– Egy nagyon kedves emlék volt, amelyik a gazdálkodás irányába vitt – kezdi beszélgetésünket. – A nagyszüleimmel gyerekkoromban gyakran kijártam a szőlőbe, ahol délben bicskával ettük a hagymát, szalonnát. Mindig jól éreztem ott magam.

A családunk, ha kicsiben is, de mindig gazdálkodott, magunknak, amit csak lehetett megtermeltünk. Egyik napról a másikra döntöttem el, hazamegyek, s folytatom ezt a hagyományt. Minden feltétel adott volt ahhoz, hogy gazdálkodni kezdjek, 18 hektárnyi föld, valamint egy kis tanya, ahol állatokat is tartottak a szüleim.

Mint mondja, szó szerint hátraarcot fordított korábbi életének a döntésével. S miután tudta, hogy a fiatal gazdák támogatására pályázatot írnak ki, s arra csak azok nyújthatják be a kérelmüket, akik szakirányú végzettséggel rendelkeznek, ezért Vácon elvégezte az Aranykalászos gazda tanfolyamot. A 2008-2009 fordulóján bekövetkezett gazdasági válság miatt sokkal lassabban indult be a gazdasága, mint ahogy azt tervezte.

Egyéni vállalkozóként gazdálkodik már hét esztendeje, de szeretné családi gazdasággá átalakítani, ugyanis ma már nem csak a szülei, de a párja, Laura is aktív részese a mindennapi munkának. A céljai között szerepel, hogy a gazdaságát biztos megélhetést nyújtó, egészséges méretű középbirtokká fejleszti fel.

– Nagy érzelmekkel és tervekkel jöttem haza, amelyeket ugyan csak egy év múlva valósíthattam meg, de végül sikerült – folytatja. – Miután várnom kellett, addig is elhelyezkedtem más területen, Salgótarjánban találtam munkát. Amint kiírták a Fiatal Gazda pályázatot beadtam magam is, s amikor kiderült, sikerrel szerepeltem, azonnal felmondtam.

A szülei által épített úton indult tovább. A már meglévő területek mellé földet bérelt, s ezzel 45 hektárra növelte a tulajdonukban lévő 18 hektárt. Emellett pajtát, karámot, kerítést épített. Nagy szívfájdalma, hogy a főúttól 800 méterre található tanyát a dombok között csak földúton lehet megközelíteni, s az áramellátást is csak aggregátorral tudja megoldani. Miután naponta minimum kétszer ki kell mennie a tanyára, akármilyen az idő, a sáros, kővel feltöltött földút tönkreteszi a gépeket.

– Ugyan van tanyafejlesztési program, de Nógrád megye nem részesülhet belőle, ugyanis nem tanyavidék. A zártkertekkel, szőlővel és víkendházakkal rendelkezők nem tudják más pályázati forrásokhoz az önrészt előteremteni. Egyetlen lehetőség van az út és a villanyvezeték kiépítésére, ha a víkendházakba kiköltözőkkel összefogva oldjuk meg – ad hangot annak, hogy milyen gondokkal kell nap mint nap szembenéznie.

Sokféle állatot tart – disznó, szarvasmarha, szamár, ló – és sokféle növényt termeszt, mindegyik más tudást igényel. Így a gazdálkodás nem csak fizikai, de szellemi kihívást is jelent számára, ugyanis az ezekből készített termékeinek a mai kor követelményeinek is meg kell felelnie.

Az általa művelt 45 hektárból 32 hektár a szántó, amelyen elsődlegesen az állattartáshoz termeszt takarmánynövényeket, tritikálét, árpát, de búzát is vet minden évben. A fennmaradó, tanya körüli területeket, amelyek domboldalon találhatók, legelőként hasznosítja, valamint a közelben található zártkertekhez tartozó elhagyott földek művelésben tartását is vállalta, legeltet azokon is. Gazdálkodási módszereire a hagyományos állattartás és a természetes földművelés összehangolása jellemző.

A tizenöt tehén és az átlagban harminc disznó ellátása sok munkával jár, ugyanis minimálisan gépesített a gazdaság, az istálló és az ólak takarításától kezdve mindent kézi erővel végez. Mindennapos feladatok közé tartozik a jószággondozás, traktorozás, kolbásztöltés, piacra járás.

– Egy MTZ 82-es traktorom van, apránként vettem meg az alapvető gépeket, mint például a bálarakodót, vagy három évvel ezelőtt egy Hesston bálázót, ami azonban ma már megint cserére szorulna – mondja.

A kezdeti évek a kísérletezés esztendei voltak. Számos területen számos fajtát kipróbált, ezek tapasztalatai most kezdenek el lecsapódni. Mondhatni, most kezd tisztulni a kép.

