A talajállapot monitorozás számunkra országos és térségi feladat, így a kitekintésünk széles. Pl. molykártételt 2011 nyár óta tőlünk délebbre fekvő országokban (BiH, HR) bőven találtunk, pedig az alapművelés módja szántás. Nem is vélik úgy, hogy a moly ellen hatásos megoldás a szántás. A pocokkár Szlavóniában 2014 nyártól vált kifejezetté, ott is, ahol nagy esőzéseket követően víz alá kerültek a területek (öt vízkárt számláltak). Idén februárban számos pocoktúrást figyeltem meg Zágráb térségében, az autópálya menti CRODUX benzinkút gyepén.

A mezei pocokra itthon 2008-ban figyeltünk fel, s ezután a látókörünkben maradt. Akkor úgy tapasztaltuk, a mélylazítás rontja az életterüket, vagyis a lazított tábláról visszavonultak a bolygatatlan területekre. A 2010. esős idényben a számuk visszaesett, ám a következő évtől számuk egyre gyarapodott. A bolygatatlan fasorokban, árok- és csatornapartokon, AKG-s sávokon idényről idényre nőtt az „élő” lyukak, és járatok száma. Sajnos, a figyelmeztető felhívások elmaradtak. Művelési tartamkísérletünk (Hatvan térségében) 13 éve tart. A kísérleti parcellákon 2014. július közepétől találtunk pocokkártételt a napraforgósorok között. A fasorokban vélhetően túlszaporodtak, és az élelemszerzés okán betelepültek a parcellákra. Ezt követően a talajállapot vizsgálatokat élő lyuk-számlálással bővítettük (1. táblázat).

Napraforgó aratás után láthatóvá vált, a járatok tipikusan gócosak. Ilyen helyeken 10–12 db lyukat számláltunk. A napraforgóban ott alakult ki erősebb fertőzés, ahol az augusztusi vihar kidöntött néhány növényt, vagyis gyengébb fejlettség esetén, a sekély tárcsás, és a direktvetés kezelésekben. Itt a sok csapadék tányérrothadást, és maghullást idézett elő, amelyet a pockok ki is használtak.

Az alapművelések végzésekor (szept. 30.) azt láttuk, a pockok kiugranak, majd eltűnnek a művelt talajban. A búza vetése (okt. 8.) előtt a parcellákon újraalakított járatokat találtunk. Kifejezetten előnyben részesítették a lazult talajt (szántott, lazított). Vetés után betapostuk a járatokat, majd 2 nappal később újabb számlálást végeztünk. Ekkor ott találtunk több lyukat, ahol a felszínen napraforgómagvak maradtak (tárcsás, direktvetéses kezelés), de a pocok jelenléte más kezelésekben is látható volt. A búza szépen kikelt, ám a fertőzött gócok kialakultak. Az 1. táblázatban látható m2-re kimutatott adat valós, de nem jelzi a gócos kárt.

A csapadék, a mennyiséget tekintve a napraforgónak túl soknak bizonyult, a pocok gyérítéséhez nem volt elegendő.

Az adatok (mm): 2014. jún.: 18 (3 nap), júl.: 142 (14 nap), aug.: 93 (10 nap), szept.: 102 (6 nap), okt.: 52 (5 nap), nov.: 20 (2 nap), dec. 73 (4 nap). A kísérletet 2 oldalról szegélyezi fasor, ahonnan az ölyvek láthatják a pockok mozgását.

A 2015. március 18-án végzett kárfelmérés eredménye a 2. táblázatban látható. A táblázatból az egymás melletti kezelések is nyomon követhetők. Két góc között nem találtunk csapásokat.

