Napjainkban bevett technológiai elemnek számít a starter műtrágya kijuttatása, elsősorban kukorica és napraforgó esetében, de akár cukorrépa, repce, vagy kalászosok esetében is több példával lehet találkozni. A startertrágyázás kapcsán mégis elmondható, hogy a tápanyag-gazdálkodásnak egy új eleméről van szó. Ez nem azt jelenti, hogy ne végezhettek volna akár már évtizedekkel ezelőtt is starter trágyázást, az erre alkalmas vetőgépek és műtrágyaféleségek széles piaci elterjedése azonban az elmúlt bő évtizedben teremtette meg azt a lehetőséget, hogy széles körben elterjedt, alkalmazott technológiai elem legyen (ahogyan Pájtli József fogalmaz jelen cikkében, hogy jelenlegi kukoricatermesztési technológiáját összehasonlítva a tíz évvel ezelőttivel, jelentős az eltérés, pedig annak idején is a legaktuálisabb irányelvek mentén próbált termelni). Ilyen megközelítésből szemlélve a kérdést elmondhatjuk, hogy a startertrágyázás már nem új, hanem elfogadott, bevett elem a tápanyag-gazdálkodásban, ugyanakkor a rendelkezésre álló különböző technológiai megoldások és fejlődési lehetőségek több fontos kérdést is felvetnek. Jelen összeállítás ezekre keresi a választ a starter műtrágyákat forgalmazó, ill. azokat saját növénytermesztési gyakorlatukban felhasználó szakemberek megkérdezésével.
Ahhoz, hogy helyén kezelhessük a startertrágyázás kérdéskörét, azt a szántóföldi növények tápanyag-utánpótlásának teljes rendszerében kell látnunk. A növények tápanyagigényét alapvetően három forrás hivatott biztosítani: (i) a műtrágyázás útján a talajba juttatott tápelemmennyiség, (ii) a visszamaradt szármaradványok és a szervestrágya mineralizálódó tápelemtartalma, ill. (iii) a talaj természetes tápelem-szolgáltató képessége. Ennek a cikknek nem célja részletesen bemutatni a különböző tápanyag-gazdálkodási szaktanácsadási rendszereket, amelyek megadják a szükséges műtrágyamennyiséget, fontos azonban röviden ismertetni az alapelveket.
Gyakorlatilag minden esetben az a vezérelv, hogy amennyiben a talaj tápelem-ellátottsága optimális, a tervezett terméssel a termőterületről kivont tápelemmennyiséget pótoljuk vissza. Gyengébb talajellátottság esetén ennél többet, hogy a talaj tápelem-ellátottságán is javítsunk (nem öncélúan, hiszen egy gyenge ellátottságú talajnak rosszabb a tápelem-szolgáltató képessége, legismertebb példa talán, hogy a kálium műtrágyázás például nem is tud mindaddig érvényesülni a növény számára egy agyagos talajon, amíg az agyagásványok kötőhelyei nem töltődtek fel káliummal), jó talajellátottság esetén pedig a kisebb mennyiségű tápelem utánpótlása javasolt, hiszen intenzívebb a talaj tápelem-szolgáltató képessége. Amikor Magyarországon megszületett az 1970-es években az akkori szakminisztérium által gondozott műtrágyázási szaktanácsadási rendszer, elsődleges cél volt a talajok jó tápelem-ellátottságának megteremtése (talajközpontú volt tehát a tápanyag-gazdálkodás), amit egyrészről az akkor meginduló intenzív műtrágya-felhasználás indokolt, másrészről a nagy mennyiségben rendelkezésre álló import műtrágya tett lehetővé. 1990-ben azonban drasztikus visszaesés következett be a műtrágyahasználatban, ahol a legsúlyosabb problémát az egyik pillanatról a másikra fellépő átmenet nélküli csökkenés jelentette (a rossz és bizonytalan tőkeellátottság miatt, nem pedig agronómiai és környezetvédelmi szempontok érvényesülése alapján), a helyzetet pedig tovább súlyosbította, hogy a nitrogénhez képest arányaiban sokkal alacsonyabb szintre került a foszfor- és a kálium utánpótlása (1. ábra és 1. táblázat).
1. ábra: a magyarországi műtrágya-felhasználás alakulása 1970–2011 között 1000 tonnában (Forrás: IFA, 2013)
A műtrágyázási szaktanácsadásban erre az egyfajta „válsággazdálkodásra” (értve ezalatt a hektáronkénti nagyon alacsony felhasznált műtrágyamennyiséget) való reakciónak volt tekinthető a vetésforgó szemléletű tápanyagellátás koncepciójának bevezetése, azt célozva, hogy az a kultúra kapja a vetésforgóban a foszfort, ill. a káliumot, amely azt a leginkább igényli, így csökkentve a kultúrák műtrágyázási költségeit, szemben azzal a trágyázási gyakorlattal, amikor minden kultúra kap foszfort és káliumot is. Ennek a rendszernek azonban mindenképpen hátránya, hogy nem biztosítja minden tápelem esetében a friss műtrágyahatást, amelyet leginkább a starter trágya formájában, ill. vetéssel egy menetben a kukorica alá kijuttatott foszforral elért jó reakciók igazolnak vissza, rámutatva, hogy az a növény, amelynek a vetésforgó szemléletű tápanyagellátás rendszerében „csak” kálium kell, hogy jusson, milyen jól reagál a friss foszforra is.