A sertések közül általában 20-30 harminc disznó nevelkedik a tanyán, magyar nagyfehér fajta, de szívesen kipróbál mindig valami újat is. Jelenleg épp egy cornwall anya és malacai színesítik a képet. A szalma almon tartott sertések háromszor hármas ólakban híznak. Alapvető filozófiája a Zeke családnak, hogy nem használnak tápot, csak természetes takarmánnyal etetnek. Kukorica és egyéb darált szemestakarmány szerepel a hízók étrendjében, a sajtkészítésből visszamaradt savóval kiegészítve. A hízókat nem élve értékesíti, hanem feldolgozva, füstölt árut készítenek belőlük.

A marhatartásban szintén a kísérletezés éveivel telt az idő. Az oly divatos húsmarhatartás a fiatal gazdát is megérintette, de a kisparaszti gazdaság volumene nem hozta meg a várt eredményt, így maradt a jól bevált magyartarka fajta. Kedvenc mondata még az Aranykalászos gazda tanfolyamról, mely szerint a „szabadon tartott állatok szervezeti szilárdsága nagyobb.” Ezt a gyakorlatot követi a tehéntartásban is. Állatait karámban tartja, nyáron villanypásztor segítségével úgynevezett szakaszos legeltetést alkalmaz, hogy minél magasabb táp-

értékű füvet fogyaszthassanak a jószágok. Itatókat állított fel a legelőkön, hogy tudjanak hol inni az állatok, ezek feltöltése szintén a napi feladatok része. A tehenek tejhozamának fokozásához nagy mennyiségű darát etet, tehenenként napi 10 litert. Az ingadozó felvásárlói árak a kettőshasznú fajta tartását eredményezték. A leadott tej kifizetése is akadozott, így végül a feldolgozott saját tejmennyiségből finom sajtokat készítenek, amit a pásztói piacon értékesítenek.

Jelenleg előrendelések alapján, házhoz szállítják a sajtféleségeket és a füstölt árut. Meghirdette az ismerősei között a választékot, akiknek tetszett az ötlet azok rendeltek. Több éve már, hogy folyamatosan bővül a kör, egyre többen élnek a lehetőséggel. Jelenleg kétszázan szerepelnek a listán. Azonban azt is megfigyelte, hogy jelentősen eltérnek egymástól a fővárosban és a vidéken élők fogyasztási szokásai. Nyáron Budapesten visszaesik a termékeik iránt a kereslet.

Az is meglepett, hogy például csirkére mindig lenne igény, azonban arra egyelőre nem vállalkozik, mert jelentős fejlesztéseket kellene ehhez végrehajtania, egyebek mellett hűtőkocsit kellene vásárolnia. A sertés és a marha egy értékesítési vonal, csak, mint mondja, az egészséges arányt kell megtalálni.

Az eltelt években arra törekedett, hogy megteremtse az anyagi hátteret a biztonságos gazdálkodáshoz, a bevételeit pedig folyamatosan visszaforgatta. Az Agrár-környezetgazdálkodási pályázaton elnyert forrás felhasználásával az istálló mellett betonos trágyatárolót alakított ki az uniós előírásoknak megfelelően. A trágya egy részét a földjeikre szórja ki, vagy depózás után eladja.

A gazdálkodás mellett vállalkozott arra is, hogy részt vesz a közmunkások szakirányú képzésében. Folyamatosan fejleszti a tudását is. Tagja az Agrya - Fiatal Gazdák Szövetségének, s amikor csak teheti, részt vesz az általuk szervezett szakmai rendezvényeken, tanulmányutakon. Az elmúlt esztendőkben ennek köszönhetően járt már Ausztriában, Németországban, Olaszországban, Szlovéniában, Csehországban. Az ilyen szakmai utakon a program mindig nagyon feszített, sok a látni-, tanulni való. Az ismeretek szélesítése alapvető fontosságú mindenki számára, bármivel is foglalkozzon az ember. Egy-egy ilyen út alkalmával betekintést nyerhet az ember más országok, vidékek, emberek gazdálkodási kultúrájába, életmódjába. Vallja, egy fiatal gazdálkodó számára az Agrya ablak a világra, mely által kitekintést nyerhet az ember a munkás hétköznapok monoton forgatagából. Egyszersmind egy erős közösség a gazdatársadalmon belül, ahol odafigyelnek rá, védik az érdekeit, vagy szakmai tanácsokkal látják el. Jó közéjük tartozni.

– A legnagyobb ellenségem, az idő – hangsúlyozza Zeke Tamás. – Viszonylag későn, majd 30 évesen vágtam bele a gazdálkodásba. Hiába a tankönyv, az iskola és a szülői tanácsok, keményen meg kellett fizetnem a tanulópénzt. Hosszú idő, amíg kiforrja magát minden, amíg az ember a saját útjára rátalál.