Legtöbb góc és lyuk a bolygatatlan talajon (direktvetés) alakult. A többi kezelést illetően nagy a szórás. A mélyebb művelések segítettek, de hatásos megoldást nem adtak. A gócokban a búza kipusztult, vagy ki fog pusztulni. A talaj mélyebb bolygatása korábban (vagyis az invázió előtti években) csak kis számú egyed esetében bizonyult hatásosnak. Csak élettérzavarásról beszélhetünk, amely kis számú egyednél bevált, invázió esetén már kevés. Ha túl sok a pocok, kell az élettér, és az esők miatt nedves, vagy nyirkos, könnyen vájható szántott, lazított talaj kifejezetten kedvezőnek bizonyult. A talajba aláforgatott szemeket megtalálták, erről tanúskodtak a felszínre túrt héjmaradványok is. Ugyanez mondható el a mélylazítás hatásáról (lásd a tarlókísérlet táblázatát). Valójában 10 nap elegendőnek bizonyult a járatok újraépítéséhez.

Tarlókísérletet 2004 óta minden nyáron folytatunk. 2014-ben július 16-án állítottuk be.

A tarlón voltak élő lyukak, ám a bolygatatlan talaj, szalmával takarva vagy sem, élőhely tekintetében háttérbe szorult, amint a közelben megjelent a lazább, „puhább”, számukra kedvezőbb változat (3. táblázat). Mélyszántáskor számos pocok ugrott ki a talajból, majd pillanatokon belül el is tűnt abban. Élelmet, elhullott búzaszemeket találtak, majd az üde árvakelést is fogyasztották. A bolygatatlan, vagy a sekélyen művelt talajon dúsabb árvakelés képződött, mégsem ott szaporodott a lyukak száma, hanem a lazultabb talajban. Szept. 4-én környékbeli gazdák döbbenten szemlélték a szántott talajon alakult lyukak számát (ellentétben volt azzal, amelyet korábban tanultak). A felszínelmunkálás – a nagyobb ellenállás miatt – ugyancsak háttérbe szorult a lazultabbal szemben.

A csapadék mennyisége nem volt gyérítő hatással rájuk.

Az adatok (mm):

• 2014. júl.: 86 (5 nap),
• aug.: 93 (10 nap),
• szept.: 102 (6 nap),
• okt.: 4 (1 nap).

Különbséget találtunk a nyári és az áttelelés előtti viselkedésükben. Nyáron a kis ellenállású (vagyis elmunkálatlan szántás és lazítás), ám élelemben gazdag (volt gabonatarlók, aláforgatott élelemmel) talajt részesítették előnyben.

Az áttelelés előtt az élelem volt a döntőbb. A napraforgó- és kukoricatáblákon bőven maradt élelem, és a szántás nem jelentett a pockoknak hátrányt. Októberben a jól átázott, ülepedett, de viszonylag kis ellenállású talaj (tárcsázott, direktvetett talaj) sem bizonyult kedvezőtlennek, különösen, ha a búza kelése teljes körűvé vált.

Nyáron és ősszel Békés, Csongrád, Tolna, Baranya megyékben, és Szlavóniában is volt alkalmam pocok által károsított növényeket és talajokat vizsgálni. A fasor, az árokpart, a csatornapart, a nagy gyepterület, a lucernaföld bizonyult leginkább kedveltnek, de hántatlan, a hántott tarló, a kukorica, a cukorrépaföld, a napraforgóföld, a szántott talaj ugyancsak. Az eltérés kimutatható volt, ám gyérítésnek nem nevezhető. Belvizes folttól egy méterre is számos friss túrást, járatot találtunk.

Szeőke Kálmán írása (Növényvédelem, 2013. 2. szám) reális képet adott a pocok gondról. Itt most csak egy részletet elevenítek fel: „A mezei pocok kifejezetten gradációra hajlamos kártevő. Nagyon szapora, és nagyon falánk. Túlszaporodása a számára kedvező körülmények (száraz időjárás, táplálékbőség és háborítatlanság) esetén következik be. Bármelyik sérül, a mezei pocok gradációja összeomolhat. Az időjárást (mivel az adott) nem tudjuk befolyásolni, de a táplálékbőséget és háborítatlanságot azt igen. Alapvető kérdés, hogy az árokpartok, legelőterületek, vagy évelő pillangósok ne lehessenek a pockok háborítatlan „rezervátumai”. Ilyen területeken a pockot egész évben agrotechnikai, mechanikai eszközökkel irtsuk, mert az őszi és a tavaszi kelésű növényállományokba ezekről a háborítatlan területekről települ be”.