Kukorica esetében külön indokolttá tette a startertrágyázás formájában kijuttatott foszfor felhasználását, hogy a fejlődés kezdetén gyakran jelenik meg az alacsony talajhőmérséklet miatt foszforhiány, amit a gyökérzet közelébe kijuttatott, jól oldódó foszfor műtrágyák tudnak ellentételezni. Szemügyre véve a műtrágyapiacon rendelkezésre álló starter készítményeket halmazállapot (szilárd, ill. folyékony) és méret (granulált, ill. mikrogranulált) szerint elkülönülnek a fő csoportok, amelyekbe természetesen több termék besorolható.
A témával kapcsolatban minden bizonnyal alapvetőnek tekinthető az alábbi két kérdés és úgy gondoljuk, hogy megválaszolásukhoz számottevően hozzájárulnak a cikkben megszólaló szakemberek, az első kérdés tekintetében elsősorban a műtrágya-forgalmazók képviselői, a másik tekintetében pedig – saját tapasztalataik alapján – a gyakorló növénytermesztők:
Tápanyag-utánpótlási gyakorlatok a Kukorica Termésverseny versenyterületein
2012. évi Termésverseny alapján kísérletet tettünk arra, hogy elemezzük, összevessük a versenyparcellák technológiáját. Több szempontból is fontosnak tartjuk ezen belül célzottan megvizsgálni a tápanyag-gazdálkodás kérdését: egyrészt sok értékes adat áll rendelkezésre ebben a vonatkozásban, másrészt a többi technológiai elemhez képest talán kisebb figyelem jut ennek a nagy terméseredmények realizálása szempontjából egyébként igen fontos kérdéskörnek.
A rendelkezésünkre álló adatok alapján nem állhat módunkban tudományos mélységű elemzést végezni, de ez nem is célunk. Hisszük ugyanakkor, hogy az általunk feltárt összefüggések a gyakorlat jelzései lehetnek az ilyen témában munkálkodó kutatóműhelyek számára, ill. hozzájárulhatunk a növénytermesztő szakma döntéstámogatásához a műtrágyázási folyamatok tervezésekor. A 2012. évi Termésverseny 34 versenyzője szolgáltatott teljes technológiai adatsort. A versenyterületeken végzett tápanyag-gazdálkodás alapján az alábbi főbb következtetések fogalmazhatóak meg:
- Minden versenyző használt nitrogén műtrágyát, átlagosan 124 kg/ha mennyiségben. A felhasználás mértéke azonban igen nagy szórással, 60 és 210 kg/ha között változik.
- 28 versenyző juttatott ki foszfort, átalagosan 55 kg/ha mennyiségben. A foszfor hatóanyag-felhasználás 15 és 120 kg/ha szélső értékek közé esett.
- 27 versenyző végzett káliumtrágyázást, átlagosan 79 kg/ha mennyiségben, 30 és 200 kg/ha közötti intervallumban.
- Az elmúlt években a kukoricatermesztés tekintetében kifejezetten előtérbe került a startertrágyázás kérdése, így érdekes volt szemügyre venni, hogy 14 versenyző juttatta ki a műtrágya egy részét starter trágya formájában.
- További érdekesség, hogy 12 versenyző végzett levéltrágyázást, ill. kilencen használtak fel egyéb növény- vagy talajkondicionáló készítményt.
Ezek alapján megállapítható, hogy a versenyzők nagy többsége a főbb makroelemek tekintetében komplex, nitrogénre, foszforra és káliumra is kiterjedő tápanyag-utánpótlást végzett. Mindhárom esetben nagy a szórás, amely adódhat az egyes gazdaságok közötti technológiai eltérésekből, de abból is, hogy többen a versenyterületen az inputok maximalizálásától vezérelve az átlagos mennyiségeket jelentősen meghaladó mértékben végeztek műtrágya-kijuttatást.
2013-ban az 54 versenyterület közül 49 esetben érkezett olyan teljes technológiai adatsor, hogy annak alapján értékelhető a területen alkalmazott tápanyag-gazdálkodási gyakorlat. Ez alapján elemzi az 1. táblázat a versenyzők nitrogén-, foszfor- és kálium-utánpótlási gyakorlatát. Érdemes továbbá külön kiemelni a következőket:
- 29 esetben került sor legalább két alkalommal (vetés előtt, majd vetéssel egy menetben és/vagy sorközműveléskor) nitrogén kijuttatására.
- 24 esetben használtak NPK műtrágyát a foszfor- és kálium-utánpótlás teljes vagy részbeni biztosítása céljából, esetenként vetéssel egy menetben kijuttatva.
- 19 esetben használtak vetéssel egy menetben mikrogranulált műtrágyát.
- 18 esetben használtak levéltrágyát, jellemzően cinktartalmú készítményeket.
- 21 esetben használtak talaj- és növénykondicionáló készítményeket, jellemzően baktériumtrágyákat.
Figyelemre méltó, hogy a versenyzők 96 százaléka és ha a kis mennyiség miatt a csak mikrogranulátum formájában foszfor-utánpótlást végzőket nem számoljuk, akkor is 84 százaléka juttatott ki foszfort. Ez a gyakorlat nagy bizonyossággal alapszik a kukorica jó foszforreakcióján. Ettől elmarad a kálium-utánpótlás, amit a versenyzők 71 százaléka végzett, a kijuttatott P-, ill. K-dózisok viszont nem térnek el nagyságrendileg egymástól. Az országos átlagokkal (70 kg/ha NPK, ebből 50 kg/ha, 8 kg/ha P2O5 és 12 kg/ha K2O hatóanyag) összevetve jól látszik, hogy a Termésverseny résztvevői ezt jóval meghaladó mértékben juttattak ki műtrágyát.
