Pest megye és a főváros alkotta közép-magyarországi régió az ország legfejlettebb térsége. Az ország gazdasági életében jelentős a szerepe, azonban a mezőgazdaságot tekintve súlya kisebb, mint a nemzetgazdaság más területein. A legutolsó, 2012. évi adatok szerint a bruttó hozzáadott értékhez a mezőgazdaság Pest megyében 2,7%-kal, míg országosan 4,7%-kal járult hozzá. Az ország mezőgazdasági teljesítményének 5,8%-a származott a Pest megyei bruttó hozzáadott értékből, ezzel a térség a megyék közötti sorrendben a hatodik helyet foglalta el.

Természetföldrajzi jellemzők

Változatos felszín és növénytakaró, eltérő klimatikus viszonyok

A Duna által két részre osztott fővárost körülölelő megye három táj-
egység találkozási pontjában fekszik. Kisebbik, nyugati része, melyet a Visegrádi-, a Pilis- és a Budai-hegység alkot a Dunántúlon található, északi és északkeleti tájai az Északi-középhegységhez tartozó Börzsöny hegyein és a Gödöllői dombság lankáin terülnek el. Területének több mint fele síkság, amely az Alföldi tájegység részét képező Pesti síkságot és a Kiskunság északi részét foglalja magában.

A Börzsöny és a Visegrádi hegység jelentős részét andezit és andezit tufa alapkőzet alkotja. A Pilis elsődlegesen mészkőből, dolomitból áll, ahogy a Budai hegység nagyobb része is. A megye síkvidéki keleti, délkeleti tájai kedvező feltételeket nyújtanak a szántóföldi növénykultúrák termesztéséhez, itt főként agyag, homok és lösz alapon alakultak ki a talajok. A talajok genetikai főtípusai közül valamennyi megtalálható; a legnagyobb a középhegységeket fedő barna erdőtalajok kiterjedése. A sík vidékeket váz-, réti-, csernozjom és kisebb foltokban szikes talajok borítják. A folyók mentén kertészeti kultúrák termesztésére alkalmas öntéstalajok is előfordulnak.

Pest megye időjárási viszonyai a változatos domborzat és természetes növénytakaró miatt tájanként rendkívül különbözőek. A Börzsöny hegységre az évi 700–900 milliméteres csapadék és a 9,5°C körüli átlagos középhőmérséklet jellemző, a sík területeken lényegesen kevesebb, 400–600 milliméter közötti éves csapadék hullik és az átlagos középhőmérséklet 10°C fölött alakul.

A természetes folyóvizek közül a Duna szerepe meghatározó, a magyarországi szakasz mintegy negyede a megyében található. A térség vízgyűjtő területeinek nagy része a Dunához tartozik, legjelentősebb mellékfolyója az Ipoly. Mindkét folyóba számos kisebb állandó és időszakos vízfolyás csatlakozik, melyek a hegyekből lezúduló csapadékot és a források vizét szállítják. A megye síkvidéki keleti és délkeleti területein a Galga, a Tápió, a Gerje és a Perje a Tisza vízgyűjtő területéhez tartoznak, e vízfolyások mentén kedvezőek a feltételek az öntözéses növénytermesztés számára. A természetes állóvizek közül a Délegyházi tórendszer a legnagyobb kiterjedésű.

A térség természetes növénytakarója sokszínű, a megye területének 26%-át erdők borítják. Jellegzetes fás társulások, 600 méteres tengerszint felett a zárt állományú bükkösök főként a Börzsönyben és a Pilisben képeznek összefüggő erdőket. A hegységek 400–600 méteres részeit gyertyános-tölgyesek borítják, a 200–400 méter közötti dombokon és lankákon valamint a sík területeken cseres-kocsánytalan tölgyesek, a 200 méternél alacsonyabb területeken pedig cseres-kocsányos tölgyesek fordulnak elő. A hegységek lágy szárú növényei közül világviszonylatban is kiemelkedő jelentőségű a Pilisi len, amely csak a Budai hegységben a Szénás hegycsoport dolomit kopárjain él. A pusztai gyepek lágy szárú növényei az eltérő talaj- és vízviszonyok miatt szintén sokfélék. Természetvédelmi szempontból jelentősek a kosborfélék, a nősziromfélék és a kikericsek.

