmazott rozsos-szöszösbükköny keverék biomassza tömege 12-25 tonna/hektár .

A részletektől eltekintve megállapítható, hogy - a talajtulajdonságokhoz igazodóan - bármely zöldtrágya növényt alkalmazzuk azok számottevően növelik a talaj biomassza tömegét.

Az összetételből adódóan ezek a növények elsősorban a talaj összes és oldható N tartalmát növelik -attól függően , hogy milyen időpontban történik bemunkálásuk - de növelik a talaj oldható P, K és mikroelem tartalmát is.

A kedvező tápanyag felvehetőség, érdekében a zöldtrágyásra szánt kultúrát is megfelelő mennyiségû tápanyaggal kell ellátni. Alászántáskor a pillangós virágúaknál 50-60 %-t , a keresztesvirágúaknál 80-100 %-t foszforból és káliumból 70 %-t kell abból a tápanyagból adni, ami alászántás után a biomasszában található.

A fentieken kívül javasolt a VENYIGE / N: 1,9% , P2O/5 : 0,2 % , K2/0 : 0,6 % / és a SZŐLŐTÖRKÖLY / N: 2,0 , P2O/5: 0,7 K2/0 : 1,5 % / felhasználása

A biomassza felhasználási körébe tartozik tehát minden olyan SZERVES ANYAG , amely környezetvédelmi szempontból nem tartalmaz káros komponenseket, ehhez a csoporthoz tartozik a különböző mezőgazdasági eredetû hulladék, amennyiben növényvédelmi és környezetvédelmi szempontból nem káros .

A TRÁGYÁZÁS IDEJE ÉS ALKALMAZÁSI MÓDJA .

A szervestrágyák kijuttatásának optimális ideje a szőlő nyugalmi időszakában vagy a tél végén van , amikor a talaj már nem fagyott és a trágyát azonnal a talajba lehet forgatni.

Ezt a trágyaszóró gépekkel vagy kisgazdaságokban kézzel terítik szét. A szervesanyagot ekével közép mélyen forgatják be a talajba , fontos, hogy az adagolt szervesanyag ne száradjon ki.

ÖSSZEFOGLALÓAN megállapítható, hogy a szőlőültetvények termékenységét részben a TALAJMÛVELÉS , és a SZERVESANYAG gazdálkodás messzemenően befolyásolja.

Mindezt a telepítés és azt követő talajmûvelés és tápanyaggazdálkodás során kell figyelembe venni.és a szervesanyag és a mûtrágya adagolást ennek megfelelően kell biztosítani.

Tóthné dr. Surányi Klára a mg. tud. kandidátusa

Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar, Talajtan és Vízgazdálkodási Tanszék