Érdekes megfigyelni a 10 t/ha feletti termésszintek tápanyag-gazdálkodási gyakorlatát – vajon intenzívebb technológiát alkalmaztak-e ezekben az esetekben az alacsonyabb termésekhez képest? 2013-ban 32 versenyző takarított be 10 t/ha feletti termést, 143 kg/ha átlagos N-szinttel. A 28 foszfor-utánpótlást is végző versenyző által alkalmazott átlagos P2O5-szint 67 kg/ha volt, a 25 kálium-utánpótlást is végző versenyző átlagos K2O-szintje pedig 77,5 kg/ha. Noha némileg magasabbak az átlagos N-, P- és K-szintek, nem látszik számottevő különbség a 10 t/ha alatti termést elérőkhöz képest. Jól látszik, hogy az alacsonyabb termésszintet elért versenyzők is intenzív tápanyag-gazdálkodást folytattak. Valószínűleg a nyári időszakot jellemző extrém szárazság következménye, hogy nem értek el magasabb termést, s ezt erősíti, hogy a 10 tonnát el nem érő átlagok regionálisan is elkülönülnek. Az összes versenyző sikerességét az mutatja, hogy mindnyájan meghaladták a régiójukra jellemző termésátlagot (2. táblázat), amiben nyilvánvaló szerepe van az okszerű tápanyag-gazdálkodásnak.
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a Kukorica Termésverseny ösztönzi a gazdákat a nagyobb tápanyagmennyiség felhasználására, s a versenyzők szívesebben használják ki a különböző tápanyagformákban és kijuttatási módszerekben rejlő lehetőségeket. Sajnáljuk, hogy nem kaptunk választ arra a kérdésre, vajon mennyiben alapozzák növénytáplálási döntéseiket a talajtulajdonságok ismeretére és talajvizsgálati eredményekre. Minthogy a globális verseny egyre inkább halad a tudatos, fenntartható és a környezetre gyakorolt hátrányos hatások szempontjából kíméletes tápanyag-gazdálkodás felé, jövőbeni elemzéseinkben erre a kérdéskörre is keressük a választ.
Cégünk a Tolna megyei Tevelen, Szekszárdtól bő harminc kilométerre 2000 hektár területen folytat szántóföldi növénytermesztést és klasszikus vegyes gazdálkodású mezőgazdasági üzemként szarvasmarha-tenyésztést. A vetésszerkezet a következők szerint alakul a 2013/14-es gazdasági év adatai szerint: 710 ha kukorica (ebből 100 ha silókukorica és 30 ha hibrid kukorica); 710 ha kalászos (620 ha őszi búza és 90 ha őszi árpa); 175 ha őszi káposztarepce (ezt idén 220 hektárra növeltük); 220 ha napraforgó; 45 ha cukorrépa; 45 ha borsó; 135 ha lucerna és 40 ha energiafűz.
A startertrágyázás a kukorica, napraforgó és cukorrépa esetében alkalmazott tápanyag-gazdálkodási technológiákhoz kapcsolódik. Kukorica és napraforgó esetében a kálium-utánpótlást kálisó formájában végezzük, jellemzően ősszel a talaj ellátottságától és az előveteménytől függően 100–200 kg/ha dózisban.
Tavasszal, vetéssel egy menetben NPK 16-27-7 + S, Zn összetételű komplex műtrágyát juttatunk ki, amitől kettős hatást várunk el: Egyrészt így biztosítjuk a növények által igényelt foszfort, de a nitrogénmennyiségnek egy részét is, ill. egyéb tápelemeket, tehát elvégzünk egy mennyiségi tápanyag-utánpótlást. Másrészt startertrágyázást is végzünk, hiszen a növény gyökeréhez közel kijuttatott, jól oldódó foszfor célzott hatást jelent a növény foszforellátása tekintetében. Utóbbit azonban célzottabban a mikrogranulált, foszfor hangsúlyos starter műtrágyával érjük el, ami kisebb mennyiségű foszfor kijuttatását jelenti, de azáltal, hogy az közvetlenül a mag mellé lesz kijuttatva, a kezdeti fejlődésben jelent egy plusz tápelem-, ezen belül is elsősorban foszforforrást. Itt tehát kevésbé mennyiségi szemléletű tápanyag-utánpótlásról beszélünk, mintsem egy növény- élettani jellegű foszforhatásról, aminek különösen akkor van jelentősége, amikor a növényi fejlődés kezdetén relatív foszforhiány lép fel. Végül, de nem utolsósorban fontos tapasztalatnak tartjuk a mikrogranulált starter műtrágya felhasználásával a cukorrépában szerzett pozitív tapasztalatokat, mert bár napjainkban nem rendelkezik nagy vetésterülettel ez a növénykultúra, termesztéstechnológiája alapján egy igen igényes és intenzív növényről beszélhetünk. A cukorrépa alapműtrágyázása során foszfor- és kálium-utánpótlásra is sor kerül, mono műtrágyák formájában, jellemzően ősszel. Tavasszal nitrogént és vetéssel egy menetben starter műtrágyát juttatunk ki. Az elv, amiért ezt elvégezzük és a tapasztalatok hasonlóak, mint a kukorica és a napraforgó esetében. Cukorrépa vonatkozásában biztos, hogy a jóval kisebb vetésterület miatt is kevesebb szó esik a relatív foszforhiányról, mint a kukorica tekintetében, de a korábbi vetésidő és a sokszor kötött, hideg „répa-talajok” gyakran előidézik ezt.
Összegezve elmondható, hogy a tavaszi vetésű kapáskultúrák esetében a termesztéstechnológia része a startertrágyázás, úgyis mint a vetéssel egy menetben történő komplex műtrágya-kijuttatás és úgyis, mint a mikrogranulált starter műtrágyák felhasználása.