Hogyan lehet a mezei pocok életterét rontani?

A kárküszöb alá csökkentéshez kémiai védelmet is be kell vetni. Az előbb idézett írásban ajánlottakat pedig meg kell fogadni.

Az élettér zavarását össze lehet kapcsolni az elkerülhetetlen talajállapot javítással. Ott, ahol ősszel nedves talajon szántottak, s talajban súlyos szerkezeti kárt okoztak. A tavalyi esők egyébként is erősen ülepítették a talajokat, ezért nyáron, vagy ősszel ajánlatossá válik a gyógyítás lazítással.

• Nagy pocokpopuláció esetén a szántás, jó tudni, nem szaporít, némileg gyérít, de inkább csak zavar, úgy, mint a min. 50 cm mély lazítás. Sajnos, a szántás a teljes szelvény átmunkálása ellenére sem zavar jobban, mint a lazítás. Ám súlyos helyzetben kénytelenek vagyunk a zavarás eszközét is bevetni a kártevő ellen.
• Úgy tanítjuk, mert a középkötött és kötött talajokon úgy tapasztaljuk (kísérletben is), erősen ülepedett talajon az erős rögösség elkerülése érdekében nem szerencsés az első menettel elérni a kívánt mélységű lazítást. Az első menettel 30–35 cm-ig célszerű lazítani (erős ülepedés esetén 25 cm körül), egyenletes, nem túltömörített felszínt kell hagyni, majd 3-4 hét elteltével a lazítóval elérni a 40–45 vagy 45–50 cm mélységet (szlavóniai kötött, glejes talajokon a 2. menet az elsőre kereszt irányban történik).
• A két lazítás közötti időben a lazult talajba visszatelepülő pocok életterét a 2. lazítás ugyancsak zavarhatja. E megoldásnak a két lazítás közti időben hulló sok eső, vagy a költség is határt szabhat. Ugyanakkor tudjuk, a 30–35 cm lazítás üzemanyag költsége 70%-a az ugyanilyen mélységű szántásénak. Még erős ülepedés esetén is van 15–20% megtakarítás. A 2. lazításnak a már némileg lazultabb talajon kisebb a hajtóanyag költsége. Ez a megoldás időigényes, jó szervezést kíván.
• Az első lazítás akár aratás után 1-2 napon belül is történhet,  s ezt a beavatkozást sekély hántásnak kell követnie. A másodikat pedig jól időzítve, később 4–6 héttel (igazítva a gyompusztításhoz) lehetne elvégezni.
• Sajnos, a báláztatási, szállítási késedelmek, a zavartalanság, az üde zöld árvakelés a tarlókon a pocok esélyeit növelik (mellette a gyomok maghozását is).
• A T-fákról: meggondolandó a kihelyezésük az őszi munkák befejezése után.
• Az erdőszélek, fasorok, és minden nem bolygatott, a termelő táblák körzetében lévő helyek folyamatos ellenőrzése ajánlott a jövőben. A feledékenység, a halogatás súlyos következményekkel jár, pocok ügyben is (mint az árokmélyítések elnapolása, belvízkárok 2014 nyarán, őszén, és idén tavasszal).

Ha most összeomlana a pocokpopuláció, akkor is fel kell készülni a következő lehetséges gradációra. Már több tapasztalat birtokában, és előrelátóbban.

A lehetséges klíma eredetű károkat minden termelőnek ismernie kellene (amikor bekövetkezik a kár, késő), és meg kellene tanulni a kárcsökkentés változatos módszereit. 

Dr. Birkás Márta

Szent István Egyetem, Gödöllő

A cikk szerzője: Dr. Birkás Márta