A gazdaságok és az agráriumban dolgozók főbb jellemzői

Az ezredfordulót követően – a gazdaságok számát és tevékenységét tekintve – a megyében és országosan is jelentős változások zajlottak és ezek a folyamatok jelenleg is tartanak. Pest megyében az utóbbi közel másfél évtizedben csökkent a gazdaságok száma; az egyéni gazdaságoké a 2000. évi mintegy felére esett vissza, a gazdasági szervezeteké pedig közel háromtizeddel volt kevesebb, mint az időszak elején. Az egyéni gazdaságok számának visszaesése a termelési célok változásával járt együtt; a kizárólag saját fogyasztásra termelő gazdaságok aránya a megyében 70%-ról 50%-ra csökkent, ezzel párhuzamosan közel hasonló mértékben emelkedett az elsősorban értékesítésre termelők hányada. A mezőgazdasági összeírások adatai azt mutatják, hogy a megye egyéni gazdálkodóinak jelentős hányada továbbra is az idősebb korosztályokból kerül ki és túlnyomó részüknek nincsen mezőgazdasági végzettsége.

Kevesebb egyéni gazdálkodó átlagosan nagyobb területen gazdálkodik

A 2013. évi gazdaságszerkezeti összeírás (GSZÖ) adatai szerint Pest megyében 559 gazdasági szervezet és több mint 45 ezer egyéni gazdaság folytatott mezőgazdasági tevékenységet, számuk sorrendben 91-gyel, illetve 563-mal kevesebb volt, mint a 2010. évi általános mezőgazdasági összeírás (ÁMÖ) időpontjában. A két gazdálkodási formában együttesen mintegy 273 ezer hektár mezőgazdasági területet hasznosítottak, több mint a felét az egyéni gazdaságokban.
A gazdasági szervezetek a három évvel korábbinál 7,4%-kal kisebb, az egyéni gazdaságok 12%-kal nagyobb területen gazdálkodtak. Az egy szervezetre jutó átlagos mezőgazdasági terület ennek megfelelően változott; gazdasági szervezetek átlagosan 280 hektáros nagysága 3,5 hektárral csökkent, az egyéni gazdaságoké pedig mintegy 0,5 hektárral 3,6 hektárra bővült. A gazdasági szervezetek és az egyéni gazdálkodók egyaránt kisebb mezőgazdasági területet hasznosítottak átlagosan a megyében, mint országosan.

Növénytermesztő gazdasági szervezetek, állattartó egyéni gazdaságok

A legutóbbi összeírás adatai alapján a Pest megyei gazdaságok közel fele állattartó, mintegy négytizede növénytermesztő, fennmaradó része vegyes tevékenységet folytatott. A gazdálkodási formák között e tekintetben lényegesek a különbségek; a gazdasági szervezetek esetében a növénytermesztő gazdaságok aránya a nagyobb, megközelíti a kétharmadot, az egyéni gazdaságok között pedig az állattartók 46, a növénytermesztő gazdaságok pedig 37%-ot képviseltek. 2010 óta a gazdasági szervezetek körében a növénytermesztők, míg az egyéni gazdaságoknál az állattartók súlya erősödött.

 A 2010 óta eltelt időszakban számottevően bővült az elsősorban értékesítésre termelő egyéni gazdaságok köre a saját fogyasztásra termelők rovására, jelenleg a megyei gazdaságok több mint a fele kizárólag saját fogyasztásra, közel háromtizedük elsősorban értékesítésre termel, 20%-uk pedig saját fogyasztásán felüli feleslegét értékesíti.

Idősebb gazdálkodók, fiatalabb segítők

A 2013. évi gazdaságszerkezeti összeírás időpontjában Pest megye egyéni gazdaságaiban a több mint 45 ezer gazdálkodó mellett 41 ezer nem fizetett (segítő) személy végzett mezőgazdasági munkát. Ezenkívül a megye egyéni gazdaságaiban 850 fő állandó és 4200 fő időszaki alkalmazott (fizetett munkaerő) dolgozott. A gazdasági szervezetek 4700 fő állandó és 2800 fő időszaki alkalmazottat foglalkoztattak, előbbiek héttizede 225 napnál többet, utóbbiak közel fele legfeljebb 56 napot töltött munkával.

A megye egyéni gazdaságaiban a nem fizetett munkaerő korösszetétele az elmúlt években lényegében nem változott. A gazdálkodók túlnyomó többsége, hattizede az 55 éves, vagy idősebb korcsoportba tartozott. A segítő családtagok kor szerinti összetétele valamelyest kedvezőbb; kevesebb, mint 40%-uk volt 54 évesnél idősebb, közel négytizedük életkora 35 és 54 év közé esett.