A chernelházadamonyai Répcevölgye 2001 Kft.-nél több éve foglalkozunk starter műtrágyák kijuttatásával napraforgó és kukorica vetésével egy menetben. Repce- és gabonavetéssel együtt még nem próbáltuk ezt a technológiai elemet, annak ellenére, hogy a vetőgépünkre felszerelhető lenne starter mikrogranulátum kijuttató adapter. Megítélésem szerint a talajvizsgálatokon alapulú viszonylag magas dózisú alapként kijuttatott MAP műtrágya adagolásával a starter kérdésével ráérünk akkor foglalkozni, ha a vetőgép cseréjére sor kerül. Akkor viszont mindenképpen meg kell gondolni, hogy a műszaki fejlesztés úgy valósuljon meg, hogy a technológiába beilleszthető lehessen a starter műtrágyázás.
Napraforgó és kukorica vetésével egyidejűleg a vetőgépünk alkalmas starter műtrágya és mikrogranulátum kijuttatására is. Az elmúlt években többször állítottunk be kukoricában kísérletet. Ebben többféle mikrogranulátum startert próbáltunk összehasonlítani starterként adott szilárd műtrágyával. Ekkor a 400 kg 8:24:24 + mikroelmes alaptrágyázás helyett annak 25%-át starterként juttattuk ki, ill. használtunk többféle mikrogranulátum startert. Szerencsére a mikrogranulátum adagolóval nem kellett talajfertőtlenítő szert kiadagolni.
A kelő állomány mindig meggyőzően szép képet mutatott, de az elmúlt két év nyári időjárása annyira szélsőséges volt a kukorica számára az aszály miatt, hogy a betakarításkori beméréseknek sajnos semmi értelme nem volt.
Kísérleteinket folytatni kívánjuk a következő időszakban is. Ugyanakkor rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a növények robbanásszerű, egyöntetű keléséhez a starter műtrágyák kijuttatása csak egy bizonyos technológiai szint felett jelenthet eredményt.
A talajművelés esetleges hiányosságait, a nem szakszerű tápanyag-kijuttatást vagy a vetés nem optimum időszakban történő elvégzéséből adódó problémákat a starter műtrágyázással kivédeni nem lehet. A tavaszi vetésű növényeknél nem belvizes területeken a talajmunkák elvégzése nem lehet gyakorló gazdálkodók számára bonyolult feladat (repce és őszi vetésű gabona esetén már nem ilyen egyértelmű a helyzet). A talajvizsgálatokon alapuló tápanyagvisszapótlási terv is könnyen elkészíthető. Az elmúlt évek gyakorlata alapján azonban a helyes vetésidő eltalálása a mi környékünkön a szélsőséges időjárás miatt nagyon nehéz volt.
A starter műtrágyázás szerintünk csak kiegészítheti az alap műtrágyázást, azt nem helyettesítheti, mert nagyobb adagok kijuttatásával a feltöltési idő miatt a területteljesítmény csökken.
A STARTER = jó indulás
A precíziós technológiák és az innovatív inputok (pl. baktérium, gomba) elterjedése alapjaiban formálják át a korábbi évtizedek beidegződéseit a növénytermesztésben. A jelenlegi kukoricatermelés technológiámat összehasonlítva a 10 évvel korábbival, jelentős az eltérés, pedig annak idején is próbáltam a legaktuálisabb irányelvek mentén termelni. A tápanyag-gazdálkodásra „tartópillérként” tekintek, mert legfőbb célom, hogy optimalizáljam a növény táp- anyagellátását a termelés során, amely meghatározza az elérhető terméspotenciál nagyságát. A termelés során a pillérem alapját a startertrágyázás adja. Természetesen a többi agrotechnikai elem is hatással van a hozamra, de a tápanyagok hiányát nem lehet ellensúlyozni mással.
A talaj tulajdonságát, szerkezetét és állapotát sok tényező határozza meg, melyeken agrotechnikával és különböző anyagok segítségével javíthatunk, de a vetéssel a földbe juttatott mag sok esetben így is rideg környezetbe kerül. Bizonyos körülmények között (pl. száraz, levegőtlen, hideg talaj) már a csírázás beindulása is nehéz, nem beszélve a tápanyagfelvételről, ezért fontos korai fázisban a növény számára elérhető és felvehető tápelemek kihelyezése. A starterrel próbáljuk optimalizálni a növény tápanyagellátását fiatal korban, mert már ekkor eldől állományunk felnőttkori fejlődésének iránya és a környezeti stresszhatásokkal szembeni ellenállósága.
A startertárgyázás esetében a vetéssel egy menetben kijuttatott makroszemcsés, mikrogranulátum és folyékony formájú tápanyagokra gondolok. A kukorica vetőgépem vásárlásánál és felszerelésénél a „starterezést” is figyelembe vettem, hogy egy munkamenetben elvégezhető és precíz legyen a kijuttatás, illetve ne sérüljön a kihelyezendő anyag szerkezete. A folyékony startert közvetlen a nyitott magágyba helyezzük a későbbi gyököcske közvetlen közelébe és a makroszemcsés műtrágyát külön csoroszlyával adagoljuk a sorba közvetlenül a mag alá. Makroszemcsés granulátumként nemcsak műtrágyát (sót) használok, hanem huminsav, fulvosav és glicinbetain tartalmú granulátumot is (folyékony formában is létezik), melyek a gyökérnövekedést serkentik és a talajszerkezetet javítják. Ezen elemeket általában a szerves trágyából vonja ki a növény.
