A szárítótérfogat a hőkapacitás és ventilláció összefüggései fejezethez
Az egész anyagban több helyen megjelenik az a szemlélet, amely a szárítási folyamatot nem egységes egészként fogja fel, hanem egy-két szárítási paraméter kiragadásával értékel, általánosít, ugyanakkor egyetlen tényszerû mérési, vizsgálati adatot sem említ. Az extrém szárítási körülmények (pl. 130 oC, 0,7 m(s) elemzése sem szerencsés, mivel az üzemi gyakorlat ettől igen eltérő (ma már általában 90-110 oC a szárítóközeg hőmérséklet, ill. 0,15-0,4 m/s a légsebesség.
A nem szokványos mûszaki kifejezések (levegőkapacitás, stb.) mellett nem értelmezhető, ill. nem determinált a fejezetben szereplő munkapont kifejezés. Nem lehet észrevétel nélkül elmenni a fejezet utolsó előtti bekezdése mellett sem. A nedvességelvonás mértékének csökkentése adott szárító konstrukciót feltételezve a mag számára a szárítóban rövidebb tartózkodási időt jelent. Így a tanulmányban hivatkozott „forszírozott üzemû (gyorsabb felfûtés, növelt szárítólevegő hőmérséklet, pörkölő stressz hatás, növelt légátszívás, energiaveszteség növelése)” okfejtés nehezen követhető.
A hazai technológiák ismeretében - ahol a szárítóknál általában maximált a légszállítási teljesítmény, ill. a szárítóközeg hőmérséklet - nem jellemző a forszírozható üzem, mert a hőteljesítményt növelni már nem, hanem csak csökkenteni lehet (pl. 120 oC-os közeghőmérséklet 100-110 oC-ra) amit az üzemek túlnyomóan meg is tesznek.
Szárítási rendszereket értékelni csak a teljes mûszaki feltételrendszer: a szárító rendszere, szárítóközeg hőmérséklet, légsebesség, relatív páratartalom, a terményréteg jellemzők, légtechnikai rendszer stb.) ismeretében célszerû. Ugyanakkor nem lehet megfeledkezni a terményjellemzők (fajta, vízleadási sebesség, stb.) hatásáról sem, ugyanis a szárító légoldali vízelvonó képességét általában a mag vízleadási képessége, nem éri el. Nem esik szó olyan fontos mûszaki paraméterről, mint pl. a szárítási egyenletesség, mely a technológia egyik fő értékelési kritériuma.
A szárítási rendszerek értékelésénél nem célszerû megfeledkezni bizonyos üzemeltetési körülményekről sem, mert például a szárítók tûzveszélyessége erősen függ a szárítási rendszertől. Összességében megállapítható, hogy a szárítástechnikában nincsenek egyedüli „üdvözítő” megoldások, a kérdést komplexen célszerû kezelni.
A mûszaki megoldások…fejezethez
A környezettechnikával kapcsolatban mérési adatok hiányában nincs a szerző abban a helyzetben, hogy bármely szárítórendszert környezettechnikailag értékeljen. Sajnos vannak most is léha, ill. porleválasztó rendszer nélkül újonnan üzembehelyezett pontszerû légszennyező források, melyeket megfelelőnek minősíteni igen vitatható álláspont.
Szerző nem tesz különbséget a szálló por, mely az aknás szárítók és az ülepedő organikus anyagterhelés között sem, mely a gyûrûaknás, ill. perforált határoló lemezes szárítók diffúz jellegû kibocsájtása.
A fenti kérdések környezetvédelmi szakhatóságok feladatkörébe tartoznak, melyek az EU-s szabályozást hazai intézményeinkkel együtt hazai viszonyok között alkalmazzák 21/2001(II.14.) Korm.rendelet. Nem célszerû az EU-ban széleskörûen alkalmazott igen korszerû berendezések, hazai viszonyok közötti alkalmazhatóságát megkérdőjelezni. Ugyanakkor, más berendezéseket egy-két egyedi és sajátos szempont alapján kiemelni.
A fejezet további vitatható állítása, hogy a „szárító- és a levegőellátó rendszer kivitele meghatározza a szárító energetikáját” ez önmagában nem lehet igaz. A szerző is megállapította többek között, hogy a fajlagos hőenergiafelhasználás a környezeti hőmérséklettől a termény vízelvonás mértékétől (kezdeti-, végnedvességtartalom) is függ.
Összességében nem vitathatom Szerző jó szándékát, mellyel a hazai szárítástechnika helyzetét annak problematikáját elemzi. Ugyanakkor az elemzés egysíkúra sikeredett, több állítása vitatható, ill. kellően nem alátámasztott. Fentiek miatt sajnos a helyzet megvilágítását a szárítástechnikában történő eligazodást inkább megnehezítette, mint segítette, így akaratlanul beavatkozott a hazai piaci viszonyokba, melynek következményeit nem feladatom megítélni.
Dr.Herdovics Mihály
tud.munkatárs
FVM Mezőgazdasági Gépesítési
Intézet
Címlapkép: Getty Images