Az egyéni gazdálkodók többsége
a gyakorlati tapasztalataira hagyatkozik

A legutóbbi összeírás adatai azt mutatják, hogy a megye egyéni gazdálkodóinak kilenctizede nem rendelkezik mezőgazdasági végzettséggel, ezen belül egytizedüknek egyáltalán, nyolctizedüknek legfeljebb gyakorlati tapasztalataik vannak a gazdálkodásról. Az alap- és középfokú mezőgazdasági végzettségűek aránya együtt nem érte el az egytizedet, a felsőfokúaké pedig 2% alatt maradt. A 2010. évi ÁMÖ adataihoz képest a megye gazdálkodóinak mezőgazdasági képzettsége valamelyest javult, azonban elmarad az országostól.

Földterület, növénytermesztés, kertészet

A megyében a földterület művelési ágak szerinti összetétele az utóbbi évtizedben szinte alig változott. A szántóföldi növények közül a betakarított terület döntő részét a megyében és országosan egyaránt a kukorica, a búza, a napraforgó, a repce és a lucerna foglalja el.
A megyében a szántóföldi kultúrák fajlagos hozamai a legtöbb növény esetében elmaradnak az országos átlagoktól. A szőlő- és gyümölcsös területek nagysága a megyében az ezredforduló óta fogyatkozik.

A szántó aránya elmarad, az erdőé meghaladja az országos átlagot

Pest megye földterülete 2014. május 31-én 600 ezer hektár volt, az ország földterületéből 6,4%-os arányban részesedett. A művelési ágak közül a szántó aránya 42%, az erdő 28% volt, előbbi 5 százalékponttal alacsonyabb, utóbbi közel 7 százalékponttal magasabb, mint az ország egészében.

A kisebb súlyt képviselő művelési ágak közül a konyhakert, a gyümölcsös és a halastó aránya meghaladta, a többié pedig elmaradt az országos átlagtól.

A szántóföldi növénytermesztésben
a gabonafélék túlsúlya érvényesül

A 2013. évi előzetes adatok alapján a Pest megyei gazdaságokban a gabonafélék a betakarított területnek több mint a felét kötötték le. Ipari növényeket a terület mintegy egyötödén, takarmánynövényeket közel egytizedén, szántóföldi zöldségféléket pedig 1,7%-án termesztettek. A szántóföldi növénytermesztés szerkezete az országoshoz hasonló, bár a gabonafélék aránya kisebb (mintegy 10 százalékponttal) az átlagosnál, a többi növénycsoport esetében pedig meghaladja az országra jellemző értékeket.

A szántóföldi növények főbb növénycsoportok szerinti összetétele az utóbbi két évtizedben, ahogy országosan, úgy a megyében is állandósulni látszik. Érzékelhető változás a takarmánynövények esetében van, ami elsősorban az állatállomány létszámának ingadozásával hozható összefüggésbe. A tavalyi évben a megye az ország gabonatermésének 4,4%-át adta, az ipari növények 5,1, a takarmánynövények 5,8 és a zöldségfélék 5%-át itt termesztették. A legfrissebb előzetes megyei adatok szerint a fontosabb növények hektáronkénti hozamai az őszi árpa, a rozs és a cukorrépa kivételével elmaradtak az országos átlagoktól, ami főként a kedvezőtlenebb termőhelyi adottságok és a szeszélyes időjárás számlájára írhatóak.

A vecsési káposzta országosan ismert

2013-ban a megyében szántóföldi zöldségféléket és szamócát több mint 3 ezer hektáron (az országos terület 5,7%-án, a megyék közül a 7. legnagyobb területen) termesztettek, a terület nyolctizedét az egyéni gazdaságok hasznosították. A megye gazdaságai az ország káposzta területének háromtizedét, a szamóca több mint egynegyedét és a sárgarépa közel egynegyedét kötötték le. Néhány településen a zöldségfélék termesztésének és tartósításának több generációra visszanyúló hagyományai vannak, közülük Vecsés neve országosan is ismert. Szamóca termesztésével főként a Szentendrei-sziget településein foglalkoznak, elsősorban Tahitótfalu neve említhető. A Csepel-sziget öntéstalajain is termesztenek zöldségféléket, ennek megalapozásában a múlt században itt letelepedett bolgároknak máig ható szerepük van. 