Manapság közhelyesen hangzik, de még mindig sokan figyelmen kívül hagyják, hogy a növények egyes fejlődési stádiumaikhoz szükséges mennyiséget veszik fel a tápelemekből, azok egymással nem pótolhatók. Tehát amíg a megfelelő mennyiséget a minimumban lévő tápelemből nem veszi fel, addig a többiből „luxus” fogyasztás keletkezik, ezért kerülni kell az egyoldalú tápanyag-kijuttatást. A startertrágyázásnál figyelemmel kell lenni a talaj tulajdonságaira, a korábban termesztett és a vetni kívánt növény igényeire.
A „starterezésnél” a P (gyökérnövekedéshez) és a Zn (antagonistája a P – gyökér- és termésképzéshez) a két legfontosabb tápelem. A P esetében nem szabad elfelejteni, hogy a hűvösebb talajból a növény (pl. 30% 12°C-nál) kis részét tudja felvenni, melyre a talaj pH-ja is hatással van, ezért a maghoz közel kell helyezni, könnyen felvehető formában. A starter tartalmazhat N-t (hosszabb hatástartalmú, lassan lebomló legyen), Mg-ot (asszimilációhoz), K-ot (a növény „víz bankja”, sztómákat zárja és csökkenti a párolgást), Ca-ot (szilárdságot fokozza) és S-et (minőségjavítás).
Véleményem szerint a starter indokolt és szakszerű használata elengedhetetlen, mert a növény jó indulásával alapozzuk meg a termésünk nagyságát és hiánya esetén a fiatalkori lemaradást semmivel nem pótolhatjuk. A starter trágya hektáronkénti költsége évről évre változatos képet mutat, de többszörösen megtérülő befektetést jelent és összevetve más technológiákkal, több pénz maradhat a zsebünkben a végén. Most még nem tudhatjuk, hogy 10 év múlva milyen növénytermesztési rendszerek lesznek, de biztos vagyok benne, hogy a startertárgyázás valamilyen formában fontos eleme lesz mindegyiknek.
Miért és mikor szükséges a starter műtrágyázás?
A starter műtrágyázás célja a kis mennyiségű foszfor hatóanyag (5–10 kg/ha) és mikroelemek kijuttatása a vetéssel egy menetben a mag közelébe, az ismert kedvező hatások érdekében.
Két fontos dolog a vetőgéppel történő kijuttatásnál:
A műtrágya a mag mellé és 3–5 cm-re alá kerüljön (1. ábra.).
Elvárt fizikai követelmények a műtrágyával szemben: a keménysége 50 N, a portartalom ne haladja meg a 0,05%-ot. Ismerni kell a sűrűséget az adagoló pontos beállításához.
Feltétlenül ajánlott a starter műtrágyázás akkor, ha:
- a foszfor alapműtrágyázás ősszel történt,
- foszfor alaptrágyázás nem volt,
- talaj pH 7,5,
- a vetés korai.
Ezek az alapelvek igazak foszforral jól ellátott területeken is.
Az alábbi ábrák magyarázat nélkül is szemléltetik az előzőkben felsoroltak indokoltságát.
A tápelemek felvehetősége a talajhőmérséklet függvényében.
Ha mindkét kedvezőtlen hatású tényező együttesen jelentkezik, jelentős foszforfelvételi csökkenéssel kell számolni (táblázat).
A korai vetés indokolt lehet a szűkös gépkapacitás miatt, vagy a kukoricabogár lárvakártétel mérséklésében is.
A gyökérkártétel megakadályozása érdekében az inszekticides csávázás az ismert okok miatt nem jöhet számításba. Marad a talajfertőtlenítés és az egyéb agrotechnikai műveletekkel történő kártétel-mérséklés. A korábbi vetésnél fokozottabban kell számolni az alacsonyabb talajhőmérséklet okozta foszforfelvételi nehézségekkel.
Milyen lehetőségeink vannak a starter műtrágyázásra:
- granulált műtrágyák,
- mikrogranulált készítmények.
Melyiket használjuk?
Ha mindkettőre van lehetőség, akkor mérlegelni kell, mert a hagyományos lényegesen olcsóbb. Azonos áron a hagyományosból négy-ötszörös hatóanyag-mennyiséget juttatunk ki, vagy azonos hatóanyag-mennyiséget negyed áron és a vetés üteme sem csökken jobban. Az igaz, hogy a mikrogranulátumok oldékonysága a kisebb szemcseméretből adódó nagyobb felület miatt jobb. De tudjuk azt, hogy a növények a csírázást követően nem azonnal gyökérről kezdenek táplálkozni, így mire megindul a gyökéren keresztüli tápanyagfelvétel, addigra a hagyományos granulált készítmények is felvehető állapotba kerülnek.
Mennyit használjunk?
Abban az esetben, ha a cél a kezdeti gyökérfejlődés biztosítása, hagyományos granulátumokból 30–80 kg/ha mennyiség, a körülményektől függően. Ha a foszforfelvétel a korábban említett körülmények miatt problémás, akkor a javasolt adag a nagyobb mennyiség, a körülmények javulásával az adag csökkenthető.
A mikrogranulátumokból 10–20 kg/ha a szükséges, amely a tényezők kedvező változásával csökkenthető.
A mikrogranulált és a folyékony starter trágyák használata az utóbbi években robbanásszerűen terjedt el a szántóföldi kultúrák körében. Ezen speciális termékek létjogosultságát ma már a szakma nem kérdőjelezi meg, hiszen egyértelműek a termelői tapasztalatok, hogy a kora tavaszi időszakban az így kezelt állományok lényegesen egyöntetűbben, gyorsabban indulnak és ez a korai intenzívebb fejlődés komoly előnyt jelent a haszonnövény számára az egyre rendszeresebben előforduló nyári aszályos időszakokban. A jó kondíciójú, nagy gyökértömeggel rendelkező állománynál a csapadékhiány, illetve a légköri aszály kevesebb termékenyülési problémát, illetve termésveszteséget fog okozni. Főleg a kukoricánál a korszerű korai fajták fejlesztésénél egyértelmű prioritás ma már a hibridek minél koraibb vethetősége.
