Már széles körben ismert az a tény, hogy miután az Európai Unió agrárminiszterei politikai szinten 2013 júniusában megállapodtak a 2020-ig tartó Közös Agrárpolitika (KAP) feltételeiről, a december 16-17-i Mezőgazdasági és Halászati Tanácsülés keretében elfogadták a működtetésről szóló alapjogszabályokat. A 2020-ig érvényes feltételrendszer keretében a 2014-es évre vonatkozó – az úgynevezett átmeneti intézkedésekről szóló – valamint a főbb működési elemeket témakör szerint meghatározó négy alaprendelet lett elfogadva. Ugyan a közvetlen támogatásokat, az egységes piacszervezést, a vidékfejlesztést, illetve a horizontális kérdéskört lefedő jogszabályok tartalma már több mint egy éve ismert, csak a tavalyi átmeneti év után, 2015. január 1-től váltak hatályossá.
Az uniós jog értelmezésénél szükséges azt tudni, hogy az EU intézményei által megalkotott úgynevezett másodlagos jogforrások sorába tartozó rendelet általános érvényű (azaz minden tagállam, intézmény és valamennyi állampolgár esetében alkalmazni kell). Ezzel együtt teljes egészében kötelező (az első betűtől az utolsó pontig, magyarán szó szerint kell használni) és közvetlenül alkalmazandó. Ez utóbbi fogalom alapján a rendelet a hatálybalépését követően azonnal a nemzeti jog részévé válik, így elvben semmilyen további nemzeti jogalkotói intézkedés nem szükséges. Azaz automatikusan alkalmazható és alkalmazandó. Meg kell említeni a nemzeti jog és az uniós jog közötti határok egyértelműsítését lehetővé tevő jogelvet, az előfoglalást is. Ez azt mondja ki, hogy ahol a közösségi jog már kimerítően szabályoz, ill. ahol kizárólagos az EU hatásköre, ott nincs lehetőség nemzeti jogalkotásra. Tehát azokban a kérdésekben, ahol az EU már rendelkezett, ott nincs lehetősége a tagállamoknak nemzeti hatáskörben beavatkozni, azokat esetlegesen módosítani.
Az uniós jogelvek mellett egy másik fontos jogi gyakorlatról is szót kell ejteni. Ez az úgynevezett felhatalmazáson alapuló, más szóval delegált jogi aktus. A 2009-től hatályos Lisszaboni Szerződés alapján a KAP-ról is az Európai Bizottság (EB) előterjesztése alapján az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament már együttdöntési eljárás keretében közösen dönt. A folyamat során technikailag jóval hosszabb elfogadási és módosítási időszakokra kell felkészülni, ezért felértékelődött az egyes technikai szabályokat részletező, az Európai Bizottság feladatkörébe delegált jogszabályok alkalmazása. Noha korábban is voltak az EB-nek ilyen jogkörei, ezek jelentősége és jogi helyzete a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően erősödött fel. E jogi forma révén az EB-nek olyan technikai, „általános hatályú nem jogalkotási aktusok elfogadására nyílik lehetősége, amelyek a jogalkotási aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseit kiegészítik, illetve módosítják”. E formáció lényege, hogy az Európai Bizottság az alapjogszabályok keretében részletesen nem kifejtett, teljes körűen nem meghatározott – döntően technikai jellegű – kérdésekben képes legyen kiegészíteni az adott témakörre vonatkozó alaprendeletet. Mindez a végrehajtás vonatkozásában ad jelentős segítséget, illetve támpontot mind a tagállamok, mind a termelők számára.
Ezek után felmerül a kérdés, miért szükséges ezekkel a jogtechnikai alapokkal tisztában lenni?
A Földművelésügyi Minisztérium 2015. január 13-án adott tájékoztatást arról, hogy elkészültek a KAP-rendszer hazai működtetését lehetővé tevő jogszabályok. A korábban részletezett elvek és gyakorlatok alapján már egyértelmű, hogy ezek a jogszabályok azokat a területeket szabályozzák majd, amelyeket az uniós alap- és végrehajtási rendeletek nem vagy nem kimerítően rendeztek és a hazai végrehajtás vonatkozásában jelentőséggel bírnak. E folyamat keretében azt is látni kell, hogy a hazai jogszabályok – összhangban a magyar jogszabály-készítési elvekkel – nem ismétlik meg az uniós paragrafusokat, csak utalásokat tesznek rájuk és ezekhez kapcsolják a nemzeti rendelkezéseket. Első olvasatra tehát az újonnan megjelenő jogszabályok részlegesnek és értelmetlennek tűnhetnek. Azonban ha ezeket összeolvassuk a vonatkozó uniós passzusokkal, akkor miden bekezdés érthetővé válik. Tehát a különböző jogcímek szabályrendszerének teljes körű áttekintéséhez az uniós alap- és végrehajtási rendeleteinek, valamint a Földművelésügyi Miniszter jogszabályainak együttes alkalmazása szükséges.
Ha már a tagállami jogszabályokról esett szó, nézzük meg, hogy mely területekkel kapcsolatban ad ki a tárca új jogszabályokat? Összesen hét rendelet fog megjelenni – a közigazgatási egyeztetések és a jogszabály kihirdetésének közigazgatási menetétől függően – előreláthatólag 2015 februárjában. Ezek a következők: (1) a SAPS és az átmeneti nemzeti támogatás igénybevételi feltételeire, (2) a közvetlen kifizetések új elemeként belépő zöldítésre, (3) a termeléshez kötött támogatásokra, (4) a kisgazdaságok átalánytámogatására, (5) a fiatal mezőgazdasági termelőkre, (6) az egységes kérelem beadására továbbá (7) az úgynevezett aktív mezőgazdasági termelő meghatározására vonatkozó rendeletek.
Dr. Vásáry Miklós
A cikk szerzője: Dr. Vásáry Miklós