A törzses gyümölcsfa fajok területéből
a gazdasági szervezetek, a bogyósokéból az egyéni gazdaságok részesednek nagyobb arányban

Pest megyében a gyümölcstermesztésnek régi hagyományai vannak, ami a fővárosi piacok friss gyümölccsel történő ellátását hivatott ma is biztosítani. A legutóbbi összeírás adatai alapján a megye gazdaságai 6400 hektár törzses és 795 hektár bogyós ültetvényt hasznosítanak, előbbieknek több mint a felét a gazdasági szervezetek, utóbbiak héttizedét az egyéni gazdaságok kezelik. A törzses gyümölcsfa fajok részesedése az országos területből 9,1%, a cseresznye, az őszibarack, a szilva és a meggy esetében még ettől is nagyobb, 14–18% közötti.
Az ország bogyós gyümölcsös ültetvényeinek 13%-át a megye gazdaságai hasznosítják, ezen belül a ribiszkeültetvények fele itt található.

A megye történelmi borvidékkel nem büszkélkedhet, az 1997-ben létrejött Etyek-budai borvidékhez Pest megye hat települése tartozik, ahol főként fehérborszőlő-fajtákat (Chardonnay, Sauvignon Blanc, Szürkebarát, Olaszrizling, Rajnai rizling) termesztenek. A 2013. évi GSZÖ időpontjában a megyében 2 ezer hektáron termesztettek szőlőt, ami az országos terület 3,7%-át képezte. Az ültetvények területének kétharmadát az egyéni gazdaságok kezelik.

Állattállomány, állati termékek termelése

Az elmúlt bő egy évtizedben, ahogy országosan, úgy a megyében is csökkent az állattartó gazdaságok száma és az állatállomány is.
Az utolsó összeírás adatai szerint Pest megyében feleannyi egyéni gazdaságban tartottak gazdasági haszonállatokat, mint 2000-ben, ami az egyéni gazdaságok számának hasonló arányú csökkenésével függ össze. Az állatállomány – állategység alapján – 2013-ban a megyében közel egytizeddel volt kevesebb, mint az ezredforduló évében. A legújabb adatok alapján úgy tűnik, a megye egyéni gazdaságaiban megállt az állatállomány csökkenése.

Szarvasmarhákat tartó gazdasági szervezetek, juhokat tartó egyéni gazdaságok

A 2013. évi gazdaságszerkezeti összeírás adatai azt mutatják, hogy a 2010. évi ÁMÖ óta is folytatódott az állattartó gazdaságok számának és a gazdasági haszonállatok állományának – állategység szerinti – csökkenése. A három évvel korábbiakhoz képest a megyében és országosan egyaránt érzékelhető a visszaesés. Az állatállomány fogyása a megye gazdasági szervezeteire volt jellemző, az egyéni gazdaságokban tartott gazdasági haszonállatok száma gyarapodott.

A főbb állatfajok közül az ország szarvasmarha állományának több mint 8%-át gondozták a megye gazdaságaiban, a sertések esetében ez az arány 3%, a juhoknál, illetve a tyúkoknál pedig 6-6% volt. A szarvasmarhatartásban a gazdasági szervezetek szerepe a meghatározó (70%), a juhokat alapvetően (90%-ban) az egyéni gazdaságok tartották. A sertésállomány több mint a felét, illetve a kis súlyt képviselő kecske- és lóállományt, valamint a kacsák és a pulykák túlnyomó hányadát is az egyéni gazdaságokban írták össze.

A vágómarhák és a vágónyulak egytizede a megye gazdaságaiból került ki

A Pest megyei székhelyű gazdaságok a legújabb 2012. évi adatok szerint mintegy 60 ezer tonna vágóállatot, 122 millió liter tejet és 160 millió tyúktojást állítottak elő, ezzel az országos termelésből 4,5, illetve közel 7-7%-os részesedést értek el. A vágómarha- és vágónyúl-termelés jóval az országos átlag felett alakult, egyaránt egytizedet tett ki, a vágóludak esetében is hasonló volt a helyzet. A vágósertések és a vágójuhok az országosból ennél szerényebb, 3-3%-os hányadot képviseltek. A vágóállat-termelés mennyiségét tekintve Pest megye termelési eredménye a 9., a kifejt tehéntejet illetően az 5., míg a megtermelt tojás esetében a 7. a megyék sorrendjében.

Pásztor László

KSH Budapest, Tájékoztatási főosztály

A cikk szerzője: Pásztor László