Ezen korai hibridek üzemi használatakor a magas foszfortartalmú vetéssel egy menetben sorkezeléssel kijuttatott starter jól tudja kompenzálni a hideg talaj átmeneti gyenge foszforszolgáltató képességét. A hazai piacon szereplő termékek zöme rendelkezik több-kevesebb cinktartalommal is, mely az auxinok termeléséhez nélkülözhetetlen triptofán szintézis katalizátora. Fontos, hogy az általában cinkkel rosszul ellátott hazai termőterületeken a cink utánpótlás ne csak a lombkezelésekre korlátozódjon! A cink kiegészítésű startereknek ezen cinkhiányos területeken mindenféleképpen szinte kötelező technológiai elemként kellene szerepelni.
A starterek használatában érdekes új irányzat a folyékony termékek térnyerése. Ezen műtrágyákra jellemző, hogy a szilárd mikrogranulátomokkal szinte azonos a nitrogén és foszfor összetételük, de a folyékony állapot, illetve a zömmel foszforsav alapú foszforforma miatt a tápanyag-hasznosulásuk mindenféleképpen megelőzi a mikrogranulált termékeket. A folyékony szegmens másik nagy előnye, hogy ott, ahol a kukoricabogár miatt a mikrogranulált talajfertőtlenítő kikerülhetetlen technológiai elem, a vetéssel egy menetben folyékony starter alkalmazása a korszerűbb vetőgépekkel, illetve a régebbi technikáknál kb. 300 ezer Ft-os egyedi átalakítással megoldható.
Biztos vagyok benne, hogy szakértő kollégáim jól leírták miért érdemes startertrágyázni, ezért én nem szeretnék ismétlésekbe bocsátkozni. A következőkben arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mire kell odafigyelni és milyen hibákat ne vétsünk startertrágyázás esetén.
Nem helyettesítheti a talajfeltöltést!
Starter mikrogranulátumokkal 6–10 kg foszfor hatóanyagot juttatunk ki hektáronként, ami nem elegendő a növények foszforellátásához. Granulált startertrágyákkal jóval nagyobb mennyiségű hatóanyag juttatható ki, ami érdemben beszámítható a szükséges mennyiségbe, sőt, megfelelő talajellátottság esetén önmagában is elegendő lehet. De ahhoz, hogy az elvárt hozamnak megfelelő tápanyagtechnológiát és -mennyiségeket használjuk, a legbiztosabb a talajvizsgálaton alapuló tervezés, ami megmutatja, milyen jellegű feltöltés vagy talajjavítás szükséges a startertrágyázás mellé.
Nem a hatóanyag-mennyiség számít, hanem a hatás sebessége!
Bár a szükséges hatóanyagot biztosítanunk kell a növény táplálásához a teljes vegetáció alatt, a startertrágyázás fő célja, azaz a növény indítása érdekében nem a mennyiség számít, hanem a hatás sebessége. Ezért a mikrogranulátumokkal kihelyezett 6–10 kg foszfor között nincs lényegi különbség, annál inkább abban, hogy milyen gyorsan áll rendelkezésre a növény kezdeti növekedéséhez és ezt sajnos sok minden befolyásolja a talajban.
Számoljunk a tápanyag-lekötődéssel, használjunk védett hatóanyagokat!
A foszforlekötődés mértékével, különböző kémhatású talajokon, sok műtrágyás cég foglalkozott előadásaiban és cikkeiben, viszont a probléma valódi okáról az egyetemen és a tankönyvekben olvashatunk és kevéssé ismert a felhasználók számára. A startertrágyák alapanyagaként használt felvehető foszfor (H2PO4-) a talajba kerülve azonnal reakcióba lép. Savanyú talajon vas- vagy alumínium-ionnal köt erős, nehezen oldható kötést, meszes talajon pedig a kalciummal trikalcium-foszfáttá alakul. A foszfor más része a talaj felületén kötődik meg, adszorbeálódik. A növények legkönnyebben az adszorbeálódott foszfort képesek felvenni. A többi kötésből nagyságrendekkel nehezebben, vagy egyáltalán nem szabadul fel foszfor, ezért a startertrágyázás ebben az esetben értelmetlenné is válhat. Gyorsan oldható, de védelemmel ellátott foszfor viszont megoldást jelent a problémára és jelentősen segíteni tudja a növények kezdeti növekedését. (Buzás I., 1987., 2012.)
Cél az „önellátás” felgyorsítása, segítsük a gyökérnövekedést!
Az energetikai folyamatokban alapvető foszfor gyors biztosítása segít a korai foszforhiány elkerülésében, de a célunk, hogy a talaj foszforkészletét is minél előbb elérje, hasznosítsa a növény. Mivel a foszfor nem mozog a talajban, ezért a gyökérnövekedés fokozásával pluszsegítséget nyújthatunk a tápanyagfelvételhez. A gyökérnövekedés ily módon történő fokozása ma már megoldható a piacon elérhető fiziológiai hatást kiváltó biostimulátor tartalmú startertrágyákkal.
Ne használjunk kálium túlsúlyos termékeket startertrágyázásra!
