Publikálták az eurózóna és az Egyesült Államok harmadik negyedéves növekedési adatait. Előbbiben az volt a kérdés, hogy a stagnálást – rosszabb esetben egy újabb recessziós hullámot – el lehet-e kerülni, míg utóbbi esetében az volt a választóvonal, hogy 3% alatt vagy felett lesz-e az évesített növekedés. Mindkét régió esetében a vártnál jobb adatot tettek közzé, de míg az eurózónára vonatkozóan ez azt jelenti, hogy a 0,2%-os né/né dinamikának köszönhetően nem esett vissza a gazdaság – viszont az alacsony növekedés és infláció további akciókat sürgetnek –, addig utóbbiban a 3,5%-os bővülés indokolta a Fed szigorúbb hangvételét, ami szerint tavasszal már elindulhat a kamatemelési ciklus Amerikában.
Úgy tűnik, próbál is tenni az EKB az alacsony növekedés/alacsony infláció párosa ellen. A fő kamatlábak a várakozásoknak megfelelően változatlanok maradtak a november 6-i ülésen, Draghi elnök azonban egyértelmű jelzést adott egy széles körű eszközvásárlási program elindítására. A középtávú inflációs várakozások novemberre 1%-ra estek, a rövid bankközi kamatláb pedig a jegybank júniusi lépései óta negatív – a szeptemberi meglepetés kamatvágások hatására érdemben már nem csökkent tovább.
Emellett a reálgazdaság lassulása is növeli a nyomást az EKB-n, amely valóban már csak mennyiségi lazítással tudná befolyásolni a piaci szereplők várakozásait, ily módon kimozdítani az eurózónát a jelenleg körvonalazódó alacsony infláció/alacsony növekedés helyzetből. Az EKB novembertől két évig jó minőségű vállalati értékpapírokat vásárol, ezentúl az elnök elmondta, felkérték a stábot, hogy készítsenek elő újabb intézkedéseket – amelyek akkor élesednének, ha nem sikerül emelni az inflációs várakozásokat, vagy nem nő megfelelő mértékben a jegybank mérlegfőösszege.
Mindkét feltétel teljesülése valószínűnek látszik, így az a kérdés, hogy milyen intézkedés jöhet, ill. mikor. Mivel a teljes, jó minőségű vállalati értékpapír (kötvény) állomány kb. 1000 milliárd euró (az egész állomány megvásárlásával is jócskán alacsonyabb lenne a jegybank GDP-arányos mérlegfőösszege, mint a Fed-é vagy a Bank of England-é), elkerülhetetlennek látszik állampapírok vásárlása. A bejelentés érkezhet decemberben, amikor friss makrogazdasági előrejelzést publikál az EKB, vagy januárban, amikor már ismert lesz a második TLTRO tender eredménye. Ennél tovább, ha az eurózóna helyzete nem javul nagyot, minden bizonnyal nem vár az EKB.
Bár elmaradt kissé a várakozásoktól az októberi amerikai munkapiaci adat, és továbbra sem látszódik a bérdinamika gyorsulása (sőt, az olajár csökkenése miatt az infláció mérséklődése várható), aminek hatására estek a kötvénypiaci hozamok. Ehhez azonban érdemes hozzátenni, hogy a 214 ezer fős foglalkoztatottság-bővülés, bár valóban alacsonyabb a vártnál, robusztus gazdasági növekedést sejtet, és ha hathavi átlagban nézzük a havi munkahelybővülést, azt láthatjuk, hogy 1999 óta nem volt olyan erős az amerikai magánszféra munkahelyteremtő képessége, mint jelenleg. Ezentúl (részben módszertani okok miatt) 5,8%-ra csökkent a munkanélküliségi ráta, ami hatéves mélypont, és nagyon közel esik a Fed 5,2–5,5% közé becsült célsávjához. Összességében valószínűnek tűnik, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed már tavasszal kamatemelésbe kezdhet, ami ha így lesz, gyorsíthatja a dollár erősödését.