A kálium rendkívül fontos tápelem a növények számára, de a szántóföldi kultúrák tápanyagellátására gyártott termékekben minden esetben a nagy sóindexel rendelkező kálium-klorid az alapanyag. Amennyiben a kálium-klorid nagy koncentrációban kerül a mag közelébe, ott jelentősen megnöveli az oldat sókoncentrációját és – csapadék, illetve hőmérséklet függvényében – tápanyagfelvételi- és anyagcsere-problémákat okozhat. Másik szempontból pazarlás, hiszen a nagy mennyiséget egyszerre úgysem tudja hasznosítani a növény. (Stefanovits P. 1993, in: Buzás I. (Szerk.) 1993.)
A jelenlegi profitorientált növénytermesztés megköveteli, hogy a kijuttatott tápanyagok a legnagyobb hatásfokkal hasznosuljanak a növény számára. Éppen ezért célszerű a tápanyagokat a lehetőségekhez képest minél több részletben kijuttatni: az alapművelést megelőző alap-, a vetéssel egy menetben végzett starter-, és a tenyészidőszakban történő fej- és lombtrágyázásokkal.
Az alap- és startertrágyázással elsősorban a növényeink foszfor- és káliumellátását biztosítjuk, míg a fejtrágyázással a nitrogén-, a lombtrágyázással a mikroelemek pótlását tehetjük meg a tenyész- idő során.
A vetéssel egy menetben végzett startertrágyázással a kultúrnövényeink kezdeti fejlődéséhez szükséges tápanyagokat biztosítjuk azzal, hogy a sor mellé/alá néhány centiméterre juttatjuk a műtrágyát, így a növény ebben a tápanyaggal jól ellátott talajban kezdi meg fejlődését.
A kelő félben lévő növények számára fontos, hogy már a gyökérfejlődés megindulásakor kellő mennyiségű foszfor álljon rendelkezésre, így a fiatal korában kellően megerősödött gyökérzettel rendelkező növények egy későbbi aszályos időszakot is könnyebben vészelhetnek át. A kijuttatás feltétele a ,,hagyományos”, vagy mikrogranulált műtrágya vetőmag alá helyezésére alkalmas vetőgép.
A műtrágyák oldalát tekintve jelenleg rendelkezésre állnak a növény- és a talajadottságoknak megfelelő komplex műtrágyák, melyek a hatóanyagokat vízoldható formában tartalmazzák, így azok a növény számára azonnal rendelkezésre álnak. Külön figyelmet kell fordítani arra, hogy megfelelő minőségű, jó vízoldékonysággal rendelkező granulált műtrágyát használjunk, amely a kijuttató tartályban boltozódásra nem hajlamos. A karbamid hatóanyag ebben az esetben nem használható, ugyanis annak átalakulása során keletkező ammónia csírázásgátló hatású.
Mikrogranulált műtrágyával kevés hatóanyagot tudunk terület- egységre kijuttatni, ezért csak erre alapozni nem javasolt a mű- trágyázási technológiát. Hagyományos komplex műtrágyával jelentősen nagyobb mennyiséget lehet starterként kijuttatni, melynek mennyisége alaptrágyázástól függően 100–300 kg/ha között lehet, így a komplex műtrágya összetételétől függően akár 50–150 kg/ha hatóanyag-mennyiséget is kijuttathatunk, melyet – a kezdeti fejlődés elősegítésén túlmenően – a tenyészidőszak során hosszabb időn keresztül tud hasznosítani a kultúrnövényünk.
A tápanyag-utánpótlás tervezésére ugyanakkora figyelmet kell fordítani, mint a fajtaválasztásra, illetve a növényvédelmi technológia összeállítására. A kijuttatás ideje, illetve módja egyaránt jelentősen befolyásolja a hatékonyságot, így az egyes módszerek ismeretében, a termőhelyi adottságoknak megfelelően alkalmazva azokat, jelentősen fokozhatjuk az eredményességet. A startertrágyázás a jelenlegi időjárási viszonyok mellett mindenképpen hozzájárul a termesztésbiztonság fokozásához. A vetéssel egy menetben végzett műtrágya kijuttatását minden esetben (ha a gépi háttér lehetővé teszi) érdemes megfontolni és alkalmazni.
Miért lehet eredményesen alkalmazni a startertrágyázást még egy tápanyagokkal jól ellátott talajon is? A válasz a növények fenológiájában keresendő. A csírázó növény tápanyagfelvevő képessége erősen korlátozott a kis felületű gyökérzet miatt, ehhez járul még az a tény, hogy kora tavasszal – és esetenként ősszel is – jellemzően a talajhőmérséklet sem optimális a talajban tárolt tápanyagok felvételéhez. 5°C alatt a talajban élő mikroorganizmusok működése lelassul vagy leáll, a kémiai reakciók, melyek a tápanyagok felszabadulásához vezetnek, úgyszintén megszűnnek. Hiába van a talajban felhasználható tápelemkészlet, a tápanyagfeltáró folyamatok ledermedésével a növények képtelenek ezeket hasznosítani. Minél rosszabb tápanyag-ellátottságú egy talaj, ezek a hatások annál fokozottabban érvényesülnek.
A fiatal növények fejlődése kapcsán több szempontból is hátrányt jelent, ha ebben az időszakban nincsenek megfelelően ellátva tápelemekkel. Így a gyomnövényekkel folytatott tér-, víz- és tápanyag-konkurencia, a csírafertőző kórokozókkal szembeni ellenálló képesség, az aszály, illetve egyéb extrém időjárási körülmények okozta stressz elviselése mind-mind ilyen tényezők.
Ha azt a pluszenergiát, amit a növény arra kénytelen elhasználni, hogy a kedvezőtlen körülmények közt is felvegye a tápanyagokat, ehelyett a fejlődésre tudná fordítani, az egy olyan lökés a növekedés korai szakaszában, aminek az eredménye az egész vegetáció során megmarad!
Hogyan segíthetjük hozzá ehhez növényünket? Úgy, hogy a kritikus időpontban biztosítjuk a nagyon jó vízoldékonyságú tápanyagokat közvetlen a növény környezetében.
A vontatott kezdeti fejlődés gyorsítására, a kultúrnövények versenyképességének javítására alkalmas módszer a startertrágyázás. A starterezés és az alaptrágyázás közti alapvető különbség az időzítés és a felhasznált termék minősége!
A starterekkel szemben alapkövetelmény, hogy a szemcsében lévő hatóanyagok vízoldhatósága közelítsen a 100%-hoz. Ez valamennyi hatóanyagra vonatkozik, amit tartalmaz! A jobb minőség következtében jellemzően a starterek ára is borsosabb.
Amennyiben olyan terméket juttatunk ki starternek, melyben a hatóanyagoknak több hetes, hónapos feltáródási időre van szükségük, ne számítsunk a starter hatásra! Ezért kerülendőek foszfor tekintetében a nyers foszfát féleségek, nitrogén esetében pedig a karbamidból származó amid nitrogén!
A starterként kijuttatott foszfor hatóanyag „frissfoszfor” hatása különösen szembeötlő lehet, hiszen az alacsony hőmérsékletre a növényi foszforfelvétel reagál a legérzékenyebben, következésképp a növények energiatranszport folyamatai gyakorlatilag leállnak. Ez az oka az antociánosodás (lila levelek) kialakulásának. Ezt a tünetet legjellemzőbben a kukorica produkálja, de tartósan hideg időben más kultúrákban is találkozhatunk vele.
A startertrágyázás tehát nem helyettesíti a rendszeres tápanyag-visszapótlást, az alaptrágyázást, hanem a jól megválasztott, megfelelő minőségű starter egy pluszlökést ad a növényi fejlődésnek.
Minden starter egyforma?
Az utóbbi évek rohamos technikai-technológiai fejlődése következtében egyre másra jelennek meg az új technológiák és megoldások a mezőgazdaságban is. Ennek következtében a régóta használt szakmai definíciókat érdemes újraértelmezni, elemezni. A tápanyag-gazdálkodással kapcsolatos fogalmak közül ilyen a starter műtrágyázás.
Klasszikus starter műtrágyázáson a vetéssel egy menetben kiadott, döntően foszfortartalmú műtrágya-kijuttatást értünk. Régóta tudjuk, hogy a növények kezdeti fejlődése igen energia-, így foszforigényes folyamat. Ebben az időszakban a megfelelő foszforellátás alapvető fontosságú. Sajnos a foszfor az egyik legproblémásabb tápelem. Igen gyengén mozog a talajban, évente csak néhány mm-t képes elmozdulni.
Gyorsan megkötődik a talajkolloidok felületén, illetve a talajban található különböző kationokkal oldhatatlan csapadékot képez, így felvehetetlenné válik a növények számára (felvételét még számos egyéb tényező is erősen befolyásolja, pl. talajhőmérséklet, kémhatás…). Logikus lépés volt tehát a magas foszfortartalmú műtrágyát minél közelebb elhelyezni a növények gyökeréhez, mivel így jóval nagyobb hatékonyság érhető el.
A gazdaságossági szempontok és a műtrágyázási koncepciók változása (talajok feltöltése kontra a növények éves igényeinek fedezése), valamint a jó fizikai minőségű műtrágyák és a kijuttatást lehetővé tevő adapterek tömeges megjelenése következtében a starter műtrágyázás gyakorlata átalakult. Már nemcsak a foszforellátás lett a cél, hanem a növény és a talaj tápanyagtartalmát is figyelembe véve, NPK-tartalmú műtrágyák kijuttatása. A starter mű- trágyázás kifejezés új értelmet nyert.
Fenti kijuttatási módoknál makrogranulált, vagyis döntően 2–4 mm szemcseméret közé eső műtrágyákat használnak. A fejlődés azonban nem állt meg, hiszen megjelentek az úgynevezett mikrogranulált starter műtrágyák.
Ezeknél a műtrágyáknál a „titok” elsősorban a fizikai formulázásban keresendő. Szemcseméretük jóval kisebb, mint a hagyományos műtrágyáké, 0,5–1 mm közé esik. Ennek következében nagyobb fajlagos felülettel rendelkeznek, vagyis hatékonyabban képesek a tápanyagokat leadni. A korszerű mikrogranulálási eljárással készült termékeknél (amiből sajnos nem sok van a hazai piacon) a tápanyagok leadása szabályozottan megy végbe. A mikrogranulált műtrágyák előnyei szembetűnőek, elég a következő számokat átgondolnunk (lásd a táblázatot).
Tekintettel arra, hogy a foszfor gyakorlatilag nem mozog a talajban, a mikrogranulált műtrágyák által biztosított egyenletes és nagyobb szemcsesűrűség nagyobb esélyt jelent a növénynek a foszforfelvételre!
Ezeknél a műtrágyáknál a fő cél a kezdeti fejlődés elősegítése, így döntően foszfort tartalmaznak. Fontos kiegészítőjük a nitrogén valamint a cink is. A tökéletes fizikai formuláció, ami csak a valódi mikrogranulálási eljárással garantálható a kulcs ezeknél a termékeknél. Ez biztosítja ugyanis a problémamentes kijuttathatóságot és végső soron az agronómia hatékonyságot is.
Az utóbbi 1–2 évben megjelentek olyan mikrogranulált termékek is a piacon, melyek a hagyományos tápelemeken kívül biológiailag aktív hatóanyagokat, például hasznos gombákat (Beauveria, Trichoderma stb…) tartalmaznak, új tartalommal töltve meg a starter műtrágyázás definícióját.
